Az USA gazdasági mutatói kitűnő számokat produkálnak, egyes területeket tekintve sosem volt még ilyen jó állapotban választási évben. Ez mégsem feltétlenül hajtja Kamala Harris malmára a vizet. Hogy miért, annak a Reuters járt utána.
Kontextus
A Reuters/Ipsos október 8-án közzétett közvélemény-kutatása szerint a válaszadók a gazdaságot tekintették az országot érintő legfontosabb kérdésnek, és mintegy 44 százalék szerint Donald Trump korábbi elnöknek jobb megközelítése volt a „megélhetésről”, míg Kamala Harris alelnököt 38 százalék favorizálja.
Kevesebb mint egy hónappal az amerikai elnökválasztás előtt az Egyesült Államok gazdasága vitathatatlanul a legjobb állapotban van, ha visszapillantunk a korábbi választási évekre. A munkanélküliség az elmúlt húsz év legalacsonyabb szintjén található, a benzinárak pedig relatíve nem olyan magasak. Még az inflációs ráta is jobban néz ki.
Bár Kamala Harris alelnökként nem feltétlenül tudja kihasználni azokat az előnyöket, amelyek egy hivatalban lévő jelölt esetében fennállnak, a gazdaság jelenlegi teljesítményét kampánya során felhasználhatja és tompíthatja vele Donald Trump ellene hangoztatott egyik fő érvét.
Igaz, a gazdasági talpra állás Harris szempontjából túl későn érkezhet. A gazdasági eufória lecsapódásához idő kell: az emberek csak később fogják érezni a helyzetük javulását a bizonytalan gazdasági időszakot követően. Ezzel magyarázható, hogy a fogyasztói bizalom alacsony maradt, és a közvélemény-kutatások szerint Harris még mindig le van maradva Trumppal szemben a különböző gazdasági kérdéseket illetően. Az ellen pedig nem tehet semmit, hogy az emberek kevésbé tartják jónak az anyagi helyzetüket.

Kedvező foglalkoztatási adatok
A munkaerőpiac továbbra is a gazdaság motorja, és a munkanélküliségi ráta összességében alig marad el az elmúlt fél évszázad rekordjához képest. Az elbocsátásokat még a lelassult munkaerő-felvétel idején is kordában tartják, mivel a munkáltatók nem szívesen válnak meg a dolgozóiktól.
A bérnövekedés továbbra is gyorsabb, mint az infláció, így a munkavállalók a költekezésük által keresletnövekedést generálnak, ezzel segítve a foglalkoztatás fenntartását.
A munkanélküliség alacsonyabb, mint bármikor az elnökválasztás előtt – a 2000-es évet kivéve. Meglepő módon ez nem feltétlenül jelent jót Harrisnek: a millenniumi választáson a leköszönő demokrata elnök, Bill Clinton alelnöke, Al Gore a történelem egyik legszorosabb elnökválasztását veszítette el George W. Bush ellen.

Az infláció is „jól néz ki”
A fogyasztóiár-index elfogadható szintre mérséklődött, miután korábban negyvenéves magasságot ért el. A 2021–22-es gyors áremelkedések ellenére a jelenlegi inflációs szint kedvezőbb, mint az 1980–90-es években – valószínűleg sok választó meglepetésére.
Az árak közelmúltbeli visszafogott növekedése örvendetes, bár az elmúlt négy év halmozott drágulásai még mindig meglátszanak az emberek bankszámláin. Az alkalmazkodáshoz időre van szükség: a Stanford Egyetem kutatásai szerint
öt évbe is beletelhet, amíg a lakosság pszichológiailag hozzászokik a magasabb árakhoz.

Az üzemanyagárak fontos „jelzőműszerek”
Az üzemanyag ára az egyik legmarkánsabb „jelzőműszer”, amelyet a választók nap mint nap látnak, és ingadozásával a fogyasztói hangulat is szorosan összefügg. Politológiai kutatások kimutatták, hogy a fogyasztók sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az üzemanyagáraknak, mint amekkora a tényleges súlyuk. Egy meghatározó 2016-os tanulmány, amely más gazdasági tényezőket és híreket is vizsgált, arra jutott, hogy
10 centes benzinár-növekedés 0,60 százalékos csökkenést jelent az elnök elfogadottságára nézve.
Ez tehát egy választási évben az olajpiacok bármilyen fellángolását különösen veszélyessé teszi a hivatalban lévő fél számára.
Az alacsonyabb infláció részben az olajáraknak, részben az amerikai export felfutásának köszönhető. A geopolitikai kockázatok – különösen a közel-keleti háború kiszélesedésének lehetősége – azzal fenyegetnek, hogy szűkül a kínálat, ezáltal növekedni fog a brent nyersolaj ára. A jelenlegi helyzetben viszont az árak még az inflációs kiigazítás nélkül is alacsonyabbak, mint a 2012-es választások előtti időszakban.

Hol vannak a buktatók Harris számára?
Ha ilyen sok a pozitív mutató, Harris miért marad le mégis Trump mögött a legtöbb közvélemény-kutatásban a gazdasági kérdések kezelését célzó kérdésekben?
Ennek az egyik magyarázata, hogy a fogyasztókat továbbra is megviseli a pánikszerű infláció. A vásárlói hangulat sebeinek begyógyulása időbe telhet, amint azt a 2008-as pénzügyi válság utáni időszak is igazolja.
A világjárvány okozta sokk, valamint az azt követő inflációs és jegybanki kamatemelési kampány kettős csapása megviselte a fogyasztók gazdasággal kapcsolatos érzéseit, így a visszapattanás még nem volt teljes.

Az amerikai háztartások vagyona két fő tényezőtől függ: az ingatlantól és a tőzsdétől. Az utóbbi évek jelentős piaci kilengései nagyrészt ezen egységek vagyoni növekedését eredményezték, de a 2022–2023-as piaci visszaesés nyomai talán még érezhetők.
Az átlagos háztartások vagyona bizonyos szempontból megtévesztő lehet. Az amerikaiak 65 százaléka birtokolja tulajdonosként az otthonát, de a teljes vagyon a legfelső 1 százaléknál koncentrálódott 2022-ben. Mindezt úgy, hogy körülbelül a háztartások 10 százaléka tudta magáénak az összvagyon körülbelül 75 százalékával.
Így bár a vagyoni ingadozások a lakosság szélesebb spektrumát érintik, leginkább a legfelsőbb rétegek érzik, és aligha befolyásolják a szavazók általános hangulatát.
Mindazonáltal ezek a választók sokkal gazdagabbnak érezték magukat, amikor Trump távozott a hivatalából, részben azért, mert a gazdaságot támogató kormányzati kiadások irracionálisan felduzzasztották a részvényárfolyamokat. A Biden-adminisztrációt ennek a „nagy partinak” az utóhatásai kötötték le, Harrisnek azonban nem maradt más, mint a buli utáni „választási fejfájás”.
(Forrás: Reuters)
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Dreamstime