Az elektori szavazatok egyenlősége esetén a frissen megválasztott képviselőházra szállna a döntés joga az Egyesült Államok alkotmányának 12. kiegészítése értelmében. Ez jelen állás szerint Donald Trumpnak kedvez. Az már más kérdés, hogy a számos más, november 5-ére szóló forgatókönyv közül ennek bekövetkeztére relatíve kis esély mutatkozik, de érdemes lefuttatni egy ilyen lehetőséget is.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzőjének írása
Az Egyesült Államokban 538 elektorért folyik az elnöki versengés, amelyek az elektori kollégiumban abszolút többséggel (270 elektori szavazat) választják meg az elnököt, tehát elméletileg kialakulhat az a helyzet is, hogy Kamala Harris és Donald Trump 269-269 elektort szerez. Ebben az esetben a kollégium elnökválasztásra szóló mandátuma megszűnik, és a szintén novemberben megválasztott Képviselőházra száll a választás joga. Érdemes lefuttatni, hogy mi történhet ebben az esetben.
Miként alakulhat ki döntetlen?
Ahhoz, hogy mindkét jelölt 269 elektort szerezzen, olyan, ebből a szempontból „megfelelő” államokat kell megnyerniük a hagyományos kék és vöröseken felül, mint a hét csatatérállam (Arizona, Észak-Karolina, Georgia, Nevada, Michigan, Pennsylvania, Wisconsin), amelyek eredményei döntőek lesznek. Ha megnézzük a friss felméréseket, jelenleg fej fej mellett haladnak a jelöltek, a különbség is mindenhol hibahatáron belüli. Jelenleg Trump szűken vezet Arizonában, Észak-Karolinában, Georgiában, Harris minimális előnnyel fordult Michiganben, míg az állás döntetlen Wisconsinban, Pennsylvaniában és Nevadában. Így tehát reális esély van 269 elektor megszerzésére, ha
- Trump megnyeri Arizonát, Észak-Karolinát, Georgiát és Nevadát,
- Harris Michigant, Wisconsint és Pennsylvaniát.
Azonban a helyzet bonyolultabb ennél az amerikai választási rendszeren belül az elektorok néhol eltérő kiosztásának szabályai miatt. Ez egész pontosan két államban jelent problémát.
Nebraska és Maine: a két kivétel
Fő szabály szerint a legtöbb államban amelyik elnökjelölt a legtöbb szavazatot kapja, az szerzi az elektorokat. Nebraska és Maine azonban más procedúrát követ (egyébként az előbbi hagyományos vörös, míg az utóbbi kék állam).
Ez a kettő 1992, illetve 1972 óta nem adja az összes elektori szavazatot annak az elnökjelöltnek, aki a legtöbb voksot kapta az államban. Ehelyett a szavazatokat kongresszusi körzetek szerint osztják fel. Nebraskának 5, míg Maine-nek 4 elektori szavazata van.
Nebraskának három kongresszusi választókerülete van, és ha egy elnökjelölt megnyeri az egyik kerületet, akkor egyetlen elektori szavazatot kap. Ha mindhármat megnyeri, akkor három elektori szavazatot kap. Az állam fennmaradó két elektori voksát az kapja, aki a legtöbb szavazatot szerezte az egész államban. Ez a rendszer korábban ahhoz vezetett, hogy Nebraska megosztotta az elektori szavazatait: ez történt 2008-ban és 2020-ban is.
Szélsőséges esetben Nebraskán is sok múlhat (Forrás: Dreamstime)
2020-ban Joe Biden Nebraskában összességben és a többnyire republikánus körzetekben is kikapott Trumptól, de legyőzte őt az állam 2. kongresszusi körzetében, amelyhez Omaha – az állam legnagyobb városa – tartozik. Így Trump négy elektori szavazatot szerzett, Biden pedig egyet. Jelenleg a közvélemény-kutatások szerint Harris vezet Omahában.
Maine is hasonlóan működik 1972 óta. A megszerezhető négy elektori szavazatból kettőt az kap meg, aki az egész államban a legtöbbet szerzi, míg a másik kettőt két külön kongresszusi körzetben osztják ki. Amelyik jelölt megnyeri az adott körzetet, szerez egy elektori szavazatot. A közelmúltban így Maine is az elektori szavazatainak megosztására kényszerült: 2016-ban és 2020-ban Trump nyerni tudott az egyik kongresszusi körzetben, egy elektori szavazatot szerezve.
Maine vélhetően nem okoz meglepetést (Forrás: Dreamstime)
Nebraska könnyen lehet, hogy megváltoztatja a választási rendszerét
Mivel csupán ez a két állam tér el a győztes mindent visz elvtől, így időről időre felmerül a rendszer megváltoztatása. Így történt ez az elmúlt hetekben Nebraska esetében is. A republikánus kormányzó, Jim Pillen egyenesen ezt nyilatkozta:
„Nebraska kormányzójaként soha nem fogok megingani az elkötelezettségemben, hogy azt tegyem, ami jó az államunknak. Ahogyan azt már következetesen világossá tettem, határozottan támogatom az egész államra kiterjedő egységet, és azt, hogy 48 másik államhoz csatlakozva mind az öt elektori kollégiumi szavazatunkat annak az elnökjelöltnek adjuk, aki a nebraskaiak többségének a szavazatát elnyeri.”
Azt mondta azonban, hogy ezt csak akkor tenné meg, ha tudná, hogy legalább 33 nebraskai szenátor megszavazza.
Az államban ugyanis egykamarás törvényhozás működik, amely 49 szenátorból áll, így Pillen azt kéri, hogy a képviselők több mint kétharmada fejezze ki támogatását. Jelen állás szerint körülbelül 30-31 szavazatot erősítettek meg a törvényhozók.
Ez azért fontos, mert nagy esély van rá a közvélemény-kutatások szerint, hogy valamelyik kongresszusi körzetet – valószínűleg a kettes számút, amit Biden is megnyert négy évvel ezelőtt – elviszi Harris, ami egy szoros versenynél még számíthat. A nebraskai republikánusok azt szorgalmazzák, hogy az állam változtassa meg az elektori szavazási eljárást a győztes mindent visz rendszerre, ami Donald Trumpnak plusz egy elektori voksot adhatna az idei elnökválasztási versenyben.
Jim Pillen, Nebraska republikánus kormányzója (Forrás: Flickr)
Nebraska tisztán republikánus kongresszusi küldöttsége éppen ezért levelet küldött Jim Pillennek és John Arch törvényhozási elnöknek, amelyben arra kérték őket, hogy fogadjanak el és írjanak alá egy törvényjavaslatot, amely ezt a változtatást végrehajtaná.
Így tehát, ha visszatérünk a fent már említett csatatérállamokhoz, akkor felvázolhatunk egy olyan többtényezős forgatókönyvet, amikor kialakulhat a 269-269-es állás:
- Donald Trump megnyeri a hagyományos vörös államokat és a csatatérállamok közül Arizonát, Georgiát, Észak-Karolinát, Nevadát, Kamala Harris pedig Michigant, Wisconsint, Pennsylvaniát, és Nebraska megváltoztatja az elektori szavazatai elosztásának módját, és Trump megnyeri mind az öt szavazatot,
- Nebraska nem változtatja meg az elosztást, de Trump így is megnyeri mind az öt elektori szavazatot a közvélemény-kutatások ellenére.
Mi következik döntetlen esetén?
A képviselőházi szavazategyenlőségi eljárás, ellentétben az elektori kollégiummal, nem szerepel a választási elemzések kiemelt témái között, valószínűleg azért, mert még soha senki életében nem alkalmazták, és kicsi az esélye annak, hogy erre valaha is sor kerül. Azonban a 2020-as elnökválasztás is közel állt a döntetlenhez (annak ellenére, hogy a levélszavazatok beérkezése után mennyire kinyílt az olló), és vannak olyan forgatókönyvek, amelyek szerint ez 2024-ben is bekövetkezhet.
Az Egyesült Államok Elektori Kollégiumának 2020. évi ülése (Forrás: Flickr)
Ahogy már említettük, amennyiben mindkét jelölt 269 elektori szavazatot szerez, abban az esetben patthelyzet áll elő, és az 1803-as alkotmánykiegészítés értelmében a frissen megválasztott képviselőházra száll a döntés.
Ha ez így lesz, a szavazás nem a kongresszusban megszokott módon történik, tehát nincs minden képviselőnek szavazati joga, hanem minden egyes állami küldöttségnek (nem képviselő) van egy voksa. Ebből adódóan az elnökséget az kapja, aki az állami küldöttségek többségét megnyeri.
A republikánusok jelenleg a 2022-es félidős választási eredmények alapján az 50 képviselőházi delegációból 26-at ellenőriznek, tehát függetlenül attól, hogy ki irányítja jövőre a képviselőházat, a republikánusok nagy esélyesek arra, hogy továbbra is a képviselőházi delegációk többségét irányítsák. Így döntetlen esetén vélhetően Trump kerülne ki győztesen.
Az 50 képviselőházi delegációból ugyanis minimum 26 szavazatra van szükség ahhoz, hogy az elnököt megválasszák: ez a jelenlegi felosztás alapján a republikánusoknak nem jelentene gondot. A demokraták 22 állami delegációt ellenőriznek, és két állam – Minnesota, Észak-Karolina – megosztott, azaz ugyanannyi republikánus és demokrata képviselő szerepel a delegációban. Ebben az esetben a szavazáskor az egyes állami delegátusoknak megegyezésre kell jutniuk, hogy melyik jelöltet támogatják, ellenkező esetben nem tudnak szavazni.
A jelenlegi 26-22-2 majdnem pontosan ugyanaz a felosztás, mint a 2020-as választások előtt, amikor a republikánusok 26-23-1 arányban előnyben voltak.
Tehát a lényeg, hogy az új képviselőház döntene az elnökről, a szenátus pedig megválasztaná az alelnököt. Ez egy egyszerűbb folyamat, mivel a 100 szenátor mindegyike egyetlen szavazatot kap. Érdemes a Center for Politics 2024-re vonatkozó első képviselőházi minősítéseit is megvizsgálni, mivel ezek a besorolások segítenek a delegációk államonkénti értékelésében.
E szerint jelenleg 22 államnak van olyan képviselőházi delegációja, amely 2024-ben biztos republikánus lesz: Alabama, Arkansas, Florida, Georgia, Idaho, Indiana, Kansas, Kentucky, Louisiana, Mississippi, Missouri, Nebraska, Észak-Dakota, Ohio, Oklahoma, Dél-Karolina, Dél-Dakota, Tennessee, Texas, Utah, Nyugat-Virginia és Wyoming.
Eközben a demokratáknak mindössze 13 biztonságos delegációjuk van: Kalifornia, Connecticut, Delaware, Hawaii, Illinois, Maryland, Massachusetts, New Jersey, Új-Mexikó, New York, Rhode Island, Vermont és Washington.
Így 15 olyan állam marad, ahol legalábbis kérdéses, hogy 2024 után melyik párt fogja irányítani a küldöttséget: Alaszka, Arizona, Colorado, Iowa, Maine, Michigan, Minnesota, Montana, Nevada, New Hampshire, Észak-Karolina, Oregon, Pennsylvania, Virginia, Wisconsin.
A helyzet akkor lenne igazán bonyolult, ha az elektori kollégium után az állami delegátusokban is patthelyzet állna be, vagyis a demokraták-republikánusok egyaránt 25 delegátusban kerülnénk többségbe.
Az Egyesült Államok Kongresszusának Képviselőháza (Forrás: Dreamstime)
Hogy egy patthelyzetben lévő képviselőház hogyan oldana meg egy elnökválasztást, ha egyik fél sem rendelkezik a delegációk többségével, azt csak találgatni lehet. Ha a szenátus képes lenne alelnököt választani (a szenátus 51-49 arányban demokrata, de ez az arány a republikánusok számára nagyon is elérhető), akkor ez az alelnök töltené be az elnöki tisztséget, ha a képviselőház nem választana elnököt.
A lényeg az, hogy a republikánusok valószínűleg megtartják az irányítást a képviselőházi delegátusok felett, ami azt jelenti, hogy az elektori kollégium bűvös száma ténylegesen 269, nem pedig 270 számukra.
Évfordulók harca
A jelenlegi választási szabályok keretei közt korábban még soha nem volt példa arra, hogy a képviselőház döntsön az elnökről. A legszorosabb választás a mostani keretek között a George W. Bush által 2000-ben megnyert volt. Ekkor Bush 271 elektort szerzett demokrata ellenfelével, Al Gore-ral szemben, aki 266-ot.
George W. Bush nyerte az elnökválasztást 2000-ben, amely a valaha volt legszorosabb eredményt hozta (Forrás: Dreamstime)
Pontosan 200 évvel ezelőtt, az 1824-es elnökválasztáson volt példa arra, hogy a képviselőház döntött, és ugyan az akkor használatos jogi szabályozás a mai napig él, még nem a ma ismert összes állam voksolt, és az elektorok száma is eltérő volt. Az elektori kollégiumhoz hasonlóan a képviselőházi szavazategyenlőségi eljárást is egy olyan időszakban hozták létre (1803), amikor a választók még nem vettek részt az elnökválasztásban, ugyanis az 1824-es elnökválasztás volt az első olyan, amelyen az Unió akkori államainak többsége elfogadta az elektorok megválasztását, míg korábban azokat általában az állami törvényhozások választották. Így 2024-ben lesz az elnökválasztó népszavazás 200. évfordulója.
Ha tehát a nép (a választók) nem hoz egyértelmű döntést, akkor gyakorlatilag átadják a kezdeményezést egy választott képviseleti testületnek, bár olyan módon megosztva (50 állami szintű alcsoportra), hogy az nem biztos, hogy reprezentálja a képviselőház teljes tagságát. Ez nem teljesen összeegyeztethető a többségi eszmékkel – ugyanakkor az elektori kollégium vagy az amerikai szenátus sem az.
1824-ben a négyes elnökválasztási verseny nem hozott többségi győztest az elektori kollégiumban: Andrew Jackson végzett az első helyen a szavazatok 41 és az elektori voksok 38 százalékával, ami nem érte el a megválasztáshoz szükséges többséget. Így a képviselőházra maradt a döntés, amely végül a második helyezettet, John Quincy Adamset támogatta. A sors iróniája, hogy Jackson négy évvel később elsöprő győzelemmel állt bosszút.
Mik az esélyek?
Annak ellenére, hogy a 269-269-es elektori állás első ránézésre elképzelhetetlennek tűnik, a valóságban ez nincs így. Elég csak egy pillantást vetni a csatatérállamokra. Ha feltételezzük, hogy minden állam az előrejelzések szerint alakul, akkor a 269-269-es döntetlen esélye csökken. Amennyben a FiveThirtyEight adatait vesszük figyelembe, akkor jelenleg Kamala Harrisnek 59 százalék esélye van megnyerni Wisconsint, Pennsylvaniát 55, Michigant 61, Trumpnak Arizonát, Georgiát, Észak-Karolinát 55, Nevadát 48.
Ha ezeket vesszük alapul, akkor a döntetlenes forgatókönyv esélye mindössze 1,58 százalék. Ez azonban nem zárható le ennyivel, mivel november 5-ig az egyes csatatérállamokban gyökeresen is megváltozhat a helyzet.
A korrelációs tényező azonban növeli az esélyeket, attól függően, hogy milyen feltételezéseket teszünk. Ha például Harris megnyeri Wisconsint, akkor Michigan és Pennsylvania győzelmének az esélye is megnő, mivel ezen államok szavazási szokásai hasonlók.
Mindent érdemes számba venni
Összességében tehát érdemes elgondolkodni azon, mi történik, ha egyik jelölt sem kapja meg az elektori kollégium szavazatainak többségét. Ebben az esetben egy bonyolult, 200 éve nem látott procedúra indulna, és a frissen megválasztott amerikai képviselőház döntene az elnökről.
Ebben az esetben a republikánusok nagy valószínűséggel továbbra is elegendő képviselőházi delegációt fognak ellenőrizni ahhoz, hogy a jelöltjüket, Donald Trumpot válasszák győztesnek, ami azt jelenti, hogy a republikánusok számára 269, míg a demokratáknak 270 lesz a győztes elektori kollégiumi szám.
Ahogy említettük, a republikánusok jelenleg az 50 képviselőházi delegációból 26-ot ellenőriznek, ami tehát a szabályok szerint többséget és elnökválasztási győzelmet jelentene, ha az elektori kollégiumban patthelyzet áll be. Kicsivel több mint egy hónap, és kiderül, hogy megvalósul-e egy 200 éve nem látott forgatókönyv.
Kapcsolódó:
Borítókép: Flickr
