Andrius Kubilius egy eddig nem létező hivatalt tölt be az Európai Bizottságban. A védelmi és űrügyi biztosi cím rendkívül jól cseng, ám valós hatalom nincs sok mögötte. Az új ember ettől függetlenül azonnal gigahitel felvételére buzdít.

Még ki sem nevezték hivatalosan az Európai Bizottságba, Andrius Kubilius védelmi biztos máris megosztó megoldási javaslatokkal rukkolt elő az EU védelmi iparának fellendítése érdekében. Sok újdonsággal nem tudott szolgálni: ő is az unalomig ismert javaslatot, vagyis a közös tagállami hitelfelvételt és/vagy a Covid-féle helyreállítási alap gigantikus pénzmaradványait dobta be az ötletkalapba.

Az Európai Bizottság új biztosa az EU-s védelmi ipar megerősítésének alternatív finanszírozási formáiról beszélt, már amennyiben a közös hitelfelvételt alternatívaként lehet felfogni a semmi ellenében. Mellette egyéb lehetőségeket is kínált, jellemzően a máris megbukott Draghi-jelentésből kiollózva az ötleteket: az Európai Beruházási Bank hitelezési feltételeinek megváltoztatása (tisztán fegyverkezési beruházásokra ugyanis nem ad kölcsönt) éppúgy felbukkan, mint a világjárvány utáni helyreállítási alap hatalmas maradványösszegeinek elköltése – ami nem mellesleg éppen azért hatalmas, mert a brüsszeli bürokrácia a végtelenségig lassította a kifizetési folyamatot.

A „legtisztább” és legvilágosabb megoldási lehetőség azonban mindig a közös hitelfelvétel: a Covid-járvány óta ez valóságos mániája lett az Európai Bizottságnak. Paolo Gentiloni, az előző bizottság uniós gazdasági biztosa már-már önmaga karikatúrájává vált, amiért mindenről a közös gigakölcsön jutott eszébe. Mindegy volt, hogy az ukrajnai háború, a kontraproduktív szankciós politika, az energiaárak berobbanása vagy az európai iparvédelmi program által támasztott pénzügyi kihívások kerültek szóba, Gentiloni egyetlen mondatot hajtogatott: „Vegyünk fel sok hitelt”. Szavai egy idő után unalomba fulladtak, ahogyan az is, hogy a fiskális szigort alkalmazó országok, elsősorban Németország minden alkalommal gyors és határozott nemet mondott, mielőtt Gentiloni befejezhette volna a mondatot. Ezúttal sem lesz másképp, pedig az új EU-s biztos még csak az ötletelés elején jár.

Tapsolni összekötött kézzel

Elég nehéz meghatározni, Kubilius milyen gyakorlati eszközökkel tudja elvégezni a rábízott feladatot, sőt azt is, mi is pontosan a rábízott feladat. A védelmi politika és a haderőfejlesztés a tagállamok saját hatáskörébe tartozik, Brüsszelnek sok beleszólása nincs. Eddig legalábbis nem volt. Az új Európai Bizottság olyan centralizált hatalmi struktúra szerint fog működni, amely Ursula von der Leyen kezébe soha nem látott hatalmat ad. Az immár Európa császárnője gúnynévvel illetett elnök több ízben kifejezte már óhaját a központosított védelmi ipar és politika megalkotására – ebbe azonban eddig a tagállamok nem tűrtek beleszólást.

Kubilius elméletileg azt fogja feltérképezni, mi kell pontosan az EU védelmi kapacitásainak felpörgetéséhez (ha esetleg egy fegyvergyártót is megkérdez majd, az azonnal vágja rá a választ: hosszú távú szerződések, állami megrendelések és befektetésösztönző háttér), de ő lesz felelős az EU új védelmi ipari programjának beindításáért is, amely elméletileg felpörgetné a termelést úgy, hogy tartalékokat hoz létre, és még a blokkon kívüli országokba is tud exportálni.

Gyakorlatilag azonban úgy tűnik, a komolynak tűnő cím egy szimpla (hátulról természetesen kellően megtámasztott) lobbistát rejt majd, aki azon ügyködik, hogyan alakíthatna ki közös finanszírozási alapon egy mesterségesen összetákolt védelmi ipari struktúrát Európai Unióban. Ez az, amibe Josep Borrell, az előző bizottság külügyi főképviselője bicskája is beletört: a tagállami hatáskör egyelőre magasan ütötte Ursula von der Leyen lapjait, főleg, ha azokon a hitelfelvétel szó is szerepelt.

Nincs pénz, nincs parti

Az Európai Bizottság már az előző ciklusa végén elkezdte előkészíteni a talajt a védelmi képességek centralizált fejlesztésére, és óriási energiával, de annál kevesebb eredménnyel kutatta, hogyan lehetne több pénzt bezúdítani a védelmi iparba. A probléma változatlan: a fegyvergyártó vállalatok nem hajlandók gigabefektetéseket eszközölni addig, amíg vagy EU, vagy az egyes tagállamok nem kötelezik el magukat a hosszú távú megrendelési struktúra mellett. Ahogy Armin Papperger, a Rheinmetall főnöke már tavaly márciusban tömören megfogalmazta: „Megrendelés nélkül nem gyártok semmit”.

A helyzetet bonyolítja, hogy Németország és a kemény fiskális politikát képviselő társai mereven elzárkóznak az EB favoritmegoldásától, a közös hitelfelvételtől, de nem okozott osztatlan lelkesedést az Európai Beruházási Bank hitelezési politikájának militarizálásra felszólító ötlet sem. Ha Kubilius el is jut odáig, hogy megszövegezze konkrét javaslatait, azok a legnagyobb valószínűség szerint rögtön meg is botlanak majd a tagállami küszöbökön. Főleg akkor, amikor meghallják az összeget: Ursula von der Leyen profi pókereshez méltó módon szemrebbenés nélkül bemondta az 500 milliárd euró/10 év összeget, új embere pedig maximálisan egyetértett főnöke szavaival. (Tehet mást?)

A jelenleg érvényben lévő EU-s költségvetés természetesen nincs erre felkészülve. Az új büdzsétervezet csak 2028-ban lép életbe: Kubilius szerint tehát a költségvetésen kívüli alternatív megoldások felkutatására esküdött fel biztosként. Az eddigi bejelentései alapján nem úgy tűnik, hogy kiugróan sikeres lesz a munkájában.

***

Kapcsolódó:

Fotó: Európai Parlament