Egy török és két brit professzor kapta a közgazdasági Nobel-díjat az államok közötti jóléti különbségek intézményi okainak bemutatásával foglalkozó kutatásaikért. Munkájuknak köszönhetően megérthető, hogy mi lehet a társadalmi intézmények szerepe az országok közötti jövedelemkülönbségek csökkentésében.
Daron Acemoğlu és Simon Johnson, a Massachusetts Institute of Technology, illetve James A. Robinson, a University of Chicago kutatója kapta a Nobel-díjat, olyan kutatásaikért, amelyek során azt tárták fel, hogyan formálják és befolyásolják a jólétet az intézmények. A három szakember bemutatta, mennyire fontosak a társadalmi intézmények egy állam jóléte szempontjából. Kutatásaikból kiderül, hogy milyen rendszerbeli különbségek magyarázzák a különböző államok közötti gazdasági, társadalmi és jóléti eltéréseket.
Az európai gyarmatosítások során a kolóniák társadalmi intézményrendszerei jelentősen átalakultak. Egyes esetekben az európaiak az őslakos népesség saját javukra való kizsákmányolását és erőforrásaik kihasználását helyezték előtérbe. Arra is voltak azonban példák, hogy olyan inkluzív politikai és gazdasági rendszereket alakítottak ki a gyarmatokon, amelyek hosszú távon az európai bevándorlók számára voltak kedvezők.
A díjazottak rámutattak, hogy
az országok közötti jóléti különbségek egyik magyarázata ezekre a gyarmatosítási folyamatokra vezethetők vissza.
A szegény államokban gyakran olyan befogadó intézményeket hoztak létre, amelyek idővel általánosságban – tehát a helyiekre is kedvező hatást gyakorolva – hozzájárultak a jólét növekedéséhez. Így megérthető, hogy a kolonizáció előtt a gazdagabb, több erőforrással büszkélkedő gyarmatok miért szegényedtek el, és a hagyományosan szegényebb területek miért voltak képesek a fejlődésre.
Mára egyes országok a kitermelés céljából bevezetett rendszerek és az alacsony gazdasági növekedés csapdájába estek. Az inkluzív intézmények bevezetése hosszú távon mindenki számára előnyös, azonban ha a hatalmon lévők rövid távú nyeresége a cél, az a jólét és a növekedés rovására megy. Amíg a politikai rendszer garantálja, hogy ők maradnak hatalomban, addig senki sem fog bízni a jövőbeli gazdasági reformokra vonatkozó ígéreteikben. A három közgazdászkutató szerint az ilyen esetekben ezért nem következik be javulás.
A kedvező változásokra vonatkozó hiteles ígéretekre való képtelenség azonban azt is megmagyarázhatja, hogy miért történik néha mégis demokratizálódás. Amikor forradalom fenyeget, a hatalmon lévők szembesülnek a hitelesség hiánya miatti dilemmával. Mivel céljuk, hogy a pozícióikat megtarthassák, a tömegeket megpróbálják gazdasági ígéretekkel csitítani, de a lakosság valószínűleg nem bízik abban, hogy a helyzet normalizálódását követően nem térnek-e vissza a régi rendszerhez. Ily módon az egyetlen megoldás a hatalomátadás, ami után demokratizálódás következik be.
„Az országok közötti hatalmas jövedelmi különbségek csökkentése korunk egyik legnagyobb kihívása. A díjazottak bebizonyították, hogy a társadalmi intézmények milyen fontos szerepet játszanak ennek elérésében” – mondta Jakob Svensson, a közgazdaság-tudományi díj bizottságának elnöke.
A díjazottakról dióhéjban
Daron Acemoğlu: Isztambulban született, 1967-ben. PhD-fokozatot a London School of Economics and Political Science-en szerzett, majd a Massachusetts Institute of Technologyn helyezkedett el.
Simon Johnson: Sheffieldben született, 1963-ban. PhD-tanulmányait az Egyesült Államokban, a Massachusetts Institute of Technologyn végezte, amelynek aztán munkatársa lett.
James A. Robinson: a brit professzor 1960-ban született. PhD-fokozatát a Yale Egyetemen szerezte, majd a University of Chicago szolgálatába állt.
(Forrás: nobelprize.org)
Kapcsolódó:
Címlapfotó: A Nobel-díj hivatalos honlapja/Ill. Niklas Elmehed © Nobel Prize Outreach