Az egyik oldalon az amerikai elnökválasztásban Putyin – nem tudni, hogy trollkodásból vagy komolyan gondolva – Kamala Harris mellett tette le a voksát, mondván fertőző a mosolya. Másrészt viszont az oroszoknak egyre inkább tetszik Donald Trump béketerve, amivel záros határidőn belül lezárná az ukrajnai harcokat. Már amennyi a béketervről kikövetkeztethető J. D. Vance legutóbbi megnyilvánulásából. 

Donald Trump folyamatosan mantrázza, hogy azonnal véget vetne az ukrajnai katonai konfliktusnak, lassan ez már kampányának fontos elemévé vált. Teheti, mert azzal vádolja Joe Biden hivatalban lévő elnököt, hogy semmit nem tett a békéért. Persze ezt az oroszok amatőr megközelítésnek tartják, mert szerintük Biden azért komolyan dolgozott azon, hogy az ukrajnai katonai konfliktus a lehető legjobban elmélyüljön. 

A korábbi elnök sokat nem árult el, elsősorban a személyes kapcsolatait és a meggyőző erejét hajtogatja megoldásként. Alelnökjelöltje, J. D. Vance volt az első, aki felfedte Trump, illetve immár a sajátjaként elfogadott terv legfontosabb részleteit.  

Az oroszok számára ez a legmegfelelőbb javaslat mindazokból, ami eddig Nyugaton született a konfliktussal kapcsolatban. 

Bár elismerik ők is ennek a tervnek a fő hátrányát, mármint, hogy sokan hallottak róla, konkrét kapaszkodókat azonban még senki sem adott. Vannak utalások, találgatások, értelmezések, de még általános vázlat sincs. Trump eddig minden tisztázó kérdés elől kitért, azt válaszolva, hogy a tehetsége és a tekintélye elég lesz ahhoz, hogy tárgyalóasztalhoz ültesse Oroszország és Ukrajna vezetőit, és kikényszerítse a megegyezést. 

Így nem tudni, hogy maga Trump mit vár a tárgyalásoktól, de a konfliktus kimenete nagyban függ az amerikai vezetés elképzeléseitől. Ha azt akarták volna, hogy a háború véget érjen, akkor már 2022 tavaszán befejeződött volna. Vagy egyáltalán el sem indult volna, ha Trump az elnöksége alatt rákényszerítette volna Vlagyimir Zelenszkijt a minszki megállapodások végrehajtására. 

Mindenesetre az oroszok dicséretesnek tartják, hogy Trump folyamatosan azt mondja, békét akar, nem háborút. 

Persze azt az oroszok sem tudják, hogy mennyire bízhatnak meg J. D. Vance szavaiban. Egyrészt az amerikai szenátusban ő a legradikálisabb és legkövetkezetesebb bírálója Washington ukrajnai kalandjának, ezért Trump elképzelését a sajátjához tudja igazítani. Másrészt nagyon közel áll Trumphoz és családjához, főleg a fiához. Mindenben támogatja a főnököt, és ezért is választották meg alelnöknek a merénylet után – mondván, megölhettek, de ugyanazt kapjátok, csak fiatalabbat. 

Mi tetszik az oroszoknak Trump tervéből? 

Tehát Vance szavaiból elsőként azt szűrték le, hogy Trump immár nem forszírozná Ukrajna NATO-csatlakozását. Fontos pont, ugyanis ez lenne az egyike Oroszország kulcsfontosságú feltételének, amelyen az úgynevezett 2022-es isztambuli megállapodások is alapultak. Úgy vélik, ezzel megszüntetnék a konfliktus egyik fő kiváltó okát is. Másrészt kiemelik, hogy a republikánus jelöltpár a harcokat a jelenlegi fronthelyzet alapján fagyasztaná be, azaz Oroszország ellenőrzési zónája ott kezdődne, ahová az orosz csapatoknak sikerült eljutniuk a lehetséges megállapodás aláírása előtt. A demarkációs vonalat demilitarizálnák, viszont az ukrán oldalon megerősítik a Kijevnek nyújtott biztonsági garanciákat.  

Emellett Vance szerint az Európai Uniónak kellene fizetnie Ukrajna újjáépítését.  

Ez persze tipikusan amerikai mentalitás, az amerikai külpolitika víziójának alfája és ómegája: Amerikának sose kelljen fizetnie semmiért. Ezzel lehet nem egyetérteni, de furcsa lenne az ellenkezőjét állítani. 

Eltérések Putyin javaslatától 

Az oroszok azért a Trump-tervet összehasonlítják Putyin legutóbbi javaslatával, amit a kurszki betörés után visszavont. Szerintük két alapvető pontban tér el. Egyrészt ez nem jelenti azt, hogy Kijev vagy a Nyugat elismerné Oroszország új határait. Igaz, Oroszország és Ukrajna számára keletkezne egy kötelezettség, hogy a területi vitát utólag és szigorúan politikai tárgyalások útján, erőszak alkalmazása nélkül rendezzék.  

Ebben viszont benne van a katonai konfrontáció jövőbeni újraindítása. Az oroszok szerint az ukránok amúgy is szeretnek megfeledkezni a kötelezettségeikről, ha úgy vélik, hogy az számukra előnyökkel járhat. 

Az ilyen, feltételhez kötött megállapodások egyfajta mércét jelentenek a mi típusú etnikai-politikai konfliktusok megoldásában. A határokkal kapcsolatos megállapodásokat mint a legnehezebb kérdést gyakran későbbre tolják. Néha az országok évtizedekig élnek a bizonytalanságban, nem akarják újra felszítani az ellenségeskedést, de nem adják fel a földrajzi nézőpontjaikat sem.  

Másrészt Putyin javaslata magában foglalja az ukrán csapatok visszavonását az Ukrajna által Herszon, Zaporizzsja és Donyeck régió határain túlra. Más szóval, ha például holnap elfogadnák az egyezséget, Oroszország ellenőrzési zónája nem oda kellene, hogy kerüljön, ahová Trump terve szánná, hanem jóval nyugatabbra. 

Az oroszok viszont reálisan úgy látják, hogy az egyezséget sem holnap, sem holnapután nem fogják elfogadni. Mire ezt a tervüket az amerikaiak elfogadtathatják, talán már nem Ukrajna egykori négy régiójáról (plusz a Krímről), hanem ötről vagy hatról is szó lesz. Ez az oroszok tényleges sikereitől függ, a hadseregük ugyanis az elmúlt hetekben szinte minden irányban dinamikusan halad előre. 

Azt azért az oroszok is elismerik, hogy túlzottan nem érdemes belelovallniuk magukat a Trump-féle megoldásba. Ahhoz, hogy Trumpék meg tudják törni az amerikai mélyállam rendszerét, először meg kellene nyerniük a november 5-i választást, ami nem lesz egyszerű Harris látványos előretörése után.  

Ha a dolgok valóban arra a pontra jutnak, hogy megvitassák a tervet, az inkább meglepetés lesz. Azt azért pozitívnak tartják, hogy az Egyesült Államok politikai rendszerében (és nem a perem széléről, hanem közvetlenül az élvonalból) felcsillant valami adekvát megoldás. Ez önmagában reményt ad nemcsak az ukrajnai katonai konfliktus, hanem a második hidegháború lezárásának is. 

Zelenszkij a megegyezés gátja 

A béketárgyalások egyik akadályaként az oroszok azt tartják, hogy  

a háború Volodimir Zelenszkij hatalma megőrzésének eszközévé vált.  

Az egyik orosz politológus megállapítja, hogy amikor a sajtó elkezdi tárgyalni a konfliktus lezárásának lehetőségét, akkor erre az ukrán elnök mindig nagyon keményen reagál. Vélhetően rájött, hogy a Nyugat egy alkalmazkodóbb utóddal vágna neki a tárgyalásoknak.  

Úgy látják, hogy Zelenszkijnek és körének a jelenlegi konfliktus az egyetlen lehetőség arra, hogy hatalmon maradjon. Eközben Washington és Brüsszel eléggé belefáradt az ukrán fegyveres erők támogatásának végtelen költségeibe. Az orosz politológus úgy gondolja, hogy a jelenlegi adminisztráció akaratossága könnyen maga után vonhatja a fokozatos leváltását. Biztos benne, hogy az USA már most is előzékenyebb ukrán politikusokat keres. 

Szerinte nem véletlen, hogy Anthony Blinken nemrég Kijevben együtt mutatkozott Valerij Zaluzsnijjal. Egyáltalán nem zárható ki, hogy ő az, akit Volodimir Zelenszkij utódjaként készítenek elő. 

Kapcsolódó: