A Fuggerek és Mediciek óta ritkán láttunk ilyet. Az olaszok második legnagyobb bankja, az UniCredit úgy döntött, hogy bevásárolja magát egy nagy német hitelintézetbe, és máris 21 százalékra növelte részesedését a Commerzbankban. A mindig kemény válaszokra képes Scholz kancellár egyelőre „barátságtalan támadásról” beszél.
Pár évvel ezelőtt nem sok jó hírt hallhattunk az UniCreditről, viszont azóta teljesen átstrukturálta magát, és most ismét milliárdokat keres. Köszönhető ez elsősorban a korábbi francia vezérigazgatónak, Jean-Pierre Mustier-nek, illetve utódjának, az olasz Andrea Orcelnek, aki 2021 óta vezeti az intézetet. Nagy léptékben csökkentették a költségeket, növelték a nyereséget és visszavásárolták a saját részvényeiket, amivel felemelték az UniCredit árfolyamát. Csak Orcel hivatalba lépése óta nagyjából megnégyszereződött a részvényeik ára.
Andrea Orcel nem véletlenül akarja átvenni a Commerzbankot, hiszen még mindig Németország az eurózóna legerősebb gazdasága, és a külföldi hitelintézetek itt évek óta jókat üzletelnek. 2005-ben például az UniCredit megvásárolta az akkori bajor HypoVereinsbankot, és integrálta a csoportba.
A Commerzbanknak kiemelkedően fontos a helyi középvállalkozások hitelezőjeként, amely a német gazdaság gerincét képezi. Ezenkívül Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban a bankpiacok jobban differenciáltak, ott nehéz lenne a nagyobb felvásárlás. Ráadásul a német kormány el akarja adni a pénzügyi válság nyomán szerzett részesedését a Commerzbankban. A múlt héten az UniCredit a szövetségi kormánytól 700 millió euróért már 4,5 százalékos részesedést vásárolt.
A kormány meglepődött, nem feltételezték, hogy egyetlen ajánlattevő hajlandó megszerezni az egész részvénycsomagot,
pedig már Orcel elődje, Mustier is jelezte érdeklődését a berlini Commerzbank iránt. Ezután az UniCredit származékos ügyletekkel további részvényekhez jutott a tőkepiacon, így a részesedése 9,5 százalékra nőtt. Ez a származékos ügyleteken keresztüli besurranás, amelyről kezdetben a közvéleményt nem kell tájékoztatni, különösen bosszantó volt a szövetségi kormány számára. Erre a múlt hét végén a német kormány egyértelművé tette, hogy egyelőre nem kíván több Commerzbank-részvényt eladni, és kiállt a pénzintézet függetlensége mellett. A kabinet jelenleg a bank tizenkét százalékával rendelkezik.
Egyfajta hadüzenet
Hétfőn az UniCredit meglepő módon bejelentette, hogy pénzügyi eszközökön keresztül további 11,5 százalékot biztosított a Commerzbank részvényeiből. Ezt is valószínűleg származékos ügyleteken keresztül, és így az olaszok már 21 százalékot birtokolnak. Emellett kérelmet nyújtottak be a bankfelügyelethez a részarány 29,9 százalékra emelésére. Amint ezt jóváhagyják, a származtatott ügyleteket részvényekre lehet váltani. Egyelőre tehát a labda az Európai Központi Bank (EKB) előtt pattog.
Az olaszok azzal indokolják támadásukat, hogy a Commerzbank akár az UniCredittel együtt, akár önálló bankként, de már mint a fő részvényes UniCredittel a nyakában lényegesen többet érhetne, mint most. Hivatkoznak a volt olasz miniszterelnök és korábbi EKB-vezető Mario Draghi jelentésére is, aki Európa versenyképességének hiányát a széttagolt bankpiacnak tulajdonítja.
Miképp reagál a német kormány?
Hétfőn először nem érkezett közvetlen reakció a szövetségi kormánytól. Délután azonban Olaf Scholz New Yorkban egyértelmű nyilatkozatot tett: a kancellár „barátságtalan támadásról” beszélt. Nem tartja „megfelelő lépésnek Európában és Németországban azt, hogy mindenféle együttműködés, konzultáció, visszajelzés nélkül próbálnak agresszív módon, barátságtalan módszerekkel részesedést szerezni a vállalatokban”.
Még a szövetségi pénzügyminisztérium is reagált, kifejezve, hogy a német kormány támogatja a Commerzbank függetlenségi stratégiáját. Tudomásul vették az UniCredit lépéseit, de nem támogatják a felvásárlást. És ezt közölték az UniCredittel is. Friedrich Merz, a kereszténydemokraták ellenzéki vezetője, akit sokan Németország következő kancellárjának tartanak, az esetleges felvásárlást katasztrófának minősítette a német bankpiac számára, és a HVB, az UniCredit által 2005-ben felvásárolt, és azóta jelentős létszámleépítéseknek kitett kisebb bajor bank példájára mutatott rá. Az egy év múlva esedékes választások miatt a német politikusok rettegnek a Commerzbank 40 ezer alkalmazottjának esetleges elbocsátásától és a bank feletti ellenőrzés elvesztésétől, amely, ahogy említettük, a „Mittelstand”, azaz az ország kis- és középvállalkozásainak egyik legfontosabb hitelezője.
Vélhetően a kérelem jóváhagyása esetén az UniCredit tovább növeli részesedését a Commerzbankban, 29,9 százalékra. Ha túllépi a 30 százalékos határt, akkor kötelező ajánlatot kell tennie a többi részvényesnek, így a szövetségi kormánynak is. Amennyiben a részvényesek elfogadják ezt az ajánlatot, és az UniCredit eléri az 50 százalékos részesedést, akkor megnyerte a versenyt – bármit is tesz a szövetségi kormány.
A németek ellenségesnek tartják a Commerzbank elleni támadást, már csak azért is, mert a kormány ellenkezése ellenére az UniCredit nem tágít az ügylettől, és hajlandó akár „ütközni” is Berlinnel. Ez a megközelítés azért is szokatlan, mert a pénzügyi szektorban rendkívül ritkák és még ritkábban sikeresek az ellenséges felvásárlások. Végtére is a bankok minden ország gazdaságának a szívét jelentik, a szolgáltatásaik, a hiteleik, a fizetési tranzakcióik és a fedezeti ügyleteik nélkül gyakorlatilag semmi sem működik. Ezért rendkívül kockázatos szembenézni egy idegen ország kormányával és felügyeletével. Bár a szövetségi kormány valójában tehetetlen, mivel – ahogy említettük – csak tizenkét százalékos részesedése van a Commerzbankban, de elég nehéz elképzelni, hogy az Orcel a kormány és esetleg a német pénzügyi szabályozó akarata ellenére végig tudná csinálni az ügyletet. Másrésztor Orcel az AS Roma szurkolójaként sosem riadt vissza a merész manőverektől.
Kicsoda az UniCredit főnöke, Andrea Orcel?
Egy befektetési bankár, aki ismeri a szakma minden trükkjét, és imád üzleteket kötni. A New York-i Merrill Lynch befektetési banknál futott be karriert, amely azóta beolvadt a Bank of Americába. Ott dolgozott fúziós tanácsadóként 20 éven keresztül. 1998-ban segített a Credito Italiano és versenytársa, az Unicredito egyesülésében, hogy megalakuljon az UniCredit Group, a jelenlegi munkaadója. A következő évben segédkezett Spanyolország második legnagyobb bankja, a BBVA létrehozásában.
A leglátványosabb ügylete az ABN Amro holland nagybank 2007-es felvásárlása volt, amikor Orcel a Royal Bank of Scotland tanácsadója volt, amely először egyedül, majd a spanyol Santanderrel és a belga Fortisszal együtt ellenséges felvásárlást indított, amely végül sikerrel zárult. A 72 milliárd eurós üzlet fiaskónak bizonyult: röviddel a felvásárlás után kitört a pénzügyi válság. A Royal Bank of Scotland, amely az ügylet következtében súlyosan eladósodott, összeomlott, és államosítani kellett.
Ez nem ártott Orcel karrierjének. 2012-ben csatlakozott a svájci nagybankhoz, az UBS-hez, ahol a következő években befektetési bankárok ezreit bocsátotta el, amikor a zürichi székhelyű hitelintézet úgy döntött, hogy visszavágja az üzletágát. Kíméletlen stílusa Orcelt Európa egyik legrettegettebb bankárává tette, és az egyik legjobban fizetettebbé is: 2015-ben állítólag ő volt a UBS legtöbbet kereső vezetője, évi nyolcmillió dollárral.
2018-ban végül a Santander spanyol nagybank szerződtette le az igazgatótanács elnökévé. Orcel felmondott az UBS-nél, de vitába keveredett régi munkaadójával a részvényopciók kifizetése miatt. Ez viszont ahhoz vezetett, hogy a Santander biztosította az olaszt arról, hogy kifizeti a bónuszköveteléseit. Egyéb bónuszokkal és az éves fizetésével együtt Orcel bércsomagja a spanyol banknál 68 millió euróra emelkedett. Ám még hivatalba lépése előtt Ana Botín, a Santander főnöke összeveszett vele, és visszavonta az aláírt szerződést, illetve minden más elfogadott kifizetést. Orcel perelt, és végül elismerték az igazát: 44 millió eurót kapott a semmittevésért. Végül 2021 áprilisában lett az UniCredit vezérigazgatója.
Mit tesz a Commerzbank?
Manfred Knof vezérigazgató, aki nemrég bejelentette, hogy nem hosszabbítja meg 2025 végén lejáró szerződését, egyértelművé tette, hogy nem érdekli az UniCredit felvásárlása. Ugyanez vonatkozik pénzügyi igazgatójára, Bettina Orloppra is, akire az utódjaként tekintenek. Azóta a vezércsere meg is történt. Ahogy az várható volt, az alkalmazottak viszont felszólaltak a hatalomátvétel ellen, és fellebbezéssel fordultak a szövetségi kormányhoz, hogy ne engedjék azt.
Ők a munkahelyük elvesztésétől tartanak, és nem teljesen ok nélkül: a 2005-ös hatalomátvétel óta az UniCredit 27 ezerről 9 ezerre csökkentette az egykori HVB munkahelyeinek a számát,
talán éppen ezért a HVB ma sikeresen és költséghatékonyan működik. A szakszervezet szerint egyelőre meg kell tartani a szövetségi részesedést a Commerzbankban, hogy elkerüljék a felvásárlást. Egyelőre a Commerzbank ülésezik, hogy megvitassa a következő évekre vonatkozó stratégiáját – és minden bizonnyal azt is, hogyan kívánja ellensúlyozni az UniCredit részesedésének növekedését. Ebben részt vesz a felügyelőbizottság elnöke, Jens Weidmann, a Bundesbank korábbi vezére is, akit a felvásárlás kritikusának tartanak. Számára az UniCredit által birtokolt olasz államkötvények magas aránya ad okot aggodalomra. A magasan eladósodott Olaszországban egy új államadósság-válság befolyásolná a bankokat is. Ha az UniCredit csoport része lenne a Commerzbank, az érintené Németország legnagyobb kkv-hitelezőjét is.
Miképp alakulhatnak a dolgok?
Az UniCredit csoport hétfői sajtóközleményében utalt arra a lehetőségre, hogy eladja a Commerzbankban megszerzett részesedését. Mivel a részvény árfolyama az UniCredit belépése miatt jelentősen emelkedett, az olaszok akár nyereséget is realizálhatnának az eladásból. Ha megtartják a részesedést, de 30 százalék alatt maradnak, akkor a Commerzbank legerősebb részvényesei lennének, és megpróbálhatnának helyet szerezni a felügyelőbizottságban, hogy onnan befolyásolni tudják az üzletmenet további irányát. Ez könnyen konfliktushoz vezethet a bank vezetőségével, amely ragaszkodik a függetlenséghez, de végső soron felelős a részvényesek, köztük az UniCredit irányában.
Ha a felvásárlás meghiúsul, mert Berlin kormányzati szinten akadályozza meg az üzletet, az katasztrofális jelzés lenne az európai tőkepiac további integrálása szempontjából. Hiszen a politikusok és a bankárok évek óta a határokon átnyúló fúziók, valamint a bank- és tőkepiaci unió kiteljesedése mellett érvelnek.
A német kormányzati források is megjegyezték, hogy a hitelintézeteket az Európai Központi Bank szabályozza, míg a kritikus infrastruktúrák védelmére vonatkozó törvények nem vonatkoznak a Commerzbank védelmére. Az EKB már régóta szorgalmazza a határokon átnyúló fúziókat, hogy az euróövezet bankszektorát a globális versenytársakkal szemben megerősítsék. Az egyik befektető éppen ezért sürgette Németországot, hogy lépjen már túl a szűk nemzeti érdekeken.
Alapvető kérdés lesz a német kormány számára, hogy a szocialista irányítást vagy a szabadpiacot választják-e. Ráadásul a kormányon belül sem biztos, hogy kialakul erre a konszenzus, hiszen az FDP és annak elnöke, Christian Lindner pénzügyminiszter álláspontja szerint az államnak a lehető legteljesebben ki kell maradnia magánszektorból.
Miután az UniCredit részesedése 21 százalékra emelkedett, egyre kevésbé valószínű, hogy egy „királyfi fehér lovon” majd barátságos módon átveszi a Commerzbankot. Egy új ajánlattevőnek jelentős összeget kellene erre áldoznia, és az olaszok előnye már túl nagy. Legfeljebb az képzelhető el, hogy a német kormány felveszi a kesztyűt, és például megkéri a Deutsche Bankot, hogy szálljon be a Commerzbankba, hogy a kabinettel együtt blokkolja a felvásárlást. Szabályozáspolitikai szempontból azonban egy ilyen összejátszás a kormány és a magánszektor között kétségtelenül kényes lenne. Ráadásul Christian Sewing, a Deutsche Bank vezérigazgatója eddig nem mutatott érdeklődést, hogy beszálljon a játszmába. A Commerzbankkal ugyanis 2019-ben lefújta az egyesülési tárgyalásokat, mert egy fúzió túl bonyolult lenne, mindkét bankot évekig lefoglalná az integráció, és gyakorlatilag megbénulnának.
