Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzőjének írása 

Az SPD szűken ugyan, de megtartotta Brandenburgot, miután megnyerte a vasárnapi tartományi választást. A pontos eredmények szerint az eddig is kormányzó SPD a szavazatok 30,9 százalékát szerezte meg, amivel nem sokkal előzte meg az AfD-t, amely 29,2 százalékot ért el.  

A harmadik helyre némileg meglepően az új radikális baloldali BSW ért oda 13,5 százalékkal, negyedik helyre szorítva a jobbközép CDU-t (12,1 százalék). A 2019-es tartományi választást is az SPD nyerte, amely az elmúlt 5 évben az ún. Kenya zászlaja koalíciót működtette (piros-fekete-zöld), azaz a CDU-val és a Zöldekkel kormányozta a tartományt.

Azonban most új helyzet van: az eddigi hatpárti tartományi törvényhozás a következő ciklusban már csak négypárti lesz, miután a Zöldek, a Linke és a BVB is kiesett, hiszen nem érték el az 5 százalékos bejutási küszöböt.

A Zöldek 4,1, a Linke 3, a BVB csupán 2,6 százalékot szerzett, míg a szövetségi kormány harmadik tagja, az FDP 0,8 százalékkal zárt, igaz, ők 4 éve sem jutottak képviselethez Brandenburgban. Ez viszont azt jelenti, hogy ha az SPD továbbra is el akarja szigetelni az AfD-t, akkor a korábbi koalíciós partner CDU mellett a BSW-t is be kell vennie a kormánykoalícióba, ugyanis az utóbbi nélkül nem lesz meg a többsége a tartományi törvényhozásban. 

 

Scholz megmenekült – egyelőre 

Németországban Brandenburg szociáldemokrata bástyának számít, amely körbeveszi Berlint. A voksolást az elmúlt hetek eseményei miatt feszült várakozás övezte: a közvélemény-kutatások az AfD vezetését jelezték az utolsó pillanatig az SPD előtt a Zöldek tartományi parlamentből való kiesésével együtt, ráadásul a pár héttel ezelőtti tartományi választások is sokkolták a közvéleményt, mivel a második világháború után első ízben fordult elő, hogy radikális jobboldali párt nyert meg egy tartományt (Türingia). Az SPD és főként Olaf Scholz kancellár nem engedhette meg, hogy elveszítsék Brandenburgot: a párt ugyanis megnyerte az 1990 óta megtartott mind a nyolc tartományi választást, Scholz esetében pedig a tartomány elvesztése könnyen a pozíciójába kerülhetett volna. 

 

Az AfD kis híján megviccelte az SPD-t 

Az AfD Szászországhoz hasonlóan csak minimálisan maradt el attól, hogy megnyerje ezt a régiót: az SPD és az AfD eredménye közti különbség csupán 1,7 százalékpont, azaz nagyjából 30 ezer szavazat volt. Az előbbi annak ellenére győzött, hogy a közvélemény-kutatások döntő többsége a választás utolsó napjaiban még AfD-előnyt mért, azonban két tényezővel nem számoltak: a rekordmagas részvételi aránnyal, amely mintegy 73 százalékos volt, illetve a szociáldemokrata miniszterelnök, Dietmar Woidke népszerűségével. Ezenkívül meglepő eredmény, hogy az év elején alakult BSW megelőzte a CDU-t. 

Az egykori NDK-t alkotó tartományokra egyébként is jellemző, hogy a radikális alternatívát hirdető pártok, mint az AfD és a BSW magas népszerűségnek örvendenek, de ennek az aránya meglepetésként hathat. Érdemes a mandátumszámokra is vetni egy pillantást. A brandenburgi tartományi parlamentben 88 képviselő foglal helyet, a többséghez tehát minimálisan 45 mandátum szükséges. A választási eredmények alapján az SPD 32, az AfD 30, a BSW 14, a CDU pedig 12 képviselői helynek örülhet.  

Ebből kirajzolódik, hogy ha Scholzék az AfD-t ki akarják zárni a kormányból, a BSW-vel kell koalícióra lépniük, mivel a választási matek szerint az SPD–CDU szövetség csupán 44 helyet biztosít. 

Nyertesek és vesztesek 

A tartományi voksolásnak így igazából három nyertese és három vesztese van. A három nyertes az SPD, az AfD és a BSW, a három vesztes a CDU, a Zöldek és a Linke. Ez látható abból, ha a listás szavazatokat és a megszerzett mandátumokat összevetjük a 2019-es eredményekkel.  

A legnagyobb nyertes értelemszerűen a BSW: az év eleji párttá alakulása után 13,5 százalékot szerzett most vasárnap, megelőzve a CDU-t, amely 14 mandátumot kapott, így ők tetszeleghetnek a királycsináló szerepében.

A második számú nyertes az AfD, amely ugyan nem szerezte meg a szavazatok 30 százalékát, mint pár héttel ezelőtt Türingiában és Szászországban (ami sok választót megijesztett), de az öt évvel ezelőtti eredményüket 5,7 százalékponttal megjavították. Az SPD javulása 4,7 százalékpontos, így mindkét párt 7-7 mandátummal többet szerzett mint öt éve.  

 

A vesztesek sorában a Linke áll az első helyen: korábbi eredményükhöz képest 7,7 százalékpontot rontottak, és kiestek a tartományi parlamentből, ami nagyban köszönhető a belőlük kivált BSW-nek. A következő nagy vesztes a szövetségi kormányt alkotó, és az eddig brandenburgi kormányban szereplő Zöldek, akik kiestek a tartományi parlamentből, miután 6,7 százalékponttal gyengébb eredményt értek el.

Az AfD kicsivel maradt el a győzelemtől (Forrás: Flickr)

A legkisebb vesztes a CDU: ugyan Brandenburg sosem tartozott a kereszténydemokraták bástyái közé, de a mostani eredményük, ha az összes tartományi választást vesszük, 1990 óta a harmadik leggyengébb, ráadásul ezzel negyedik helyre csúsztak. Igaz, a CDU bennmaradt a tartományi parlamentben, de a listás eredménye 3,5 százalékponttal gyengébb, mint öt éve, ami három mandátum elvesztését jelentette.  

Az más kérdés, hogy ha a CDU hozza az öt évvel ezelőtti eredményét, akkor az SPD-vel együtt stabil többséget tudtak volna biztosítani a BSW nélkül is. 

Koalíciós forgatókönyvek 

A potenciális koalíciós lehetőségek közül hat forgatókönyvet tudunk felvázolni, amiből a gyakorlatban 3 lehetne működőképes. 

1. SPD-AfD: 32+30 (62 mandátum) 

2. SPD–CDU–BSW: 32+12+14 (58 mandátum) 

3. AfD–BSW–CDU: 30+14+12 (56 mandátum) 

4. SPD–BSW: 32+14 (46 mandátum) 

5. SPD–CDU: 32+12 (44 mandátum) 

6. AfD–BSW: 30+14 (44 mandátum) 

Ezek közül az első négy eredményezne többséget, de a gyakorlatban a másodikra a negyedikre és az ötödikre van reális esély, így leegyszerűsítve attól függ a többség kialakítása, hogy az SPD hajlandó-e összefogni a BSW-vel annak érdekében, hogy kizárja az AfD-t a kormányból, vagy ha nem, akkor felvállalja-e a kisebbségi kormányzást. Sokatmondó, hogy a két radikális párt együttesen annyi mandátumot ért el, mint a két hagyományos mainstream formáció, így adott esetben patthelyzet is beállhat: a mérsékelt és a radikális pártok egyaránt 44-44 képviselői helyet szereztek. 

A szavazók szociográfiája 

Érdemes egy pillantást vetni Brandenburg tartomány választási térképére, amiból szépen kirajzolódik, hogy az SPD elsősorban a Berlinhez közel eső, főként északnyugati-nyugati-délnyugati területeken (a legtöbb nagyvárosban) tudott erős maradni, míg a régió külső, a fővárostól relatíve távoli, illetve a Berlint keletről határoló területeken az AfD erősödött. Ezt szemlélteti az alábbi térkép: 

Forrás: Wikipédia

Érdekes képet fest a szavazók szociográfiája is. Az eddig is egyértelmű volt, hogy az AfD különösen nagy teret hódított a fiatal szavazók körében, de egy hagyományosan baloldali tartományban, mint Brandenburg, is felállítható ez az összefüggés.  

Egy ilyen eredmény azonban, amit egymás után sokadjára produkál az AfD, nem magyarázható önmagában a fiatalok körében mutatott népszerűséggel, ezért érdemes megvizsgálni, hogy a brandenburgi választók körében a különböző társadalmi csoportokban miként alakult a párt támogatottsága (ez egyébként a másik radikális formáció, a BSW esetében is sokatmondó).  

Érdemes nemek, életkor, munkahely típusa, végzettség szintje és gazdasági helyzet szerint csoportosítani.  

Ha nemek szerint nézzük, akkor jól látható, hogy az AfD elsősorban a férfi szavazókra támaszkodik: 35 százalékuk támogatja a pártot, így körükben ők a legnépszerűbbek, majd jön az SPD, de csak 28 százalékkal, míg a BSW azonos szinten áll a CDU-val (12 százalék). A nők esetében már más a helyzet: nekik általánosságban magasabb a szociális érzékenységük és elfogadóbbak, így nem meglepő, hogy esetükben az SPD vezet 32 százalékkal, míg az AfD csupán második 24, majd a BSW következik 16 százalékkal. 

Korosztályonként szemlélve az AfD a legnépszerűbb párt Brandenburgban a 16–24, a 25–34, a 35–44 és a 45–59 évesek körében, míg az SPD a 60–69 esztendősek és a 70 felettiek körében a legnépszerűbb.  

Ezek közül is az AfD leginkább a 16–24, a 25–34 és a 35–44 évesek csoportjában domináns, míg az SPD magasan a 70 felettieknél.  

Ebből leszűrhető, hogy a radikális alternatíva elsősorban a fiatalok és a középkorúak körében talált meghallgatásra. 

A munkahely típusa szerint meg lehet különböztetni a kékgalléros (fizikai), a fehérgalléros (szellemi) munkaköröket, az önfoglalkoztatottakat, illetve a nyugdíjasokat. Ebből a négy csoportból kettőben az AfD a legnépszerűbb Brandenburgban: a kékgalléros foglalkoztatottak esetében 46 és az önfoglalkoztatottaknál 34 százalékkal. 

Az SPD pedig a fehérgallérésok és a nyugdíjasok körében a legkedveltebb párt 30, illetve 40 százalékkal, igaz, az előbbi csoport esetében 1 százalékpontos a különbség az AfD-vel szemben. 

Ha a végzettség szintjét nézzük, akkor felállítható az az összefüggés, miszerint Brandenburgban minél alacsonyabb valakinek a végzettsége, annál nagyobb valószínűséggel választja az AfD-t. A párt az alsó- és középfokúak körében 37, illetve 36, míg a felsőfokú végzettségűek esetében mindössze 22 százalékon áll – ez utóbbi csoportban az SPD vezet 34 százalékkal. 

Az eddigi miniszterelnökkel, Dietmar Woidkével az élen az SPD ismét nyert Brandenburgban (Forrás: Flickr)

A gazdasági helyzetnél való kategorizálás egyértelmű: a rossz gazdasági helyzetben lévők mindig is hajlamosabbak voltak a radikális pártok felé fordulni, gondoljunk csak a két világháború közti Németországra, amikor is az NSDAP a gazdasági nehézségeket és a társadalmi elégedetlenséget kihasználva tudott a hatalomba kapaszkodni.

Most Brandenburgban a rossz gazdasági helyzetben lévők körében 47 százalék az AfD támogatottsága, az SPD-é csupán 15, és érdekes, hogy a BSW is több szavazatot (16 százalék) kapott náluk. A jó gazdasági helyzetben lévőknél pedig az SPD vezet 34, míg az AfD „csupán” a második 25 százalékkal. 

 

A mainstream pártok a hagyományos bástyákban is kihívásokkal szembesülnek 

A brandenburgi tartományi választás eredményeiből a mainstream pártoknak érdemes levonniuk azt a következtetést nagyjából egy évvel a szövetségi választások előtt, hogy Németországban új helyzet alakult ki: a társadalom, ezen belül is különösen a fiatal korosztály prioritásai megváltoztak.   

Ám nem csupán Németországban, hanem szerte Európában reneszánszukat élik a zömében a politikai paletta jobb oldalán elhelyezkedő erők.   

Ugyanebben a korosztályban tört előre Franciaországban a Le Pen–Bardella vezette Nemzeti Tömörülés, ahogy láthattuk azt az európai parlamenti, valamint az előre hozott francia nemzetgyűlési választások alkalmával, de Spanyolországban és Portugáliában a radikálisan bevándorlásellenes Vox, illetve Chega, Ausztriában pedig a Szabadságpárt is hasonló helyzetben van. Így nemcsak Németországban, de szerte Európában problémát jelent, hogy a mainstream pártok nem igazán tudnak megfelelő választ adni a jelenkor kihívásaira, így a szavazók, főként az első és fiatal voksolók egy radikálisabb alternatíva felé fordulnak. 

 

Magyarország számára a német példa abból a szempontból aggasztó, hogy a közép-európai térségnek a gazdasági-kereskedelmi összeköttetései miatt mindenképp elkerülendő, hogy az egy év múlva esedékes szövetségi választáson instabil helyzet alakuljon ki Berlinben, vagy egy Türingiához hasonló patthelyzet álljon be szövetségi szinten. Jelen állás szerint a CDU-nak áll a zászló jövő szeptemberben, de nem mindegy, hogy mely politikai erővel vagy erőkkel lenne hajlandó és képes kormányozni. Magyarországnak tehát létfontosságú, hogy Berlin stabil lábakon álljon, így elemi érdekünk, hogy a mainstream politikai erők megoldást találjanak erre a mindinkább jellemzővé váló társadalmi problémára.  

Kapcsolódó: 

 

Borítókép: Dreamstime