A világgazdaság egyik legégetőbb kérdése napjainkban a Kína és az Egyesült Államok közötti egyre növekvő kereskedelmi egyensúlytalanság. Kína exporttöbblete az egekbe szökött, míg az Egyesült Államok egyre mélyebbre süllyed a kereskedelmi deficitben. Sokan aggódva figyelik a folyamatokat, és a kínai iparpolitikát teszik felelőssé a kialakult helyzetért. Egyesek attól tartanak, hogy Kína exportdömpingje munkahelyek elvesztéséhez és ipari visszaeséshez vezethet a világ más részein, hasonlóan a 2000-es évek „kínai sokkjához”. 

Az IMF szakértői azonban egy friss elemzésükben rámutatnak, hogy ez a nézet túlságosan leegyszerűsítő. 

A kereskedelmi mérlegeket végső soron makrogazdasági tényezők határozzák meg, míg az iparpolitika szerepe jóval kisebb.  

A globális egyensúlytalanságok megértéséhez tehát a megtakarítások és a beruházások arányát kell vizsgálni, nemcsak Kínában, hanem az egész világon, különös tekintettel az Egyesült Államokra. Bár más országok is hozzájárulnak ezen aránytalansághoz, az USA és Kína együttesen a globális folyó fizetési mérleg egyharmadát teszik ki. 

Makrogazdasági erők mozgatják a szálakat 

Kína kereskedelmi többlete a pandémia kezdetén ugrott meg jelentősen. A világ minden táján először az orvosi felszerelések exportja nőtt meg, majd a fogyasztók a szociális távolságtartás miatt a szolgáltatások helyett inkább árukat vásároltak. Később, 2021 végétől a kínai belföldi kereslet jelentősen visszaesett az ingatlanpiac korrekciója és a 2022-es lezárások miatt, amelyek megtépázták a fogyasztói bizalmat. 

Mindez jelentős visszaesést okozott a kínai gazdaságban, a háztartások megtakarítási rátája megnőtt, a beruházások pedig visszaestek. Ugyanekkor a globális keresletet a jelentős „felélés” élénkítette, különösen az Egyesült Államokban, ahol a költségvetési hiány a pandémia előtti időszakhoz képest jelentősen megnőtt, a háztartások megtakarítási rátája pedig a felére csökkent. 

Ennek eredményeként Kína kereskedelmi mérlege jelentős többletet mutat, ami a GDP 2-4 százaléka között mozog, a számítási módszertől függően. Ez a gyenge importnak és az ázsiai ország jelentős globális exportnövekedésének tudható be. 

1. ábra: Az exporthányad változása, 2023Q2-24Q1 és 2017-19 között, százalékpontban 

Ez a kereskedelmi többlet a gazdasági teljesítményhez viszonyítva kisebb, mint a 2000-es évek „kínai sokkja” idején (akkor a csúcson Kína GDP-jének mintegy 10 százalékát tette ki). Peking azonban ma már jóval nagyobb részt képvisel a világgazdaságban, így annak ellenére, hogy a kereskedelmi többlete kisebb a gazdaságához képest, a globális kibocsátás arányában meglehetősen stabil maradt az idők során. Így tehát Kína gazdasági fejleményei jelentős kereskedelmi többlete és növekvő exportja miatt továbbra is jelentős hatással vannak a világ többi részére. 

2. ábra: Kína nettó áru- és szolgáltatásexportja

Az IMF elemzése – a G20-ak modelljével végzett stilizált szimulációk – azt mutatja, hogy

az iparpolitikák helyett sokkal inkább makrogazdasági tényezők állnak e külső fejlemények mögött. Ezek közé tartoznak a kínai belföldi keresletet negatívan befolyásoló sokkok, mint például az ingatlanpiac visszaesése és az alacsony háztartási bizalom, valamint az Egyesült Államokban a magas kormányzati és személyes kiadások, amelyek a megtakarítások csökkenéséhez és a túlzott fogyasztáshoz („feléléshez”) vezetnek.

Olcsó jüan, drága dollár

Az IMF elemzői szerint ez a „makro” nézet olyan eredményeket jósol, amelyek közel állnak a tényleges adatokhoz. A gyenge belföldi kereslet miatt Kína folyó fizetési mérleg többlete mintegy 1,5 százalékponttal nőtt, ami közel áll a pandémia előtti szinthez viszonyított tényleges növekedéshez. A kínai belföldi megtakarítások tartós növekedése a reál effektív árfolyam jelentős leértékelődését eredményezi, ami összhangban van a 2021 óta mért adatokkal. Ez a relatív árarány-kiigazítás támogatja az export növekedését és csökkenti az importkeresletet.

Egyszerűbben fogalmazva:

Mivel a kínaiak sokat takarítanak meg, kevesebbet költenek, így csökken a Kínán belüli kereslet az importtermékek iránt. Ez a folyamat a jüan leértékelődéséhez vezet. A jüan gyengülése miatt a külföldiek számára olcsóbb lesz kínai termékeket vásárolni, míg a kínaiak számára drágább lesz külföldi termékeket vásárolni. Ennek eredményeként nő a kínai export és csökken az import, ami tovább erősíti Kína kereskedelmi többletét. Ez a tendencia egyértelműen megfigyelhető a 2021 óta mért adatokban is.

Amerika az ellenpélda

Az Egyesült Államok a tükörképe ennek. A magas belföldi kereslet miatt az amerikai folyó fizetési mérleg egyenlege mintegy 1 százalékponttal romlik a modellben – ami közel áll a pandémia előtti szinthez viszonyított tényleges csökkenéshez. Fontos megjegyezni, hogy az amerikai belföldi megtakarítások tartós csökkenése az amerikai reálkamatlábak emelkedéséhez vezet, ami nagyjából ellensúlyozza a megnövekedett kínai megtakarítások globális kamatlábakra gyakorolt negatív hatását.

Egyszerűbben fogalmazva:

Az amerikaiak egyre kevesebbet takarítanak meg, ami miatt az amerikai bankoknak kevesebb pénzük van kölcsön adni. A kölcsönök iránti nagyobb kereslet miatt a bankok kénytelenek emelni a kamatokat. Ez a kamatemelkedés ellensúlyozza azt a hatást, hogy a kínaiak sok megtakarítása egyébként világszerte csökkentené a kamatokat.

3. ábra: A fizetési mérleg sokkhatások miatti szimulált változása, a GDP százalékában

Az IMF szerint ebből két fontos tanulság vonható le:

• Ellentétben a 2000-es évekkel, amikor a feltörekvő ázsiai gazdaságokból származó megtakarítási többlet hozzájárult a globális egyensúlytalanságokhoz és lenyomta a világkamatlábakat, ezúttal nincs globális megtakarítási többlet. A Kínán kívüli globális reálkamatlábak emelkedtek, nem csökkentek.
• A kínai megtakarítási sokknak az amerikai külső egyensúlyra gyakorolt hatása csekély, és az amerikai felélési sokknak a kínai kereskedelmi mérlegre gyakorolt hatása is az. Mindkét országban a külső többletek és hiányok nagyrészt „házilag” keletkeznek.

A „házilag” termelt többletek és hiányok „házi” megoldásokat igényelnek, amelyekhez a makrogazdasági eszközöket megfelelően kell beállítani. Kína fenntartható növekedése a régóta fennálló belföldi egyensúlytalanságok kezeléséből fog származni, mint például az ingatlanpiac továbbra is fennálló negatív hatása a gazdasági aktivitásra, vagy az elöregedő népesség kihívásai. A külső szektoron keresztüli növekedés ösztönzésére tett kísérletek valószínűleg jelentős akadályokba ütköznek. A gazdaság egyszerűen túl nagy – ami a sikerének a jele – ahhoz, hogy az exportból sok növekedést generáljon. Ez tükröződik a Kínára vonatkozó középtávú kilátásokban is, ahol az exportvezérelt növekedési modell már nem a gazdaság terve.

Alapvetően Kínának átfogó makrogazdasági és strukturális reformokon keresztül kell újra egyensúlyba hoznia gazdaságát. A helyes megközelítés egy többféle eszközt alkalmazó stratégiát foglal magában, amely magában foglalja az ingatlanszektor kiigazítását kevésbé költségessé tevő intézkedéscsomag végrehajtását; a háztartásokra összpontosító keresletoldali ösztönzést; valamint a szociális hálók strukturális megerősítésére, a jövedelemegyenlőtlenségek csökkentésére és az erőforrás-elosztás javítására irányuló reformokat.

Ennek jeleit a múlthéten bejelentett pénzügyi és gazdasági reformcsomag képében láthatjuk, ugyanakkor a nyugati elemzők szerint erősen kérdéses, hogy ezen intézkedések önmagukban elegendőek lesznek-e.

Az Egyesült Államok esetében a külső egyensúly leginkább a jelentős költségvetési kiigazításból profitálna. Ez többféleképpen is elérhető, többek között a közvetett adók emelésével, a jövedelemadók progresszív növelésével, számos adókedvezmény megszüntetésével és a jogosultsági programok reformjával.

Támogatások és iparpolitika: van-e ok az aggodalomra?

De mi a helyzet az ipari és kereskedelempolitikával, amely a kereskedelmi partnerek körében aggodalmat kelt a kínai „túlkínálat” miatt? Függetlenül az általános külső egyensúlytól, az állami támogatás bizonyos exportáló vagy importversenyben lévő ágazatokban fellendítheti az aktivitást. Jelentősen javíthatják a költség-versenyképességet is a „learning by doing” vagy a méretgazdaságosság révén. Az ebből eredő makrogazdasági hatás jelentős lehet, az ágazat méretétől és kritikusságától, valamint a támogatás nagyságától függően.

A Global Trade Alert adatai azt mutatják, hogy Kína 2009 és 2022 között mintegy 5400 támogatási politikát hajtott végre, ami a G20 fejlett gazdaságai által elfogadott összes intézkedés mintegy kétharmadának felel meg. A kínai támogatások olyan kiemelt ágazatokra összpontosulnak, mint a szoftver, az autóipar, a közlekedés, a félvezetők és újabban a zöld technológia. A kínai feldolgozóipari kereskedelmi többlet azonban nem koncentrálódik egyetlen konkrét iparágra sem, és a főbb ágazati szereplők részesedése az idők során meglehetősen stabil maradt.

Az elektromos autók példája

Az elektromos járművek és más zöld technológiai termékek támogatása széles körű figyelmet kapott, mivel az export megugrott. Kína 2023-ban a legnagyobb elektromos járműgyártó volt, 8,9 millió elektromos járművet gyártott (az éves globális elektromos járműgyártás mintegy kétharmadát) és 1,2 milliót exportált, ezzel Kína az elektromos járművek vezető exportőre. Jelenleg azonban ez az export csak a kínai áruk mintegy 1 százalékát teszi ki.

Az IMF elemzése szerint ezek a támogatások valóban szerepet játszanak a nemzetközi kereskedelmi hatások generálásában az adott ágazatokban.

Egy támogatás bevezetése után a támogatott termékek kínai exportja 1 százalékkal magasabb, mint a nem támogatott termékeké.

4. ábra: a feldolgozóipari kereskedelmi többlet összetétele a GDP százalékában

A támogatott termékek importja alacsonyabb, ami némi hazai helyettesítést jelez.

A becsült hatások azonban szerények, ami arra utal, hogy az iparpolitikáknak korlátozott hatása van az összesített külső egyensúlyra.

Ugyanakkor a korábbi támogatásokra, a támogatások pénzbeli értékére, valamint arra vonatkozó adatok hiánya, hogy azokat hogyan finanszírozzák és alkalmazzák, nem teszi lehetővé az összesített hatásuk teljes körű értékelését. Ahogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) Kínáról szóló kereskedelempolitikai felülvizsgálata rámutatott, a kínai támogatási politikákkal kapcsolatos átláthatóság hiánya akadályozza globális következményeik átfogó és megalapozott értékelését. A hatóságoknak lépéseket kell tenniük e adathiányok megszüntetése érdekében.

Két további szempont:

Először is, Kínán túl sok ország, például az Egyesült Államok is gyorsan növeli az iparpolitikák alkalmazását. A feltörekvő gazdaságok, ahol az ilyen intézkedések történelmileg gyakoribbak voltak, továbbra is nagyszámú ilyen intézkedést tartanak fenn. Még ha ezek nem is a fő tényezők az országok általános külső többletének kialakulásában, továbbra is számítanak. Ezek jelentős negatív hatásokat generálhatnak a kereskedelmi partnereknél, aláásva a versenyképességet és a piaci hozzáférést más országokban, súlyosbítva a kereskedelmi feszültségeket. A belföldi és nemzetközi indokolatlan torzulások elkerülése érdekében minden országban az iparpolitikákat szűk célokra kell korlátozni: azokra, ahol a külső hatások vagy a piaci kudarcok megakadályozzák a hatékony piaci megoldásokat, és összhangban kell lenniük a nemzetközi kötelezettségekkel.

Másodszor, amennyiben az iparpolitikák torzítják az egyenlő versenyfeltételeket, szükségessé vált valamilyen helyreállítás, és azt a WTO-val összeegyeztethető eszközökön keresztül kell elérni. A többoldalú kereskedelmi szabályok bizonyos korlátokat is szabnak a támogatásokra, lehetővé téve a jogorvoslatot akár többoldalú vitarendezés, akár kiegyenlítő vámok révén.

Ugyanakkor régóta fennálló és a közelmúltban felszínre került hézagok maradnak a nemzetközi kereskedelmi szabályokban, amelyeket olyan fejlemények alakítottak, mint a globális értékláncok kialakulása; azon gazdaságok globális jelentősége, amelyekben az állam központi szerepet játszik, és az éghajlatváltozás sürgető kihívása.

Ahogyan azt az IMF közgazdászai is kiemelik: az egyoldalú válaszok vámok, nem tarifális korlátozások és hazai tartalomra vonatkozó előírások formájában rossz megoldások.

Ezek növelik a megtorlás és a politikai bizonytalanság kockázatát, aláássák a többoldalú kereskedelmi rendszert, gyengítik a globális ellátási láncokat és növelik a geoökonómiai fragmentációt (más néven a blokkosodást). Ehelyett a kormányoknak együtt kell működniük a WTO szabályainak és normáinak megerősítése érdekében ezeken a területeken.

(Források: IMF)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: DALL-E