Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzőjének írása

Kazahsztán október 6-án népszavazást tartott arról, hogy zöld utat adjanak-e az ország délkeleti részén lévő Balkas-tó környékén potenciálisan megépítendő első atomerőnű terveire. A közép-ázsiai ország vezetése már régóta fontolgatja, hogy megépítse az első ilyen létesítményét, bár szokatlan, hogy egy ilyen témáról népszavazást ír ki egy kormány, nem pedig saját hatáskörben dönt a kérdésről. Amióta (2019 júniusában) a kazah elnök, Kaszim-Jomart Tokajev bejelentette a referendumra való szándékát Kazahsztánban valósággal újjáéledt a nukleáris energiáról szóló vita, amit a népszavazás eredménye csak megerősített. 

Közép-Ázsia stratégiai jelentősége 

A közép-ázsiai térség a geopolitikai átrendeződések időszakában a figyelem középpontjába került, döntően az itt lévő öt országban (Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Kirgizisztán) fellehető kritikus nyersanyaglelőhelyek miatt. Mivel a kazah választók egyöntetűen az atomerőmű megépítése mellett foglaltak állást, a térségben tevékenykedő nagy és regionális hatalmak vélhetően hamarosan diplomáciai harcba kezdenek azért, hogy megszerezzék a jogot az első nukleáris létesítmény megépítésére. 

Ami a konkrét eredményeket illeti, az október 6-án tartott népszavazás szerint a kazah lakosság 71,12 százaléka támogatta az atomerőmű építését.  

Mivel Kazahsztánnak nincs tapasztalata a fejlett nukleáris technológiában, nincs mérnöki szakértelme, és nincsenek meg az atomerőmű építéséhez és üzemeltetéséhez szükséges szigorú biztonsági előírásai, valószínűleg stratégiai partnert kell találnia a projekthez.  

Ez a választás azonban nehéz lesz, mivel kihat Asztana geopolitikai mozgásterére is.  

A népszavazás körüli feszültségek 

Habár országosan a választásra jogosultak közel 64 százaléka vett részt a népszavazáson, drámaian alacsony volt a részvétel Almatiban, az ország legnagyobb városában, ahol a szavazókorúak mindössze 25 százaléka élt a törvény adta lehetőségével. 

Sor került atrocitásokra is, közel 30 aktivistát vettek őrizetbe a szavazás előtt, és elfojtották az atomerőmű-javaslat elleni tiltakozásokat.

Egy október 7-i sajtótájékoztatón a Yerkіndіk Qanaty Alapítvány részéről elmondták, hogy a népszavazás független megfigyelői nyomás alá kerültek, sőt közülük legalább hármat eltávolítottak a szavazóhelyiségekből, egy másikat pedig megtámadtak.

Az egyik asztanai teremben a személyzet azzal vádolt meg egy független megfigyelőt, hogy beavatkozott a választási folyamatba azzal, hogy fényképeket, hang- és videofelvételeket csinált, megsértve a voksolás titkosságának tiszteletben tartását. Ahogy azonban az alapítvány a sajtótájékoztatóján megjegyezte, a választási törvény értelmében a megfigyelőknek joguk van ilyeneket készíteni. 

Most, hogy a szavazás lezárult, a kazahok előtt álló út hosszú és bizonytalan. Az ország a világ legnagyobb urántermelője, de három atomkutató reaktoruk mellett az utolsó atomerőművüket – a BN–350-et – is leszerelték 1999-ben. E reaktor építése közel egy évtizedet vett igénybe, míg végül 1973-ban helyezték üzembe. A létesítendő erőmű azonban nem oldja meg Kazahsztán energiaválságát, még akkor sem, ha az építkezés azonnal elkezdődik.

Kazahsztán, az ingaállam 

Amióta az ország 1991-ben kikiáltotta a Szovjetúniótól való függetlenségét, az úgynevezett többvektoros külpolitika határozza meg a cselekvését, ami annyit tesz, hogy több globális hatalommal, akár más-más blokkban szereplő államokkal aktív viszonyra törekszik, és a saját kapcsolatait igyekszik kiegyensúlyozni.  

A közép-ázsiai ország elnöke szerint Kazahsztán első atomerőművének megépítését egy nemzetközi konzorciumra kell bízni, jelezve, hogy továbbra is a többvektoros külpolitikai irányvonalat szeretné folytatni, egyensúlyozva a különböző külföldi hatalmak között.  

A Roszatom orosz állami nukleáris óriás az egyike annak a négy vállalkozónak, amelynek a reaktorait állítólag fontolgatják Kazahsztánban a francia Électricité de France (EDF), a China National Nuclear Corporation és a dél-koreai Korea Hydro &; Nuclear Power (KHNP) mellett.  

A kiválasztási folyamat nem tisztázott, de Moszkva tűnik a legvalószínűbb partnernek. Oroszország már együttműködik a szomszédos Üzbegisztánnal kis atomerőművek építésében, és a kirgiz tisztviselők hasonló ötleteket vetettek fel. 

Igaz, hogy kezdetben külföldi szakértelemre kell támaszkodnia, de ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy hosszú távon nagyobb energiafüggetlenséget érjen el. A nemzetközi partnerekkel való együttműködés révén Kazahsztán kiépítheti a hazai képességeit és fokozatosan csökkentheti a külföldi technológiától, valamint szakértelemtől való függőségét. Ahogy az ország tapasztalatot szerez és fejleszti a saját nukleáris iparát, egyre önellátóbb lehet, különösen, ha befektet az oktatásba és a nukleáris ágazatban képzett munkaerő kialakításába.  

Villamosenergia-szükségletének fedezésére jelenleg elsősorban szénerőművekre támaszkodik, amelyet néhány vízerőmű és a növekvő megújulóenergia-ágazat egészít ki.  

Ha Kazahsztán képes lenne a villamos energiájának jelentős részét nukleáris eszközökkel előállítani, kevésbé függne külső forrásoktól és ellenállóbbá válna a regionális, valamint globális energetikai kihívásokkal szemben.  

A nukleáris anyagok felhasználása azonban meglehetősen kényes kérdés Közép-Ázsiában. A szovjet korszakban Kazahsztánban több száz nukleárisfegyver-tesztet hajtottak végre, amely lakhatatlanná tett földterületeket, és emberek tízezreinek az egészségét károsította. A projekt támogatói azonban úgy vélik, hogy a világ egyik legnagyobb urántermelőjeként az ország számára logikus választás az atomenergia. Bár a volt szovjet köztársaság a világ uránkészleteinek 12 százalékát birtokolja, annak nagy részét még mindig inkább exportálják, nem pedig belföldön hasznosítják.  

Kazahsztán 2009-ben vált a világ vezető urántermelőjévé a globális termelés közel 28 százalékával, de 2022-ben már a világ uránmennyiségének a 43 százalékát állította elő. 

Annak ellenére, hogy Kazahsztán gazdag természeti erőforrásokban, gyakran kell villamos energiát importálnia, főként Oroszországból.  

A cél az energiaszuverenitás elérése 

Ha Kazahsztán a hazai forrásból származó uránból villamos energiát tud termelni, az jelentős lépés az energiafüggetlenség felé, ugyanis évtizedekig rendelkezik az atomreaktorok üzemanyag-ellátásához szükséges nyersanyagokkal, ami potenciálisan stabil és önellátó energiaellátást biztosíthat. 

Asztana célja, hogy csökkentse a villamosenergia-importtól való függőségét és megerősítse szuverenitását, az atomenergia pedig kiváló lehetőséget nyújthat a nagyobb önállóság eléréséhez. Ez az egyik oka annak, hogy a kazah kormány határozottan támogatja egy atomerőmű építését az ország délkeleti részén található Balkas-tó közelében, annak ellenére, hogy a projekt akár 12 milliárd dollárba is kerülhet.

A gazdasági megfontolásokon túl az atomenergiára való törekvésnek geopolitikai dimenziója is van. Az atomenergia-ipar fejlesztésével Kazahsztán arra törekszik, hogy Közép-Ázsiában és azon kívül is vezető energetikai szereplőként érvényesüljön. Bár e terület fejlesztése jelentős növekedést és technológiai fejlődést eredményezhet, a kormányzat tisztában van azzal, hogy a volt szovjet köztársaság nem tud egyedül atomerőművet építeni. Így az elkövetkező hónapokban és években Tokajev várhatóan tárgyalásokat folytat a világ különböző vezetőivel, amelyek során kétségtelenül napirenden lesz az ország energetikai kezdeményezése. A stratégiailag fontos közép-ázsiai régióban a különböző geopolitikai érdekű államok közötti kényes egyensúly megteremtése azonban nehéz feladat lesz. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons