Wisconsin az egyik fontos csatatérállam az amerikai elnökválasztáson, ahol minimális különbségekkel dől el a győzelem: a legutóbbi két voksoláson a jelöltek közti különbség mindössze 20 ezer szavazat volt a közel 6 milliós államban. Mivel Wisconsin kevésbé sokszínű és a fehér munkásosztály dominál, az fog dönteni, hogy ebben a csoportban melyik jelölt tud magabiztos előnyt kialakítani.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzőjének írása
Wisconsin egykor megbízhatóan kék, tehát demokrata rozsdaövezeti államnak számított Pennsylvania és Michigan mellett, amíg Trump 2016-ban meg nem szerezte a győzelmet, ami kiugró sikernek számított. Az állambeli Milwaukee adott otthont a Republikánus Nemzeti Konvenciónak, ami bizonyítja Wisconsin 10 elektori szavazatának jelentőségét.
E tíz szavazatával az összes államot tekintve nagyjából a középmezőnyben helyezkedik el, de ez nem jelzi azt a döntő szerepet, amelyet a Fehér Házért folyó versenyben játszhat.
Az állam győztese az elmúlt négy voksoláson a választást is megnyerte, és bár mindkét párt számára kulcsterület, a demokratáknak talán még inkább, mivel igyekeznek megtartani az ún. kék falat, tehát azokat az államokat, amelyek megnyerésével Biden legutóbb sikeres lett. A kék fal kifejezést arra a 18 államra és Washington D.C.-re használják, amelyeket a demokraták 1992 és 2012 között minden választáson elvittek.
Ezek a területek döntően nyugati partiak, az Egyesült Államok északkeleti részét lefedő, valamint a Nagy-tavak államainak egy része tartozik ide. Így a kék fal összesen 238 elektort jelent: tehát ha a demokraták ezekben az államokban megszerzik a győzelmet, akkor garantált az egyenes út a Fehér Házba. Ezt a falat törte át 2016-ban Donald Trump a Wisconsinban, Michiganben és Pennsylvaniában aratott szűk győzelmével. A demokraták egyik legnagyobb negatív meglepetése volt 8 évvel ezelőtt Wisconsin, amikor a stabilnak hitt középnyugati államot elbukták.
Az utolsó republikánus, aki megnyerte Wisconsint, Ronald Reagan volt – kétszer is: 1980-ban és 1984-ben –, mielőtt Trump megszerezte az itteni 10 elektori szavazatot. Óriási kampánystratégiai baklövés volt ugyanis, hogy Hillary Clinton a 2016-os kampányban soha nem látogatott el ide. A csapata ugyanis meg volt győződve arról, hogy a korábbi éveknek megfelelően kitart a kék fal, és a középnyugatnak ez a sarka is megmarad. Ehhez képest Trump a szavazatok mindössze 47 százalékával szűken ugyan, de győzött.
A demokraták 2020-ban és a mostani kampányban már nem követik el újra ezt a hibát. A 49 millió dolláros elnökválasztási hirdetésekkel, amelyeket erre az általános választási ciklusra terveznek, a wisconsini éter szinte teljes egészében a mostani Harris-csapaté. Ehhez képest Trumpnak az államra költendő mindössze 15 millió dolláros kerete jóval konszolidáltabb. A demokraták kifejezetten Milwaukee fekete szavazóira koncentrálnak, ahogyan azt Biden is sikeresen tette 2020-ban.
A mostani elnök 2020-ban ugyan győzött Wisconsinban, de a különbség a két tábor között akkor és 2016-ban is 1 százalékponton belüli volt, így a demokraták és Kamala Harris nem lehetnek nyugodtak.
Wisconsin már jó ideje fontos csatatér. Ha megnézzük a korábbi választásokat, az elmúlt hatból négy esetben a különbség egy százalékponton belüli volt, emellett az itteni győztes az elmúlt négy elnökválasztást megnyerte.
Visszakanyarodva a jelenhez, mivel a Badger State, vagyis a „borz állam” (amit az 1820-as években ideérkező ólombányászok szállása miatt neveznek így) 2016-ban és 2020-ban is a győztes elnökjelöltet választotta, mindkét alkalommal alig több mint 20 ezer szavazattal.
Az ilyen marginális államokban, mint Wisconsin, a két nagy jelölt politikája ellen kampányoló harmadik párti jelöltek együttesen lehetnek a mérleg nyelve.
A közvélemény-kutatások szerint a független jelölt, Robert F. Kennedy Jr. jelentős támogatottsága ronthatta volna Harris vagy Trump eredményét. Kennedy azonban augusztus végén felfüggesztette a kampányát, és utóbbi támogatására szólította fel híveit.
A demokraták ezért most azért harcolnak, hogy a Zöld Párt jelöltjét, Jill Steint töröljék a szavazólapról, mondván a párt nem tartotta be az állami választási törvényeket, és panaszt nyújtottak be Cornel West baloldali akadémikus ellen is – a logika érthető, hiszen a szavazólapról való törlésükkel a választók elsősorban vélhetően Harrisre szavaznának át.
Az egyes jelöltek
Mielőtt Joe Biden visszalépett volna a jelöltségtől, az idén többször is ellátogatott Wisconsinba. Harris egy nappal az után, hogy megszerezte a Demokrata Párt delegátusainak többségi támogatását, július 23-án tartotta az első nagygyűlését a rozsdaövezeti államban.
A milwaukee-i rendezvényen az alelnök azt mondta, hogy az út a Fehér Házba Wisconsinon keresztül vezet, és kiemelte, ahhoz, hogy Wisconsin továbbra is kék maradjon, elsősorban Milwaukee-ra számítanak, amivel lényegében leszögezte, hogy a kampány állami központja itt található.
Harris az alelnökjelöltjével, Tim Walz minnesotai kormányzóval augusztus elején visszatért egy nagygyűlésre a wisconsini Eau Claire-be, majd később a chicagói demokrata nemzeti konvenció idején Milwaukee-ba látogatott. Szeptember 20-án az alelnök ismét a „Badger State”-ben járt egy Madisonban tartott rendezvényen.
Trump 2022 óta az idén április 2-án utazott először az államba, amikor a látogatása egybeesett az előválasztásokkal. Május 1-jén tért ide vissza legközelebb, majd június 18-án egy rendezvény miatt Racine-ba, a tajvani Foxconn technológiai gyártó cég beruházásának helyszínére, amelyet Trump hivatali ideje alatt nagy hírverés övezett. Itt célba vette Biden gazdasági gyengeségeit, kiemelve a magas kamatlábakat. J. D. Vance augusztus 7-én tért vissza, ugyanazon a napon, amikor Harris és Walz is az államban járt.
A fehér munkásosztály a kulcscsoport
Wisconsin az Egyesült Államok Nagy-tavak régiójának a része, mintegy 65 ezer négyzetkilométeres területével viszonylag nagy állam, és ehhez megfelelő lélekszámú a lakossága: a 20. legnépesebb állam az Egyesült Államokban. A legnagyobb városa Milwaukee, amelynek a lakossága meghaladja a 600 ezer főt. Ezt követi Madison (248 ezer), Green Bay (105 ezer) és Kenosha (közel 100 ezer).
A 2023. júliusi becslések szerint az államban 79,5 százalék a fehér bőrűek aránya. Etnikai hovatartozás szerint a spanyol ajkúak (8,1 százalék) és az afroamerikaiak (6,6 százalék) a másik két legnagyobb csoport.
Ez azt jelenti, hogy az állam nem túl sokszínű, így a fehér munkásosztálybeli szavazók mindkét jelölt számára kulcsfontosságúak. Ez a réteg nagyban támogatta Trumpot, ami akkor győzelmet ért neki, bár Biden a 2020-as sikere során némi előnyt szerzett ebben a csoportban.
Nevezetesen Harris megszerezte a helyi Teamsters szervezet támogatását Wisconsinban, miután az országos szakszervezet képviselői elutasították, hogy bármilyen jelöltet is támogassanak a versenyben, ugyanis belső adatokat tettek közzé, amelyek szerint a tagok többsége Trumpot favorizálta.
Wisconsin népességének a növekedése egyenletes volt, ami arra is utal, hogy egy bevándorlóbarát területről beszélhetünk, és a sok félig képzett ember viszonylag rövid időn belül képes munkát találni az államban. Sőt, a menedékkérők jelentős része azután érkezik ide, hogy máshol elutasították őket.
Semmi sem utal arra, hogy Wisconsin lakosságnövekedési mintája lassulni fog, ezért a 2020-as években lehetséges, hogy a populáció meghaladja a következő nagy mérföldkövet, a 6 millió főt – 2030-ra pedig eléri a 6,375 milliót –, ami 2000 és 2030 között 19,5 százalékos növekedést jelent. Az idősek aránya addigra a jelenlegi 13-ról várhatóan 21 százalékra emelkedik.
Az államban százalékos arányban több lengyel felmenőjű él, mint máshol, de találhatók norvég gyökerűek is, akik eredetileg a mezőgazdasági és fakitermelő területeken telepedtek le, míg az afroamerikaiak az 1940-es évektől érkeztek ide. Érdekesség, hogy Menominee megye az egyetlen olyan közigazgatási egység az ország keleti részén, ahol az őslakosok vannak többségben.
Wisconsin afroamerikai lakosságának mintegy 86 százaléka Kenoshában, Beloitban, Racine-ben és Milwaukee-ban él – a demokraták ezeken a településeken nagyban erre a csoportra építenek. Az ázsiai amerikai és afroamerikai lakosság tekintetében más államokkal összehasonlítva a középmezőnyben helyezkedik el, az 50-ből a 26., illetve a 30. helyen: ez is magyarázat arra, hogy miért számított sokáig stabil kék államnak.
A fehér munkásosztály, valamint az afroamerikaiak mellett a harmadik fontos csoport a független szavazók.
Bár Wisconsin nem regisztrálja a választókat politikai pártok szerint, a korábbi felmérések adatai azt mutatják, hogy a szavazók egyenletesen oszlanak meg a demokraták, a republikánusok és a függetlenek között. Ez a csoport segített Trumpnak megnyerni az államot 2016-ban és Bidennek 2020-ban.
Kulcskérdések Wisconsinban
A gazdaság helyzete és az abortuszhoz való jog egyaránt kulcskérdés az itteniválasztók számára. A Marquette Law School tavaly őszi felmérése szerint a regisztrált szavazók 37 százaléka rossznak, 36 százaléka nem túl jónak, míg csak 24 százaléka ítélte jónak az ország gazdasági helyzetét. Ugyanakkor a 48 százalékuk azt is mondta, hogy a családja kényelmesen él.
Az abortuszt a válaszadók 38 százaléka a tartotta az egyik legfontosabb kérdésnek, 42 pedig valamennyire fontosnak. A függetlenek kisebb valószínűséggel nevezték ezt a témát az egyik legfontosabbnak, de a regisztrált szavazók 57 százaléka ellenezte az amerikai Legfelsőbb Bíróság Roe kontra Wade ügyben hozott döntését – vagyis inkább voltak az abortusz mellett.
Ami pedig a közelmúltat illeti, úgy tűnik, hogy a wisconsini szavazók változatlanul a gazdaságot teszik az első helyre: az Emerson College Polling és a The Hill felmérése szerint 31 százalékuk számára ez a legfontosabb kérdés.
Ezt követte a demokráciát fenyegető veszélyek (13 százalék), a bevándorlás (11), az egészségügy (10), az oktatás (7), a lakhatás megfizethetősége (7), a bűnözés (7) és az abortuszhoz való hozzáférés (7).
Mit mutatnak a közvélemény-kutatások
Végeredményben tehát az fog dönteni, hogy az egyes csoportokban melyik jelölt tud jobban mobilizálni. Ez különösen igaz a fehér munkásosztálybeli szavazókra, hiszen az állam döntő többségét ők alkotják.
De nem szabad elmenni szó nélkül amellett sem, hogy – ahogy említettük – a rozsdaövezeti állam 10 elektoráért folytatott verseny alapjaiban fogja meghatározni az elnökválasztás kimenetelét, miközben valamennyi közvélemény-kutatás – amelyet, mint 2016-óta tudjuk, nem szabad készpénznek venni – hibahatáron belülre méri a két jelölt közti különbséget.
Elég csak arra utalni, hogy 2016-ban és 2020-ban is mekkorát tévedtek ezek a prognózisok. Ha csak Wisconsint vesszük, akkor két választással ezelőtt ebben a csatatérállamban volt a legnagyobb a hiba mértéke: 7,3 százalékpont, míg négy éve 8,6.
Így tehát érdemes kritikával kezelni az előrejelzéseket, és nem alapozni rájuk sem az ország, sem a csatatérállamok szintjén – így Wisconsinban sem.
A The New York Times október 2-i közvélemény-kutatási átlaga szerint Kamala Harris 2 százalékponttal vezet Donald Trump előtt az államban, 50 százalékos támogatottsággal, ami sokkal jobb előjel a demokraták számára, mint amikor Biden volt a jelölt. A RealClearPolling szeptember 30-ai, a csatatérállamokra összpontosító átlaga szerint viszont az alelnöknek mindössze kevesebb mint fél százalékpontos az előnye republikánus vetélytársa előtt.
A FiveThirtyEight legfrissebb közvélemény-kutatási átlaga szerint 0,6 százalékpontos a különbség: Kamala Harris 48,1, míg Donald Trump 47,5 százalékon áll, így a verseny korántsem tekinthető lefutottnak, annak ellenére, hogy egy korábban stabil kék államról beszélünk.
Összességében tehát bármelyik jelölt nyeri a november 5-i megmérettetést, nehéz elképzelni, hogy Wisconsin nélkül egyenes út vezessen a Fehér Házba. Az egyik legkiélezettebb verseny ebben az államban várható, amit a 2000 óta lezajlott választások is bizonyítanak: az elnöki pozícióért zajló megmérettetés ebben az évszázadban szinte minden választáson kevesebb mint 1 százalékponton belül dőlt el.
Amikor 20 ezer voks dönt egy közel 6 milliós népességű államban, akkor a szavazók bármely csoportja döntő fontosságú lehet. Kamala Harris alelnök azt reméli, hogy Wisconsin segít neki helyreállítani a demokraták kék falát, míg Donald Trump ezt le akarja rombolni, ahogyan 2016-ban tette.
A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint országosan Harris 5 százalékponttal, 52 százalékos támogatottsággal vezet a biztos szavazók körében, míg Trump 47 százalékon áll a Maris kutatása szerint, amivel összességében két dolgot érdemes megjegyezni. Egyrészt nem az dönti el az elnökválasztást, aki országosan több szavazatot szerez, hanem az olyan csatatérállamokban való győzelem, mint Wisconsin.
Másrészt az, hogy az alelnök a biztos szavazók körében stabilan vezet, azt feltételezi, hogy a minél magasabb választói részvétel elsősorban neki kedvez.
Mindazonáltal, ahogy a hét csatatérállam egyikében, úgy Wisconsinba sem mondható meg előre, hogy ki fut be győztesként.
Kapcsolódó:
Borítókép: Dreamstime