Luiz Inácio Lula da Silva (Lula), Brazília elnöke még beiktatásán azt mondta, a világ azt várja Brazíliától, hogy ismét vezető szerepet vállaljon a klímaválság kezelésében egy társadalmilag és környezetvédelmi szempontból felelős ország példáját mutatva, amely képes a gazdasági növekedés előmozdítására.

Az Amazonas és az esőerdő (Forrás: Dreamstime)

A választásokat, amelyeket Lula megnyert, akkor bolygónk sorsa szempontjából sorsdöntőnek nevezték, ugyanis legyőzött riválisát, Jair Bolsonaro korábbi elnököt azzal vádolták, hogy szemet hunyt az Amazonas – amely a világ legnagyobb esőerdője és egy a globális felmelegedés elleni védőbástya, mivel hatalmas mennyiségű szén-dioxidot képes elnyelni és tárolni – egyre nagyobb mértékű pusztulása felett. Lula, aki korábban szakszervezeti aktivistaként 2003 és 2011 között volt hivatalban, a környezetvédelem bajnokának állította be magát.

Klímavédelem és olaj

Ebben a ciklusban már elérte az Amazonas-erdőirtás jelentős csökkenését, és széles körű zöldgazdasági terveket vázolt fel. Lula globális klímapolitikai ambíciói középpontjában azonban egy kellemetlen feszültség áll. Ez egy szóban összefoglalható: olaj.

Mivel a dél-amerikai ország egyre nagyobb mennyiségű nyersolajat akar a tengeri fúrótornyokból kiszivattyúzni, a Lula-kormány célja, hogy Brazília a nyolcadikról a világ negyedik legnagyobb kőolajtermelőjévé váljon.

Lula az olajat az ország gazdasági növekedési stratégiájában központi pillérnek tekinti azonban az ambíciók ellenére a jelenlegi terveket figyelembe véve az előrejelzések szerint Brazília 2030-ig a hatodik helyre tud zárkózni. Ezt szemlélteti az alábbi ábra is.

A tengerfenék alatt új lelőhelyek felkutatására törekednek. Ezek között van egy ellentmondásos terv, amely szerint az Amazonas torkolatánál mélyen a tengerfenéken fúrnának az olaj után. Ezeket a javaslatokat azonban bírálták, mondván azok ellentmondanak Lula fenntarthatósági állításainak. Miközben Brazília az ENSZ jövő évi klímakonferenciájának (COP) megrendezésére készül, ez az ellentmondás beárnyékolhatja a baloldali vezető ökodiplomáciai elképzeléseit.

Lula a nemzetközi közvélemény szerint a környezetvédelmet tartja a legfontosabbnak, országában azonban a szegénység enyhítésére tett ígéreteit kell teljesítenie.

Munkáspártjában (PT) és azon kívül is sokan úgy tekintenek Brazília olajkincsére, mint a fejlődés kulcsfontosságú összetevőjére. Az ország szénhidrogénvagyonának kiaknázását támogatók szerint még akkor is, ha a nyersolaj globális fogyasztása várhatóan csökken majd a tisztább energiára való átállás során, a nyersolaj évtizedekig a világ energiaellátásának részét fogja képezni.

Azzal érvelnek, hogy az olaj- és gázeladásokból származó bevételek segíthetnek Brazília átállásának finanszírozásában, és erősíthetik Brazília mint alacsony szén-dioxid-kibocsátású ország képét.

Vezetnek a G20-ak között a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia tekintetében, amely 2023-ban az ország áramtermelésének 89 százalékát biztosította.

A korábbi elnök Jair Bolsonaro, akit azzal vádoltak, hogy szemet huny az Amazonas pusztulása felett (Forrás: Dreamstime)

A Lula-kormány ígéretet tett arra, hogy 2030-ra véget vet az erdőirtásnak, és felülvizsgálta kibocsátáscsökkentési céljait. „Nincs ellentmondás a nemzeti energiapolitikánkban” – mondta Alexandre Silveira bánya- és energiaügyi miniszter, aki szerint Brazíliának „pragmatikusnak” kell lennie. „Az átmeneti politikát a gyakorlatba ültetjük, de ennek az árát nem fizethetjük meg egyedül – tette hozzá.

Miért az USA és Szaúd-Arábia lehet továbbra is olajszállító, Brazília pedig nem? Ez nincs rendjén, és gyakran képmutató követeléseket támasztanak azok az országok, amelyeknek nincs olajuk. Például Franciaország.

Lulának személyes kötődése van az olajhoz

Az elmúlt évben Brazíliában bekövetkezett szélsőséges időjárási események sorozata, amelyeket a tudósok az éghajlatváltozással hoztak összefüggésbe – beleértve az aszályt, az árvizeket és a hőhullámokat –, még sürgetőbbé tette a vitát. Az elmúlt hetekben a hatalmas erdőtüzek az ország nagy részén füstöt okoztak. Carlos Nobre, a São Paulo-i Egyetem kutatója szerint a globális hőmérsékletnek a korábban előre jelzettnél gyorsabb emelkedése miatt „nincs értelme” új szénhidrogén-kutatásokat folytatni Brazíliában – vagy bárhol máshol.

Ha a meglévő fosszilis tüzelőanyagokkal folytatjuk, akkor 2050-ig nagy lesz a kibocsátásunk, és a hőmérséklet emelkedése meghaladja a 2,5 fokot. Ez ökocídiumot jelent a bolygó számára.

Lula személyes kötődése az olajhoz az első hivatali idejére nyúlik vissza, amikor 2006-ban az állami irányítás alatt álló Petrobras vállalat Rio de Janeiro partjainál nagyszabású felfedezést tett. Az óceán felszíne alatt 7 km mélyen található hatalmas tartalékokat „elősó” rétegnek nevezik, mivel egy vastag nátrium-klorid kéreg alatt rekedtek.

Az állami irányítású Petrobras (Forrás: Dremastime)

Bár a PT vezette kormányok alatt az olajpénzekből szociális programokat finanszíroztak, mindez nem tartott sokáig. Először a nyersanyagpiaci visszaesés törte meg Brazília gazdasági fellendülését, aztán a Petrobras körüli korrupciós botrány miatt több tucat üzletembert és politikust, köztük Lulát is bebörtönözték, de 2021-ben hatályon kívül helyezték az ítéleteket. A PT kormányzása alatt a vállalatot politikai beavatkozás és rossz gazdálkodás sújtotta.  

Ma a nyersolaj Brazília második legnagyobb exportcikke a szójabab után, és messze Kína a legnagyobb vásárló. Az ágazat a GDP mintegy 10 százalékát adja.  

Drága mulatság

Nem volt mindig magától értetődő, hogy Brazília olajnagyhatalom lesz. A pre-salt (elősó)-eszközök fejlesztési költségei óriásiak voltak és hatalmas tőkebefektetést igényeltek. A napi kitermelés júniusban 3,2 millió hordó volt, ami a világ össztermelésének mintegy 3 százaléka. A legtöbbet a pre-salt rétegből nyerték, amelyet a Petrobras ural, olyan nemzetközi nagyvállalatokkal partnerségben, mint a Shell, a TotalEnergies és a kínai Cnooc. Energiaügyi szakértők szerint a jövőbeni olajellátásnak olcsónak és kisebb szén-dioxid-kibocsátásúnak kell lennie ahhoz, hogy a szén-dioxid-adók és a kereslet esetleges csökkenése közepette versenyképes maradjon a megújuló energiaforrásokkal szemben.  

A sótelepek támogatói szerint azok ideálisak erre. A mélytengeri kutakhoz kapcsolódó úszó platformoknak hatalmas a méretgazdaságossa, ami csökkenti a fajlagos költségeket. Egy hordó pre-salt olaj kitermelése 8-9 kg CO₂ kibocsátásával jár, ami körülbelül a globális átlag fele.

Ha az olajra igényt tart a világ, Brazília azt mondhatja: Miért ne termelje ki, amikor a többi termelőhöz képest nagyon jó a kibocsátása? Még a legszélsőségesebb, nettó nulla kibocsátási forgatókönyv esetén is jelentős beruházásokra van szükség a csökkenő olajtermelés ellensúlyozásához.

Mivel az ország nyersolaj-kitermelése az előrejelzések szerint a következő évtized elejére tetőzik, a Petrobras és Brazília egyaránt a tartalékok feltöltésére törekszik.

A nagy reménység: az Egyenlítői peremvidék (Forrás: Financial Times)

A nagy remény az úgynevezett Egyenlítői peremvidék, az Atlanti-óceánnak az ország északi partjainál húzódó 2200 kilométeres szakasza, amely Brazília néhány legszegényebb államánál található.

Az új határvidéken lévő öt medence 10 milliárd hordónyi kitermelhető kőolajat tartalmazhat, ami 56 milliárd dolláros beruházást igényel a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium becslései szerint.

Ez több mint egyharmadával növelheti az ország bizonyított készleteit, és 200 milliárd dollár adóbevételt eredményezhet. A Petrobras a 7,5 milliárd dolláros feltárási költségvetésének kétötödét öt év alatt erre az övezetre fordította. Az egyik medencében az idén kezdett el kutatófúrásokat mély vizekben, ahol kőolajat talált. 

Mégis vannak akadályok a legértékesebb szakaszon, a Foz do Amazonas medencéjében, az Amazonas folyó torkolatában.

Úgy vélik, hogy ez az egyik legígéretesebb régió a brazil Egyenlítői peremvidéken, mivel közös a geológiája a szomszédos Guyanával, ahol az ExxonMobil hatalmas mezőt fejleszt.

A szabályozó hatóságok azonban tavaly elutasították a Petrobras azon kérelmét, hogy kutatófúrást végezzen egy olyan blokkban, amely a vállalat szerint 500 km-re fekszik a folyó torkolatától és 160 km-re Amapá állam partvonalától.

Az aktivisták szerint a fúrás veszélyezteti a torkolatnál lévő, biodiverzitásában és ökológiai szempontból érzékeny területeket, és figyelmeztetnek arra, hogy a szivárgást az áramlatok messzire sodorhatják.

A környezetvédelmi ügynökség, az Ibama arra hivatkozott, hogy nem készültek alapos tanulmányok a régió olajkitermelésre való alkalmasságáról.

A Petrobras fellebbezését jelenleg vizsgálják. Az Ibama vezetője, Rodrigo Agostinho szerint a legnagyobb gondot az okozza, hogy a kútfúrás helyétől messze van a legközelebbi hasonló létesítmény. 

Az Amazonas-medence (Forrás: Dreamstime)

Iparági elemzők rámutatnak a Petrobras nagy tapasztalatára és szakértelmére. A vállalat ragaszkodik ahhoz, hogy biztonságosan tudja végezni a tevékenységet, és kijelentette, hogy nem szándékozik fúrni a part menti régiókban vagy érzékeny területek közelében. Új vezérigazgatója, Magda Chambriard nemrég azt mondta, hogy már 10 év telt el azóta, hogy a szóban forgó kútfúrási helyszínt 2013-ban elárverezte az olajipari szabályozó hatóság.

Brazíliában is egyre szélsőségesebb az időjárás (Forrás: Dreamstime)

A TotalEnergiesnek és a BP-nek voltak érdekeltségei a medencében, de lemondtak azokról, miután felhagytak a fúrási engedélyek megszerzésére irányuló erőfeszítésekkel.

A brazil tengeri kitermelési lehetőségek beindítása hosszabb időt és több tőkét igényel, mint az amerikai vagy az argentin palaföldeké.

Mire az Egyenlítői peremvidéket fejlesztik, lehet, hogy az olaj iránti kereslet gyengül, és nem sok befektető hajlandó kockáztatni a megfeneklett eszközöket.

A kormány tisztviselői ragaszkodnak ahhoz, hogy a Foz do Amazonas kút kérelmét a szabályozó hatóságok inkább technikai, mint politikai alapon fogják elbírálni. A vita mindkét oldalán állók úgy vélik, hogy ez a kérdés egyfajta próbatétel lesz Lula környezetvédelmi vagy a gazdasági fejlődés előmozdítása iránti elkötelezettségének szempontjából. A kormányon belül azonban eltérők a vélemények. Óvatosabb megközelítést képvisel Marina Silva környezetvédelmi miniszter, aki korábban az olajkitermelés „plafonját” szorgalmazta.

Még ha sikerül is megszüntetnünk az erdőirtás miatti CO₂-kibocsátást, ha a világ nem hagyja abba a szén, az olaj és a gáz felhasználása miatti CO₂-emissziót, az erdők ugyanúgy elpusztulnak. Ez tehát kihívás az emberiség számára.

Silva egész életében a zöldek mellett kampányolt, és Lula első elnöki ciklusa alatt ugyanebben a szerepkörben volt, neki tulajdonították az Amazonas-erdőirtás korábbi csökkenésének felügyeletét. Azonban 2008-ban kilépett a kormányból, és azzal vádolta Lulát, hogy az agrárbiznisznek dolgozik. Most elkerüli, hogy állást foglaljon az atlanti-óceáni olajkitermeléssel kapcsolatban. Szerinte a vitát nem lehet egyetlen országra korlátozni, és felszólítja a gazdag nemzeteket, hogy segítsenek finanszírozni a fejlődő világ zöldátállását. A kollektív kötelezettségeket illetően azonban egyértelműen fogalmaz:

A COP28 során [2023-ban] az összes aláíró országgal együtt elköteleztük magunkat amellett, hogy át kell állnunk a fosszilis tüzelőanyagok használatának megszüntetésére.

Ugyanezen a csúcstalálkozón Brazília az aktivisták felháborodásával szembesült, miután bejelentette, hogy szorosabban csatlakozik az OPEC-olajkartellhez, bár megfigyelőként nem tartozik annak termelési kvótái alá. Lula ezt azzal indokolta, hogy a petroállamok befolyásolása érdekében többet fektessenek be a megújuló energiaforrásokba. A miniszter szerint Brazília már most is egy szociális kiadásokra szolgáló alapba irányítja a pre-salt (sótelepek előtti) bevételek egy részét, és ezt ki lehetne terjeszteni az ökológiai projektekre is.

A Petrobras azt állítja, hogy zöldebb alternatívákba fektet be, és 5 év alatt megduplázta az alacsony szén-dioxid-kibocsátású projektekre szánt keretét, 11,5 milliárd dollárra. A kritikusok szerint azonban ez az összeg eltörpül az ugyanezen időszak alatt a feltárásra és kitermelésre szánt 73 milliárd dollár mellett.

Egyre súlyosabb természeti katasztrófák

Néhány hónappal ezelőtt Brazília legdélebbi államát, Rio Grande do Sult a legsúlyosabb természeti katasztrófa sújtotta. Az áradások kimosták a rizsföldeket az állam fővárosa, Porto Alegre külterületén. Az összes csirke és sertés megfulladt, a gépek megrongálódtak. Ez volt a negyedik jelentős árvíz, amely kevesebb mint egy év alatt sújtotta a régiót.

Az egyik becslés szerint az újjáépítési költségek 110 milliárd dollárra rúgnak, és figyelmeztetnek arra, hogy a jövőbeni hasonló események által veszélyeztetett háztartásoknak, vállalkozásoknak és egész városoknak el kell költözniük.

A World Weather Attribution, egy tudományos kutatási együttműködés tanulmánya szerint az éghajlatváltozás miatt Rio Grande do Sulban valószínűbbé váltak az esőzések.

Hasonló megállapításokat tett az Amazonas folyó medencéjében tapasztalt rendkívüli szárazsággal és a brazíliai Pantanal trópusi vizes élőhelyen pusztító tüzekkel kapcsolatban is. Az ilyen események intenzitásának és gyakoriságának növekedése az ember okozta globális felmelegedés következménye.  

Raissa Ferreira, a Greenpeace brazil kampányigazgatója szerint ha az ország komolyan gondolja a globális hőmérséklet 1,5 Celsius-fokos határértékre való korlátozására vonatkozó kötelezettségvállalását, akkor „radikális változásra” van szükség a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos politikájában. 

A COP30 helyszíne: Brazília (Forrás: Flickr)

Addig is a Petrobras függőben lévő fúrási fellebbezése lóg a levegőben a COP30-ig, amelyre 2025 novemberében kerül sor az Amazonas menti Belém városában. Az elnök a beiktatási beszédében azt mondta, hogy „egyetlen más országnak sincsenek olyan feltételei, mint Brazíliának ahhoz, hogy környezetvédelmi nagyhatalommá váljon”. A környezetvédelem és a gazdasági növekedés közötti kötéltáncban Lulának hamarosan meg kell győznie a világot arról, hogy ez pontosan mit is jelent. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Flickr