La Paz, Bolívia fővárosa még őrzi a virágzás napjainak emlékét. Itt található a világ leghosszabb – körülbelül 30,5 kilométeres – drótkötélpálya-hálózata, amely a több mint háromezer méterrel a tengerszint felett fekvő várost a körülötte lévő sziklák és kanyonok labirintusával köti össze. A belvárosban emelkedik a pompás, 25 emelet magas elnöki torony, amely a törvényhozás központja, és a város egész területéről látható. 

Mindent a földgázexport fellendüléséből fizettek, ami végül összeomlott, magával rántva a szocialista álmot is. 

Egyre mélyebb a válság 

A bajokért a számítási hibák sorozata és a fenntarthatatlan politikák a felelősek, amelyek az évszázad eleje óta rendszeresek voltak. A beruházások és a gázmezők felkutatásának hiánya végül visszafogta a kitermelést, mára országos gázolajhiányt eredményezve.  

„Azt hittük, hogy van egy katarnyi gázunk. Nem a megfelelő számokkal foglalkoztunk” – mondta Franklin Molina Ortiz, aki több mint három éven át Luis Arce elnök energia- és szénhidrogénügyi minisztere volt. Ráadásul az üzemanyag-támogatások – amelyek miatt a benzin a szaúd-arábiai árakhoz képes is olcsóbb – kimerítették a devizatartalékokat, és az amúgy is szűkös dollárpiac „befeketedéséhez” vezettek. Az ország költségvetési hiánya történelmi magasságokban van, a közgazdászok pedig arra figyelmeztetnek, hogy inflációs spirál következhet, miközben alakosoknak szűkölködniük kell. 

A jelenlegi események bármilyen következménye csak a már eleve nyugtalansággal és az Amerika-szerte társadalmi feszültségeket keltő migránsáradattal sújtott régió kaotikus állapotaihoz vezetne. A szomszédos Argentínában a lakosságnak már több mint a fele él a szegénységi küszöb alatt. Venezuelában a polgárok az erősen vitatott szavazás által hatalomra került Nicolas Maduro elnökségével bekövetkező intenzív elnyomás hullámai miatt demoralizáltak. Ecuadorban a nemzetközi drogkartellek erőszakhullámot elszabadítva a jogállamiságot és szélesebb körben a gazdaságot ássák alá. A régióban pedig további zavarok jelentkezhetnek, amelyek az Egyesült Államok határaiig is elérhetnek. 

Mindez nem sok jót ígér Arce számára, aki tagadta azokat a vádakat, hogy júniusban puccskísérletet rendezett volna, hogy növelje népszerűségét. Mostanra azt feltételezik, hogy ciklusa hátralévő részét nem fogja kihúzni, mivel a választók egyre nyugtalanabbak. Az országban a következő szavazások 2025 augusztusában lesznek. 

A Bloomberg riportere egy La Paz melletti benzinkútra látogatott ki, hogy felmérje, mennyire drámai a helyzet. Teherautók több mint másfél kilométeres sora fogadta, mivel a kormánynak nincs elég pénze, hogy fenntartsa a támogatott árú üzemanyag szállítását. 

„Reggel 5 óta vagyunk itt, és még csak előrébb sem jutottunk. Tüntettünk azért, hogy a kormány oldja meg ezt a helyzetet” – mondta Fortunado Paco, egy 74 éves kamionsofőr, aki elmondása szerint 40 éves karrierje során még nem látott ekkora hiányt. 

Bolíviában a havi jövedelem átlagosan 405 dollár körül stagnál, valamivel alacsonyabban, mint 2015-ben

– írja a Millennium Foundation. Hosszú sorok kígyóznak az állami élelmiszerüzletek előtt, ahol a családok arra várnak, hogy megérkezzenek a korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló támogatott élelmiszerek. A tengerentúli pénzküldésre vonatkozó szigorú korlátozások miatt pedig azok a bolíviaiak, akiknek a családja külföldön él, pénzügyi csapdába estek. 

Elszigetelt tüntetések már hónapok óta zajlanak, a bolíviai szállítmányozók pedig azzal fenyegetőznek, hogy sztrájkba lépnek és lezárják az utakat, megbénítva ezzel a hegyvidéken fekvő országot. 

Hugo Domingo Ramos, a nehézfuvarozók szövetségének elnöke így vélekedik: „Luis Arce adminisztrációja gazdasági katasztrófa felé visz minket. Nincs üzemanyag, nincs külföldi valuta és munkahelyek sincsenek. Vészhelyzetben vagyunk!” 

Az elnök hárítja a felelősséget 

Az államfő eközben luxuspalotájából olyan forradalmárok képei által körülölelve int nyugalomra, mint Emiliano Zapata, Fidel Castro vagy Hugo Chavez. A válságért pedig elődjét, Evo Moralest okolja. 

Amikor Morales 2006-ban átalakította a földgázipart, annyira megemelte az adókat, hogy az olajipari nagyvállalatok, köztük a TotalEnergies SE, a Repsol SA, a Shell Plc és a Petroleo Brasileiro SA a már fúrt kutakból termeltek, ahelyett, hogy a meglévő mezők bővítésére költöttek vagy újabbakat kerestek volna. A kormány emellett túlságosan optimista számításokra támaszkodott azt illetően, hogy mennyi gáz áll rendelkezésre, és kevés figyelmet fordított arra, hogy a termelés stabilan tartásához a következő időszakban beruházások kellenének. 

A termelés végül csökkenni kezdett, és az ország 2022-ben nettó energiaimportőrré vált. Ehhez jött a támogatott energia iránt megugró kereslet, amelyet Bolívia már nem volt képes fenntartani.

Bolívia földgázkitermelése egyre csökken. Feketével a földgáz teljes termelése, míg sárgával az export van feltüntetve (köbméter/nap).

„A legnagyobb probléma, hogy nem voltak gázmezőfeltárások. Miközben csökkent a kitermelhető kőolaj- és földgázmezők száma, addig a másik oldalon növekedett a kereslet” – vallotta be Arce. Emellett az ország elszalasztotta az ipari diverzifikáció lehetőségét, például a lítium, az acél és a mezőgazdaság felé való orientációt és az azokba való befektetéseket. Az elnök azonban biztos benne, hogy a fordulat közel van. 

Az Arce alatt meginduló feltárásoknak köszönhetően a nemzeti kőolaj- és földgázvállalatok akár már 2026-ban megkezdhetik a termelést egy hatalmas mezőről. Az acélipari, a mezőgazdasági és a bioüzemanyagokba történő beruházások is fellendülésnek indultak, ezek azok, amelyek átvihetik az országot a jelenlegi nehézségeken, vélekedik az elnök. 

Az államfő olyan biodízelüzemek építését is elindította, amelyek a házi étolajat is képesek üzemanyaggá alakítani. Elmondása szerint 2026 végére három ilyen gyár fogja helyettesíteni a bolíviai gázolajfogyasztás 60 százalékát. 

A kocsisorok, amelyekben az említett Pacóhoz hasonló kamionosok megrekedtek, az elnök szerint szórványosan előforduló kellemetlenségek, amelyeket a politikailag baráti exportőrök, köztük Oroszország importjával fognak megoldani. „Jól vagyunk. Növekszünk. Ez csak egy átmeneti válság” – mondta Arce. 

A lakosság nem biztos, hogy türelmesen fog várni 

Az elnök ígéreteiben viszont nem mindenki hisz. 

Az Arce által említett „hatalmas mezőn” még mindig további feltárásokra van szükség, hogy eldöntsék, kereskedelmi szempontból használható-e. Emellett Bolívia nem fejlesztette hatalmas lítiumkészleteinek termelését, amikor annak az ára magasabb volt, hívta fel a figyelmet Diego von Vacano, a Texas A&M Egyetemen tanító bolíviai politológus, aki Arce informális tanácsadója volt az elnök hivatali ideje elején. Az ország olyan orosz vállalatokkal írt alá lítiumüzleteket, amelyeknek nem voltak tapasztalatai az ágazatban. Eközben a dél-amerikai állam kerüli a nagyobb szakértelemmel felvértezett amerikai és európai cégeket – mutatott rá. 

Lett volna lehetőség a diverzifikációra és a válság elkerülésére 

A mindössze 11,3 milliós Bolívia még mindig óriási természeti erőforrásokkal büszkélkedhet, amelyek segítségével képes lenne megoldani a jelenlegi válságot. Vannak olyan vadkereskedők és bűnözői csoportok, amelyek nem fizetnek adót, miközben bevételük több milliárd dollárt ér. A korlátozott technológia miatt az ország nem képes ipari szinten kitermelni a lítiumot, és a vasércet sem tudja feldolgozni, vagyis a nyersanyag-erőforrásaikat nem tudják kihasználni. A hatalmas szél- és napenergia-potenciállal nagyrészt szintén ez a helyzet, a hegyek, a dzsungelek és a régészeti lelőhelyek pedig lehetőséget teremthetnek arra, hogy Bolívia a jelenleginél sokkal nagyobb turistát vonzzon az országba. 

Megoldhattuk volna ezt a problémát, ha jobban diverzifikálunk”

– mondta Cecilia Isabel Requena Zarate ellenzéki szenátor, a klímabiztosság tagja. Az elemzők és a törvényhozásban ülő ellenzékiek szerint az üzemanyag-kedvezmények és a mesterségesen erős árfolyamok fenntarthatatlanok. La Paz ugyanis 2011-ben a valutaárfolyamát 8,68 és 6,96 dollár közötti szinten rögzítette. Viszont a zöldhasú hiánya ahhoz vezetett, hogy a feketepiacon jelenleg több mint 10 boliviano ér egyetlen dollárt. 

Mauricio Medinaceli korábbi szénhidrogénügyi miniszter és kutató szerint Bolívia vagy éppen most kerül válságba vagy már ott is van. „Amire most szükség van, az a kárelhárítás” – mondja. 

Ennek ellenére Arce nem siet az üzemanyagár-támogatás elengedésével, amire a bolíviaiak már-már alanyi jogként tekintenek. Nincs egyedül: tavaly a kormányok világszerte elképesztő összeget, 616 milliárd dollárt költöttek fosszilis tüzelőanyag-támogatásokra, hogy elhárítsák a polgári zavargásokat és támogassák a gazdaságot. A korábbi elnök, Morales 2010-ben megkísérelte a kedvezmények megszüntetését, azonban rögtön elvetette az ötletet, miután országszerte zavargások törtek ki. 

„Az ellenzék ugyanarra az intézkedésre kényszerít, amely szociális problémákat okozott 2010-ben – mondta Arce, aki országos népszavazást szervez minderről. – A nép elé akarjuk vinni ezt a kérdést.” 

A benzin 54 cent/liter – kevesebb, mint a szaúd-arábiai 62 és az egyesült államokbeli 94 cent/liter a Global Petrol Prices számításai szerint. Október 7-én Arce határ menti mozgósításokat rendelt el, hogy megállítsa a támogatott üzemanyagok és élelmiszerek országon kívülre áramlását, ahol ezeket az árukat nyereséggel lehet értékesíteni. 

Növekvő infláció Bolíviában. Forrás: Bloomberg

Mindenkit érint a válság 

Nem csak a kamionosok, mint Paco, szenvednek a bolíviai gazdasági spirál miatt. A La Paz előkelő déli részén élő felsőbb osztálybeli családok a külföldön tanuló gyerekeiknek igyekeznek devizát szerezni, ugyanis a dollárhiány miatt a bankok és a pénzutalási szolgáltatók szigorúan korlátozzák, hogy ki mennyi pénzt küldhet az országból, és mennyit kaphat egy-egy külföldön tartózkodó bolíviai. Már az is egy logisztikai küzdelem, hogy havi 500 dollárt eljuttassanak a tengerentúlon élő családtagoknak.  

Arce azt tanácsolja, hogy dollár helyett kriptovalutákat vásároljanak, ezzel kerülve ki az „átmeneti” valutaválságot. „[Az elnök] Homokba dugja a fejét. A fő célja az, hogy hatalmon maradjon” – mondta a texasi A&M egyetem oktatója, Diego von Vacano.  

(Forrás: Bloomberg) 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime