Miközben több tucat ország toporog a BRICS előszobájában további bebocsátásra várva, néhány állam inkább a kapun kívül marad. Kazahsztán elutasító válasza a szövetség eurázsiai túlsúlyát gyöngíti – és így van ez jól.
Nem kis vihart kavart a napokban, amikor Kaszim-Zsomart Tokajev kazah elnök szóvivője bejelentette (éppen a ma kezdődő BRICS-csúcshoz időzítve), hogy nem csatlakozik a 15 éve létező gazdasági-kereskedelmi tömbhöz. Az elmúlt esztendőkben folyamatosan felbukkant a közép-ázsiai ország társulási kérdése: Kína és Oroszország lelkesen támogatta a gondolatot, Tokajev maga pedig sokáig hezitált a dolgon, végül azonban nemleges választ adott. Moszkva annyira feldühödött, hogy (ideiglenes jelleggel) gyümölcs- és zöldségimport-tilalmat rendelt el az országgal szemben, az „orosz növényegészségügyi előírások megszegésére” hivatkozva.
A kazah almákkal természetesen semmi gond nincsen, a Kreml ezúttal is a jól bevált gyümölcsfegyverhez nyúlt: amikor januárban Ecuador úgy döntött, hogy átadja orosz gyártmányú fegyvereit az USA-nak, ahonnan azok majd Ukrajnába kerülnek, válaszképpen az oroszok felfüggesztették a banán behozatalát Ecuadorból – akkor éppen és hirtelen „polifág púpos legyeket” találtak a banánszállítmányokban. A dél-amerikai ország értett a szóból, és visszavonta a fegyverek szállításáról szóló döntését, mire hirtelen a legyek is eltűntek a banáncsomagokból, a kereskedelem pedig zavartalanul folytatódhatott tovább Oroszországgal.
Kazahsztánt a zöldségháború valószínűleg nem fogja rávenni a döntésének megváltoztatására, sőt: olajat öntve a tűzre meg is magyarázta annak az okát. Tokajev szerint országa rendíthetetlenül hisz az ENSZ univerzális és pótolhatatlan szerepében, és nem nézi jó szemmel, amikor valaki (aki egyébként a jelenlegi BRICS-csúcs soros elnöke és házigazdája is Oroszországban) a saját gazdasági tömbjét a globális többség szövetségeként igyekszik feltüntetni. Ami azt illeti, Putyin nagyot nem lódít, amikor a BRICS-et globálisan meghatározó szövetségként jellemzi, az önmagát szintén globális főszerepbe képzelő G7-et legalábbis mind demográfiailag, mind a globális GDP részarányos területén már most kenterbe veri az egyre inkább izmosodó és bővülő „globális dél” tömbje.
A kazah elnök döntése ennek ellenére nagyon is logikus alapokon nyugszik. Míg a globális dél országai éppen pragmatikus alapokon álló gazdaságpolitikájukra hivatkozva nem hajlandók oldalt választani sem az orosz–amerikai proxyháborúban, sem a Washington–Peking kereskedelmi konfliktusban, Kazahsztán a maga részéről életbe léptette a szuperpragmatizmust, és mereven elhatárolódik minden olyan befolyási kísérlettől, amely egy átpolitizált gazdasági érdekszférába sodorhatná. Kivételesen szerencsés földrajzi és geopolitikai helyzete miatt erre ráadásul nincs is szüksége.
Villámkarrier és elvek
Kazahsztán gazdasági fejlődése példaszerű volt az 1991-es függetlenné válása után. Az ország Közép-Ázsia legnagyobb gazdaságává fejlődött: GDP-je az 1993-as 11,3 milliárd dollárról 2023-ra elérte a 260 milliárdot. Mindezt alapvetően bőséges természeti erőforrásainak, olaj-, gáz- és kritikus fontosságú nyersanyagkészleteinek köszönheti, amelyek tömegével vonzották a külföldi tőkét az országba. A BRICS természetesen két kézzel kapna egy ilyen jelentkező után – nem utolsósorban azért is, mert Kazahsztán Azerbajdzsánhoz hasonlóan átjárót képez Ázsia és Európa között Kaszpi-tengeri kijárattal, az elhelyezkedése okán így egyedülálló szerepet tölt be a két kontinens közötti kereskedelem és együttműködés elősegítésében, beleértve a kínai Egy övezet, egy út infrastrukturális kezdeményezést és a Kaszpi-tengeren átnyúló nemzetközi kereskedelmi útvonalat egyaránt.
Tokajevnek ebben a helyzetben rendkívül kényelmes és valóban észszerű húzás az ENSZ függönyét maga elé rántani. Az elnök folyamatosan hangsúlyozza, hogy az igazságos globális rend csak és kizárólag a nemzetközi szervezet alapelveire támaszkodhat, mivel annak – elismert hiányosságai ellenére – nincs valós alternatívája. Kazahsztán tehát minden olyan országgal együttműködik, amely osztja ezt az álláspontot, nem hajlandó azonban olyan politikai platformra lépni, amely önmagát ha nem is e szellem ellenében definiálja, de az ENSZ figyelmen kívül hagyásával próbálja a regionális és feltörekvő hatalmak súlyát növelni.
A békét minden körülmények között középpontba helyező külpolitika nem csak üres lózung: Kazahsztán el nem kötelezettségét jól mutatja megbízható közvetítői szerepe. Teret adott a szíriai polgárháborúról szóló megbeszéléseknek, emellett platformot biztosított az Azerbajdzsán és Örményország közötti tárgyalásoknak is. Ezt a közvetítőképességet féltékenyen óvja, márpedig ha a BRICS szervezetéhez túlzottan közel kerülne, annak túlságosan gyorsan növekvő geopolitikai súlya agyonnyomhatná a valódi semlegességébe vetett hitet.
Inga középen
Tokajevnek hihetetlenül óvatosan kell egyensúlyoznia a nagyhatalmak között. Kína és Oroszország közé ékelve kiváltságos, de rendkívül sebezhető helyzetben is van. Mind a nyugati, mind a keleti vezető országokkal úgy igyekszik együttműködni, hogy közben ne nyelje el egy nagyhatalmi örvény, és véletlenül se csússzon bele egy blokkosodási kísérletbe. Ha csatlakozna a BRICS-hez, az tönkreteheti a Washingtonnal és az Európai Unióval eddig kiépített gyümölcsöző kereskedelmi (és diplomáciai) kapcsolatokat.
Másfelől: kínosan figyel arra is, hogy az Oroszországhoz és Kínához fűződő viszonya is a lehető legtöbbet profitáló szinten maradjon. Kereskedelme a két országgal rendkívül erős. Tavaly Kínával rekordot, 41 milliárd dollárt ért el, amely nagyban köszönhető azoknak a vegyesvállalatoknak is, amelyek az energia, a zöldgazdaság és az infrastruktúra területén hozzák létre zsinórban a beruházásokat Kazahsztánban. Oroszországgal szintén gyümölcsöző a kapcsolat: 2023-ban már 27 milliárd dollár értékben folyt a kereskedelem, Moszkva pedig áldását adta egy 6 milliárd dollár értékű, több blokkból álló erőmű-beruházásra is az ország területén.
A BRICS-elutasítás ellenére Kazahsztán számtalan olyan regionális szervezetnek a tagja, amelyben vagy Kína, vagy Oroszország, vagy mindkettő szintén benne van. Ilyen a Sanghaji Együttműködési Szervezet vagy az Eurázsiai Gazdasági Unió. Ezek a szerveződések arra is kiváló lehetőséget biztosítanak, hogy Kazahsztán bizonyíthassa együttműködési szándékát a két országgal, anélkül azonban, hogy ezt az egyre inkább geopolitikai irányok mentén működő BRICS-ben tenné.
Az ellensúly szerepe
Ha már BRICS kapcsán a geopolitikától nem lehet eltekinteni: Kazahsztán kint maradása az egyensúly megőrzésben is segít, blokkolva annak lehetőségét, hogy a szövetségben az eurázsiai szemlélet kerekedjen felül, ezáltal egyfajta belső blokkosodás kezdődjön. A heterogén összetétel kompromisszumkényszere szempontjából tehát Tokajev vonakodása kifejezetten jót tesz a BRICS-nek, megakadályozva annak globális egyensúlyának kibillenését egy regionálisabb szintre.
Ugyanakkor Kazahsztán ezzel a lépéssel a saját hitelességét védi meg a nemzetközi porondon, maradva abban a szerepkörben, amit magának szánt, és amelyet egyre többen hisznek el neki: a pragmatikus gazdaságpolitika kiemelkedő alakja, amely az érdekérvényesítését éppen a más érdekeinek maximális figyelembevételével képes magas fokon művelni. Ehhez képest eltörpül, hogy Oroszország összevonta a szemöldökét, és haragudni kezdett a kazah zöldségekre. Az egyensúly megőrzésének most épp ez volt az ára.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Putyin orosz elnök és Tokajev Szentpéterváron
Orosz elnöki hivatal