Az elmúlt két évtizedben a palaforradalom nagymértékben háttérbe szorította a tengeri szénhidrogének feltárása és fejlesztése iránti érdeklődést. A hidraulikus repesztés és a vízszintes fúrás kombinációja lehetővé tette az Egyesült Államok számára, hogy jelentősen növelje a vékonyabb amerikai olajrétegekből származó kőolaj és földgáz termelését, így a „palaövezet” az USA teljes nyersolajtermelésének 36 százalékát adja.  

A palaövezet egy olyan régió az Egyesült Államokban, amelyet gazdag palakőzet-képződmények jellemeznek. Ezek nagy mennyiségű kőolajat és földgázt tartalmaznak, amelyek hidraulikus repesztéssel és vízszintes fúrással kitermelhetők. Az övezet az ország középnyugati és déli részén található, és olyan államokat foglal magában, mint Texas, Észak-Dakota, Oklahoma és Pennsylvania. 

A hidraulikus repesztés és a vízszintes fúrás kombinációja lehetővé tette a kőolaj, valamint a földgáz kitermelését olyan palakőzet-formációkból, amelyeket korábban gazdaságtalannak tekintettek.  

Mezőkről a tengerre 

Ugyanakkor egyre több jel utal arra, hogy az amerikai palaboom közel lehet a csúcspontjához. Míg a teljes termelés csaknem eléri a rekordszintet, a texasi Permian-medencében a fúrt kilométerenkénti kitermelt olaj mennyisége 2020 és 2023 között 15 százalékkal csökkent, ami az egy évtizeddel ezelőtti ütemnek felel meg.  

Szerencsére mindez pont akkor történik, amikor a globális tengeri olajboom beindul. 

A közelmúltban Guyana partjainál, a Mexikói-öbölben és Namíbiában felfedezett nagy mélytengeri olajlelőhelyek újra felkelthetik az érdeklődést. Az üzlet népszerűségét tovább fokozzák e projektek olyan tulajdonságai, amelyekre a modern energiavállalatok vágynak: alacsonyabb költségek, nagyobb erőforrás-potenciál, hosszabb kitermelési időszakok és kisebb szén-dioxid-kibocsátás. 

A norvég Rystad Energy globális energetikai tanácsadó cég szerint az offshore beruházások összértéke jövőre megközelíti a 250 milliárd dollárt, ami azt jelenti, hogy  

az évtized hátralévő részében nagy valószínűséggel az offshore szektor lesz az olajtermelés növekedésének a motorja.  

A cég szerint a víz alatti olajkitermeléshez szükséges berendezések piaca 2024 és 2027 között évente 10 százalékkal fog növekedni. Ebben az időszakban a hajlékony csövekbe, a tenger alatti tekercscsövekbe és szeleprendszerekbe történő beruházások 32 milliárd dollárról 42 milliárdra nőnek, szemben a 2021-es 23 milliárd dollárral. 

Ezeknek az összegeknek valamivel több mint egyharmadát úszó termelési, tárolási és kirakodási rendszerekkel (FPSO) megvalósított szupermélytengeri projektekbe fektetik be. Az ebből kitermelt mennyiség az évtized második felében várhatóan meghaladja a napi egymillió hordót, főként a Yellowtail, a Tilapia és a Redtail olajmezőn lévő FPSO-k beindításával. Eközben a hatalmas beruházás kiterjed a meglévő szupermélytengeri projektekre is, mint például az Argos az Egyesült Államokban, a Trion Mexikóban és az Egina Nigériában. 

Egyre mélyebbre 

Az olaj- és gázkutatás és -kitermelés (E&P) iparágában a mélyvizeknél a víz mélysége nagyobb, mint 300 méter, míg az ultramélyvizek az 1,5 kilométert is meghaladják. A Wood Mackenzie jelentése szerint a mélytengeri olaj- és gázfelhozatal 2030-ra 60 százalékkal fog növekedni, és a teljes upstream termelés 8 százalékát fogja biztosítani. 

Ezen belül az ultramélytengeri kitermelés egyre gyorsabb ütemben növekszik, olyannyira, hogy 2030-ra az összes mélytengeri kitermelés felét teszi majd ki. 

Vagyis ez a technológia továbbra is a leggyorsabban növekvő upstream olaj- és gázszegmens marad: a termelés várhatóan 2022-ben eléri a 10,4 millió hordó olajegyenérték/napot (boe/d), míg 1990-ben mindössze 300 ezer volt naponta. A folyamat itt nem áll meg, és a Wood Mackenzie előrejelzése szerint az évtized végére meghaladja a 17 milliót is. 

Az amerikai palaolaj-termelő Occidental Petroleum Corp. és a kolumbiai Ecopetrol S.A. integrált energetikai vállalat még az idén egy tengeri olajkutat tervez fúrni Kolumbia vizeinél, egy nagyjából 3,9 kilométer mély tengerben, jelentette a Bloomberg.  

A Komodo–1 névre keresztelt ultramélytengeri fúrás a világ legmélyebb tengeri olajkútjának minősül majd, megelőzve az angolai 48-as blokkot, amely a jelenleg világrekordot tartja 3628 méteres vízmélységgel. 

„A tengeri és mélytengeri kutatások jelenleg reneszánszukat élik, amelyet az energiabiztonság, a regionalizáció, valamint az észak-amerikai palakészlet szükségszerűségei vezérelnek” – írta James West, az Evercore ISI elemzője a befektetőknek szóló jegyzetében.  

Az Ecopetrol offshore-vezetője, Elsa Jaimes szerint a Komodo–1-hez hasonló tengeri olajkutak által elért szédítő mélységeket a tengeri szeizmikus technológia fejlődése teszi lehetővé, amely nagyobb mélységben és nagyobb távolságokban történő feltárást tesz lehetővé. 

Eközben a China National Petroleum Corporation (CNPC), a PetroChina állami tulajdonú anyavállalata és a Cnooc megkezdte az ultramélytengeri olaj- és gázkutató fúrásokat, mivel az ország igyekszik erőfeszítéseket tenni, hogy minél kevesebb külföldi olajra legyen szüksége. A Hszinhua Global Service kínai hírügynökség szerint a CNPC jelenleg egy 11 kilométeres próbafúrást is végez, amely az ország eddigi legmélyebb fúrása, és amely segít jobban megérteni a föld belső szerkezetét, valamint tesztelni a föld alatti fúrási technikákat. 

A CNPC fúrásmélysége nem sokkal marad el a katari 12 289 méteres kőolajkútmélységi világrekordtól, amelyet 2008-ban az Al Sahin olajmezőn fúrtak, vagy az orosz Kola Superdeep kúttól, amely 12 262 méteres mélységet ért el. 

(Források: Oilprice; Bloomberg; Offshore)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime