A grúz választások kapcsán zajlik a cirkusz. A felháborodott nyugati fotelszakértők és politikusok kollektíve dühbe estek, mivel nehezen tudják megemészteni a kormányzópárt győzelmét. Ian Proud volt brit diplomata más véleményen van, szerinte ezek a választások is a gazdasági érdekekről szóltak. Nem szabad kárhoztatni Georgiát, amely a kenyeret választotta az üres szólamok helyett.
Ian Proud 1999 és 2023 között őfelsége diplomáciai szolgálatának a tagja volt. A moszkvai brit nagykövetség gazdasági tanácsosaként szolgált 2014 júliusától 2019 februárjáig. Moszkva előtt az észak-írországi Lough Erne-ben rendezte meg a 2013-as G8-csúcstalálkozót.
A nyilvánvaló győztes, a kormányzó Grúz Álom párt ellenzékéhez most nemzetközi hangok, köztük az Egyesült Államok is csatlakozott, a választások megsértésére vonatkozó állítások kivizsgálását követelve. A nyugati politikusok, újságírók és civil szervezetek azonban cinikusan és bizonyos értelemben szándékosan figyelmen kívül hagyták a tágabb gazdasági képet, ehelyett pedig Európa (az Európai Unió) és Oroszország közötti egzisztenciális küzdelemként állítják be a választást.
Ahhoz azonban át kellene rágniuk magukat a hiteles gazdasági adatok hatalmas mennyiségén, hogy rájöjjenek arra a kellemetlen igazságra, hogy
Georgia eddig nettó vesztese volt a szorosabb uniós gazdasági kapcsolatoknak.
Emellett az ukrajnai háború, amelynek a finanszírozásában az EU is részt vesz, megakasztotta az előrelépést a legfontosabb gazdasági prioritások, például a munkanélküliség csökkentése terén.
Georgia gazdasága 2012 óta a szuverén törekvései révén hasít. Ez a 3,1 millió lakosú ország a Világbank üzletikörnyezet-indexében a 7. helyen áll, megelőzve az Egyesült Királyságot és Dánia kivételével minden uniós országot.
Az átlagos gazdasági növekedés 5,2 százalékos volt, jobban mondva 6,2 százalékos, ha levonjuk a 2020-as világjárvány okozta zsugorodást. Az egy főre jutó GDP pedig 79 százalékkal nőtt az elmúlt évtizedben. A Világbank szerint a szegénység 2010 és 2023 között 70,6 százalékról 40,1-re csökkent, igaz, ezen a téren még akad teendő. Az ország gazdasági bővülését nagyrészt a hazai beruházások hajtották. A GDP százalékában kifejezve a beruházások 1996 óta átlagosan évi 26,6 százalékos növekedést mutatnak, szemben az EU (21,8 százalék) és az Egyesült Királyság (18,8 százalék) átlagával.
Minden reménykedés ellenére az EU mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásának (DCFTA) a 2014-es aláírása nem indította el az új európai befektetések áradatát Georgiában.
Az uniós közvetlen külföldi tőkebefektetések az idén mindössze 65 ezer dollárral voltak magasabbak, mint 2014-ben, és átlagosan a teljes grúz közvetlen külföldi tőkebefektetés 29,6 százalékát tették ki ebben az időszakban. Oroszország Geogriában jelentős, de nem kulcsfontosságú szereplő, 2023-ban a közvetlen külföldi befektetéseknek mindössze az 5,4 százalékát adta.
Ha a kereskedelmet nézzük, a DCFTA aláírásának – legalábbis elméletileg – kölcsönösen előnyös kereskedelmi fellendülést kellett volna eredményeznie. Ez azonban nem így történt.
Az Európai Bizottság honlapja büszkén hirdeti, hogy Európa Georgia legnagyobb kereskedelmi partnere. A kettejük közötti azonban csak a 20,9 százalékát teszi ki a teljes kereskedelemnek.
Mindez azért van így, mert 2016 óta Georgiát elárasztotta az európai export.
Valójában a kereskedelem esetében a nyugat-európai államok igencsak bekavartak. Az ország nyolc legnagyobb nyugat-európai kereskedelmi partnere (beleértve az Egyesült Királyságot is) átlagosan négyszer annyit exportál Georgiába, mint amennyit importál. A legnagyobb bűnös Németország, amely 2022-ben 7,8-szor többet (673 millió dollárt) vitt ki, mint amennyit behozott a kaukázusi államba (86 millió dollár).
A Georgiába irányuló európai export 2023-ra 3,6 milliárd euróra négyszereződött, , és még mindig növekszik. Az EU-ba irányuló grúz kivitel azonban megállt. Vajon miért?
Elég megnézni az EU weboldalát, amelyen 2021 óta 58 kereskedelmi védelmi vizsgálatot találunk, amelyet Európa folytatott Georgia ellen, amelyekben korlátozni kívánják a gumiabroncsoktól kezdve a bádoglemezeken át az étkészletekig mindenféle termék behozatalát. Vagyis Európa aktívan akadályozza a grúz importot, miközben az országot azzal vádolják, hogy segít Oroszországnak kijátszani az exportszankciókat, de az erre vonatkozó bizonyítékaik gyenge lábakon állnak.
Bulgária azonban annyit exportál Georgiába, mint az erős nyugati uniós országok együttvéve, ugyanakkor ez az egyetlen olyan EU-tagállam, amely többet importál onnan, mint amennyit oda kivisz.
Persze ehhez hozzátartozik, hogy Szófia sokkal közelebb van Tbiliszihez, mint Strasbourg. Vagyis az országok többet kereskednek azokkal az államokkal, amelyek közelebb vannak a határaikhoz, mert a kereskedelem költségei alacsonyabbak.
Mindezek következtében Georgia exportjának a 62,2 százaléka a nyolc legnagyobb eurázsiai kereskedelmi partnerországba (volt szovjet államok, Törökország, Kína és India) irányul. A kereskedelmi mérleg pedig velük szemben kiegyenlítettebb, mint Európával, mivel az eurázsiai államok csak 1,8-szor exportálnak többet oda, mint amennyit importálnak. Oroszország 2022-ben 2,9-szer többet exportált, mint Georgia, amit az üzemanyagexport megugrása indokolt. Ugyanakkor az Oroszországba irányuló grúz kivitel is 56 százalékkal nőtt 2017 óta, és jelenleg a teljes export 9,4 százalékát teszi ki.
A legnagyobb gazdasági sokk, amellyel a kaukázusi államnak szembe kellett néznie, az ukrajnai háború volt. Oroszországból, Ukrajnából és Fehéroroszországból 87 ezren vándoroltak Georgiába 2022 és 2023 között, a kétharmaduk orosz volt. Az országban korábban viszonylag egyenletes volt a nettó migráció, de a háború okozta beáramlás példátlan, mintegy 35 százalékos ingatlanár-inflációt idézett elő, a bérleti díjak pedig volt, hogy 50 százalékkal is emelkedtek.
Az ukrajnai háború első két évében tapasztalt magas inflációt a jelek szerint a nemzeti bank megfékezte azzal, hogy a globális pénzügyi válság óta a legmagasabb szintre emelte a kamatlábakat.
Másrészt nagy szükség volt a lendületre az ország folyó fizetési mérlegében, amely 2022 harmadik negyedévében a szovjet időszak óta az egyetlen jelentős többletet mutatta. Ennek hátterében a megugró szolgáltatásexport, vagyis a migránsok által Georgiában elköltött külföldi pénz állt. A devizatartalékok is szovjet korszak utáni csúcsra emelkedtek.
A sorozás elől menekülő oroszok beáramlása azonban növelte az ellenérzéseket és a társadalmi feszültséget, részben a történelmi ellenségeskedés például a 2008-as georgiai háború miatt. A munkanélküliség látványos csökkenése, amely a 2009-es 20,6 százalék után 2020-ra 11,6-ot mutatott, azonban megállt. Jelenleg a fiatalok 26,7 százaléka állástalan, és a fiatal, digitálisan nomád, középosztálybeli oroszok elzárják előlük a magas hozzáadott értékű ágazatokban rejlő lehetőségeket.
A Nyugat a mostani választások eredményeit szinte manicheista módon, a fény és a sötétség, Európa és Oroszország harcaként fogalmazta meg. A Grúz Álom alapítóját, Bidzina Ivanisvilit a Kreml strómanjának állították be. Az persze tény, hogy mint sok más oligarcha, ő is a szovjet összeomlás káoszában szerezte a vagyonát. Ian Proud szerint a nacionalizmusa egy olyan konzervativizmusban gyökerezik, amely Putyin Oroszországának és Orbán Magyarországának visszhangja.
Mivel a választásokat mindig a belpolitikai kérdések döntik el, így ez alapján úgy tűnik, hogy a grúzok többsége a jólétet választotta a háború helyett. Itt az ideje, hogy a georgiai kormány visszatérjen ahhoz a feladatához, hogy tovább erősítse csodálatos országát.
Kapcsolódó:
