Miközben Peking az ingatlanértékek országos szintű visszaesésének a megfékezésével küzd, a közgazdászok rögtön párhuzamot vontak Japán esetével. A közelmúltbeli adatok, amelyek szerint Kínában közel két évtized óta először csökkent a vállalkozásoknak és a háztartásoknak nyújtott banki hitelezés, és amelyek a több hónapja tartó gyenge kiskereskedelmi forgalom után érkeztek, megerősíteni látszottak, hogy Japánhoz hasonló „mérlegrecesszió” van kialakulóban.  

Mi is az a mérlegrecesszió? 

A kifejezés, amelyet Richard Koo tajvani származású közgazdász, a japán gazdaság szakértője tett népszerűvé, arra a helyzetre utal, amikor a fogyasztók és a vállalatok az adósságok törlesztését helyezik előtérbe a kiadásokkal és befektetésekkel szemben. Ez a fogyasztás és a beruházások csökkenését eredményezi, ami viszont lassítja a gazdasági növekedést, sőt akár recesszióhoz is vezethet. 

A mérlegrecesszió jellemzői: 

– Csökkenő hitelfelvétel: a vállalatok és a háztartások óvatosabbak lesznek a hitelfelvétellel kapcsolatban, mivel a meglévő adósságaik visszafizetésére összpontosítanak. 

– Gyenge fogyasztás: a fogyasztók visszafogják a kiadásaikat, hogy spóroljanak vagy adósságot törlesszenek, ami csökkenti a keresletet és a gazdasági aktivitást. 

– Alacsony beruházások: a vállalatok elhalasztják a beruházásokat, mivel bizonytalanok a jövőbeli kilátásokat illetően, és inkább a pénzügyi stabilitásukra koncentrálnak. 

– Lassú gazdasági növekedés vagy recesszió: a fogyasztás és a beruházások csökkenése miatt a gazdasági növekedés lelassul, vagy akár recesszióba is fordulhat. 

– Deflációs nyomás: a visszaeső kereslet miatt az árak is csökkenhetnek, ami deflációhoz vezethet. Ez pedig tovább ronthatja a helyzetet, mivel a fogyasztók és a vállalatok elhalasztják a vásárlásokat abban a reményben, hogy az árak tovább csökkennek. 

Ugyanakkor Ázsia két legnagyobb gazdasága között más nyugtalanító párhuzamok is fellelhetők.  

Kínában az árak széles körű indexe öt egymást követő negyedévben csökkent – ez a leghosszabb deflációs időszak az 1990-es évek óta. A szárazföldi és a hongkongi tőzsdén kereskedett részvények az elmúlt három évben összesen 5 ezermilliárd dollár piaci értéket veszítettek. Amikor az 1990-es évek elején kipukkadt a japán ingatlanbuborék, azt több „elveszett évtized” követte csökkenő eszközárakkal és gyenge növekedéssel. 

Nem annyira japán, mint koreai 

A „japánosítási” érvnek azonban van egy nagy korlátja: Kína egy főre jutó bruttó hazai terméke és urbanizációs szintje jóval Japán 1990-es évekbeli szintje alatt van, ami azt jelenti, hogy az analógia egy fejlett gazdaságot (Japán) és egy olyan gazdaságot (Kína) vesz egy kalap alá, amely még mindig ennek a státusznak a megszerzésére törekszik. Ezen mérőszámok alapján Kína sokkal inkább hasonlít Dél-Koreára, amelynek még az ezredforduló előtt kellett szembenéznie az ázsiai pénzügyi válság formájában  a gazdaságában felhalmozódott problémákkal, gyengeségekkel, és erősebben jött ki belőle, mint korábban. 

„Japán az 1990-es években olyan volt, mint egy középkorú ember” – mondta Su Csia-pej, a Japanization or Koreanization? című jelentés szerzője, a kínai SDIC Securities Co. elemzője a Pekingi Egyetem által júniusban rendezett összejövetelen.  

Az 1998-as Korea és a mai Kína már nem tinédzserek, de még mindig fiatalkorúak, és még mindig nőhetnek néhány centiméterrel magasabbra és erősebbek lehetnek. Ez a legnagyobb különbség.” 

A kínai döntéshozók számára a legsürgetőbb kihívás most az, hogy megtalálják a növekedés motorjait, hogy ellensúlyozzák a problémás ingatlanpiac okozta gazdasági húzóerőt – és ebben Dél-Korea kínálhat megoldást. Amikor az évtizedekig tartó növekedés véget ért, Szöul a válság után irányt változtatott. A pénzügyi fronton átszervezték a fizetésképtelen vállalkozásokat, és javították a vállalatirányítást, hogy megóvják őket a jövőbeli csődökkel szemben. Japán ezzel szemben talpon tartotta a zombivállalatait még akkor is, ha ezek a cégek nem voltak nyereségesek vagy nem voltak képesek visszafizetni a hiteleiket, ami a termelékenység és a növekedés rovására ment. 

Áció, ováció, innováció 

A koreai vezetés a szolgáltatások és a tudásalapú iparágak kiépítésének irányába is elindult. A gyártók erre úgy reagáltak, hogy átálltak a magasabb technológiájú termékek gyártására és fellendítették az exportot. Japán ezzel szemben nehezen ért el hasonló eredményeket, bár nem a próbálkozás hiánya miatt. Mára Kína elnöke, Hszi Csin-ping a tudományos és technológiai innovációt dicsőíti mint az ország gazdaságának átalakítását hajtó „új minőségi termelőerőt”, ami valóban tetten érhető az exportösszetételben. Peking korán felkarolta az elektromos járműveket, a nemzetet a világ legnagyobb elektromosjármű-piacává tette és az autógyártókat globális terjeszkedésre ösztönözte. A tiszta technológiába történő beruházások szintén hozzájárultak ahhoz, hogy Kína domináljon az olyan területeken, mint a napelemek és a lítiumion-akkumulátorok. 

Louis Kuijs, az S&P Global Ratings vezető ázsiai csendes-óceáni közgazdásza azok közé tartozik, akik párhuzamot látnak a válság utáni Korea és a mai Kína között, mondván, hogy az utóbbi „viszonylag jó helyzetben van” ahhoz, hogy tovább növelje az életszínvonalat. Ugyanakkor két kritikus különbségre is rámutat a kettő között: a gazdaságba való kormányzati beavatkozás Kínában sokkal gyakoribb, és bár már most is hatalmas exportőr, komoly ellenállásba ütközik az Egyesült Államokban és Európában, ahol a politikai döntéshozók egyre többször gördítenek vámokat vagy más akadályokat a kínai szállítmányok elé. „A Kínára vonatkozó hosszú távú növekedési és termelékenységi előrejelzéseinket elvileg Korea és Tajvan pályájához viszonyítjuk. De mi »büntetjük« Kínát e két tényező miatt” – mondja Kuijs. 

Jen Kun, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia Japán Tanulmányok Intézetének helyettes vezetője, egy kormányhoz kötődő agytröszt azt jósolja, hogy Kína hosszú távú gazdasági növekedési üteme 4–6 százalék között mozog majd, ami jóval kedvezőbb, mint Japáné. (Japán, amely Ázsia második legnagyobb gazdasága, 2000 óta átlagosan kevesebb mint 0,8 százalékos növekedést produkált.)  

Japán nem tudta megragadni a 90-es évek nagy technológiai fejlődésében rejlő lehetőségeket – különösen az internet széles körű elterjedését. A hasonló sors elkerülése érdekében Peking közel egy évtizeddel ezelőtt bemutatta a Made in China elnevezésű tervezetet, amely számos új generációs iparágat jelölt ki nemzeti prioritásként.  

Kína vezető szerepe az olyan területeken, mint az elektromos járművek, jól mutatja az előrelátás képességét, állítják Jen és kollégái az áprilisban megjelent könyvükben. Természetesen két gazdaság összehasonlítása problémás, nem beszélve arról, hogy az egyik egy olyan óriás, mint Kína. „Kína sokkal nagyobb, mint Korea” – mondja Larry Hu, a Macquarie Group Ltd. kínai gazdasági vezetője, aki szerint „a világ sokkal könnyebben alkalmazkodik Korea felemelkedéséhez, mint Kínáéhoz”. 

(Források:  Bloomberg; mp.weixxin)

Kapcsolódó: 

Címlapfotó: Dreamstime