Európa csak szavakban vált le az orosz gázról – makronom.eu
2025. február 7., péntek

Európa csak szavakban vált le az orosz gázról 

Bár Európa politikailag elkötelezte magát az orosz gázról való leválás mellett, továbbra is jelentős mennyiségben vásárol Moszkvától, ami alapvetően fenntartja az orosz–európai energiafüggőséget. Az Ukrajnán keresztül érkező gáz, valamint az orosz LNG-import paradox helyzetet teremt, ahol Európa közvetve mindkét háborús fél finanszírozásához hozzájárul.

Az orosz–ukrán háború kezdete óta és a folyamatosan kivetett szankciós csomagok mellett egyre-másra hallhattuk a különböző prominens európai politikusok szájából, hogy energetikailag függetlenedünk Oroszországtól és leválunk a gázról. Maga a célkitűzés ugyan ambiciózus, hiszen nem szolgálja a kontinens érdekeit, hogy egy irányba tartós és egyidejűleg magas szintű függőséget halmozzon fel.

Ezt az eltökélt célt lassan 3 évvel a háború kezdete után sem sikerült teljesíteni, így el kell ismerni, hogy az európai országok és az orosz medve közötti kölcsönös függőség jelenleg feloldhatatlan, és ez valószínűleg folytatódni is fog. 

A jelenlegi helyzet a reálpolitika felől közelítve az, hogy 2022 eleje óta Európa még mindig eurómilliárdokért vásárol orosz földgázt, ráadásul teljesen abszurd módon: a gáz egy ukrán vezetéken keresztül áramlik a kontinensre. Talán ennél is nevetségesebb, hogy Kijev tranzitdíjat számít fel a vezeték használatáért első számú főellenségének, Moszkvának, a háború közepén pedig a Kreml rendesen kifizeti az évi 800 millió eurós számlát.

Mindez jelzi, hogy a kontinens nem képes orosz szénhidrogén nélkül élni, és ez az, amit Európában senki sem akar hallani. De még az sem lenne megoldás a földrészünk problémáira, ha a jövőben valami isteni csoda folytán sikerülne leválni az orosz fölgázról, és máshonnan szerezne be elegendő mennyiségű nyersanyagot. A probléma ugyanaz lenne, mint jelenleg: a magas energetikai kitettség. 

Igaz, Európa sokkal kevésbé függ Oroszországtól, mint korábban. A háború előtt az oroszok a teljes európai gázimport 45 százalékát adták, 2023-ban ez 15 százalékra esett vissza, és aggasztó, hogy ez a függőség most kissé növekvő pályát mutat. Az idei évben Oroszország az európai gázimport mintegy 20 százalékáért felelt.

Ez pedig, miközben az Európai Unió számtalan szankciós csomagot vetett ki, hogy tárgyalóasztalhoz kényszerítse Moszkvát, éppen hogy befizetésként jelenik meg az orosz költségvetésben. 

Mindeközben sokan úgy tesznek, mintha a függőségnek vége lenne. Holott a helyzet meglehetősen paradox: Európa fizet Oroszországnak a gázért, Moszkva pedig ezt a pénzt arra használja, hogy háborúzzon Ukrajna ellen, a kontinens országai viszont pénzt adnak Ukrajnának, hogy megállítsa Oroszországot. Így Európa lényegében a konfliktus mindkét oldalát finanszírozza. 

Az orosz fosszilis tüzelőanyag három fő útvonalon érkezik. Az első kettő csővezetékeken: az egyik Ukrajnán keresztül Szlovákiába, a másik Törökországon keresztül Bulgáriába. A harmadik út a cseppfolyósított földgáz szállítása, egy olyan terméké, amelyet az olajhoz hasonlóan szuperhűtött állapotban rakodnak tankhajókra. 

Az európai energiapiac orosz gázra való utaltságát nem is olyan sokára próbára teszik, ugyanis az orosz–ukrán gázvezetéken keresztüli áramlást szabályozó szerződés 2025. január 1-jén lejár. A megállapodás jelenlegi formájában valószínűleg nem újul meg, mivel Kijev érthető módon nem hajlandó leülni Moszkvával tárgyalni erről.

Az ügyet tovább bonyolítja, hogy a gázvezeték orosz oldalon lévő belépési pontja egy Szudzsa nevű városban van, amely jelenleg az augusztusban megindított kurszki offenzíva eredményeként ukrán megszállás alatt áll.

Ennek ellenére több kísérlet is folyik arra, hogy vagy a megállapodás meghosszabbítását, vagy egy új, politikailag elfogadható egyezséget kössenek. 

Az ukrán gázvezeték létfontosságú Kelet- és Közép-Európa, különösen Szlovákia és Ausztria számára, de Olaszország, Csehország és Magyarország is kap némi mennyiséget innen. Az év elején az osztrák kormány arra figyelmeztetett, hogy az áramlás leállítása hatalmas kockázatot jelent az energiabiztonságára nézve.

Bécs tartja fenn Európa egyik legrégebbi és legmélyebb kapcsolatát az orosz energiával, ami napjainkban is igaz: Moszkvától függ a gázimportjának több mint 80 százaléka. 

Az Ukrajnán keresztüli áramlás fenntartásának a megoldásához Azerbajdzsán és Törökország jelentős mértékű áruforgalmi közreműködése szükséges. A politikailag korrekt megoldás szerint a közép-ázsiai ország átvenné az Európába irányuló ukrán–orosz gázszerződést, csakhogy van egy bökkenő: Azerbajdzsán már most is annyi gázt pumpál, amennyit csak tud, így ahhoz, hogy további mennyiségeket szállíthasson Európába, Oroszországgal kellene cserélnie a gázt. Tehát ugyanoda jutunk. 

A teljes leállás mellett ez a legkevésbé rossz megoldás. Érdekes, hogy Kadri Simson, az Európai Unió energiaügyi biztosa e hónapban figyelmeztette a kontinenst ezekre a problémákra. Szerinte Oroszországra támaszkodni veszélyes, mert a gáz aduász a Kreml kezében, bár azt állítja, hogy Európa élhet orosz gáz nélkül.

Ebben igaza van: Európa élhet nélküle, de cserébe jelentős összegeket kell fizetnie. Hivatalosan az EU csak 2027-re tervezi az orosz gázvásárlás megszüntetését, ám erről nem sokat beszélnek – ez annak a jele, hogy a határidő veszélyben van. 

Az európai gázárak máris 40 euró/megawattóra fölé emelkedtek, ami 10 hónapja a legmagasabb szint, és a februári mélyponthoz képest 77 százalékkal magasabb. A kontinensnek tehát óvatosan kell eljárnia, hogy elkerülje az árak további növekedését. 

Az orosz–ukrán gázzal kapcsolatos kérdések nagy figyelmet kapnak, de ennél is fontosabb a cseppfolyósított földgáz (LNG) áramlása. Itt a legtöbb európai nemzet úgy tesz, mintha ez nem lenne probléma, pedig enélkül többet kellene vásárolniuk más szállítóktól, többek között az Egyesült Államoktól, Katartól, Ausztráliától és Nigériától, így viszont az ázsiai importőrökkel versenyeznének a korlátozott kínálatért. Az eredmény egy sokkal szűkebb globális LNG-piac és magasabb gázárak lennének. 


Az orosz LNG különösen fontossá válik néhány európai nemzet számára. Spanyolország például bőszen fogyasztja az energiaforrásnak ezt a fajtáját.

Madrid szinte egyáltalán nem szerez be orosz vezetékes földgázt, ahogy a háború előtt sem szerzett. Viszont, ami az orosz LNG-t illeti az mostanra Algéria után a második legnagyobb importforrásává vált.

A fejlemény minden bizonnyal kínos Teresa Ribera számára, aki az Európai Bizottság következő, az energetikai átállásért felelős legmagasabb rangú tisztviselője lesz. Franciaország és Belgium is közel rekordmennyiségű orosz LNG-t importál. Itt azonban vannak arra utaló jelek, hogy ennek a hatalmas mennyiségű behozatalnak egy része továbbáramlik Németország felé.

Bár az EU 2030-ig jelentősen szeretné csökkenteni az orosz gáztól való függőséget, az orosz cseppfolyósított földgáz importjában nem történt visszaesés, ami felveti a kettős mércét és az ellentmondásokat az EU politikájában. Az uniós intézményi nyomás ellenére Spanyolország 60, Belgium 50, Franciaország pedig 40 százalékkal növelte az orosz LNG-behozatalt 2022 és a 2023 között. 

Vagyis Európa nem igyekezett leszakadni erről a forrásról, sőt az elmúlt évekhez viszonyítva jóval több LNG érkezett Oroszországból.  

Sok észszerűség nincs abban, hogy a jóval olcsóbb, a meglévő vezetékeken érkező orosz gázról miért kell minél előbb leválni, a cseppfolyós változatáról pedig miért nem, ráadásul annak a fogadásához még az infrastruktúrát is ki kell építeni.  

Európa lehetőségei korlátozottak, és lehet érvelni az orosz gázvásárlás folytatása mellett és ellene is. A kontinens függősége jóval kisebb, mint a háború előtt, és így Moszkva nem tudja ugyanolyan hatékonyan sakkban tartani a kontinenst, mint korábban. A felhasználás nullára csökkentésének a költségei Európa számára azonban most túl magasak, az ugyanis az árak megugrását eredményezné.  

Az európai kereslet csökkentése jelen helyzetben nehéz. Az ipari fogyasztás mélyponton van, és ez a régió gyártási tevékenységének a károsodásával jár együtt. Az európai politikusok ösztönözhetnék a regionális kínálatot, de épp az ellenkezője történik. Miközben Európa még mindig orosz gázt vásárol, sok politikus az északi-tengeri gázipar támadásával van elfoglalva. Mindenesetre a hazai kínálat nem fog segíteni az idei télen, és ugyanez vonatkozik a megújuló energiaforrások növelésére is. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons

Posztok hasonló témában

Heti hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Minden héten megkaphatja válogatott tartalmainkat, hogy naprakész információi legyenek a világ történéseivel kapcsolatban.


Kérjük adja meg a teljes nevét.

Email címét nem osztjuk meg.

Kérdezz bátran!
Chat