Gyülekeznek a felhők a német gazdaság felett, ami nem jó hír a magyar gazdaságnak, hiszen ezer szállal kötődünk hozzájuk. Átfutva a Spiegel gazdasági rovatát, sajnos nem igazán találtunk pozitív hangulatú írást. A Német Iparszövetség (BDI) gyógyírként milliárdos beruházásokat szorgalmaz. 

A Német Iparszövetség is érzékeli, hogy Németországnak már most jelentős gondjai vannak a versenyképességgel. A magas energiaárak, a munkaerőhiány, a túl sok bürokrácia, a beruházások hiánya és a magas adók más államokhoz képest hosszú távon jobban megterhelik az országot. Sok középvállalat csendesen elvándorol vagy bezár, emiatt folyamatosan növekszik a dezindusztrializáció veszélye. Ez bizonyos esetekben már az ipari értékteremtés mintegy 20 százalékát fenyegeti. 

A BDI szerint Németországnak 2030-ig további 1400 milliárd eurót kellene beruháznia, hogy a nemzetközi versenyben sikerrel szerepeljen. Az iparszövetség megbízásából készült tanulmány szerint a kiadások kétharmadát a magáncégeknek és a háztartásoknak, a fennmaradó részért pedig az államnak kellene finanszíroznia.  

A politikusoknak át kellene alakítaniuk iparpolitikai programjukat ahhoz, figyelmeztetett a BDI, hogy Németországot nemzetközi viszonylatban újra versenyképessé tegyék, valamint hogy elérjék a zöld- és digitális átalakulást. Javasolják, hogy a politika komolyan gondolja át az ökológiai fejlődést, a gazdasági versenyképességet és a technológiai nyitottságot. 

A koronaválság és az ukrajnai háború óta az exportorientált német ipar képtelen újraindulni. 

 A Volkswagen krízise nemrégiben került a címlapokra, miután Európa legnagyobb autógyártója bejelentette, hogy a költségek csökkentése érdekében elbocsátásokat és németországi üzembezárásokat helyezett kilátásba. 

Az iparszövetség tanulmányában kifejti, hogy a német gazdaságnak versenyképes energiaárakra, gyors tervezési és jóváhagyási eljárásokra, valamint modernizált infrastruktúrára van szükség – a hidrogénhálózatoktól a közlekedésen át a digitalizációig.  

Lemaradó digitális infrastruktúra 

A BDI tanulmánya szerint az elmúlt 30 évben a beruházások hiánya a száloptikás terjeszkedés lassulásához, az oktatás színvonalának csökkenéséhez és a közlekedési infrastruktúra romlásához vezetett. A Spiegel külön cikkben foglalkozott az optikai kábelek lassú terjeszkedésével. 

Ez nem csoda, hiszen a következő évtizedek modern gazdaságához szükség lesz a széles sávú internetkapcsolatra. A világ már az ipar 4.0 stádiumába lépett, az adatokat a felhőkben tárolják. Enélkül elképzelhetetlen például az önvezető autók fejlesztése, bevezetése, ami egy újabb pofon lenne a „das Auto” országának.  

A jelzőlámpa-koalíció úgy tervezte, hogy 2030-ra Németországban országszerte lehetővé teszi a száloptikás csatlakozásokat. A Széles sávú Kommunikációs Szövetség (Breko) szerint, amelyben a Deutsche Telekom és versenytársai találhatók, a szövetségi kormány képtelen lesz elérni ezt a célt. 

Az elemzésük szerint 2024 júniusában a száloptika elterjedése 43 százalék körül volt, amelyre csaknem 20 millió csatlakozás kapcsolódott. Ez körülbelül 15 százalékkal több, mint tavaly ilyenkor. Csakhogy 2022 júniusa és 2023 júniusa között a növekedés lényegesen nagyobb, körülbelül 36 százalék volt.  

Az előrejelzésük szerint Németország 2025-re elérheti azt, hogy a háztartások felében már száloptikás kapcsolat legyen, az országos lefedettség azonban 2030-ra nem várható. Csupán a 76–86 százalék közötti bővülési ütem a reális. Vagyis szerintük a számok ugyan növekednek, de nem elég gyorsan. Az idén júniusban körülbelül 10,5 millió háztartás csatlakozott közvetlenül az optikai hálózathoz. Ez mintegy 18 százalékkal több, mint 2023 júniusában. Ugyan a száloptikás terjeszkedés halad, sok német még mindig szívesebben csatlakozik az internethez rézkábelen keresztül. A Spiegel tanulmánya szerint a megkérdezettek 49 százaléka továbbra is hagyományos DSL-kapcsolatot használ – és sokan ragaszkodnak is ehhez. 

Ennek az egyik oka a költségek: az optikai szálas vállalati felhasználók átlagosan havi öt euróval többet fizetnek, mint a DSL-kapcsolattal netezők, azért is, mert nagyobb sávszélességet foglalnak le. A cikkük szerint egy száloptikás internetkapcsolat 48, míg a rézkábeles vagy a DSL-kapcsolat 42-43 euróba kerül.

A Breko nehezményezi, hogy az engedélyeztetések könnyítésénél a kormány csak a mobilhálózatok bővítésénél használja a „nyomós közérdek” miatti kedvezményes eljárást, az optikai kábeleknél nem. Ezzel a kabinet nyilvánvalóvá teszi, hogy az üvegszálas hálózat bővítése már nem élvez prioritást a számára. 

Folytatjuk… 

Kapcsolódó: