Radoslaw Sikorski radikális megoldást javasolt a tagállamoknak: meg kell szüntetni a menekült ukrán férfiak segélyét, így kényszerítve őket arra, hogy hazamenjenek, ahol végre besorozhatják őket.
A lengyel külügyminisztérium vezetője a napokban egy panelbeszélgetésen vett részt ukrán kollégájával, Andrij Szibihával. A tárcavezető meglepő javaslatot tett: szerinte azzal lehetne hazatérésre bírni a hadköteles korban lévő ukrán menekülteket, ha az EU-s tagállamok megvonnának tőlük minden juttatást.
Az EU statisztikai hivatala, az Eurostat adatai szerint idén júliusban több mint 4,1 millió ukránnak volt ideiglenes védelmi státusza az Európai Unió országaiban, ennek körülbelül 22 százaléka felnőtt férfi volt.
Radoslaw Sikorski úgy vélekedett (és miután külügyminiszteri minőségében vett részt az eseményen, gondolatai valószínűleg a lengyel kormány álláspontját tükrözik), hogy az uniós tagállamok jelenlegi menekültügyi hozzáállása árt Ukrajna védelmi képességének és gazdasági stabilitásának. A külügyminiszter példának Németországot hozta fel, ahol alapellátásként 500, lakhatási kompenzációval pedig akár 1000 eurót is kaphat egy ukrán menekült férfi – akinek szerinte semmi keresnivalója az országán kívül.
Sikorski tehát teljesen egyértelműen arra tett javaslatot, hogy az ukrán menekülteket, akik azért hagyták el hazájukat, mert nem akartak meghalni, az anyagi segítség megvonásával vissza kell zsarolni Ukrajnába, hogy ott az állandó és egyre tragikusabb létszámhiánnyal küzdő hadseregbe kényszerítsék őket. „Van egy egyszerű módszer Ukrajna megsegítésére: ne nyújtsanak segítséget a hadköteles ukránoknak. Csak egyszerűen hagyják abba a kifizetést” – mondta, pluszérvként azt is felhozva, hogy az ukrán menekült férfiak szociális ellátásának megszüntetése a nyugat-európai országok költségvetési helyzetére is jótékony hatással lenne.
Nem ez az első próbálkozás
Igazság szerint Sikorski csupán az ukrán vezetés sok hónappal ezelőtti mondatait visszhangozta. Zelenszkij tanácsadója, Szerhij Lescsenko már egy januárban adott interjújában azt hangsúlyozta – miután összefoglalta, mekkora problémát jelent, hogy a menekült ukránokat nem tudják besorozni, nem fizetnek otthon adót, nem növelik a belső keresletet és nagyon úgy tűnik, hogy nagy részüknek a háború után sem lesz kedve hazatérni – hogy
a befogadó országoknak fel kell hagynia a menekültek támogatásával, hogy azok hazatérjenek.
Pedig ez már egy finomított verziója volt a javaslatnak. Zelenszkij korábban arra kérte a befogadó országokat, hogy egyszerűen toloncolják haza a hadköteles férfiakat. Erre még feltétlen híve, Kaja Kallas észt miniszterelnök sem volt hajlandó, mondván: Kijev megkérheti az ukrán menekülteket, hogy térjenek haza, de kitoloncolni egészen biztosan nem fogják őket.
Nem sokkal később az ukrán elnök új ötlettel állt elő: szerinte sokkal jobb lenne, ha maga Ukrajna kezelné a külföldre menekülteknek a nyugati országok által folyósított segélyeit. Technikailag szerinte úgy nézne ki a dolog, hogy a befogadó állam nem a menekültnek adna pénzt, hanem átutalná az összegeket Kijevnek, amely aztán (alaposan mérlegelve mindent) visszautalná a pénzt (vagy annak egy részét) az illetőnek pontosan abba az országba, ahonnan megkapta azt. Az abszurdnak tűnő ötletet Zelenszkij – kissé zavarosan – azzal indokolta, hogy az ukrán állam el akarja kerülni a kettős segélyezést, miután számos olyan menekült van, amely Kijevtől és a befogadó államtól is kap támogatást. Ezért ezeket az összegeket inkább Ukrajna kezelné, a pénzek újraelosztása során „figyelembe véve” a körülményeket. Természetesen ez a terv is kudarcba fulladt, így az ukrán vezetés visszatért a most Sikorski által is javasolt ötlethez, vagyis a menekültek anyagi ellehetetlenítésével járó hazakényszerítéshez.
Egy kemény férfi
Sikorski szerint azok, akik a hadkötelezettség alól kibújva kérnek menekültstátuszt a nyugati államokban, nem is érdemelnek semmilyen anyagi juttatást. „Nincs semmilyen joguk arra, hogy pénzt kapjanak azért, mert elkerülik a besorozást és nem védik meg az országukat” – hangoztatta. Ukrán kollégája, Szibiha természetesen minden mondatával egyetértett. Mint mondta, „az Európai Uniónak ideje programokat kidolgozni az ukránok hazatérésére”.
Ukrajna egyébként már 2022 februárjában, amikor bevezette a hadiállapotot, megtiltotta a 18 és 60 év közötti férfiak számára, hogy külön engedély nélkül külföldre utazzanak. Ennek ellenére a szökéssel egyre több hadköteles próbálkozik – miközben az ukrán hadsereg több mint 500 ezer fős létszámhiánnyal küzd.
Ami Lengyelországot illeti, oda a fegyveres konfliktus kezdete óta több mint egymillió menekült (80 százalékban nő és gyerek, 20 százalékban férfi) érkezett. A háború gazdaságot átalakító hatása egészen döbbenetes módon mutatkozott meg: az ukrán állampolgárok csak 2022-ben 10 200 egyéni vállalkozást és 3600 ukrán tőkével működő céget regisztráltak az országban, ezzel az arányuk az új lengyelországi vállalkozások számában 8,5 százalékra emelkedett a háború kezdete előtti 1 százalék alatti értékről. A háború első évében Lengyelországban az új vállalkozást alapító külföldi cégek 45 százalékát az ukránok tették ki, akiknek a kétharmada döntött úgy, hogy – függetlenül a konfliktus kimenetelétől – végleg a lengyel üzleti színtéren marad.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Lengyel külügyminisztérium
