Stephane Séjourné első pillantásra az egyik legbefolyásosabb új uniós biztos. A francia liberális alelnök a „jólétért és iparpolitikáért” felel, és ő vezeti a jelentős hatáskörű belsőpiaci tárcát is, neki felelnek a gazdasági és kereskedelmi biztosok. Papíron… 

Azt azonban Séjourné példája jól megmutatja, hogy Ursula von der Leyen bizottsági elnök milyen ügyesen bebetonozta a hatalmát az friss vezetőségben. Séjournének egyrészt kisebb a hatásköre, mint elődjének, Thierry Bretonnak, másrészt ezek átfedésben vannak más biztosok területeivel is, korlátokat szabva ezáltal a saját hatáskörének gyakorlásában. 

Ott van például a zöldipar, az új iparpolitika központi jogalkotási tervezete, amelynek a kidolgozását Von der Leyen az első száz napra ígérte, amelyet Séjourné Teresa Ribera alelnökkel és Wopke Hoekstra éghajlatvédelmi biztossal együtt dolgozna ki. 

Ez elsőre észszerűnek tűnik, hiszen a törvény célja az ipari célok és az Európai Unió éghajlatvédelmi elképzeléseinek összehangolása. Von der Leyen körei azzal érvelnek, hogy a hatóságon belül szeretnék lebontani a különböző területeket, korábban ugyanis a szakosodott osztályok gyakran dolgoztak együtt projekteken, ez viszont párhuzamos munkához és nagyobb bürokráciához vezetett. Az egységre alapuló megközelítés a jövőben jobb együttműködést ígér a csoportok között. 

Hol van elásva az a bizonyos kutya? 

A kritikusok azonban rámutatnak, hogy emögött valójában egy régi hatalmi doktrína, az „oszd meg és uralkodj” elve húzódik meg. Ha egy adott feladatkörért több biztos felel, Von der Leyen a saját kénye-kedve szerint játszhatja ki őket egymás ellen úgy, hogy mindenben övé az utolsó szó. 

A biztosok már az elmúlt öt évben is panaszkodtak a bizottság elnökének vezetési stílusára. Köztudott ugyanis, hogy a döntéseket egy szűk körben – mondhatni zárt ajtók mögött, füstös szobákban – hozza meg, majd ezután adja ki az ukázt az alárendelt megbízottaknak. A kritikusok szerint már régen nem érvényes az az elképzelés, hogy a 27 biztos testülete közösen és demokratikusan dönt a heti üléseken. 

A Bizottság új struktúrája valószínűleg megerősíti ezt a tendenciát. Von der Leyen az irányítás fenntartása érdekében a hozzá közel álló politikusokat helyezte stratégiai pozíciókba. 

Maros Šefčovič kereskedelmi és Valdis Dombrovskis gazdasági biztos – régi bizalmasai – formálisan mindketten Séjourné bizottsági alelnöknek vannak alárendelve, azonban közvetlenül vVon der Leyennek jelentenek. Séjournénak így igencsak megvan kötve a keze, és arra is kicsi az esély, hogy saját érdekcsoportot építsen ki, ahogyan azt elődje, Breton hatékonyan megtette.  

A szociáldemokrata Ribera, aki a versenyhatóság élére és a Bizottság egyik alelnöki pozíciójába került, a zöldátalakításért felel, és bár számos kérdésben osztja az elnök véleményét – lásd a belső égésű motorok esete, alábbi cikkünkben –, szintén kap egy „őrt” maga mellé a konzervatív éghajlatpolitikai biztos, Hoekstra személyében. 

Ribera egyébként szeretné lazítani az állami támogatásokra vonatkozó jogszabályokat, hogy a tagországok több támogatást nyújthassanak a gazdaság zöld- és digitális átalakításához.  

A kisebb tagállamok azonban attól tartanak, hogy ez belső versengéshez vezethet a támogatásokért, amelyeket a nagy országok, például Németország és Franciaország nyerne meg. Von der Leyen az Európai Néppártban lévő szövetségeseit is meg akarja nyugtatni, akik attól tartanak, hogy Ribera ragaszkodni fog Frans Timmermans korábbi biztos szabályozási programjához, a „Green Dealhez”. 

Ezért a kereskedelmi biztosi pozícióba kerülő Šefčovič például a „gazdasági biztonság” mellett a szabadkereskedelmi megállapodások megkötéséért, a kritikus nyersanyagellátás biztosításáért és az európai piac kínai, valamint amerikai konkurencia elleni védelméért is felel. 

A cél elméletben az, hogy olyan nagyobb európai vállalatok emelkedjenek ki a többi közül, amelyek képesek versenyezni a világpiacon. Margrethe Vestager leköszönő versenyjogi biztos a Financial Timesban azonban már figyelmeztetett, hogy

az állami támogatásokra és a fúziókra vonatkozó uniós szabályokat felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy ez hatékonyan megvalósuljon. 

„Ha egyszer kinyitod Pandora szelencéjét, többé már nem tudod visszazárni, és ez rengeteg bizonytalanságot tartogat” – mondta Vestager. Regnálása alatt a korábbi biztos volt a fúziók ellenőrzésének egyik legnagyobb zászlóvivője. Ő volt például a Siemens és az Alstom javasolt összeolvadásának megakadályozója. 

A dán liberális politikus szerint a változtatásoknak „sebészeti jellegűeknek” kell lenniük, és felhívta a figyelmet, hogy a fúziós szabályok – amelyek lehetővé teszik Brüsszel számára, hogy megakadályozza az ilyen ügyleteket, ha fennáll a piaci erőfölény veszélye – 1989-es elfogadásuk óta ritkán változtak. 

A radikálisabb átalakítással nem az lenne a probléma, hogy lehetővé tenné a nagyvállalatok fúzióját, mert ez akár előnyt jelenthetne az európai bajnokok létrehozásában – vélekedett Vestager. Szerinte a kulcskérdés, hogy mekkora kihívás elé szeretnénk állítani az európai nagyvállalatokat. 

(Forrás: Handelsblatt, Financial Times) 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime