A Nemzetközi Valutaalap szerint minden rosszabb, mint amilyennek látszik, az országoknak pedig a lehető leggyorsabban szigorú költségvetési változtatásokat kell eszközölniük.

Rekordot dönt 2024 végére a globális államadósság, meghaladva a 100 ezer milliárd dollárt, ami a világ GDP-jének 93 százaléka – ha a jelenlegi tendencia folytatódik, akkor 2030-ra éri el a 100 százalékot. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) azonnal riadót fújt, amint a Fiscal Monitor jelentése napvilágot látott.

Az eladósodottság az utóbbi években nőtt meg ugrásszerűen: először a világjárvány idején alkalmazott állami beavatkozások (többek között a lockdown alatt álló vállalatok és cégek, illetve alkalmazottaik megmentésére átirányított költségvetési források) növelték hihetetlen méretűvé a hiányt, majd jött az ukrajnai háború, amely – elsősorban Európában – berobbantotta az alapjaiban egyébként is már jelen lévő energiaválságot, olyan árakat generálva, amelyek tovább égették a nemzeti büdzséket. Ehhez társul a globálisan tapasztalható demográfiai válság és a zöldátmenet piaci lassulása.

A globális gazdasági rend főszereplői különösen nagy veszélyt jelenthetnek a saját politikai hibáik tovagyűrűző hatásai miatt. Az Egyesült Államok költségvetési hiánya idén a 6 százalékot is elérheti, ez a tényező pedig hangsúlyossá válhat a globális kamatlábak meghatározásában.

A kép nem homogén – derül ki a jelentésből –, az államadósság ugyanis az országok kétharmadában várhatóan stabilizálódni vagy csökkenni fog, minden erre utaló próbálkozás azonban a legszigorúbb költségvetési kiigazításokkal kell, hogy kezdődjön.

A vártnál is rosszabb

A kilátások tragikusak – közölte szokásos pesszimizmusával az IMF, rámutatva: a költségvetések egyre inkább a magasabb kiadások felé tartanak, mivel egyszerre kell megbirkózniuk az öregedéssel és az egészségügyi ellátásokkal kapcsolatos követelményekkel, a zöldátmenet által kikövetelt méregdrága klímapolitikával, valamint a geopolitikai feszültségek miatt felmerülő védelmi és energiabiztonsági kihívásokkal.

Ehhez jön hozzá, hogy az adósság-előrejelzések rendszeresen alábecsülik a tényleges eredményeket, vagyis a megnövekedett kiadási kényszer teljesen felkészületlenül éri a gazdaságokat. A jelentés szerint az országok ráadásul egyre sebezhetőbbek a hitelfelvételi költségeiket befolyásoló globális tényezőkkel szemben.

Ha ez nem lenne elég, ott vannak még az azonosítatlan adósságok, amelyek függőben lévő kötelezettségekből vagy (zömében az állami tulajdonú vállalatok veszteséges működéséből fakadó) költségvetési kockázatokból tevődnek össze. Ez az adósság általában a GDP 1-1,5 százalékát teszi ki, és a pénzügyileg kockázatos időszakokban meredeken ki is lő.

Meghúzni a nadrágszíjat

„A költségvetési kiigazítás kulcsfontosságú szerepet játszik az adósságkockázatok megfékezésében” – írja a jelentés, rámutatva, hogy addig kell cselekedni, ameddig az infláció csökkenése és a központi bankok kamatmérséklései lehetővé teszik a fiskális szigorítások gazdasági hatásainak könnyebb elviselését. A késlekedés költséges és kockázatos lenne, mivel az idő múlásával egyre nagyobb korrekciókra lesz szükség, a növekvő adósság és a hiteles költségvetési tervek hiányosságai pedig egyre kedvezőtlenebb piaci reakciókat váltanak majd ki.

Az IMF azt is hangsúlyozza, hogy a jelenleg már bemutatott vagy érvényben lévő költségvetési kiigazítások (amelyek évente átlagosan a GDP 1 százalékával kalkulálnak) nem elegendők az adósság jelentősebb csökkentéséhez, de még a helyzet stabilizálásához sem. A Nemzetközi Valutaalap számításai szerint globálisan az országoknak a GDP 3-4,5 százalékával kellene számolnia a fiskális szigorítások területén ahhoz, hogy annak jelei valóban megmutatkozzanak az adósságcsökkentésben. 

***

Fotó: Dreamstime