Friss tanulmány készült az ellátási láncok digitalizációjának hatásairól. A World Economic Forum (WEF) minapi anyaga rámutat: az olyan digitális technológiák, mint a mesterséges intelligencia (MI), az additív gyártás, a blokklánc, a big data és az IoT, mind hozzájárulhatnak a legszegényebb országokban az ellátási láncok működésének javításához. 

Az egyik gyakorlati példa Vanuatuból származik, amely nemrég lépett ki a legkevésbé fejlett országok (Least Developed Countries, LDC) státuszából. Vanuatu egyébként egy csendes-óceáni szigetország, amely 1750 kilométerre keletre van Ausztráliától, Új-Kaledónia és a Fidzsi-szigetek között. Az ország több mint 80 szigetből áll. Ott az úgynevezett elektronikus egyablakos rendszer projekt keretében teljeskörűen digitalizálták az élelmiszer-biztonsági bizonyítványok kiállítási folyamatát – hozta példaként a WEF.org portálon megjelent tanulmányában két neves ázsiai, az ENSZ szerveinél dolgozó szerző Ratnakar Adhikari, a Bővített Integrált Keretrendszer (Enhanced Integrated Framework, EIF) igazgatója és Rupa Chanda, az ENSZ Ázsia és a Csendes-óceán Gazdasági és Szociális Bizottságának (UNESCVAP) vezetője. 

Hat nap helyett 10 perc alatt tanúsítanak 

Ezek az úgynevezett biobiztonsági igazolások a mezőgazdasági, élelmiszeripari és egyéb biológiai termékek eredetét, fogyaszthatóságát, tárolási körülményeit igazoló, az élelmiszerek útját követni hivatott dokumentumok.  

Ennek eredményeként a szigetország kormánya az eddigi 6 napról 10 percre csökkentette a biobiztonsági tanúsítványok kiállításának az idejét. Mintegy 95 százalékkal csökkentették így a papírmunkát és 86 százalékkal a tanúsítási folyamatokhoz szükséges személyes ügyintézést. Ezek a reformok hozzájárultak a szén-dioxid-kibocsátás 5827 kg-mal történő csökkentéséhez. 

Hasonlóan látványos eredmények Ázsia más részein 

Hasonlóképpen, az elektronikus egyablakos rendszer bevezetése Kelet-Timorban 90 százalékkal csökkentette a kormányzati ügynökségek közötti személyes utakat és 80 százalékkal a nyomtatott vámügyi dokumentumokat. Ennek a reformnak köszönhetően a Délkelet-Ázsiában található, Kis-Szunda-szigetekhez tartozó indonéz szigetország 14 492 kg-mal csökkentette a szén-dioxid-kibocsátását. 

Kambodzsában pedig a Nemzetközi Postai Unió, az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája, a Globális Kereskedelemkönnyítési Szövetség és a Swisscontact közösen támogatta egy úgynevezett elektronikus adatcsere felület bevezetését a vámhatóságok és a postai szolgáltatások között, hogy felgyorsítsák az e-kereskedelmi tranzakciókat, különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások számára. 

A szerzők szerint a fentiekhez hasonló digitalizált ellátási láncok megoldást nyújthatnak a fenntarthatósággal kapcsolatos kihívásokra a legkevésbé fejlett országokban.  

Az olyan technológiák, mint a mesterséges intelligencia (MI), a blokklánc és az IoT, javíthatják a hatékonyságot és csökkenthetik a pazarlást,  

de lényeges az is, hogy ezek a technológiák valóban az LDC-országok javát szolgálják. Az ENSZ vizsgálatai sikeres kezdeményezéseket mutatnak be az olyan országokban, mint Bhután, Banglades, Kambodzsa, Etiópia, Nepál, Ruanda, Kelet-Timor és Vanuatu. 

A digitalizáció ugyanis úgy képes átalakítani a vállalkozások, szervezetek, sőt állami szereplők működését is, hogy gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból is megfeleljenek a mai kor növekvő elvárásainak. Ennek egyik módja az átláthatóság növelése, és ezeknek a dimenzióknak a teljes ellátási láncba történő okos beintegrálása, amelyhez a digitalizáció egy erőteljes eszköz lehet – állapítja meg a tanulmány. 

További példák a krumpliföldekről 

Az ENSZ szakértő szerzői szerint az üzleti folyamatok digitalizálása jelentősen növelheti a hatékonyságot és a termelékenységet, valamint rugalmasabbá teheti a termelést, és ez hozzájárul a fenntarthatósághoz is. A digitalizáció nemcsak a fenntartható üzleti modell különböző elemeit támogatja, hanem egyfajta pozitív visszacsatolást is létrehozhat, ahol a digitalizáció és a fenntarthatóság kölcsönösen erősíti egymást. 
 

Egy további gyakorlati példa erre Bhutánban valósult meg, ahol a Bhutáni Élelmiszer Vállalat (FCB) egy „e-infrastruktúra” projektet indított el a kereskedelem és a szolgáltatások digitalizálására. Ennek részeként gépi osztályozási és elektronikus aukciós rendszert vezettek be a burgonyák eladása kapcsán Phuntsholing városában.  

Ez az új rendszer sokkal átláthatóbbá tette az árakat, csökkentette a kartellek kialakulását az értékesítésben; mi több, a gazdák számára a tranzakciós költségek is alacsonyabbak lettek. 

Az eredmények mára önmagukért beszélnek:  

a kifizetési idő négy napról négy órára csökkent, és a gazdák kamiononként 420 dollárt takarítottak meg az aukciókon. Ezek után az FCB hasonló rendszert vezetett be Bhután másik nagy burgonyatermelő régiójában, Wangdue Phodrangban is. 

 

A divatiparba is beszivárog az MI 

Bangladesben is volt egy hasonló projekt, ahol az Enhanced Integrated Framework (EIF) segített létrehozni az Innovációs, Hatékonysági és Munkahelyi Biztonsági és Egészségügyi Központot (CEOSH). Ez a legújabb technológiákat tanítja meg a gyártók és a munkások számára, mint például a mesterséges intelligencia, a blokklánc és a 3D-nyomtatás, hogy csökkentsék a költségeket, és megfeleljenek a környezetvédelmi előírásoknak. Emellett a központ a legfrissebb divatpiaci és ellátásilánc-trendekkel kapcsolatos tudást is megosztja. Mindez különösen fontos lett Banglades számára, amely azt tervezi, hogy kilép a legkevésbé fejlett (LDC) országok közül, és új kihívásokkal néz szembe. 

(Forrás: WE Forum)

Kapcsolódó: