Georgia választások előtt: irányváltás vagy pragmatizmus? 

Karl Mátyás Gracián és Mihálovics Zoltán, a Makronóm Intézet elemzőinek írása 

Most, hogy Moldovában az EU-s  népszavazás igen szoros, közel 50-50 százalékos eredményt hozott az EU-párti és a függetlennek tábora között, az október 26-i grúz parlamenti választásokat is egyre aggasztóbban nézi az európai közvélemény. Ennek a tétje nem más, mint a szorosabb és gyorsabb európai uniós integráció. Ez azonban számos veszélyt is jelent, hiszen Georgia erősen függ a tőle északra található Oroszországtól.  

Ezt jól bizonyította a 2003 és 2008 közötti időszak, amikor a jelenlegi vezető ellenzéki erő, a Nyugat- és Európa-párti Egyesült Nemzeti Mozgalom volt abszolút többségben. Ezen időszak alatt az Oroszország és Georgia közötti kapcsolatok súlyosan romlani kezdtek, és ez a 2008-as orosz–grúz háborúban érte el tetőpontját. Ekkor Georgia mindössze 16 nap alatt elvesztette területének mintegy 20 százalékát, amelyeken két de facto állam alakult, Dél-Oszétia és Abházia, amelyeken most is oroszországi békefenntartó erők állomásoznak. 

A területi veszteségek jelentősen destabilizálták az országot, az azt követő 2012-es választásokat pedig az akkor 9 éve regnáló kormánypárt elvesztette. Ekkor került hatalomra a Grúz Álom, amely azóta is megőrizte abszolút többségét a parlamentben. A párt támogatottsága azonban az utóbbi években megingott, ugyanis számos megosztó intézkedést hoztak, amelyek következtében az Európai Unió befagyasztotta a 2023-ban megítélt tagjelölti státuszt és a további integrációs tárgyalásokat. Ezek közül a legkiemelkedőbb talán az orosz törvényként is emlegetett jogszabály, amely azokat a civil társadalmi csoportokat, amelyek a finanszírozásuk több mint 20 százalékát külföldről kapják, a külföldi hatalom érdekeit követő szervezeteknek minősítené.  

Ez a törvény rég nem látott mértékű tüntetéshullámot indított el az országban, amely a mai napig több tízezres tömegeket mozgat meg, emellett jelentős válsághelyzetet teremtett a miniszterelnök és az elnök között, aki megvétózta a törvényjavaslatot, annak ellenére, hogy a jelenlegi kormányfő, Irakli Kobakhidze és az államfő,  Szalome Zurabisvili pártszínezete megegyezik (igaz, az elnök hivatalosan független, de a GD támogatásával került az elnöki székbe). Ehhez képest kardinális kérdésekben sem értenek egyet: előbbi próbál egyensúlyozni a különböző nagyhatalmi érdekek között, míg utóbbi mindent egy lapra feltéve Nyugatra köteleződne el.

A közvélemény-kutatások szerint a GD jelenleg a parlamenti mandátumok 49 százalékát szerezné meg, amely épp nem elég az abszolút többséghez. Így kénytelen lenne koalícióra lépni a kormányzáshoz, viszont egyik ellenzéki párt sem kíván vele szövetségre lépni. A helyzetet még érdekesebbé teszi a 2017-es alkotmánymódosításban rögzített új választási rendszer, amely egy teljesen arányos szisztémát vezetett be 5 százalékos bejutási küszöbbel a korábbi vegyes rendszerhez képest, amiben a GD 2012 óta rendre stabil többséget tudott szerezni.  

A választási rendszer megváltoztatását az európai uniós integráció tette szükségessé, azonban az arányos felépítés megnehezíti a többség megszerzését a kormánypárt számára, így adott esetben belpolitikai válsággal is számolhatunk, ha az eredmények úgy alakulnak. 

Georgia geopolitikai dilemmái 

Georgia geopolitikai helyzete az elmúlt időszak során jelentős átalakuláson ment keresztül, amely főleg az orosz–ukrán háború kitörésével magyarázható. Az ország Kaukázusban való stratégiai elhelyezkedése különösen érzékennyé teszi a nagyhatalmi befolyásolási kísérleteknek. Ugyan a grúz politikai vezetés hosszú ideig sikeresen egyensúlyozott az orosz és az európai uniós érdekszféra között, az ukrajnai konfliktus élesebb választásra kényszeríti az államvezetést, és egyre inkább világossá válik, hogy a két blokk közötti ingázás ellehetetlenül. 

Az orosz–ukrán háború kirobbanása előtt Georgia stabil gazdasági kapcsolatokat ápolt Oroszországgal, különösen a kereskedelem és az energiaellátás terén. Ennek köszönhető, hogy az európai uniós szankciókat Tbiliszi nem építette bele a jogrendszerébe, hiszen nemzetgazdaságának optimális működéséhez szüksége van az orosz energiára és nyersanyagokra.  

Ezzel párhuzamosan az ország egyre szorosabbra fűzte viszonyát az Európai Unióval, amelyet a grúz lakosság jelentős része támogat, és a tömbhöz való csatlakozás a grúzok hosszú távú célkitűzései között szerepel. Az EU-val való szorosabb együttműködés azonban komoly kihívásokat jelent, hiszen Moszkva nehezményez minden olyan lépést, amely Georgiát közelebb viszi a nyugati szövetségekhez, ezzel együtt a NATO-ba való belépéshez: a történelmi példák ugyanis azt mutatják, hogy az esetek többségében az EU-csatlakozást NATO-integráció követte vagy éppen megelőzte, mint Magyarország esetén, hiszen hazánk 1999 tavasza óta NATO-tag és 2004 óta EU-tagállam. 

Az ukrán háború kitörése után bár támogatta Ukrajnát, nem csatlakozott az EU által kivetett orosz szankciókhoz, ellenben jelenleg is hasznot húz az intézkedésekből. Georgia is jó példája az úgynevezett mosodaországoknak, amelyek segítségével Oroszország a nyugati szankciókat megkerülve Nyugati technológiákhoz jut. Csak néhány példát említve:

a GPS-eszközök 210, az integrált áramkörök forgalma pedig 36 százalékkal emelkedett az országban a háború kitörése óta. 

Georgia nem csupán az orosz–ukrán konfliktus árnyékában, hanem földrajzi fekvéséből adódóan is stratégiai jelentőségű. A Kaukázusban elhelyezkedve kulcsszerepet játszik az Európát Kínával összekötő úgynevezett középső folyosóban. Ez az útvonal Kínából és Közép-Ázsiából indulva Törökországon és Georgián keresztül biztosítja a közlekedést Európa felé, így stratégiai fontosságú az Európai Unió számára, amely diverzifikálni kívánja a kereskedelmi és energiaszállítási útvonalakat az Oroszország és Fehéroroszország területén keresztül haladó északi folyosótól. 

Anaklia stratégiai jelentőségű a középső folyosó és így Európa számára is (Forrás: Caucaus Watch)

Ebben a Fekete-tenger partján található anakliai mélytengeri kikötő kiemelt fontosságú. A terminál eredeti tervét 2016-ban a mostani kormány kezdte el egy grúz–amerikai konzorciummal, de a projektet 2020-ban leállították. 2022-ben újraindították, és most a kínai China Communication Construction Company vezette óriáscég a kivitelező. A Grúz Álom párt a függetlenedés egyik lépéseként mutatja be a terveket, de az ellenzék korrupciót és politikai indíttatást gyanít a döntés mögött.  

A kétmilliárd dolláros beruházással épülő mélytengeri kikötő megépítése az ország történetének legnagyobb infrastrukturális vállalkozása lesz, és jelentősen hozzájárulhat a középső folyosó, vagyis az Ázsia és Európa közötti szállítási útvonal fejlesztéséhez.  

A kínai kivitelező cég kiválasztása azonban jelzi Peking növekvő szerepét a Dél-Kaukázusban, és Georgia távolodását a Nyugattól. A kikötő fontos szerepet játszhat a két ország közötti stratégiai partnerségben, hiszen az ázsiai nagyhatalom számára az Új Selyemút projekt keretében a középső folyosó kulcsfontosságú. 

Oroszország Ukrajna elleni háborúja napjainkban egyre inkább a békefeltételek kikényszerítéséről szól. A helyzetet bonyolítja, hogy az EU tagállamai között eltérők a nézetek arról, hogy mi számít győzelemnek, illetve vereségnek. A nyugati egység hiánya Moszkva számára lehetőséget teremt arra, hogy kihasználja ezeket a gyengeségeket. Georgia pedig, amely az utóbbi évtizedek egyik legnyugatbarátabb országa volt egyre inkább orosz befolyás alá kerül a gyengülő európai egységes narratíva hiánya miatt. Az orosz retorika szerint a Nyugat nem képes megvédeni Ukrajnát, így Georgiát sem. 

Az ország hosszú ideje ügyesen egyensúlyoz a nyugati szövetségesek és az orosz–kínai kapcsolatok között, ami különösen fontos a jelenlegi globális erőviszonyok közepette, viszont az utóbbi időben mindegyik fél egyre inkább a választás felé kényszeríti az országot.  

A mostani szavazás egyik fő kérdése, hogy az ország milyen irányt követ a jövőben: az európai integráció és az EU-val való szorosabb együttműködés útját, vagy a keleti irányú stratégiai partnerségeket. 

A választás főbb szereplői és lehetséges kimenetelei 

A kormánypárt – Grúz Álom (Georgian Dream, GD): A 12 éve kormányon levő politikai tömörülés, amely Bidzina Ivanishvili milliárdos alapító irányítása alatt konszolidálta a hatalmát, továbbra is jelentős támogatottságú, főleg az idősebb, konzervatív választók körében. A párt ideológiájában kulcsszerepet játszik a család-, a pragmatikus külpolitika, valamint az EU-integráció. Azonban az évek során számos korrupciós vád, unióellenes intézkedés és társadalmi manipuláció árnyékolta be a szervezetet, ami miatt során sok szavazót vesztett. 

Az ellenzék régi szereplője – Unity (UNM): Az egykori kormánypárti szövetség új koalíciója, amely a 2004 és 2013 között regnáló Miheil Szaakasvili híveiből áll. A párt erősen Nyugat-párti és oroszellenes, aktívan kritizálja a kormányt az orosz befolyás növekedése miatt. Számos választót elidegenített, és az ellenzék többi pártja nem szívesen lépne vele szövetségre, mivel a népszerűtlensége sok szavazót távol tartana. 

A legutóbbi parlamenti választás eredménye Georgiában (Forrás: Wikimedia Commons)

Új szereplő – Coalition for Change (CfC): Több kisebb liberális és Nyugat-párti szervezetből és az egykori kormánypártból kivált politikusok összefogásával alakult, akik eltávolodtak Szaakasvilitől és az UNM-től. Az orosz–ukrán háború kitörése óta megerősödött, és sokan a mostani választások nagy esélyesének tekintik. A pártszövetség első számú jelöltje Nana Malaskia, aki az Európai Uniót erősen támogató nézeteivel főleg a liberális és városi szavazókat célozza meg. A párt az egyik legnagyobb nyertese az elmúlt időszaknak, sok közvélemény-kutató előzetesen a második helyre méri. 

Ellenzék, új szereplő –  For Georgia: Giorgi Gakharia, a korábbi népszerű miniszterelnök vezeti ezt a pártot, amely kivált a Grúz Álomból. A tömörülés reformista, és egy mérsékeltebb, pragmatikus irányvonalat képvisel. Célja, hogy elnyerje a kiábrándult választók bizalmát, akik elégedetlenek mind a Grúz Álom, mind a korábbi UNM kormányzásával. 

Ellenzék, új szereplő – Strong Georgia (SG): Egy négy pártból álló centrista szövetség, amely egyértelműen EU- és Nyugat-párti. A koalícióval az ország nyugat-európai integrációjának felgyorsítását célozzák meg. A szövetség vezetője, Mamuka Kazaradze korábban bankárként dolgozott, és elsősorban gazdasági reformokkal, illetve a Nyugat-orientációjával próbál szavazatokat szerezni. 

Potenciális koalíciók 

1. Első forgatókönyv (alacsony esély): a Grúz Álom (GD) megszerzi a többséget, vagy kisebb pártokkal lép szövetségre, ezáltal egy stabil kormány jöhet létre. Ebben az esetben a GD pragmatikus külpolitikáját folytatva igyekezne egyensúlyozni az EU, Kína és Oroszország között, fenntartva a békepárti retorikát és elkerülve a közvetlen konfliktust Moszkvával. Egy ilyen koalíció valamelyest növelné a GD EU-integrációs elkötelezettségét, amely a pragmatikus és óvatos Törökországéhoz hasonló külpolitikai irányvonalat eredményezne. 

2. Második forgatókönyv (nagy esély): az ellenzéki pártok képesek egy olyan kormányt alakítani, amely az EU-csatlakozási tárgyalások felgyorsítására és egy technokrata vezetés létrehozására törekedne. Az ilyen típusú kabinet rövid távú célja az lenne, hogy Georgiát minél hamarabb  beléptesse az EU-ba, miközben előkészítené az esetleges előre hozott választásokat. Ebben a forgatókönyvben az ország erősebben elköteleződne a Nyugat felé. 

3. Harmadik forgatókönyv (nagy esély): a GD nem éri el az abszolút többséget, és az ellenzéki pártok nem képesek megállapodni egy kormánykoalíció létrehozásában. Ez belpolitikai válságot idézne elő, amelynek két lehetséges kimenetele van: vagy egy előre hozott parlamenti választás, vagy kisebbségi kormányzás. Egy ilyen helyzet hosszú távú politikai instabilitást eredményezne és tovább csökkentené Georgia EU-integrációs esélyeit.  

Kapcsolódó:

Borítókép: Flickr