Szerző: Karl Mátyás Gracián, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzője

Amennyiben több éves távlatban nézzük a trendeket, úgy az elektromos járművek (EV) piaca rohamos ütemben növekszik, dacára az elmúlt hónapok korrekciójának. Az elmúlt években, azaz 2020 és 2023 között az arányuk 4-ről közel 16 százalékra növekedett a könnyű gépjárművek között. Eladásaik száma pedig már megközelítette a 15 milliót évente. Az elektromos járművek piacának éves összetett növekedési üteme 6,6 százalék, amely meghaladja a hagyományos belső égésű motorral szerelt járművek eladásának mértékét. Említésre méltó, hogy  

2024-ben Norvégia lett az első ország, ahol az elektromos járművek aránya meghaladta a belső égésűekét.  

Az EV-k iránti kereslet növekedésével párhuzamosan a lítiumion-akkumulátorok iránti igény is drámai emelkedést mutat. 2030-ra a jelenlegi lítiumkereslet 3,5-szörös növekedésével számolnak a szakértők. Az előrejelzések szerint 2029-re e nyersanyagszükséglet meghaladja a 2015 és 2022 között kitermelt mennyiséget. A globális kereslet növekedése olyan mértékű, hogy a kínálat nem tud vele lépést tartani, ami várhatóan az akkumulátorok árának és fontosságának növekedéséhez vezet a világpiacon. 

Ahogy növekszik az elektromos járművek aránya az autópiacon, úgy a lítium piaci értéke is emelkedni fog. A BMI elemzői 2024-ben 15 dollár/kilogramm feletti lítiumértéket jósolnak, 2025-re pedig akár 20 dolláros árat is várnak, annak ellenére, hogy a termelés növekedése részben kielégíti a keresletet. Látható tehát, hogy  

a lítium a 21. század egyik kulcsfontosságú nyersanyagává válik, a „fehér arannyá”, amiért az államok közötti versengés fokozódni fog.  

Ezért stratégiai jelentőségű, hogy az egyes hatalmak minél előbb biztosítsák hozzáférésüket e készletekhez, és megkezdjék a kitermelést. Jelenleg a világon mindegyik kontinensen folyik jelentős, 3000 tonnánál nagyobb lítiumtermelés, kivéve Európát, amely főleg kínai és ausztrál importra szorul. 

Annak érdekében, hogy csökkentse a Kínától való függőségét, és behozza ezt a lemaradást, az Európai Unió 2020-ban kritikus nyersanyaggá nyilvánította a lítiumot is, és 2030-ra célul tűzte ki, hogy a nyersanyag legalább 10 százalékát az EU határain belül termeljék ki. Az évtized végére az EU-nak saját újrahasznosítási igényeinek 15 százalékát, valamint a feldolgozási igényeinek 40 százalékát is ki kell elégítenie. A kritikus nyersanyag törvénye óta az unió az utóbbi években megnövekedett figyelmet fordított a lítium önellátására, amelynek eredményeként számos új bányászati projekt indult el, köztük akkumulátorgyártáshoz szükséges lítium-hidroxidot előállító üzemek létrehozása. Ennek következtében az európai lítiumlelőhelyek feltárása és diplomáciai jelentősége egyre nagyobb súlyt kapott az európai politikai diskurzusban. 

Jelenleg csupán Észak-Portugáliában folyik jelentősebb kitermelés, azonban a 2023-ban kibányászott mindössze 380 tonna lítium, ami körülbelül évi 40 000 elektromos autó gyártásához elegendő, nem lesz képes hosszú távon kielégíteni a növekvő keresletet. Bár ez jelentős mennyiség, Európa versenyképességének megőrzése érdekében további forrásokra lesz szükség. 

A legnagyobb, eddig felfedezett európai lítiumlelőhely Németország és Csehország határán, a Szudéták északi részén található, ahol a világ készleteinek akár az 5 százaléka is lapulhat. A Cseh Köztársaság már megállapodást kötött Németország szászországi tartományával a nyersanyag kitermelésével kapcsolatos együttműködésről. A legfrissebb megvalósíthatósági tanulmány szerint évente 2,25 millió tonna ércet lehetne kitermelni, ami 30 000 tonna lítium-hidroxid előállítását tenné lehetővé. Ez a mennyiség évente közel egymillió elektromos autó akkumulátorának gyártásához elegendő, és a bánya legalább 35 évig biztosíthatja a kitermelést. A bányászat várhatóan legkorábban 2028-ban kezdődhet meg. 

Európa második legnagyobb felfedezett lítiumkészlete Dél-Szerbiában található, ahol a becslések szerint 1,2 millió tonna ércet rejthet a föld. A tervek szerint évente mintegy 58 000 tonna lítium-karbonátot állítanak majd elő, ami több mint egymillió elektromos jármű akkumulátorához lenne elegendő. 2024. július 19-én Aleksandar Vučić szerb elnök, Olaf Scholz német kancellár és Maroš Šefčovič, az EU energiaügyi biztosa aláírt egy megállapodást, amely hozzáférést biztosítana az EU-tagállamok számára a Szerbiában kitermelt nyersanyagokhoz, beleértve a lítiumot is. A 2,4 milliárd dolláros Jadar lítiumprojekt a kontinens jelenlegi szükségletének akár 90 százalékát is fedezheti, és a Rio Tinto vállalat, amely a szerbiai termelést kivitelezi, a világ egyik vezető lítiumtermelőjévé válhat. A szerbiai bánya Európa legnagyobb kitermelő létesítménye lehet, és várhatóan megerősíti Szerbia diplomáciai pozícióját az európai porondon. 

Az említett fő lelőhelyeken kívül számos más térségben is folynak lítiumfeltárások. Finnországban szintén jelentős készletek találhatók, ahol a kitermelés várhatóan 2026-ban kezdődik. A Keliber bányavállalat tervei szerint évente 15 000 tonna lítium-hidroxidot állítanak majd elő, ami Európa jelenlegi importjának egyharmadát fedezheti. Spanyolország Extremadura régiójában is jelentős érclelőhelyeket fedeztek fel az utóbbi években, amelyek az EU készleteinek körülbelül 13 százalékát teszik ki. Az Extremadura New Energies nevű vállalat tervei szerint 26 év alatt 467 000 tonna akkumulátorminőségű lítium-hidroxidot tervez kitermelni a térségből. 

A lítium stratégiai jelentősége egyre nyilvánvalóbbá válik Európa számára, ahogy a kontinens a zöldátállás irányába halad. Az elektromos járművek térnyerése és az akkumulátorgyártás növekvő igénye miatt elengedhetetlen, hogy Európa megerősítse saját forrásait, és csökkentse a külföldi beszállítóktól való függőséget. A bányászati projektek bővítése és e nyersanyagújrahasznosításának fokozása nemcsak a versenyképességet, hanem az ellátási lánc biztonságát is garantálja. Ugyanakkor a lítium, az új „fehér arany” egyre inkább meghatározza a jövőbeli energia- és gazdaságpolitikát. 

Kapcsolódó: 

Címlapfotó: Dreamstime