Nagy pálfordulásnak lehettünk tanúi, amikor az argentin elnök, Javier Milei egy tévéinterjúban a Kínával való kapcsolatokról beszélt. Az ázsiai országot „nagyon érdekes kereskedelmi partnernek nevezte, amely nem követel szinte semmit, csak annyit kér, hogy ne zavarják őt”. Ez már csak azért is érdekes, mert alig egy éve „gyilkosnak” hívta a kínai kormányt. Sőt, most azt is bejelentette, hogy jövő januárban az ázsiai országba látogat, hogy részt vegyen a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC) ülésén.
Az USA továbbra is érezhetően veszít a gazdasági befolyásából, még saját „hátsó udvarában”, Dél-Amerikában is. A latin-amerikai országok többségénél már jelenleg is Kína a legnagyobb kereskedelmi partner. Most, hogy Argentínában kezdenek kiapadni a befektetések, még a fanatikusan antikommunista Javier Milei kormánya is igyekszik szorosabbra fűzni a gazdasági kapcsolatokat Pekinggel.
A múlt hónap végén felröppent a hír, hogy az ENSZ közgyűlésének alkalmával egy magas rangú argentin miniszterekből álló delegáció, köztük Karina Milei, az elnök húga, aki az elnökség főtitkára is, Luis Caputo gazdasági miniszter és Diana Mondino külügyminiszter találkozott a kínai külügyminiszterrel, Vang Jivel. Sőt, az ENSZ-ülés után megerősítették, hogy Karina Milei egy sanghaji kereskedelmi kiállításra utazik.
A stratégiai gazdasági megállapodás újraindítása
Az Infobae argentin portál beszámolója szerint a találkozó célja a két ország közötti stratégiai gazdasági megállapodás újraindítása volt, amivel kihúzták a gyufát a Biden-adminisztrációnál. Az amerikaiak úgy gondolták, hogy sikerült távol tartani Milei kormányát Hszi Csin-ping befolyásától. Erre most kiderült, hogy az argentin elnök közeledésre törekszik a kommunista rezsimmel, hogy megújítsa a kínai swapot, amivel feltöltené a központi bank tartalékait, illetve megkönnyíti a kínai vállalatok lítium- és rézberuházásait, két olyan ásványi anyagét, amelyet Washington is stratégiai fontosságúnak tart.
Az argentin portál szerint tehát a valutatartalékok biztosításáért és a beruházásokért folyó igyekezet rövidzárlatot okozhat a Fehér Házzal.
Szerintük mindez a jövőben is folytatódhat, függetlenül attól, hogy ki lesz Joe Biden utódja az Ovális Irodában. Sokat elárul, hogy az argentin kormány megpróbálta kisebbíteni a találkozó tényét, és csak hozzábiggyesztette a külügyminisztériumi sajtóközlemény végére, míg a kínai külügy elég nagy ügyet csinált belőle, egy egész hivatalos nyilatkozatot szentelt az ügynek.
Ennek alapján Vang Ji elmondta, hogy Kína mindig is nagy jelentőséget tulajdonított a Kína–Argentína-kapcsolatoknak, és megőrizte Buenos Airesszel való politikája stabilitását és folytonosságát.
Nagy öröm látni, hogy a Kínával való kapcsolatok fejlesztése a politikai pártokon túlmutató társadalmi konszenzussá vált Argentínában…”
Ahogy a kínai külügyminiszter megfogalmazta: „A két ország gazdasága erősen kiegészíti egymást, és az együttműködésük szilárd alapokon nyugszik. Kína hajlandó Argentína jó barátja és partnere maradni a fejlesztési folyamatban, kiterjeszteni az együttműködést különböző területeken és megosztani a fejlesztési lehetőségeket. Mindkét fél kötelessége, hogy támogassák egymást a saját létfontosságú érdekeiket és messzemenő aggályaikat érintő kérdésekben, és az argentin fél remélhetőleg komolyan betartja a kötelezettségvállalásait, és ragaszkodik az egy Kína elvéhez.”
Vang Ji is a pragmatizmusra épít. Nem csoda, hiszen
Kína jelenleg Brazília után Argentína második legnagyobb kereskedelmi partnere. Az ország Kínába irányuló exportja 35 százalékkal növekszik az idén, különösen az olyan mezőgazdasági termékek esetében, mint a szójabab. Argentína egyértelműen a kínai piacra támaszkodik gazdaságának javítása érdekében.
Emellett Peking befektetései az argentin lítiumbányákba, a megújuló energiákba és az infrastruktúrába folyamatosan növekednek, ezen invesztíciók elérik a 32 milliárd dollárt, amelyek legalább 12 tartományban oszlanak el.
A „bérgyilkostól” a „nagyon érdekes kereskedelmi partnerig”
Milei fordulatának komoly jelentősége van. A frissen megválasztott argentin kormány kezdetben szigorúan igazodott a kollektív Nyugathoz, sőt odáig ment, hogy szeretett volna a NATO „globális partnerévé” válni pár hónappal az után, hogy felmondta tagságát a BRICS+-szövetségben. Azt is felajánlotta, hogy fegyvereket küld Ukrajnának, miközben teljes mértékben támogatta Izraelt. Alig több mint egy évvel ezelőtt, még a kampány idején, a Bloombergnek adott interjújában Milei „gyilkosként” emlegette az ázsiai országot. Azt nyilatkozta:
„Nem kötünk egyezséget kommunistákkal… Nem támogatnám a kapcsolatokat kommunistákkal, sem Kubával, sem Venezuelával, sem Észak-Koreával, sem Nicaraguával, sem Kínával… Kínában az emberek nem szabadok, nem tehetik azt, amit akarnak, és ha mégis megteszik, megölik őket. Ön kereskedne egy bérgyilkossal?”
Hasonlóan nyilatkozott Tucker Carlsonnak is:
„Nemcsak Kínával nem fogok üzletet kötni, de egyetlen kommunistával sem… Én a szabadság, a béke és a demokrácia védelmezője vagyok. A kínaiak nem illenek bele… A kontinens erkölcsi jelzőfényévé akarunk válni, a szabadság, a demokrácia, a sokszínűség és a béke védelmezőivé.”
Még egyszer mondjuk el, hogy mindezen szavak a kampány hevében hangzottak el. Amikor Milei elnökké vált, gyorsan enyhítette álláspontját, ahogy sok más radikálisabb ígéretét is, például a központi bank bezárására vagy országa gazdaságának dollárosítására tett javaslatát. Kínával, Argentína – mint említettük – második legnagyobb kereskedelmi partnerével kapcsolatban gyorsan tisztázta, hogy nem áll útjába a hazai és kínai vállalatok közötti magánüzleti ügyleteknek:
„Mi liberálisok vagyunk. Ha az emberek üzletet akarnak kötni Kínával, megtehetik.”
Neked órád van, nekünk viszont időnk
Milei sértegetéseire a kínai kormány rá jellemzően szűkszavú maradt. Amikor megnyerte a választást, Peking gratulált neki, hozzátéve, hogy „Kína nagyra értékeli a kapcsolatait Argentínával”, és kész együttműködni az országgal, hogy továbbra is ápolják a barátságukat és hozzájáruljanak egymás fejlődéséhez. Amikor Milei elutasította Hszi Csin-ping személyes meghívását, hogy csatlakozzon a BRICS-csoporthoz, Peking akkor sem szólt semmit, csak várt.
Most térül meg ez a lágy megközelítés. Májusban, amikor az argentin központi banknak gyorsan 20 ezer pesós bankjegyeket kellett nyomtatnia, hogy lépést tudjon tartani az ország három számjegyű inflációjával, a szerződést a kínai, állami tulajdonú bankjegynyomdának ítélte oda. Ez a lépés érthető módon megrökönyödést keltett a Milei vezette La Libertad Avanza (Szabadság Előre) párt tagjainál, hiszen mégsem lehet egy olyan „érzékeny és stratégiai fontosságú” erőforrást, mint az ország nemzeti valutájának gyártása, egy olyan vállalatra bízni, amely lényegében Kína „gyilkos” kormányának tulajdonában van.
Bár „a nektek órátok van, nekünk időnk” mondást az afgánoknak tulajdonítják, de a kínai mentalitástól sem idegen a türelem. Az általános be nem avatkozás szöges ellentéte annak, ahogyan az USA hagyományosan viszonyul a latin-amerikai országokhoz. Mileit látszólag lenyűgözte a kínai hatékonyság is. Elmondása szerint júniusban találkozott a nagykövettel (Vang Vej), és másnap már feloldották a devizaswapot.
Milei utazása Kínába
Az argentin elnök tehát januárban részt vesz a Kína–CELAC (Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége) fórumán, amit Pekingben tartanak.
2011-ben Hugo Chávez korábbi venezuelai elnök kezdeményezte a CELAC-ot, a latin-amerikai és karibi államok regionális tömbjét, amelyet nem csupán a regionális integráció elmélyítése érdekében hoztak létre, hanem hogy csökkentsék az Egyesült Államoknak a latin-amerikai politikára és gazdaságra gyakorolt túlzott befolyását. Tagjai közé tartozik az amerikai kontinens mind a 33 szuverén országa – az USA és Kanada kivételével.
2021-ben Andrés Manuel Lopéz Obrador, Mexikó korábbi elnöke azt javasolta, hogy a CELAC lépjen a washingtoni székhelyű Amerikai Államok Szervezete (OAS) helyébe, és hozzanak létre egy nemzetek feletti szervezetet Latin-Amerika politikai, gazdasági és társadalmi integrációjára, hasonlatosat az EU-hoz.
Bár ez nem történt meg, a CELAC jelentősége az elmúlt években nőtt. Tavaly júliusban a szervezet részt vett az EU-val közös brüsszeli csúcstalálkozón. Ekkor történt, hogy Brazília, Mexikó, Venezuela és Kolumbia nem volt hajlandó aláírni az Oroszország ukrajnai invázióját elítélő zárónyilatkozatot, az uniós tárgyalók nagy bánatára.
A következő napirendi pont a Kína–CELAC-fórum lesz, amelyet januárban tartanak Pekingben. Milei nemcsak jelen lesz az eseményen, de reméli, hogy lobbizhat Argentína gazdasági érdekeiért.
Argentína gazdaságának megmentése
Persze ebben a fordulatban jócskán benne van az, hogy Milei attól szeretné megmenteni az argentin gazdaságot, amibe saját politikája miatt került. Peking egyik fő hitelezője Argentínának, amióta 2009-ben valutacsere-megállapodást kötött Cristina Fernández de Kirchner akkori elnökkel. Ez az ügylet ma a devizatartalékok legnagyobb forrása a központi bank kimerült kasszájában, sőt ez a világ legnagyobb jüanswapkerete is, 18 milliárd dollár értékben. Ahhoz, hogy a Milei-kormány továbbra is kezelni tudja a hatalmas adósságait, beleértve az IMF-nek fizetendő nagyjából 40 milliárd dolláros tartozását, nagy szüksége van arra, hogy ez a swapkeret továbbra is működjön. Az ország az aranytartalékai jelentős részét már elzálogosította.
Annak ellenére, hogy felkeltette az érdeklődést olyanoknak, mint Elon Musk, Larry Fink vagy a BlackRock, úgy tűnik, hogy a Milei-kormány stratégiai közeledése az Egyesült Államokhoz és Izraelhez, nem igazán terelte oda a nyugati forrásokat.
Eközben Milei megválasztása óta a Kína és Argentína közötti kereskedelem jelentősen visszaesett, mind az export, mind az import csökkent. Az ázsiai ország inkább alternatív piacokat keresett a mezőgazdasági termékek beszerzésére, többek között a szomszédos Brazíliát. Viszont jelentős összegeket fektet be Argentína számos stratégiai ágazatába, beleértve a lítiumot és a gázt – amelyekre az Egyesült Államok kormánya és vállalatai is figyelnek.
Márpedig Argentínának nagy szüksége van a befektetésekre, augusztusban ugyanis a bruttó hazai beruházások 25,8 százalékkal csökkentek az előző évhez képest. Ennek az oka a fejlesztési javak importjának 42 százalékos visszaesése, ami a Milei-kormány megszorító politikájának elkerülhetetlen következménye. A kabinetbe vetett befektetői bizalom csökkent, és tartósan magas az infláció.
Miután minden más lehetőséget kimerített, a kormánynak nincs más választása, mint a külkapcsolatok pragmatikusabb kezelése. Példát vehet a régió más vezetőiről, akik ezt a leckét már megtanulták. A brazil Jair Bolsonaro például a hatalomra jutása előtt bírálta Kínát, és még Tajvanra is ellátogatott – csak azért, hogy később az elnöki palotában üdvözölje a Huawei Technologies Co. vezetőit.
Egyébként az amerikai vállalatok régóta versenyeznek Kínával Argentína stratégiai ágazataiban. Ugyanez vonatkozik más dél-amerikai országokra is, köztük Perura, Brazíliára és Chilére. Csakhogy az Egyesült Államok nem tud vetélkedni a kínaiakkal, ha gyártott termékek exportjáról vagy nagy infrastrukturális projektek külföldi építésének finanszírozásáról van szó. A saját ellátórendszerét fenntartani vagy fejleszteni is alig képes, nemhogy másoknak segíteni az infrastruktúrájuk korszerűsítésében. És van még egy dolog, ami nagyon jó lenne, ha kimaradna az Egyesült Államok legtöbb latin-amerikai országgal fenntartott kapcsolatából: a politikai nyomásgyakorlás.
Kapcsolódó:
