Az arab származású amerikaiak a kulcsfontosságú ingadozó államokban valószínűleg Trumpot választják Harrisszel szemben, mégpedig Biden gázai politikája elleni tiltakozó szavazatukkal.
Az Izrael elleni október 7-i támadás első évfordulójához közeledve a közel-keleti konfliktus jelentősen kiéleződött. Irán mintegy 200 rakétát lőtt ki Izraelre, Jeruzsálem pedig folytatja a harcot a libanoni Hezbollah és a gázai Hamász ellen. Az előbbi terrorszervezet vezető parancsnokainak, köztük vezetőjének, Hasszán Naszrallahnak a meggyilkolása mellett Izrael az elmúlt napokban több száz célpontot támadott Dél-Libanonban, Bekaa tartományban és Bejrút külvárosaiban. A konfliktust kiterjesztette egy korlátozott libanoni szárazföldi invázióra is. Eközben az Egyesült Államok folyamatos erőfeszítései ellenére egyre távolabbinak tűnik valamiféle tűzszünet lehetősége Gázában és a tágabb régióban.
Az iráni rakétacsapások után az amerikai külügyminisztérium szóvivője azt mondta: „Nem fogjuk feladni a gázai tűzszünet elérését, mert úgy gondoljuk, hogy ez a legjobb módja a túszok kiszabadításának”. Később azonban a Hamászra utalva hozzátette: „Mindkét félre szükség van a kötelezettségvállaláshoz, és jelenleg az egyik fél elutasítja a kötelezettségvállalást”.
Ugyanakkor egyre valószínűbbnek tűnik, hogy Joe Biden elnöknek nem lesz politikai győzelme a Közel-Keleten a november 5-i választások előtt, ahogy azt csapata egyértelműen remélte.
Egyesek szerint ennek részben az az oka, hogy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök abban reménykedik, hogy Donald Trump nyer novemberben, és akkor az Egyesült Államokat konfrontációba vonhatja Iránnal.
A tűzszünet megakadt
Júliusban még úgy tűnt, hogy az USA némi előrelépést tett a tűzszünet érdekében. De aztán jött a Hamász politikai vezetője, Iszmail Haníje teheráni meggyilkolása (amit Izrael nem ismert el). Egyesek szerint ez nemcsak egy kísérlet volt arra, hogy Iránt bevonják a konfliktusba, hanem egyértelmű csapás a tűzszünet esélyeire. A pragmatikusabb Hanijét hamarosan a szélsőségesebb Hamász-parancsnok, Jahja Szinvár váltotta fel.
Az Egyesült Államok szeptemberben ismét bízott a békemegállapodásban, de Netanjahu az utolsó pillanatban támasztott követeléseivel megtorpedózta azt.
Ezek között szerepelt, hogy egy esetleges tűzszünet idején a fegyvereseknek tilos visszatérniük Gáza északi részére, és hogy Izraelnek továbbra is fenn kell tartania az ellenőrzést a Philadelphi-folyosó felett, amely egy keskeny sáv a Gázai övezet és Egyiptom határa mentén. A jelentések szerint Netanjahu szándékosan aláásta a tárgyalásokat, és késleltetési taktikát alkalmazott a nyáron. De mi a politikai célja a béke késleltetésének?
Natasha Lindstaedt az Essex-i Egyetem Kormányzati Tanszékének professzora, valamint Faten Ghosn az Essex-i Egyetem Kormányzati Tanszékének professzorának, a The Conversation szaklapban megjelent cikkük szerint Netanjahu arra épít, hogy Trump megnyeri a választásokat, és olyan amerikai partnere lesz, akit könnyebb manipulálni, mint Bident. Netanjahu korábban azzal dicsekedett, hogy sikerült meggyőznie Trumpot, hogy lépjen ki az iráni atomalkuból, az Obama-kormányzat által 2015-ben kidolgozott történelmi jelentőségű megállapodásból, amely az Iránnal szembeni gazdasági szankciók feloldását célozta, cserébe az ország atomprogramjának korlátozásáért. Pedig a megállapodást sokan a globális béke felé tett lépésnek tekintették.
Trump ellentmondásos döntése, miszerint az amerikai nagykövetséget Tel-Avivból Jeruzsálembe költözteti – amelyet a palesztinok is fővárosuknak vallanak – szintén szimbolikus győzelem volt Netanjahu és az izraeli jobboldal számára.
Arab–amerikai szavazási szokások
Annak ellenére, hogy Trump feltétel nélkül támogatja Izraelt, sok arab amerikai inkább Trumpra (vagy legalábbis Kamala Harris ellen) fog szavazni novemberben. Mégis, hogy lehetséges ez?
Az amerikai zsidó szavazók hagyományosan inkább a demokratákra szavaznak, a PEW Research Center kutatása szerint a zsidó származású amerikai állampolgárok mintegy 70 százaléka vallja magát demokratának. Ez azért fontos, mert olyan ingadozó államokban, mint Pennsylvania (433 000 fővel), Florida (672 000 fővel) és Georgia (141 000 fővel) jelentős zsidó közösségek élnek.
A trendet a legutóbbi felmérések is megerősítik, hogy a zsidó szavazók 72 százaléka támogatja Harrist Trumppal szemben. És bár az amerikai zsidók 75 százaléka állította, hogy Izrael fontos számukra, a szavazatuk alakítása szempontjából fontos 11 kérdésből álló listán csak a 9. helyen szerepelt.
Ugyanez nem mondható el az arab-amerikai közösségekről, akiket a gázai (és most a libanoni) konfliktus lesújtott, és akiket feldühít Biden Izraelre adott válasza. Miközben az USA diplomáciai nyomást gyakorolt, hogy tűzszünetet agitáljon, nemrég újabb 20 milliárd dollár értékben adott el Izraelnek vadászgépeket és más fegyvereket. Ez az egyik legnagyobb katonai csomag a gázai háború kezdete óta.
A megkérdezett arab amerikaiak 60 százaléka pedig a Gázai övezetet választotta a legfontosabb kérdésnek, és 57 százalékuk azt mondta, hogy a gázai háború befolyásolná a szavazását. Ez megmagyarázhatja, hogy ezen szavazók közel 80 százaléka miért van kedvezőtlen véleménnyel Bidenről (egy májusi felmérés alapján). Trumpról „csak” 55 százalékuk vélekedik kedvezőtlenül.
Ha a számokat összevetjük az látható, hogy bár az arab-amerikaiak nem feltétlenül kedvelik Trumpot, nem tudják megemészteni, hogy egy olyan kormányt támogassanak, amelyik nem tudta megakadályozni a gázai humanitárius katasztrófát.
Esetleg még az is lehet, hogy nem szavaznak, vagy egy harmadik párt jelöltjére szavaznak.
Netanjahu pedig arra épít, hogy ez a kérdés Trump javára befolyásolja a választást. Az arab amerikaiak kritikus szavazóblokkot alkotnak a hintaállamokban, például Pennsylvaniában (126 000 arab amerikai) és Michiganben (392 000 arab-amerikai).
Arab népesség államonként 2024
Michiganben a legmagasabb az arab amerikaiak száma és aránya, 211 405 fő, illetve 2,1 százalék. A második helyen New Jersey áll 112 134 arab amerikaival, ami az állam lakosságának 1,2 százalék teszi ki, míg Massachusetts 72 487 arab amerikaival, ami az állam lakosságának 1 százalékát jelenti, szorosan a második helyen áll. New York és Virginia zárja az első öt államot, ahol a legtöbb arab amerikai él, 186 398 (1 százalék) és 81 617 (0,9 százalék) fővel.
A spektrum másik végén Wyomingban van a legkevesebb arab amerikai, mindössze 623 fővel, ami az állam lakosságának mindössze 0,1 százalék át teszi ki. Alaszkában és Montanában szintén alacsony az arab amerikaiak aránya, 0,1 százalék. Azonban még az alacsony arányú államokban is több ezer arab amerikai él a határaikon belül, ami azt mutatja, hogy ez a közösség széles körben elterjedt az Egyesült Államokban.
Valószínű, hogy a zsidó amerikaiak szavazatai 2020-tól 2024-ig nem változnak, de 2020-ban országos szinten az arab amerikaiak 64 százaléka támogatta Bident, és a kulcsfontosságú Michigan államban is közel 70 százalékos támogatottságot biztosítottak a jelenlegi elnök számára.
Ez Harris ellen billentheti a mérleg nyelvét egy olyan államban, amelyet Biden mindössze 154 ezer szavazattal nyert meg.
Sok arab amerikai szavazó nincs meggyőződve arról, hogy Harris eltérne Bidentől – és az Amerikai-Iszlám Kapcsolatok Tanácsa által augusztusban Michiganben végzett felmérés szerint az államban a muszlim amerikai szavazók mindössze 12 százaléka támogatja Harrist. Ezek a szavazók azonnali tűzszünetet követelnek.
Úgy tűnik azonban, hogy tűzszünetet nem fogunk egyhamar látni. Az Izrael elleni október 7-i támadások előtt Netanjahu a saját politikai túléléséért küzdött. Netanjahu, aki még mindig bírósági eljárás alatt áll csalás, vesztegetés és hűtlen kezelés vádjával, többször lejáratta a demokratikus intézményeket, és ellenállt a közvélemény nyomásának, hogy lemondjon. A libanoni támadások után Netanjahu támogatottsága most újra felemelkedett az izraeli közvélemény-kutatásokban. Rá kisebb belső nyomás nehezedik a gázai tűzszünet érdekében, és egyre inkább bízik abban, hogy az agresszió kifizetődik.
A szakértők szerint minél agresszívebb Netanjahu kormánya (Libanonban és Gázában egyaránt), annál nagyobb a valószínűsége, hogy Trumpot megválasztják. Ráadásul mindez tökéletesen megfelel Netanjahunak, mivel lehetővé teheti számára, hogy Libanonon túlra tekintsen, és megcélozza legnagyobb ellenfelét: Iránt.
(Források: The Conversation; Asia Times; Foreign Policy; World Populaiton Review)
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Wikimedia Commons/Office of the President of the United States
