A német ipari termelés a 2018-as csúcspontja óta csökken, és 2024-re a 2010-es szintre való visszaesés fenyeget, trendforduló pedig nem látható a horizonton. Eközben Kína több mint kétszeresére növelte az ipari termelését. Túlságosan kényelmes az a reflex, hogy Németország deindusztrializációjára az energiafordulat, a bürokrácia vagy a jelzőlámpa-koalíció kulcsszavakat hozzák fel. Valójában a német „szuperciklus”, amelyért a gazdasági csoda évei óta nemzetközileg irigyelnek minket, már régóta veszít a lendületéből – fejti ki véleményét Matthias Schrader az OH-SO Digital vezérigazgatója és társalapítója a német Handelsblatt hasábjain. 

Amikor a dolgok konkrétabbá válnak – mint a jelenlegi Volkswagen-válságban –, minden kifogás elpárolog. A termékek elvesztették a kapcsolatot az ügyfelek igényeivel. Az egykor nagyra becsült „német mérnöki munka” egyre kevésbé talál visszhangra a globális piacon. Ráadásul Németország a digitalizációs rangsorban a legjobb esetben is csak a középmezőnyben helyezkedik el. A középszerűség azonban a mai hiperversenyben és a német költségszerkezettel már nem kelendő.  

– véli a szakértő. 

A Német Gazdasági Intézet által 2023 decemberében közzétett digitalizációs index a jelenlegi tendenciát még enyhén negatívnak is értékeli. Az pedig egyenesen riasztó, hogy a digitális komponenseket tartalmazó termékek eladásai már két számjegyű visszaesést mutatnak. Exportnemzetként egyre inkább az analóg árukból élünk, miközben a szoftverek „felfalják a világot” – jósolta Marc Andreessen amerikai vállalkozó és szoftverfejlesztő még 2011-ben. Napjainkban már a legjobb hardver sem ér semmit szoftver nélkül. 

A fejlesztés és a piaci bevezetés ritmusának fel kell gyorsulnia 

A német mérnöki tudományok újragondolása a következőképpen sikerülhet: az ügyfélközpontúság nem a diákon és flipchartokon jön létre, hanem a helyszíni visszajelzéseken keresztül. A fejlesztés, a piaci bevezetés, a visszajelzés és a fejlesztés ritmusát radikálisan fel kell gyorsítani. Ebben segítenek a sokkal kisebb fejlesztőteamek. Az együttműködés bonyolultsága ugyanis a fejek számával négyzetes arányban nő, miközben gyengíti az egyes alkalmazottak felelősségvállalását. 

A szoftverfejlesztésben a mesterséges intelligencia (MI) lehetővé teszi a csapatok számának felére csökkentését, a sebesség növelése mellett.  

Az optimumot akkor érjük el, amikor már nincs szükség a folyamatok adminisztrációjára. 

Ugyanakkor a párhuzamos fejlesztések száma jelentősen megnövelhető lényegesen kisebb csapatokkal. A világgazdaság úgynevezett szétválasztása miatt a jövőben sokkal inkább a konkrét piacokra kell termékeket fejleszteni. A „helyi a helyiért” az új mantra. Szükség van arra is, hogy az egymással vetélkedő termékcsapatokon keresztül versenyre keljenek a vállalatok. A belső verseny eredménye rendszeresen jobb, mint a biztonságosnak vélt kompromisszumok, amelyek nem képesek megkülönböztetni magukat a piacon – és ezért megbuknak. 

Külsőleg viszont fontos, hogy együttműködjünk a versenytársakkal. A világ szoftvereinek több mint 70 százaléka nyílt forráskódú, az infrastruktúra- és felhőszektorban pedig ez az arány meghaladja a 90 százalékot. Az Apple, a Meta, a Google, az Amazon és mások gyors innovációs ciklusai elképzelhetetlenek lennének, ha nem osztanák meg a kódbázis nagy részét. 

Vagyis a nyílt forráskódú szoftverek és az együttműködés a modern innováció kulcsfontosságú elemei, és a hagyományos, zárt szabványosítási modellek, mint a DIN, már nem elegendők ebben a környezetben. A vállalatoknak alkalmazkodniuk kell ehhez, és aktívan részt kell venniük a nyílt forráskódú közösségben, ha versenyképesek akarnak maradni. 

Egy új „német ipari modellre” (DIM) van szükség, amely a mesterséges intelligencia nagy nyelvi modelljeire (LLM) épül. Minden szabadalmat kölcsönösen engedélyezni lehetne, és közös fizikai platformokat lehetne kifejleszteni. Az egyes márkák pedig ezeket használnák a saját termékeik kifejlesztéséhez. 

Csak akkor éljük túl a rendszerszintű versenyt, ha a helyi beszállítók rendszerként tekintenek magukra, és megtalálják az alapvető együttműködés módját. Egy merész ötlet: mivel az üzemek, az ipar és a tőke között feszültség van, az IG Metall (a németországi fémipari szakszervezet) közvetítő szerepet vállalhatna ezen szereplők között. Ez a szerepvállalás túlmutatna a hagyományos szakszervezeti tevékenységen, és egyfajta „rendszerintegrátorként” pozicionálná az IG Metallt. 

Nem lehet megkerülni azt a tényt sem, hogy a német mérnöki tevékenység márkájának a fő ismérvei – pontosság, hatékonyság és kiszámíthatóság – frissítésre szorulnak. Szükség van az érzelmekre, a játékosságra és a váratlanságra, hogy az emberek újra lelkesedni tudjanak az újért – véli Matthias Schrader. 

A szoftver- és hardverkultúra összeolvadása nagyszerű lehetőség a német mérnöki tudományok számára, de a sikerhez radikális változásokra van szükség nagyobb ügyfélközelség a felgyorsított fejlesztési ciklusok és a fokozott belső verseny révén. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy a vállalatok jobban együttműködjenek egy közös, „német platformon”, hogy a globális versenyben fennmaradhassanak. Végül, ahogy azt már említettük, a puszta hatékonyság helyett nagyobb hangsúlyt kell fektetni az érzelmekre. 

Hogy mit is ért ezalatt pontosan Schrader?  

A német mérnöki kultúra számára az innováció és a piaci verseny során nem elegendő csak a technikai kiválóságra és a hatékonyságra koncentrálni. A globális versenyben való sikerhez egyre fontosabbá válik, hogy a termékek és a szolgáltatások érzelmi hatást is kiváltsanak a vásárlókból, hogy azok ne csak funkcionális, hanem emocionális szempontból is vonzók legyenek. 

Ez a gondolat összefüggésben áll azzal a trenddel, amely szerint a technológiai cikkek vásárlói egyre inkább keresik azokat az élményeket, amelyek valamilyen érzelmi kapcsolatot hoznak létre a termékkel. Adizájnja, a felhasználói élménye és a márka által képviselt értékek mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a fogyasztók érzelmileg kötődjenek egy adott termékhez. Ez a megközelítés túllép a hagyományos mérnöki gondolkodáson, ahol korábban a teljesítmény, a hatékonyság és a precizitás volt az elsődleges fókusz. 

Ez egy radikális szemléletváltást igényel, mivel a technológia és a mérnöki fejlesztések terén a német ipar erősen hatékonyságorientált. Azonban a digitális világban, ahol az élmények és a fogyasztói élmény kulcsfontosságúvá váltak, a siker érdekében a német iparnak is figyelembe kell vennie az érzelmi komponensek fontosságát. 

(Források: Handelsblatt; IG Düsseldorf Metal-Neuss; Springer)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Flickr