Ki az úr Ázsiában? Mutatjuk! 

Szerző: | 2024. október. 15. | Geopolitika, Világgazdaság

A Lowy Institute publikálta az ázsiai hatalmi rangsorról szóló jelentését, amelynek során az intézet a régió 27 országának relatív erejét vizsgálta, 131 indikátort figyelembe véve. Az index szerint Kína pozíciója jelentősen javult, csökkentve a különbséget az Egyesült Államokkal szemben, ami a geopolitikai átrendeződés Ázsiában tapasztalható hatásait tükrözi.  

A vizsgált államok közé Pakisztántól kezdve Oroszországon át a csendes-óceáni térség országai, így Ausztrália, Új-Zéland és az Egyesült Államok is beletartozik. Az idei kiadásban először szerepel Kelet-Timor, mivel nagy az esélye, hogy csatlakozik a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségéhez (ASEAN). 

Peking a felzárkózását nagyrészt a földrészen tett gazdasági és diplomáciai kapcsolatbővítéseknek, a hadserege modernizációjának és létszámnövelésének köszönheti. Amiben Kínának még mindig jelentős hiányosságai vannak, az a haditengerészet: mivel nincs jól kiépített tengeri támaszponthálózata, kevésbé tudja kivetíteni a hatalmát a tőle távol eső vizeken. Másrészről az ország katonai képességei azon a színtéren a legerősebbek, amely egy amerikai–kínai konfliktus legvalószínűbb gyújtópontja lehet, ez pedig Tajvan. 

Oroszország katonai ereje jelentősen csökkent az ukrajnai háború miatt, és ez arra kényszerítette Moszkvát, hogy az erőforrásait átcsoportosítsa, ezzel gyengítve a jelenlétét Ázsiában. Az oroszok az összesített rangsorban egy helyet visszaesve – az ausztrálok mögé kerülve – a hatodik helyen állnak. India azonban feljebb lépett, és összetettben megelőzte Japánt, így a harmadik legerősebb nemzet lett a térségben, miközben a katonai erejét tekintve a világon a negyedik. Újdelhi azonban továbbra is korlátozottan képes arra, hogy a hatalmát érvényesíteni tudja.  

1. ábra: A Lowy Institute összesített ázsiai hatalmi rangsora 

A vizsgálódás két fő csapásiránya az erőforrásokhoz és a befolyáshoz kapcsolódó képességek, amelyeken belül négy-négy kulcsterületet vettek szemügyre, azokat további indikátorokra bontva. Az erőforrásokat illetően a gazdasági, a katonai és az ellenálló képesség mellett a jövőben felhasználható kapacitásokat vizsgálták – utóbbit 2035-ig, illetve 2050-ig. A befolyás mint fő tényező alá a gazdasági kapcsolatokat, a védelmi hálózatot, továbbá a diplomáciai és kulturális ráhatás színvonalát sorolták. Mindezek mérlegelése alapján az országok legfeljebb 100 pontot kaphattak. 

Tisztázzuk a vizsgálódás tárgyát! 

Erőforrások: egy állam vagy terület anyagi képességei és „ütésállósága”, amelyek a hatalom gyakorlásának elengedhetetlen tényezői. Ezek meghatározhatják egy adott ország: 

gazdasági képességeit, például a vásárlóerő-paritáson mért GDP-t vagy a technológiai fejlettséget; 

katonai képességeit, például a fegyverzet minőségét és mennyiségét, vagy a védelmi kiadásokat; 

ellenálló képességeit, így a belpolitikai stabilitást vagy a geopolitikai biztonságot; 

hosszú távú erőforrásait, például egy adott intervallumon becsült munkaképes korú lakosságot. 

Befolyás: egy állam vagy terület gazdasági, diplomáciai, védelmi és kulturális kapcsolatokon keresztül gyakorolt aktív ráhatása, manipulációs képessége. Ezt meghatározhatják: 

a gazdasági kapcsolatok, így a kereskedelmi viszonyok vagy a gazdasági függőségeken keresztüli nyomásgyakorlási képesség; 

a védelmi hálózat, például a szövetségek vagy a védelmi diplomácia; 

a diplomáciai befolyás, például a különböző többoldalú egyezményekben való részvétel; 

a kulturális befolyás, ami megmutatkozhat a nemzetközi nyilvánosság kultúrán keresztüli véleményformálásában.

Az Egyesült Államok és Kína fej fej mellett 

A Lowy Institute elemzése szerint az Egyesült Államok még mindig majdnem minden területen vezet Kínával szemben – az index szerint összesen 81,7 ponttal. A GDP-je mintegy 50 százalékkal, a katonai költségvetése pedig több mint háromszor nagyobb: az USA 916 milliárd dolláros büdzséje áll szemben Kína 296 milliárd dollárjával.

A két kivétel a diplomáciai befolyás (ahol Japán is az USA előtt jár) és a gazdasági kapcsolatok területe – az előbbi esetén 8,3, míg utóbbinál 41 pont Kína előnye. A jelentés úgy fogalmaz, hogy Peking „nyugvópontot talált” egy, a Washingtonénál kisebb, de a többi ázsiai nemzetnél látványosan nagyobb erő szintjén. Ez jól látszik, ha rápillantunk az összesített hatalmierő-pontszámokra, ahol a 72,7 ponttal második Kínát a harmadik India csak 39,1, a negyedik Japán pedig 38,9 egységgel követi. 

Ez annak ellenére tapasztalható, hogy a kínai összpontszám növekedése egy év alatt csupán 0,2 pont volt, ráadásul a 2020-as csúcsszinthez (76,1 pont) képest 2021-ben és 2023-ban is csökkenést mutatott. Ezzel szemben más ázsiai országok a Covid–19 után jelentősebb erősödést mutattak: India például 2021 óta 2,2 pontot javított. Kína gyenge növekedése azt is jelenti, hogy a közte és az USA közötti különbség 2018 óta most a legnagyobb.  

Kína hatalmát leginkább a gazdasági képességeinek mérséklődése korlátozza, ennek az indikátornak a pontszáma ugyanis 2019 óta minden évben csökkent. Az ország alacsonyabb pontértékei ebben az aspektusban a lassabb gazdasági növekedésnek köszönhetők, valamint annak, hogy a járvány utáni 2023-as újranyitás óta még nem tudta teljes mértékben visszaszerezni előnyét a világgal és az Ázsiával való kapcsolatai terén. 

Bár Kína továbbra is fölényesen vezet a gazdasági kapcsolatok terén, az idei index szerint ez az előnye már nem növekszik. Kevésbé domináns a befektetések esetében is, főként a külső invesztíciók csökkenése miatt. Emellett visszaesett az átlagimportja a másik 26 vizsgált államból. 

Ezzel szemben az Egyesült Államok továbbra is magas pontszámokat mutat fel a jövőbeli erőforrások – 79,5, míg Kína esetében 71,1 pont –, valamint az ellenálló képesség terén – 85 pont, Kínáé 70,6. Az előbbi az USA kedvező demográfiai helyzetét, az utóbbi pedig a méretét, valamint a geopolitikai és a geoökonómiai biztonságát támasztja alá. Kína hosszú távon felhasználható erőforrásai eközben 2020 óta meredeken visszaestek. 

A két nagyhatalom versenye szempontjából még két fontos aspektus emelendő ki. Az egyik, hogy az elmúlt hat évben – amióta a Lowy publikálja az adatsort –  

Washington jelentős mértékben veszített a katonai képességek terén mutatott fölényéből, ezen a területen 7 ponttal csökkent a különbség a két állam között. A gazdasági kapcsolatok esetében pedig a 2018-ban mért 18 pontos kínai előny mára 41-re növekedett. 

Annak ellenére, hogy – mint azt már említettük – Kínának akadnak földrajzi korlátai a hatalmának kivetítését tekintve, most először előzi meg az Egyesült Államokat az „ázsiai katonai pozíció” alkategóriában. Ez az indikátor azt mutatja, hogy az országok Ázsiában egy államközi konfliktus esetén milyen gyorsan és mennyire tartósan tudnak mozgósítani. A kínai előny itt azt sugallja, hogy bár a belátható jövőben általánosságban véve nem haladja meg az amerikai katonai képességeket, erre azonban nem biztos, hogy szüksége lesz kelet-ázsiai stratégiai céljainak eléréséhez – gondolhatunk itt Tajvanra és a Dél-kínai-tengerre. 

Az idei index rávilágít arra is, hogy az USA milyen erősen támaszkodik Ázsiában a már kiépített, hivatalos együttműködéseire. 2018 óta Kína mindössze egy egységet faragott le a 62 pontos amerikai előnyből, a védelmi hálózatok tekintetében.  

Ezek esetében Washington erőfeszítései továbbra is nagymértékben a térségbeli szövetségeseire, különösen Japánra összpontosulnak. 2022–23 között az amerikaiak közel 500 hadgyakorlatot hajtottak végre szövetségeseikkel, amelyek közül több mint 330-ban Japán is részt vett. Ezzel szemben alig több mint 200 közös tevékenységet hajtott végre olyan ázsiai partnerekkel, amelyek nem hivatalos szövetségesei. Emellett ne felejtsük el, hogy az Egyesült Államok tagja a NATO-nak, az AUKUS-nak (Ausztrália, az Egyesült Királyság és az USA katonai szövetsége), a Quadnak (a Négyes, azaz Négyoldalú Biztonsági Párbeszéd Ausztrália, India, Japán és az Egyesült Államok között), emellett számos országgal kötött kétoldalú védelmi megállapodásokat. 

Habár Kína a védelmi együttműködéseket vizsgálva csak a hetedik helyen áll – hiszen csupán Észak-Koreával van hivatalos védelmi egyezménye –, a diplomáciai befolyása alapján első a kontinensen,  

ami nem csoda, tekintve aktív és széles körű nemzetközi politikai tevékenységét a régióban. Az pedig valószínűsíthető, hogy egy a térségben kirobbanó esetleges konfliktus során Oroszország jó eséllyel beállna Kína mellé. 

E két nagyhatalom növekvő védelmi együttműködése mindkét nemzet katonai képességeit megerősítette. Kína támogatja Oroszország védelmi iparát, segít ellátni az ukrajnai háború kívánta igényeket, míg az orosz fegyvereladások hozzájárultak az ázsiai ország légi, haditengerészeti és rakétaképességeinek bővítéséhez. A megnövekedett közös hadgyakorlatok ellenére a két ország között még mindig nincs teljes körű együttműködés és nem léteznek hivatalos kölcsönös védelmi megállapodások sem. 

A kérdés az, hogy amennyiben a nemzetközi szövetségi rendszerekben való amerikai szerepvállalást inkább háttérbe szorító Donald Trump visszatér az elnöki székbe, az milyen hatással lesz a térség hatalmi viszonyaira. A Lowy Institute jelentése ugyanis felhívja rá a figyelmet, hogy Trump elnöksége idején, azaz 2017 és 2021 között a hatalmi index szerint a diplomáciai befolyás terén Kína messze megelőzte az Egyesült Államokat. Ez a különbség 2021-ben mérséklődött, majd a Biden-adminisztráció alatt stabilizálódott, és Peking diplomáciai előnye kismértékben csökkent.  

Egy második Trump-elnökség alatt valószínűleg ismét hasonló szakadék alakulna ki. Ennek az általános hatása az USA ázsiai hatalmára korlátozott lenne, hacsak nem járna az amerikaiak visszalépésével a regionális védelmi partnerségektől, esetleg radikálisan új protekcionista intézkedésekkel, amelyek inkább a régióra, mint Kínára irányulnának.  

Oroszország sokat gyengült az ázsiai térségben 

Oroszország az ukrajnai háború miatt bevezetett hadigazdaságnak köszönhetően növelte a katonai képességekre vonatkozó pontszámát. Öt másik aspektusban azonban romlott a helyezése: a gazdasági képesség, a rugalmasság, a gazdasági kapcsolatok, a védelmi hálózatok és a kulturális befolyás terén.  

Annak ellenére, hogy az ellenálló képessége is jelentősen csökkent, a Lowy Institute számításai szerint még mindig ez Oroszország erőssége. Ebben a tekintetben harmadik a listán, ami jól jelzi, hogy relatíve jó erőforrásbeli adottságokkal és jól megalapozott nukleáris elrettentéssel büszkélkedhet.  

Azonban a tizenkilencedik helyre szorult az ázsiai gazdasági kapcsolatait tekintve, így ez tűnik a legnagyobb gyengeségének. Emellett a diplomáciai befolyásából is veszített Ázsiában: ezen indikátor szerint egy év alatt négy helyet csúsztak vissza.  

Oroszország a rendelkezésére álló erőforrásai alapján a vártnál kisebb befolyást gyakorol a térségben, amit az ország negatív hatalmi rés mutatója is jelez, amely az elmúlt évben romlott. Ez többek között arra utal, hogy a befolyását az ázsiai kontinens földrajzi perifériáján elfoglalt helyzete is korlátozza. 

Mi a helyzet a többiekkel? 

A teljes pontszámot tekintve India áll a Lowy Institute rangsorának harmadik helyén, Japánt megelőzve.  

Újdelhi legnagyobb erőssége a hosszú távú erőforrásaiban rejlik, míg leggyengébb pontja a gazdasági kapcsolatok,  

mivel csak részlegesen vesz részt a térségi integrációban. Az ország regionális befolyása szintén elmarad a várakozásoktól, amit a negatív hatalmi rés növekedése is mutat. Bár több területen javult, a védelmi hálózatok és a gazdasági kapcsolatok terén romlott a teljesítménye, ezen két mutatóban a kilencedik, illetve a tizedik helyre csúszott vissza. 

Indiát és Japánt összehasonlítva a következők állapíthatók meg: 

  • Indiának jelentős az előnye a haderejét tekintve: ezkörülbelül hatszor akkora (a paramilitáris alakulatokat beleszámolva mintegy 2,5 millióval több katonájuk van), 
  • az indiai védelmi költségvetés, körülbelül 50 százalékkal nagyobb, 
  • a szigetország külső adóssága jóval magasabb, ami megnehezíteni egy esetleges konfliktus finanszírozását. 

Japán legnagyobb erőssége a diplomáciai befolyása, amelyben még az USA-t is megelőzi. Emellett látványosan, 13,1 pontot gyűjtött egy év alatt a védelmi hálózatok aspektusában, 

köszönhetően a megnövekedett együttműködéseknek az olyan szövetségeseivel, mint az Egyesült Államok, Ausztrália, a Fülöp-szigetek, Vietnám, India és az olyan európai szereplőkkel, mint az Egyesült Királyság vagy Franciaország.  

A Lowy Institute számításai szerint Japán az ellenálló képesség és a hosszú távú források tekintetében a leggyengébb – utóbbi területen a hetedik. Ahogyan azt pedig fent láthatjuk, bár Tokió szerény mértékben növelte a katonai képességeit, még mindig elmarad India mögött, legyen szó vadászgépekről, harckocsikról vagy hadihajókról. Igaz, a szigetország kereskedelmi flottája háromszor akkora. Az intézet szerint bár Japán a hagyományos gazdasági és kulturális befolyását tekintve egyre inkább veszít az előnyéből, kezd aktívabb védelmi és biztonsági szereplővé válni. 

A teljes rangsor és további adatok a Lowy Institute honlapján érhetők el. 

(Források: Lowy Institute; Lowy Institute; Geopolitical Monitor) 

Kapcsolódó: 

Címlapfotó: Dreamstime

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn