Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzőjének írása 

A Közel-Kelet geopolitikai helyzete az elmúlt hónapokban drámai módon súlyosbodott. Az események központjában Izrael áll, amely egyszerre több fronton harcol Iránhoz kötődő csoportokkal. A Hamász október 7-i rakétatámadásai után a helyzet gyorsan eszkalálódott, és a regionális konfliktus a Hezbollah, a húszi lázadók és Irán bevonásával vált még súlyosabbá. A térségben egyre nagyobb veszély fenyegeti a nemzetközi biztonságot és a gazdasági stabilitást. Ebben az elemzésben részletesen áttekintjük a konfliktus kibontakozását, a szereplők közötti kapcsolatrendszert, valamint a potenciális következményeket. 

Izrael Hezbollahhal való konfliktusa régóta húzódik 

A Hezbollah és Izrael közötti feszültségek évtizedekre nyúlnak vissza, de a jelenlegi konfliktus egyik fordulópontja Haszan Naszrallah, a Hezbollah vezetőjének 2024. szeptember 27-i likvidálása volt. Naszrallah megölését Bejrút déli részén egy izraeli légicsapás során Jeruzsálem stratégiai sikernek tekintette.

Benjamin Netanjahu kijelentette, hogy Naszrallah megölése az erőviszonyok megváltoztatásának része a régióban. Az izraeli légierő folytatta a Hezbollah célpontjainak bombázását, különösen Libanon déli részén. 

A likvidálás jelentős csapást mért a terrorszervezetre, hiszen a csoport több magas rangú vezetőjét is elvesztette. Az iráni Forradalmi Gárda egyik magas rangú tisztje, Abbasz Nilforuszán, aki szoros kapcsolatban állt Naszrallahhal, szintén életét vesztette az izraeli támadásokban. Ez jelentős presztízsveszteséget jelentett Irán számára, és felvetette a közvetlen iráni válaszcsapás lehetőségét.

Izrael a napokban szárazföldi hadműveletet is kezdett Dél-Libanonban. Bár Izrael hivatalosan „korlátozott, lokalizált” katonai akciót jelentett be, a valóságban jelentős erőket mozgósított.

A Hezbollah Libanon déli részén állomásozó bázisai elleni támadások célja a szervezet katonai képességeinek meggyengítése volt. Az izraeli hadsereg arra utasította a libanoni civileket, hogy hagyják el otthonaikat, ami humanitárius válságot eredményezett: több mint egymillió ember kényszerült elhagyni lakóhelyét. 

Már korábban, 2024 áprilisában Irán egyszer közvetlen rakétatámadást hajtott végre Izrael ellen. Bár a támadás minimális károkat okozott, világossá tette, hogy Irán kész közvetlenül is beavatkozni, ha szövetségesei – a Hezbollah és a Hamász – veszélybe kerülnek.  

Ez a válaszlépés most is megtörtént, amire az Egyesült Államok előre figyelmeztette Izraelt. 

Kedden Irán mintegy 180 ballisztikus rakétát lőtt ki Izraelre válaszul arra, hogy a zsidó állam végzett a Hezbollah terrorszervezet vezérével. A rakétatámadásra Ali Hamenei ajatollah, Irán legfőbb politikai és vallási vezetője adta ki a parancsot. Az izraeli válaszcsapás elkerülhetetlennek tűnik, miközben az izraeli Jaffában egy terrortámadásban hét helybeli életét vesztette, egy katona pedig súlyosan megsérült. Nagy esély van arra, hogy Izrael válaszcsapással való fenyegetései ezúttal komolyabbak lesznek. 

A tegnapi támadással kapcsolatban azonban nehezíti a helyzetet, hogy a napvilágra került információk egymásnak ellentmondóak. Izrael szerint a csapás összességében minimális kárt okozott: egy palesztin életét vesztette, míg két ember megsérült. Több offenzíva ért egy katonai repülőteret is, de Izrael szerint nem érte súlyos kár. Az iráni és iránbarát közösségi oldalak azonban ezek ellenkezőjét állítják. Szerintük súlyos károkat szenvedett Izrael, csak ezt nem akarja beismerni. Azonban ennek hitelességét rontja, hogy a legtöbb általuk posztolt felvételről nem is lehet igazán megállapítani, hogy egyáltalán a jelenlegi konfliktusból származnak-e. 

A közel reális kép a két állítás között lehet: minden bizonnyal áprilistól eltérően az elfogási ráta nem volt 100 százalékos, ami a Teherán által kilőtt rakétákat illeti. Igaz, erre lehetne az az ellenérv, hogy nincs nagyszámú áldozat, és ez valóban így van: ez annak köszönhető, hogy a támadás előtt a lakosság nagy része már az óvóhelyeken volt. 

AZ ENSZ BT rendkívüli ülést tart 

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa rendkívüli ülést tartott ma a helyzet megvitatására, amelyet Franciaország és Izrael kezdeményezett. Danny Danon, Izrael ENSZ-nagykövete hangsúlyozta, hogy az iráni rakétatámadás rávilágít arra, hogy az ország döntéseit továbbra is a Forradalmi Gárda és Hamenei ajatollah hozza.

A világszervezet iráni nagykövete, Amír Iraváni önvédelmi akcióként értékelte a támadást, és figyelmeztette Izraelt, hogy egy esetleges válaszcsapás erősebb iráni reakciót fog kiváltani. Joe Biden amerikai elnök kijelentette, hogy az Egyesült Államok minden támogatást megad Izrael számára, míg Lloyd Austin védelmi miniszter a lehetséges válaszlépésekről egyeztetett Yoav Gallant izraeli védelmi miniszterrel.

Az amerikai kormány diplomáciai megoldást sürgetett, azonban közölte, hogy kész katonai segítséget nyújtani, ha szükséges. Joe Biden  szerint Izraelnek joga van megvédeni magát a terrorista csoportokkal szemben, és támogatja katonai akcióit.

Az események fényében egyértelmű, hogy a konfliktus központja fokozatosan áthelyeződött Gázából Libanon déli részére, ahol a Hezbollah és Izrael közötti összecsapások a legsúlyosabbak. Ez az átrendeződés Irán növekvő szerepét mutatja a térségben, hiszen a libanoni és jemeni frontokon keresztül is aktívan befolyásolja a konfliktust. Az események komoly kockázatot jelentenek az övezet stabilitására nézve, hiszen egy átfogó regionális háború veszélye is fennáll. Egy ilyen konfliktus, amelyben Irán közvetlenül Izrael ellen harcolna, az Egyesült Államok és más nagyhatalmak beavatkozását is magával vonhatja. 

Az iráni hadsereg vezetője, Mohammad Bagheri vezérőrnagy figyelmeztetett, hogy amennyiben Izrael válaszcsapást hajt végre, Irán készen áll átfogóbb támadásra, amely az izraeli gazdasági infrastruktúrát is érintheti. Irán csak katonai célpontokat, például légibázisokat és a Moszad épületeit támadta, de Bagheri szerint ennél nagyobb potenciál is rejlik az ország katonai képességeiben. 

Eközben a Hezbollah Libanon déli részén összeütközött az izraeli erőkkel, míg a húszi lázadók három rakétát lőttek a zsidó államra. Az izraeli hadsereg jelentése szerint szerdán már mintegy 100 rakétát lőttek ki Libanonból, de ezek nem okoztak jelentős károkat. 

Potenciális izraeli válasz 

Nem érdemes az áprilisi izraeli diszkrét válaszcsapásra alapozni. Akkor Jeruzsálem minimális kárt okozott Teheránnak: a célpont egy iráni katonai reptér volt, ahol egy Sz-300-as légvédelmi rendszert semmisítettek meg. Ennek csupán annyi stratégiai jelentősége volt, hogy ez a támaszpont őrizte Irán Natanz melletti nukleáris létesítményét. Felvetődhet a kérdés, hogy Teherán ekkor miért nem válaszolt. Erre az volt a hivatalos indok, hogy az akció Irán belterületéről indulhatott. Ebből is látszik, hogy a felek mennyire el akarták kerülni az eszkalációt. 

A mostani helyzet azonban alapjaiban más, és nagy esély van arra, hogy az izraeli csapás ezúttal nem lesz diszkrét. Érdemes azonban pár alapvetést lefektetni az izraeli válaszcsapásokkal kapcsolatban. Ha a zsidó állam területét támadás éri, akkor a reakciónak sokkal súlyosabbnak kell lennie, mint az eredetinek, hogy kellő elrettentő erőt jelentsen, ami nem egyszerűen több rakéta visszalövését jelenti. Tehát a válasz lényege, hogy sokkal nagyobb kárt okozzanak, mint amekkorát az eredeti támadás eredményezett Izraelnek. 

A legvalószínűbb forgatókönyv egy izraeli válaszcsapás esetén, hogy közvetlenül támadják Irán nukleáris, olajipari létesítményeit, a politikai és katonai vezetést, valamint a katonai reptereket, akár a teljes megsemmisítésig.

Egy ilyen akció vélhetően már csak a távolság miatt is döntően a légierőre támaszkodna, amihez a kellő eszközök is megvannak: lopakodó vadászbombázók (F-35I) nagy számban állnak rendelkezésre, és ezek képesek számottevő kárt okozni akár nukleáris létesítményekben és katonai repterekben is.

Ezek mellett Iránon belül számottevő hírszerzési és különleges műveleti eszköz is rendelkezésre áll. Ahogy a Hezbollahnak is Izraelen belül. Befolyásos iráni vezetők meggyilkolására alkalmasak lehetnek az Iránon belüli zsidó kémek, szabotőrök, akik sok esetben páncéltörő rakétákkal és drónokkal is rendelkeznek. Ami pedig a drónokat illeti: Irán ellen Izraelnek jelentős mennyiségű Kamikaze drón áll a rendelkezésre, nem beszélve nagy hatótávolságú ballisztikus rakétáiról. Azonban ez utóbbinak az a hátulütője Irán szempontjából, hogy könnyű észlelni, és adott esetben azok elhárítására is fel lehet készülni, így lehet, hogy Izrael elsősorban nem ezeket vetné be. 

Itt érdemes azonban kiemelni az ún. Suppression of Enemy Air Defenses típusú küldetést. Azaz a SEAD-küldetést, amit Izrael rendre alkalmaz.

Ez azt jelenti, hogy Jeruzsálem a készültségben lévő iráni légvédelem ellen nem vetné be teljes képességét, hanem azt megelőzve egy csapásként a légierejét vetné be a SEAD-küldetés keretében, aminek célja az iráni légvédelem megsemmisítése.

Erre Izraelnek meg is van a kellő felszerelése radar elleni és levegő-föld elleni rakéták képében. Ezek ereje abban rejlik, hogy jóval azelőtt ki tudja lőni ezeket, mielőtt az izraeli légierő megközelíti Iránt. A technológiai különbségekből pedig feltételezhető, hogy Irán nem feltétlen tudna megbírkózni az izraeli lopakodó vadászgépek elfogásával. Ezt már láthattuk több ízben Izraelnek a Szíriában állomásozó, iráni Iszlám Forradalmi Gárda Hadtest (IRGC) elleni csapása során is. 

Az elsődleges tehát Izrael számára az iráni légvédelem semlegesítése, így csak azután következhetnének a stratégiai célpontok, amibe beletartoznak a különböző nukleáris létesítmények és a repterek. Adott esetben problémát okozhatna, hogy Irán nukleáris létesítményeinek jelentős hányada a föld alatt található, de Izraelnek birtokában vannak a legmodernebb technológiával működő BLU-109-es bunkerrobbanók, amelyeket még tavaly decemberben szereztek be az USA-ból, emellett régebbi technológiával működő hasonló gépekkel is rendelkeznek. Ezekkel tehát nem lenne probléma a föld alatti létesítmények megsemmisítése. 

Azonban érdemes hangsúlyozni, hogy egy ilyen katonai akció óriási kockázatokkal járna Izrael és régió szempontjából, már csak azért is, mert jelenleg nem tudható, hogy Irán nukleáris programja milyen fázisban van.

A másik kockázat, hogy egy ilyen volumenű támadás során Izrael értékes, ki tudja, mennyire pótolható repülőgépeket és pilótákat veszíthet. Fontos mérlegelni az ezt követő iráni, brutálisabb válaszcsapás lehetőségét is, amely ellen a Vaskupola védelme kérdéses.

A legegyértelműbb kockázat pedig az, hogy mindez egy nyílt, totális háborúhoz vezethet a régióban, ami, mivel itt hatalmas értékes szénhidrogénkészlet található, az egekbe repíthetné az olaj- és gázárakat, amit itt Európában, ezen belül Magyarországon is megéreznénk, elég csak a benzinár emelkedésére utalni. Az eddigi események miatt már így is elindult ez a folyamat, igaz egyelőre kezelhető mértékben.  

Izrael helyzetét nehézzé és bonyolulttá teszi, hogy meglehetősen kedvezőtlenül ékelődik az ellenséges hatalmak közé. Az izraeli seregtől nagyon sok erőforrást vesz igénybe a mostanra kialakult, két fő fronton zajló háború: ez a két front Libanon és Gáza, amely jelentős katonai képességeket köt le, és még nem beszéltünk a „mellékfrontokról” Jemenről és Iránról.

Azonban Izrael számára jókora előnyt jelent ebben a konfliktusban, hogy számíthat Washington támogatására, amit Joe Biden már többször is megerősített. Egy valami tehát nem változik: az USA számára Izrael biztonsága nemzetstratégiai érdek.

Ennek ellenére joggal merül fel a kérdés, hogy Washington mennyiben vonódna be egy kiterjedt közel-keleti háborúba, amely során Irán mögött vélhetően ott állna Kína és Oroszország, és a török szál sem elhanyagolható. Arról nem is beszélve, hogy a konfliktus egy Irán elleni szárazföldi háborúvá is eszkalálódhat. 

A közel-keleti helyzet kapcsán azonban egyelőre a Biden-adminisztráció – Ukrajna esetében nem tapasztalható módon – meglehetősen pragmatikus, és a diplomáciai megoldás felé igyekszik terelni az eseményeket.

Azonban tavaly október óta több alkalommal láthattuk, hogy Washington nem feltétlenül tudja megfelelő keretek közé szorítani a helyzetet, és rendre előfordulnak olyan incidensek, amelyekre korábban nem volt példa: a Netanjahu-kormány néhol figyelmen kívül hagyja legfőbb szövetégesének kéréseit, és nem is számol be időben a tervezett katonai akciókról.

A Biden-adminisztráció számára ez azért is lehet aggasztó, mert az amerikai választási kampány a hajrához közeledik és a közel-keleti helyzet, Kína és Ukrajna mellett alapjaiban tematizálja a kampányt. Annyi pedig biztos, hogy Joe Biden 2025 februárjától már nem fog a Fehér Házból irányítani: vagy Kamala Harrisnek kell megfelelő mederbe a konfliktust, vagy a visszatérésre készülő Donald Trumpnak. Már most tudható, hogy előbbi valószínűleg Biden politikáját vinné tovább a térségben, míg utóbbi még markánsabban sorakozna fel Izrael mögött. 

Ebben a környezetben tehát egy, az egész Közel-Keletre kiterjedő konfliktus „nem jönne jól” egyik szereplőnek sem: sem Izraelnek, sem Iránnak, sem az Egyesült Államoknak, sőt a nemzetközi közösség egyikének sem. 

Joe Biden egyértelműen Izrael mellett áll (Forrás: Dreamstime)

Forgatókönyvek 

A jelenlegi helyzetből több lehetséges forgatókönyv is kibontakozhat. Az első lehetőség a további eszkaláció, amely során a konfliktus átfogó regionális háborúvá fejlődhet, Irán, Izrael, Libanon és más szövetségesek részvételével. Egy ilyen háború a globális gazdaságra is súlyos következményekkel járna, különösen az olajárak emelkedése és a kereskedelmi útvonalak veszélyeztetettsége miatt. 

A második forgatókönyv egy tűzszünet és diplomáciai megállapodás elérése lenne, amelyet a nemzetközi közösség, különösen az ENSZ és az Egyesült Államok szorgalmaz. Ez azonban rendkívül nehéz feladatnak bizonyulhat, tekintettel a mélyen gyökerező bizalmatlanságra és az érintett felek egymással szembeni ellenségeskedésére. 

Konklúzió – összetett geopolitikai helyzetben az egész Közel-Kelet 

Kétségkívül állítható, hogy a Közel-Kelet sosem tartozott a stabil régiókhoz, de a 2023-2024-es események sorozata – kezdve az október 7-i Hamász támadástól – még inkább egyértelművé tették a helyzetet. A tavaly ősszel kezdődő konfliktus egy rendkívül összetett geopolitikai helyzetet eredményezett, ahol több fronton folyik a harc Izrael és Irán szövetségesei között.  Az elkövetkező hónapokban a nemzetközi diplomácia és a katonai erőviszonyok alakulása fogja meghatározni, hogy a konfliktus milyen irányba mozdul el.

Kapcsolódó:

Borítókép: Flickr