Az EU és az USA egyre inkább függ a Kínából származó áruktól, különösen a gépek és elektronikai eszközök terén, miközben az ázsiai ország sikeresen csökkentette függőségét az amerikai és az európai beszállítóktól, főleg a technológiaintenzív termékek terén. Bár Kína importfüggősége ezzel párhuzamosan a világ többi része, főként a nyersanyagexportőr országok felé jelentősen megnőtt, az általános importfüggőség viszonylag stabil maradt. Az aszimmetrikus kiszolgáltatottság csökkentése érdekében az USA megteheti, hogy leválasztja a gazdaságát Kínáról, Európa viszont nincs abban a helyzetben, és súlyos árat fizetne érte.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzőjének írása
Miközben Kína csökkentette függőségét az Egyesült Államokból és az Európai Unióból származó árucikkektől, a Mercator Institute for Cina Studies (MERICS) jelentése szerint az elmúlt 20 évben jelentős mértékben nőtt a kínai termékek felhasználása Nyugaton, még akkor is, amikor a Kína elleni kereskedelmi korlátozások folyamatosan nőttek.
Ez annak köszönhető, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok az elmúlt évtizedekben függővé vált bizonyos kínai árucikkektől, miközben Kína hazai alternatívákat fejlesztett ki számos, a fejlett gazdaságokból származó hagyományos importtermékre. Jelenleg például Európa a mágnesek több mint 90 százalékát – ami az akkumulátorgyártás kulcsfontosságú összetevője – Kínából importálja. Tekintettel Peking erejére az akkumulátorok értékláncában, kezdve a ritkaföldfémek kitermelésétől a finomításon át az akkumulátorinnovációig, a Kínából történő beszállítás eltérítésére tett bármilyen kísérlet költséges lenne, és hátráltatná Európa versenyképességét az értéklánc további szintjein, valamint a régió zöldátmenetét.
Az USA 2022-ben a valamivel több mint 5000 termékkategóriából 532-ben támaszkodott nagymértékben a Kínából származó behozatalra, ami közel négyszeres növekedés 2000-hez képest, míg az EU 421 hasonló importfüggőséget számolt össze, ami nagyjából háromszorosa a 20 évvel korábbinak.
Ugyanebben az időszakban Peking nagyjából megfelezte azon termékek számát, amelyek esetében az USA-ra, 116-ról 57-re, valamint azokét, és az EU-ra támaszkodik, 235-ről 120-ra. A kereskedelmi függőségek aszimmetriája tovább fog nőni, különösen, ha nem lép az unió, hiszen Washington már elkezdett ezzel a problémával foglalkozni.
Nem véletlen, hisz a növekvő geopolitikai feszültségek miatt a kereskedelmi függőségekkel kapcsolatos kérdések fokozatosan a politikai viták rendszeres témájává váltak. A konfrontatívabb kínai–amerikai kapcsolatok pedig az importvámok, az exportellenőrzések és szankciók szaporodásához vezettek.
Azonban az új geopolitikai sakktáblán Kína egyre kevésbé megkerülhető: a globális ipari termelés 35 százalékát és a globális áruexport 18 százalékát adja.
Az USA és az EU válaszul olyan politikákat dolgozott ki, amelyek célja az ázsiai nagyhatalommal való kapcsolatok „kockázatmentesítése”, kezdve a kereskedelmi függőségek csökkentésével. Peking azonban a kritikus függőségek megfékezésére irányuló törekvéseit feltérképezte, és 2020-ban a „kettős forgalom” fogalmával formalizálta azokat, amely különbséget tesz a Kínán belüli, nagyrészt önellátó gazdasági tevékenység és a világ többi részével folytatott külön cserekapcsolatok között.
Kína diverzifikálja a kereskedelmi kapcsolatait
Kína kereskedelmi függőségei két évtizede viszonylag stabilan az import 10 százaléka körül mozogtak. A más országok beszállítóitól függő behozatal összértéke a 2000-es 18 milliárd dollárról 2022-re 306 milliárdra ugrott, ami a GDP 1,7 százalékának felel meg. A vasérc, a szén (beleértve a lignitet is) és a szójabab importjának hirtelen emelkedését figyelmen kívül hagyva azonban Kína függősége 2022-ben csak 200 milliárd dollárt ér el.
A kereskedelmi függőség által érintett termékkategóriák aránya a 2011-es 11,5 százalékos csúcsról valójában mintegy harmadával, 7,2 százalékra csökkent.
Ezzel szemben az USA és az EU függősége jelentősen megnőtt 2000 óta. Előbbié a behozatal arányában 2022-re 16 százalékra emelkedett a 2000-es 11 százalékról, utóbbié 7-ről 12 százalékra nőtt. Az USA függőségei a GDP arányában 1,2-ről 1,9 százalékra emelkedtek, míg az EU esetében ez 0,8-ról 2,1 százalékra ugrottak. A kereskedelmi kitettségek által érintett termékkategóriák aránya szinte folyamatosan emelkedett, az USA-ban 13-ról 22-re, az EU-ban 9-ről 14 százalékra. Mindkét régióban a függőségek 2002 és 2011 között – Kína 2001 végi, WTO-hoz való csatlakozását követően –, majd a pandémia idején (2020-2022) nőttek a leginkább.
A kínai függőségek ez idő alatt a másodlagos termékekről az elsődleges termékek felé mozdultak el. Az ásványi anyagok és üzemanyagok, valamint a mezőgazdasági termékek érték szerint a függőségek közel 75 százalékát tették ki tavaly előtt, szemben a 2001-es 22-vel. A szén 2010 után vált Kína számára jelentős függőséggé ellentétben a diverzifikáltabb kínálattal rendelkező kőolajjal és földgázzal. 2022-re a vasérc a függőségek egészének egyharmadát tette ki, emellett a szójabab volt a másik fő hajtóerő, hogy Kína importfüggősége az elsődleges termékek irányába tolódott el. Eközben a technológiaintenzív termékek értéke marginális lett, például a precíziós műszerek függősége a 2005-ös 11 százalékról 2022-re 2 százalékra esett.
Ennek eredményeként csökkent azon termékek száma, amelyek esetében Kína csak néhány beszállítótól függ. A gépek és elektronikai berendezések esetében például a 2001-es 137-ről tíz évre rá, 2011-re 55-re, tizenegy évvel később, 2022-re pedig 22-re csökkent a kitettség.
2000 és 2010 közötti évtizedben Kína csökkentette függőségét a kevésbé összetett termékek (szövő-, kötő- és mosógépek, kitermelő- és építőipari berendezések) terén is. Ezt követően ez a fejlettebb termékeknél (félvezetők, centrifugák) is megtörtént. Jelentősebb függőségek azonban továbbra is fennállnak a fejlett fém- és üvegtervezési és a mezőgazdasági gépek területén.
Míg a szállításban a kitettségek csökkentek – 23 termékről 6-ra –, addig a vegyi anyagok képezték az egyetlen figyelemre méltó kivételt a tendencia alól. Kína 2022-ben még mindig csak néhány külföldi beszállítótól függött 69 termék esetében, ami nagyjából ugyanannyi, mint 2008-ban. Ezek voltak az éterekkel kapcsolatos és egyéb szerves vegyi anyagok.
Az ágazati megoszlásban bekövetkezett változások a kínai kereskedelmi függőségeket a technológiaintenzív fejlett gazdaságoktól a nyersanyagexportőr országok felé, elsősorban a globális dél országai felé tolták el. Az USA, az EU és Japán 2022-ben a kínai kereskedelmi kitettség összértékének csak 35 százalékát adta, szemben a két évtizeddel korábbi, 2001-es 73 százalékkal. Ezt a tendenciát 2018 óta főként az hajtja, hogy az USA vámokat és egyéb importkorlátozásokat emelt a kínai árukkal szemben, Peking pedig válaszul a kritikus beszerzéseket (szójabab, repülőgépek, szén) az USA-tól távolabbra irányította. Eközben Kína uniós kereskedelmi függőségei az elmúlt évtizedben stabilizálódtak, mind az éves import értékét – mintegy 30 milliárd dollár –, mind a termékek számát – 100-150 tétel között – tekintve.
Mind értékben, mind darabszámban a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek 2022-ben az EU-függő kínai import több mint egyharmadát tették ki, ami kétszerese az egy évtizeddel korábbinak. Eközben ugyanez a kategória az USA-tól függő kínai import értékének 90 százalékát (és a termékek számának 40 százalékát) tette ki. Ugyanakkor az ország olyan államoktól való függősége, mint Ausztrália, Brazília és Indonézia, a 10 százalék alatti értékről az összes függőség közel felének méretére emelkedett.
Kína azonban továbbra is a fejlett gazdaságokra támaszkodik a technológiaintenzív termékek behozatalában. Az ilyen áruk érték és terméktípus szerint még mindig az EU-tól függő kínai import nagyjából felét teszik ki.
Az EU és az USA egyre inkább függővé vált a Kínából származó importtól
Az EU és az USA kereskedelmi kitettségének növekedését az elmúlt 20 évben főként a nagy fal mögül származó import okozta. Ugyan az EU és az USA Kínától való függősége a termékkategóriák arányában 2022-ben mérsékeltebb, 8, illetve 10 százalékot ért el és a nagy súlyú textilágazat kiszűrésével ezek a kitettségek egyharmaddal tovább csökkentek még mindig jobban támaszkodnak Kínára, mint az összes többi ország együttvéve.
Az Atlanti-óceán mindkét partján az elektronikára koncentrálódik a kereskedelmi függőségek értéke: az EU esetében ez 2022-ben 41 százalék volt, szemben a bő tíz évvel azelőtti, 2011-es 27 százalékkal. Az USA esetében ez az arány 2022-ben 36 százalék volt, 2011-ben pedig 27 százalék.
Egy figyelemre méltó transzatlanti eltérés azonban mégis van! Az EU függősége 2016 óta tovább koncentrálódott Kínára, míg az USA diverzifikálódott vélhetően részben a Trump-adminisztráció alatt Kínával szemben tanúsított kemény megközelítésének és a 2018-ban megkezdett kereskedelmi intézkedéseknek köszönhetően. Az USA kereskedelmi kitettsége Vietnámmal és Mexikóval szemben nőtt, amelyek viszont egyre inkább függnek a Kínából származó importtól. Ez felveti azt a kérdést, hogy a közvetett függőségek növekedése hogyan áshatja alá a közvetlen kitettségek csökkenéséből származó előnyöket.
Az EU-nak konkrét termékterületekre kell összpontosítania
Összességében tehát az USA és az EU Kínától való kereskedelmi függősége növekszik, míg Pekingé tőlük csökken, ami cselekvésre szólít fel. Európa nem hagyhatja, hogy ez az aszimmetria tovább növekedjen, és azt geopolitikai célokra használják fel. Éppen ezért Európának be kell ismernie, hogy úgy nem tud a jövőben működni, ha egész gazdaságát leválasztja Kínáról, amely egyrészt a zöldátállás szempontjából megkerülhetetlen, másrészt nem mellesleg a német autók jelentős vásárlója is és ha ezt nem teszi meg Peking a jövőben, azzal az aszimmetria csak tovább nő, hiszen Európa kiszorul a kínai piacról. Ez visszafele viszont működik:
Kína különösebb gazdasági anomália nélkül képes leválni Európáról, köszönhetően annak, hogy az elmúlt évtizedben az öreg kontinens jelentősen veszített versenyképességéből és világgazdasági súlyából.
A végső konklúzió tehát végeredményben az, hogy az Egyesült Államok, amely nagyobb hazai piaccal és kisebb pénzügyi korlátokkal rendelkezik, erőteljes megközelítést választott a kínai importtól való függőségének csökkentésére. De azt látni kell, hogy az USA van olyan helyzetben, hogy ezt megteheti, Európa viszont nincs. Ha az öreg kontinens leválik Kínáról romba dől a zöld átállásról szövögetett álma és hiába a Kínáról való leválás irányába tett erőfeszítések, a MERICS adatai is azt mutatják, hogy annak legjobban Európa fizetné meg az árát. A jelenleg is tapasztalt aszimmetria a Kínáról való leválással, a kivetett büntetővámokkal éppen, hogy nő, mivel Európa ezzel kiszorítja magát a hatalmas kínai piacról. Ezzel szemben Peking van abban a helyzetben, hogy megoldja az Európáról való leválást, de annak beláthatatlan következményei lennének Európára nézve. Összességében tehát Európa veszítene a legtöbbet, ha teljes gazdaságát leválasztaná Kínáról, ezzel maradék versenyképességét is elveszítve, végleg lemaradva az Egyesült Államok és Kína mögött.
Kapcsolódó:
Borítókép: Flickr
