Az USA hónapok óta figyelmezteti Iránt, hogy ne küldjön ballisztikus rakétákat Oroszországnak, és felszólította Kínát, hogy ne szállítson katonai alkatrészeket Moszkva ukrajnai háborújához. 

Irán azonban most éppen azt teszi, amit Washington megtiltott, Kína pedig pattanásig feszíti a húrt.  

Valójában az USA és szövetségesei egyre inkább aggódnak amiatt az elképesztő sebesség és intenzitás miatt, amellyel a három ország Észak-Koreával együtt elmélyíti kapcsolatait, hogy kihívást intézzen az amerikai dominanciával szemben. Mindezt annak ellenére teszik, hogy a Nyugat által valaha is bevezetett legátfogóbb szankciókkal kellene szembenézniük. 

Ez a dac beleillik abba a mára jól ismert mintába, amit külső szakértők – és egyre inkább az amerikai és szövetséges tisztviselők – úgy látnak, hogy Washington mind nagyobb küzdelemmel néz szembe a világban, miközben azt próbálja elérni, amit akar – írja a Bloomberg. 

A példák számtalanok 

Venezuela kiváló példája a washingtoni külpolitikai erő felpuhulásának: tekintélyelvű vezetője félresöpörte a hónapok óta tartó, szabad és tisztességes választásokat szorgalmazó amerikai nyomást, és a széles körben manipuláltnak tartott szavazás után is hivatalban maradt.  

Eközben az USA vezette haditengerészeti koalíciónak továbbra sem sikerült feloldania a húszi lázadók fojtogató szorítását, amely megbénította a hajózást a Vörös-tengeren.  

Washington és szövetségesei kiszorultak az afrikai bázisokról, miközben Kína és Oroszország egyre növelte a hatókörét, Peking pedig csak fokozta az agresszióját a Dél-kínai-tengeren. Aztán ott vannak a szövetségesek: a Fehér Ház képtelen volt arra, hogy Izraelt tűzszüneti megállapodásra bírja a Hamásszal. 

Az USA befolyása csökken, méghozzá rohamosan”  

– mondta Martin Kimani, Kenya volt ENSZ-nagykövete és a New York-i Egyetem Nemzetközi Együttműködési Központjának igazgatója. „Vannak felemelkedő hatalmak, amelyek jobban akarnak érvényesülni a multilaterális térben – Kínától kezdve másokig –, és a globális délnek egyre nagyobb a hangja.” 

Ezzel a helyzettel kell szembenéznie Joe Biden elnöknek, aki több mint 140 másik világvezetővel együtt New Yorkban az ENSZ Közgyűlésének éves ülésén vesz részt. 

Változnak az idők, vele változom én is 

A geopolitikai szélirányváltást a globális dél már megérezte, amit jól példáz az is, hogy  

mintegy 40 ország, amely tavaly megszavazta Oroszország elítélését Ukrajna lerohanása miatt, úgy döntött, hogy júliusban tartózkodik egy hasonló indítványtól.  

Többségük a palesztin ügy mellett kiálló ország, köztük Brazília, Szaúd-Arábia és Egyiptom. 

A Biden-kormányzat a maga részéről ugyanakkor elismeréssel nyilatkozik arról, hogy több mint két tucat nemzetből álló szövetséget hozott létre, amely támogatja Ukrajnát az orosz invázió visszaszorítására irányuló erőfeszítéseiben. Ami a Közel-Keletet illeti, az amerikai tisztviselők azzal érvelnek, hogy erőfeszítéseik segítettek korlátozni egy olyan konfliktus terjedését, amely regionális konfliktussá válhat. Persze a tűzszünet megakadályozásáért leginkább a Hamászt hibáztatják, amelynek tavaly október 7-i terrortámadása kiváltotta Izrael gázai invázióját. 

Kimani szerint azonban Washington határozott támogatása Izrael Hamász elleni háborúja iránt kimeríti diplomáciai valutáját. A tűzszünetre irányuló amerikai nyomásgyakorlás eddig kevés eredményt hozott, annak ellenére, hogy a kormányzat vezető tisztviselői rendszeresen látogatnak a térségbe. 

A globális dél hangja 

A héten a New York-i ENSZ-csúcson szintén ott vannak a kilenctagúra bővült BRICS-csoport tisztviselői, amelybe az Egyesült Államok néhány szövetségese, valamint Irán, az alapító Oroszország és Kína is beletartozik. Egyre többen jelzik a csatlakozást a csoporthoz – eddig 34 ország mutatta valamilyen formában ezt a szándékát –, amely kifejezetten a globális befolyás alternatív központjának létrehozását tűzte ki célul, beleértve a dollár dominanciájától való függetlenedést. 

Az USA és riválisai pályáján kívül eső országok „látják kialakulni ezt az új hatalmi csomópontot. Ez valószínűleg hozzájárul ahhoz, hogy a két pólus között maradjanak, ami a multipoláris világ létrejöttét segíti” – mondta Nadia Schadlow, Donald Trump kormányának korábbi vezető tisztviselője, aki jelenleg a Hudson Intézet vezető munkatársa. „Az Egyesült Államoknak most ezt hatékonyabban kell kezelnie, ami nehéz.” 

Moszkva eközben elmélyíti kapcsolatait, mivel a háborús segélyekért cserébe már jóval érzékenyebb katonai know-how-t oszt meg Pekinggel, Teheránnal és Phenjannal. Ez a folyamat felgyorsult, ahogy a Kreml ukrajnai inváziója lassan a negyedik évébe lép. 

„Kínában és Oroszországban egyaránt az a felfogás uralkodik, hogy az Egyesült Államok és a Nyugat elkerülhetetlenül hanyatlik” – mondta Andrea Kendall-Taylor, az amerikai hírszerzés egykori vezető tisztviselője, aki jelenleg a Center for a New American Securitynél dolgozik. „Most úgy látják, hogy a lendület a javukra mozdul, ezért hajlandóak belemenni és nagyobb kockázatot vállalni annak érdekében, hogy felgyorsítsák ezt a hanyatlást.” 

Trump korábbi elnök igyekezett kihasználni ezt a jelenlegi káoszt, mondván, hogy az ő vezetése alatt Oroszország soha nem szállta volna meg Ukrajnát, és a Hamász nem támadta volna meg Izraelt. Szakértők és elemzők szerint azonban a probléma ennél mélyebb. Hivatalosan az USA ellenfelei tagadják, hogy fegyvereket és technológiát osztanak meg egymással. Vlagyimir Putyin orosz elnök azonban ebben a hónapban – miután Oroszországban tárgyalt egy magas rangú kínai tisztségviselővel – Észak-Koreába és Teheránba küldte az egyik vezető tanácsadóját, és bejelentette, hogy egy átfogó új stratégiai paktumot tervez Iránnal. 

A fenti országokra vonatkozó amerikai szankciók hullámai nem állították meg a kereskedelmet. A Hudson Intézet szerint  

Kína megtalálja a módját annak, hogy Oroszországnak a rakéták, tankok és repülőgépek gyártásához szükséges chipek 90 százalékát szállítsa. 

Sovány vigasz 

Egy magas rangú amerikai tisztviselő szerint a szankciók bár nem 100 százalékban hatékonyak, megnehezítették az ellenfelek együttműködésre irányuló erőfeszítéseit és növelik a Washingtonnal való szembeszegülés gazdasági költségeit.Az Oroszország és Észak-Korea közötti mélyebb kapcsolatok valószínűleg szorosabbra fűzik az USA és a térségbeli szövetségesei közötti viszonyt, amit Peking valószínűleg nem fog üdvözölni. 

Kína integrációja az Egyesült Államok által uralt globális pénzügyi rendszerbe és a nyugati kereskedelemre való támaszkodás szintén behatárolhatja, hogy meddig hajlandó dacolni az USA-val – bár mindkettő esetén tett jelentős függetlenedési erőfeszítéseket. 

A kínai alternatíva a fizetési rendszerre 

Kína évek óta próbálkozik a SWIFT alternatív módszerének létrehozásával, amelyre a CIPS volt az eddigi legjobb kísérlet. A rendszer létrehozásának az ötlete 2009-ben merült fel, kezdetben a kereskedelem növelésére összpontosítva. 2015-ben indították el, hogy egy alternatív nemzetközi fizetési rendszert biztosítson, amely a kínai jüanra támaszkodik, és összekapcsolja a részt vevő bankoknál vezetett onshore és offshore számlákat, amelyekkel megkerülhetők az amerikai szankciók, mivel a tranzakciók nem a dollárra támaszkodnak. A dollármentesítés gondolata Kína és szövetségesei számára egyre fontosabbá vált, és 2022 januárjában a CIPS azt állította, hogy 103 ország mintegy 1280 pénzügyi intézményét szolgálja ki, köztük harminc japán, huszonhárom oroszországi és harmincegy afrikai ország bankját. Kína nyilvánvaló célja, hogy a CIPS-en keresztül nemzetközivé tegye a jüan használatát, amelyhez egyre több ország kezd csatlakozni – Argentína például 2023 áprilisában döntött úgy, hogy dollár helyett jüanra vált a kínai importért való fizetéskor. Brazília szintén beleegyezett abba, hogy 2023 márciusában minden kereskedelmet az országuk saját valutájában rendezzenek a dollár helyett.  

Ezek a politikai változások hatékonyan csökkentik a dollártól való globális függőséget, miközben Kína célját, a gazdaságban a renminbi nemzetközivé tételét is szolgálják. Ennek ellenére a CIPS továbbra is a SWIFT-re támaszkodik a Kína és üzleti partnerei közötti üzenetek fordításában – a becslések szerint a CIPS-fizetések mintegy 80 százaléka a SWIFT üzenetküldő rendszereit használja. 

A Bloomberg Economics előrejelzése szerint Kína a jelenlegi gazdasági lassulása miatt csak tizenhét év múlva haladja meg majd Amerika bruttó hazai termékét. Ha azonban Kína és Oroszország sikeresen egyesítené az alternatív fizetési rendszereit, és meggyőzné szövetségeseit, például Indiát, Iránt és Dél-Afrikát, hogy a SWIFT helyett ebbe az alternatív rendszerbe fektessenek be, az USA-nak komoly kihívással kellene szembenéznie. Jelentős nemzetbiztonsági kihívásokat is jelentene az Egyesült Államok és a Nyugat számára, ha pénzügyileg el lennének vágva Afrikától, Ázsiától és a Közel-Kelettől.  

Ám még ha az Egyesült Államok fel is élénkítette a szövetségesekkel való kapcsolatokat Ukrajna támogatása érdekében, az európai partnereit is egyre nehezebb rávennie arra, hogy további intézkedéseket hozzanak a súlyosan szankcionált országokkal szemben. Egy az ügyet jól ismerő magas rangú diplomata szerint  

Olaszország például még mindig nem egyezett bele az Iran Air iráni vállalat elleni szankciók végrehajtásába, amelyeket az Egyesült Államok az Oroszországnak küldött ballisztikus rakéták miatt szorgalmazott.  

És miközben Brüsszel élesebb álláspontot képvisel Kínával szemben, az általuk Oroszországnak nyújtott segítségre válaszul hozott súlyosabb szankciókról nehéz lesz megállapodni, tekintettel az európai vállalatok mélyebb üzleti kapcsolataira. Az Egyesült Államok és szövetségesei most leginkább abban reménykednek, hogy a közös demokratikus értékekben gyökerező együttműködésüknek még mindig van súlya a világban. 

Kérdés, ha ezeket mérlegre tennénk, az valódi ellensúlyt képezne-e… 

(Források: Bloomberg; fpri.org)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Wikimedia Commons