A Nemzetközi Valutaalap frissen megjelent világgazdasági kitekintése szerint a globális infláció elleni csatát a gazdaságok megnyerték, de ha nem tartanak be három alapelvet, a visszacsúszás gyors és könyörtelen lehet.
Kifejezetten optimista felütéssel kezdődik a Nemzetközi Valutaalap (IMF) frissen megjelent világgazdasági értékelője. A szervezet szerint a rugalmasságnak köszönhetően az infláció elleni globális küzdelem a recesszió elkerülésével és győzelemmel végződött, még akkor is, ha egyes országok továbbra is nyomás alatt állnak. A 2022 harmadik negyedévében mért 9,4 százalékos csúcs az előrejelzés szerint jövőre már 3,5 százalékra esik vissza, ez a tény pedig az országok többségében elegendő is ahhoz, hogy a jegybankok kamatcsökkentését vonja maga után.
Ami az előrejelzéseket illeti: az idén az Egyesült Államok gazdasága fejlődött a legstabilabban. A 2,8 százalékos bővülést ugyanakkor a prognózis szerint jövőre lassulás követi, várhatóan 2,2 százalékos eredménnyel. Ennél sokkal rosszabb a helyzet Európában: az eurózóna idei várható növekedése mindössze 0,8 százalék lesz (Németország rombolja az összképet a legbrutálisabban), 2025-ben azonban esély van az 1,1 százalékos bővülésre. Kínában az idei 4,8 százalékos növekedés elmaradt a várt 5 százaléktól, az IMF szerint az ázsiai gigász jövőre további lassulást fog produkálni, 4,5 százalékos eredménnyel.
Hasítanak azonban a feltörekvő gazdaságok: stabil növekedési kilátással az alap 4,2 százalékos átlagos bővülést vár az idei évzárón és jövőre is – ebben oroszlánrésze van az ázsiai piacok kiváló teljesítményének.
Az inflációval kapcsolatos jó hírek ellenére azonban a kockázatok nőnek, a kilátások pedig egyáltalán nem biztatók – tér vissza jelentésében szokásos pesszimizmusához az IMF. Mint írják, a háborúk (ezúttal már elsősorban nem is Ukrajna, hanem a közel-keleti eszkaláció veszélye a döntő tényező) rendkívül komoly kockázatot jelentenek a piacok és a globális kereskedelem számára. Ehhez társulnak azon iparpolitikák és nemzeti protekcionista törekvések kockázatai, amelyek kombinációi akár teljesen átírhatják az optimista előrejelzéseket. A negatív folyamat spirálja abban az esetben kerülhető el, ha az országok rögzítik az IMF által ajánlott hármas politikai szabály alappilléreit, ezzel biztosítva megfelelő mozgásteret a makrogazdasági folyamatoknak.
A hármas politika
Az első pillér rögzítése gyakorlatilag már javában zajlik: nyár óta a fejlett gazdaságok központi bankjai egymás után csökkentik az irányadó kamatokat, ami kiemelten fontos a feltörekvő gazdaságok szempontjából is: devizájuk és pénzügyi feltételeik így tudnak erősödni, a legeredményesebben pedig ezáltal képesek küzdeni a saját inflációjuk ellen. Ugyanakkor az ellátási láncok máig tartó káosza, valamint a klímaváltozással, illetve a geopolitikai átrendeződéssel járó feszültségek továbbra is óriási befolyással vannak az árak emelkedésére és a gazdasági növekedés ütemére. A jegybankok az ilyen sokkokra hajlamosak rosszul vagy megkésve reagálni: a monetáris politika rugalmasságára tehát a közeljövőben még nagyobb szükség lesz, mint eddig volt.
A második pillér a költségvetési politikák szigorítása kell, hogy legyen – figyelmeztet az IMF. Sok országban az elmúlt időszak gazdasági sokkjaira adott válasz a fiskális rendszer lazulásához vezetett, amely egy idő után súlyosan károsította a költségvetési mozgásteret és biztonsági puffereket. Az irányváltáshoz azonban nem elegendő a jegybanki kamatcsökkentés: a legtöbb országban a költségvetési bevételek és az állami kiadások közötti különbséget kell egyensúlyba hozni, ez pedig szigorítás nélkül nem fog sikerülni. A három politikai pillér közül ez a legkényesebb egyensúlyú.
Ha egy ország késlekedik a fiskális szigorításokkal, az óriási piaci kockázati következményekkel járhat – amennyiben azonban túl gyorsan és hirtelen vezet be drasztikus változtatásokat, azzal a saját gazdasági tevékenységére mérhet nehezen gyógyítható csapást.
A konszolidációhoz tehát megfontolt, tervszerű, akár több évre kiterjesztett költségvetési kiigazítások szükségesek: minél hitelesebbek és fegyelmezettebbek ezek a programok, a monetáris politika annál könnyebben tudja követni, további kamatcsökkentésekkel segítve és kiegészítve azt.
Az elmozdulási politika harmadik eleme a legnehezebb: ez a növekedést és a termelékenységet ösztönző strukturális reformok szükségességét hangoztatja. A kivitelezése minden ország speciális belső problémáira reflektál, ám összességében a globális problémák határozzák meg a módját. Ez a pillér rejti magában a költségvetési pufferek újjáépítését, az elöregedő társadalmak demográfiai problémái okozta gazdasági újraértelmezést, az éghajlatváltozás és a klímapolitikák által előidézett fiskális útvonalak irányát, valamint a várható sokkokkal szembeni ellenálló képesség erősítését.
A protekcionista politika végzetes lehet
Az IMF jelentésében külön kiemeli a protekcionista politikák és a kereskedelmi háborúk piacszétverő és a világgazdaság szempontjából katasztrofális hatásait. A globális verseny növekedésével párhuzamosan több helyen (elsősorban Európában) gyengülni kezdett a termelékenység és a gyártási kapacitás. Ez több államot arra inspirált, hogy a versenyképesség fokozása helyett iparpolitikai protekcionista lépéseket tegyen, mialatt a hazai iparágak védelmére való hivatkozással tiltó rendelkezések és büntetővámok formájában szigorítani kezdett a kereskedelmi politikáján is. Az IMF figyelmeztetése szerint az ilyen irányok végzetesen meggyengíthetik a globális gazdasági egyensúlyt, és bár rövid távon fellendíthetik a beruházási kedvet (különösen, ha gyors megoldásként kölcsönökből finanszírozott gigatámogatásokra támaszkodnak), hosszú távon azonban egy kereskedelmi háború megtorló intézkedései miatt brutális hatásokkal járhat nemcsak az azokat alkalmazó országra, de az egész világgazdaságra is.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Dreamstime
