Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzőjének írása 

A demokraták mumusa és a republikánusok biztonsági állama Észak-Karolina. A jelenlegi állás szerint Trump itt a második legnagyobb előnyét élvezi a közvélemény-kutatási átlagok szerint, de a demokraták ragaszkodnak ahhoz, hogy még mindig van esélyük az előretörésre.

Észak-Karolina az egyetlen a 7 csatatérállam közül, amelyet Trump 2020-ban ugyanúgy megnyert, mint 2016-ban. Azonban most a helyzet korántsem olyan egyértelmű.

Ez az állam ugyan hajlik a republikánusok felé, mégis csatatérállam. Trump 2020-ban 1,3 százalékponttal (nagyjából 70 ezer szavazat) nyert itt, míg nagyobb, de még mindig viszonylag kis különbséggel 2016-ban Hillary Clinton volt külügyminiszterrel szemben is elvitte Észak-Karolinát. A demokraták remélik, hogy az idén ez az állam ugyanarra a sorsra jut, mint 2020-ban Georgia, amelyet akkor elhódítottak a republikánusoktól.  

Ezért Harris a kampányában Észak-Karolina nem véletlenül azon csataterek között van, amelyekre összpontosít.  

Bár ezt az államot gyakran nevezik „lilának”, az 1970-es évek eleje óta csak két demokrata elnökjelöltet választottak: Jimmy Cartert 1976-ban és Barack Obamát 2008-ban.   

A demokraták abban reménykednek, hogy Észak-Karolinát másodszorra sikerül megfordítaniuk ebben az évszázadban. Ez az állam a 20. század elején következetesen kék volt, és bár 2020-ban kisebb volt a különbség a jelöltek között, az elmúlt évtizedekben szinte minden választáson a republikánus elnökaspiránsra szavazott.

Annak ellenére tehát, hogy 1980 óta csak egyszer fordult elő, hogy az állam elektori voksai a demokratákhoz kerültek, ez nem akadályozza meg őket abban, hogy 28 millió dolláros kampányköltéssel megelőzzék a republikánusok 4 millióját. Ez hasonló optimizmusról tanúskodik, mint 2012-ben, amikor a demokraták jelölték Barack Obamát egy második ciklusra, és csak 2 százalékpontos vereséget szenvedtek. 

Amikor ez a mostani ciklus elkezdődött, a korai elemzői konszenzus az volt, hogy a választás nem hét, hanem hat csatatérállamban dől el, ugyanis Észak-Karolina későn csatlakozott ehhez a csoporthoz. Elég egy pillantást vetni az állam korábbi eredményeire, és máris megérthetjük, miért: az elmúlt 11 elnökválasztásból 10-ben a republikánusok nyerték meg az államot. Amióta Barack Obama korábbi elnök 2008-ban itt győzött, Észak-Karolinában a demokraták csupán néhány százalékpontra tudták megközelítették ellenlábasukat, de nem tudták átlépni a küszöböt. Még 2020-ban is, amikor Joe Biden a legtöbb más csatatérállamban is győzelmet aratott, Észak-Karolina Trumpot választotta. 

De a gyorsan növekvő, etnikailag sokszínű állam lassan, de biztosan a demokraták számára kedvező irányba fordul. A 2000-es választásokon 13 százalékponttal volt vörösebb, mint az ország egésze, míg 2008-ban már csak 7-tel, 2020-ban pedig csupán 6-tal. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor csak idő kérdése, hogy a demokraták ismét megszerezzék az állam immár 16 elektori szavazatát. Ezt azért is érdemes leszögezni, mert a legutóbbi 12 észak-karolinai győztesből nyolc a Fehér Házban kötött ki – a négy évvel ezelőtti eredmény pont a kivételek táborát erősítette. 

A jelentős vidéki népesség a republikánusok aduásza

Az Egyesült Államok keleti partján fekvő Észak-Karolina a területét tekintve más államokkal összevetve nem nagy, de viszonylag nagy a népsűrűsége, és a 15. legsűrűbben lakott állam az USA-ban. Charlotte a legnagyobb városa, amely 827 ezer lakost mondhat magáénak a több mint 10 milliós össznépességből. Bár Észak-Karolina történelmileg vidéki terület volt, az elmúlt harminc évben az Egyesült Államok nagy részéhez hasonlóan felgyorsult az urbanizáció és ma az itt lakók többsége városi és külvárosi területeken él.

 

A lakosságának körülbelül a 60,7 százaléka nem spanyol ajkú fehér. Jelentős az afroamerikai (22,1) és a spanyol ajkú (11,4) lakosság, de az ázsiaiak is jelen vannak (3,7). Észak-Karolinában tehát nagy az afroamerikai lakosság, amely a teljes lakosság közel negyedét teszi ki. Az 1970-es évek óta nőtt a középosztálybeli feketék száma, és közülük a legtöbben a keleti parti síkságon és a Piedmont-fennsík területén él. A gyarmati és a forradalom utáni időszakban sok szabad fekete vándorolt az állam határvidékeire Virginiából. 

Harris kampánya számára kulcsfontosságú lesz mindegyik csoport mozgósítása, ha meg akarja nyerni az államot.   

Észak-Karolinában nagymértékben nőtt a sokszínűség, főként az Indiából, Délkelet-Ázsiából és Latin-Amerikából érkező bevándorlóknak köszönhetően, de az USA északkeleti részéből, Floridából, sőt még Kaliforniából is sokan költöztek ide. Az államban a nagy számban jelen lévő ázsiai amerikaiaknak, különösen az Indiából és Vietnámból származóknak nő egyre a népessége. Itt él a legtöbb montagnardi (kb. 10 ezer fő) az Egyesült Államokban, akik Vietnám középső felföldjéről menekültek. Először az 1980-as években érkeztek, és többségük Greensboróban, Raleigh-ben és Charlotte-ban él. Észak-Karolinában található a keleti part legnagyobb amerikai indián népessége is, a becslések szerint 110 ezer fő. 

Az állam annak a demográfiai tényezőnek köszönhetően vált csatatérállammá, hogy a szavazókorú lakosság jelentős, jóval az országos hányad feletti arányban fekete: az ország egészét tekintve csak 12 százalék az afroamerikaiak aránya. A fekete szavazók mindenhol erősen demokrata pártiak, de Észak-Karolinában ez fokozottan igaz. A 2020-as exit pollok szerint országos szinten a feketék 87 százaléka voksolt Bidenre, míg Észak-Karolinában a 92 százalékuk. 

A felmérések szerint az idén az itteni feketék továbbra is körülbelül 5 százalékponttal inkább demokrata pártiak, mint az országos fekete szavazók. Az észak-karolinai feketék 83 százaléka támogatja Harrist, míg országos szinten a 78 százaléka. 

Persze ez lényegesen kevesebb fekete támogatottság, mint amennyit Biden kapott 2020-ban, legalábbis az exit pollok szerint. Úgy tűnik, hogy Észak-Karolina sem mentes a demokraták sokat emlegetett veszteségei alól a fekete szavazók körében. Miért van tehát Harrisnek ilyen erős szavazótábora itt? A válasz úgy tűnik, hogy az észak-karolinai gyorsan növekvő külvárosokban keresendő. A 2020-as exit pollok szerint a külvárosi szavazók mindössze 39 százaléka választotta Bident, ami lényegesen alacsonyabb, mint az országos 50 százalékos arány. A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint azonban most nagyjából ugyanolyan arányban (51 százalék) támogatják Harrist, mint országosan (50 százalék). 

A republikánusoknak azonban még mindig van egy aduászuk: a jelentős vidéki lakosság. A 2020-as exit pollok szerint az észak-karolinai szavazók 27 százaléka élt vidéken, ami magasabb, mint mind a hat másik fő csatatérállamban. Az itteni vidéki területek pedig Obama 2008-as győzelme óta jelentősen vörösödtek (délen ezek a részek általában vallásosabbak és konzervatívabbak, mint sok északi államban). A 2020-as exit pollok szerint Biden Észak-Karolinában a vidéki szavazatok mindössze 40 százalékát szerezte meg, és a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint Harris ezen egyáltalán nem javított (bár ami fontos, körükben ő sem teljesít sokkal rosszabbul, átlagosan 38 százalékos a támogatottsága).

 

Észak-Karolina lakosságának 51,1 százalékát teszik ki a nők, amely egy másik kulcsfontosságú szavazócsoport. A CNN felkérésére az SSRS által Biden kiszállása után végzett felmérés azt mutatta, hogy Harris országos szinten erősebben szerepel a körükben, mint Trump. 

A függetlenek szavazata is fontos, ugyanis a csatatérállamok közül itt az egyik legmagasabb a függetlenként regisztrált választók aránya (32,95), míg 35,65 százalék a demokrata, 30,10 százalék pedig a republikánus az Independent Voter Project szerint.

Ennek az oka, hogy a demokraták erre az államra koncentráljanak, pedig épp a függetlenek csoportja, ugyanis az egyik nagy párthoz sem kötődők alkotják a legnagyobb tömböt az államban, közel 37 százalékuk mondta azt, egyik nagy párthoz sem tartozik (ebben tehát benne vannak a kisebb harmadik pártok szimpatizánsai is). A demokratáknak enyhe, 2 százalékpontos az előnyük a függetlenek körében, de ez nem elegendő ahhoz, hogy megnyerjék az államot.

Ez azt jelenti, hogy okosan teszik, ha Észak-Karolinát „próbaterületként” használják fel a meggyőzhető, párton kívüli szavazók elérésére irányuló erőfeszítéseikhez. Ha sikerül megszerezniük, az jelzésértékű lesz számukra a többi csatatérállamra vonatkozóan. 

Az egyes jelöltek Észak-Karolinában

Mielőtt Biden visszalépett, az idén többször is ellátogatott az államba, többek között egy március végi, Harrisszel közös rendezvényre, amelynek középpontjában az egészségügy és az állt, hogy Trump célba vette a megfizethető egészségügyi ellátási törvényt, amelyet Obama 14 évvel ezelőtt írt alá. Harris augusztus 16-án az észak-karolinai Raleigh-be látogatott egy kampányrendezvényre, amelyen ismertette a gazdasági programját. Majd szeptember 12-én tért vissza, miután napokkal korábban vitázott Trumppal.

A Helene hurrikán után pedig, amely jóval több mint 200 ember halálát okozta az Egyesült Államokban, és többek között Észak-Karolinában pusztított, valamelyest erodálta Harris esélyeit.

A jelenlegi alelnök október 5-én Charlotte-ban vett részt egy tájékoztatón, ahol további szövetségi segítséget ígért a károsultaknak. Majd október 12-én visszatért, és Raleigh-ben segített segélydobozokat pakolni. 

Kamala Harris Észak-Karolinában (Forrás: Flickr)

A volt elnök is figyelmet szentelt a Észak-Karolinának. Március elején a Greensboróban tartott nagygyűlésén kiemelte az egyik kedvenc kampánytémáját, a bevándorlást. Trump a déli határt „nyílt és ömlő sebnek” nevezte, és azt mondta, hogy a „migránsbűnözés” új problémává vált Biden alatt. Július 24-én visszatért Észak-Karolinába egy Charlotte-ban tartott nagygyűlésre, ahol Harrist „inkompetensnek” és „minden egyes Biden-katasztrófa mögött álló ultraliberális hajtóerőnek” nevezte.

Szeptember 6-án Trumpot támogatta a Fraternal Order of Police szakszervezet a Charlotte-ban tartott kongresszusán.

A Helene hurrikán után visszatért, és bírálta a szövetségi válaszlépéseket, majd október 21-én ismét Észak-Karolinában járt, és azt tervezte, hogy Asheville-ben felméri a Helene okozta károkat, beszél a sajtónak, és másnap Greensboróban egy nagygyűlésen is meg akart jelenni. 

Donald Trump Észak-Karolinában (Forrás: Flickr)

Fő kérdések Észak-Karolinában

Észak-Karolina szomszédos Georgiával, és osztozik annak, valamint a másik napövi államnak, Arizonának a legfőbb választási problémáiban. Talán azért, mert Észak-Karolina későn került a csatatérállamok közé, másokhoz képest nem olyan biztosak abban, hogy hogyan gondolkodjanak erről a választásról:

a Redfield & Wilton/The Telegraph legutóbbi felmérésében a szavazók 8 százaléka azt mondta, hogy „nem tudja”, mi lenne a legfontosabb kérdés, amely meghatározná a voksát. Az általuk megkérdezett másik hat nagy ingadozó államban átlagosan csak a választók 3 százaléka volt bizonytalan a legfontosabb kérdéseket tekintve. 

Összességében az itteni szavazók számára fontos kérdések nagyban hasonlítottak a többi csatatérállamra: a hétből hatban (beleértve Észak-Karolinát is) a három legfontosabb probléma a gazdaság, a bevándorlás és az abortusz volt. Észak-Karolinában azonban volt néhány olyan lényeges különbség, amely figyelmeztető jel lehet a demokraták számára, hogy milyen üzenetet kellene közvetíteniük az államban. 

Míg a Demokrata Párt országszerte az abortuszt tette a kampánya egyik fő témájává, itt ez a kérdés kevésbé tűnik hangsúlyosnak. Ugyanebben a Redfield & Wilton/The Telegraph-felmérésben az észak-karolinaiak mindössze 11 százaléka mondta azt, hogy a terhességmegszakítás a legfontosabb kérdés a szavazataik eldöntésében, ami a legalacsonyabb arány az összes csatatérállam közül. 

Úgy tűnik, hogy az itteni szavazók konzervatívabbak ebben a kérdésben, mint az ország többi része: a SurveyUSA/WRAL-TV közelmúltbeli felmérése szerint az észak-karolinai felnőttek 43 százaléka támogatta a hathetes abortusztilalmat, amely szigorúbb lenne, mint az államban jelenleg érvényben lévő 12 hetes tilalom, amely alig több mint egy éve van érvényben (39 százalék ellenezte a hathetes tilalmat, a többiek pedig bizonytalanok). 

Az idei év korábbi közvélemény-kutatásai némileg eltérő képet mutatnak arról, hogy mi foglalkoztatja leginkább az észak-karolinaiakat.

A Quinnipiac Egyetem április eleji felmérése nagy különbségeket talált a pártok szerint: a republikánusok többsége (43 százalék) a bevándorlást választotta az országot jelenleg leginkább érintő kérdésnek, míg a demokraták legnagyobb része (33 százalék) a demokrácia megőrzését választotta az Egyesült Államokban.

Összességében a migrációt a megkérdezettek 23 százaléka választotta, míg a gazdaság 22, a demokrácia megőrzése pedig 20 százalékot kapott. 

Eközben az Emerson College Polling és a The Hill februári felmérése szerint a választók 36 százaléka a gazdaságot tartja a legfontosabb kérdésnek, ezt követi az egészségügy (14), az oktatás (12), a bevándorlás (10), a lakhatás megfizethetősége (8), a bűnözés (7), a demokráciát fenyegető veszélyek (6) és az abortuszhoz való hozzáférés (5). 

Mit mutatnak a közvélemény-kutatások?

A The New York Times friss közvélemény-kutatási átlaga szerint a két jelölt közti különbség körülbelül 1 százalékpont Donald Trump javára 49 százalékos támogatottsággal. Eközben a RealClearPolling átlaga szerint Trumpnak 1,5 százalékpontos az előnye: az egykori elnök 48,8, a jelenlegi alelnök 47,3 százalékon áll.

A The Economist átlaga 1,2 százalékpontos Trump-vezetést mutat, 50,6 százalékos támogatottsággal, míg Harris esetében ez az arány 49,4 százalék. A FiveThirtyEight közvélemény-kutatási átlaga hasonló különbséget mutat, de az is csupán 1,3 százalékpontosat Trump 48,4 és Harris 47,1 százalékos támogatottságával.

Kapcsolódó:

Borítókép: Dreamstime