Oroszország és Irán a közelmúltban számos magas szintű találkozót tartott a „20 éves együttműködési” szerződésük megerősítése érdekében. Mégis mi ennek a jelentősége?
Szeptember vége és október közepe között négy héten keresztül számos magas szintű találkozóra került sor Oroszország és Irán magas rangú vezetői között. Köztük volt Mihail Misusztyin orosz miniszterelnök és Szergej Sojgu, az Orosz Föderáció Biztonsági Tanácsának titkára is – nyilatkozta az OilPrice.com-nak múlt héten egy magas rangú energetikai forrás, aki szorosan együttműködik az iráni kőolaj-minisztériummal. Maga Vlagyimir Putyin elnök október 11-én Türkmenisztánban, majd az október 22–24. között zajló BRICS-csúcstalálkozón is találkozott Maszúd Peszeskian új iráni elnökkel.
E megbeszélések középpontjában a két ország közötti 20 évre szóló megállapodás – „Az Irán és Oroszország közötti kölcsönös kapcsolatok és együttműködési elvek alapját képező szerződés” – kulcsfontosságú elemeinek ratifikálása állt, amelyet Ali Hámenei iráni legfelsőbb vezető január 18-án, az előző iráni elnök, Ebrahim Raiszi halálát követően hagyott jóvá. Ez a kontraktus számos tekintetben továbbfejleszti az „Irán–Kína 25 évre szóló átfogó együttműködési megállapodásban” lefektetett megerősített együttműködés legfontosabb teendőit.
Mindezen megállapodások célja az Irán és Oroszország, illetve Irán és Kína közötti, többek között energetikai, kereskedelmi, pénzügyi és banki, valamint védelmi kérdésekben már most is szoros együttműködés további kiszélesítése és elmélyítése.
Putyin a fontos orosz–iráni közös projektek között említette az iráni vasúti infrastruktúra fejlesztését a nagyszabású észak–déli nemzetközi közlekedési folyosó részeként, valamint a busehri atomerőmű második és harmadik blokkjának megépítését.
Az orosz vezető optimizmusát fejezte ki, hogy az Irán és az Eurázsiai Gazdasági Unió közötti szabadkereskedelmi megállapodást az év végéig aláírják.
„Általánosságban szeretném hangsúlyozni, hogy Oroszország és Irán megközelítése a globális menetrenddel l kapcsolatban többé-kevésbé hasonló vagy azonos. Közös bennünk az igazságos, többpólusú világrend megteremtésére, a nemzetközi normák tiszteletben tartására és az ENSZ központi szerepének fenntartására irányuló törekvésünk” – mondta.
Peszeskian elmondta, hogy személyesen felügyelte bizonyos megállapodások végrehajtását, mert „stratégiai fontosságúnak” tartja az Oroszországgal való kapcsolatokat.
Gázt neki!
Ennek részeként számos új megállapodás született a két gázóriás erőfeszítéseinek szorosabb összehangolása érdekében, többek között a földgázforrások feltárása, fejlesztése, kitermelése és értékesítése terén. Oroszország továbbra is megosztja Kínával az iráni kulcsfontosságú gáz- és olajlelőhelyekre vonatkozó elővásárlási jogot az egyes országok tágabb stratégiai érdekeinek megfelelően abban a régióban, ahol az egyes lelőhelyek találhatók. Az Irán és Oroszország közötti gázipari partnerségben azonban három tényező is szerepet játszik.
Ezek közül az egyiket az újonnan kinevezett olajminiszter-helyettes, a Nemzeti Iráni Gáztársaság (NIGC) vezetője, Szaid Tavakoli emelte ki, aki szerint a két állam által elképzelt együttműködés sikeres példája a Gázexportáló Országok Fóruma (GECF). A „gáz-OPEC”-ként is emlegetett GECF 2008. december 23-án hivatalosan is átalakult több vezető gáztermelő ország laza szövetségéből egy hivatalos szervezetté, amelynek a székhelye a katari Dohában található. Az orosz, iráni és katari alaptagokon kívül a GECF további 9 tagja Algéria, Bolívia, Egyiptom, Egyenlítői-Guinea, Egyesült Arab Emírségek, Líbia, Nigéria, Trinidad és Tobago, valamint Venezuela.
Oroszország, Irán és Katar együttesen a világ gáztartalékainak valamivel kevesebb mint 60 százalékát teszi ki, Oroszország az első, Irán pedig a második.
Összességében a GECF a globális gázkészletek mintegy 71, a forgalmazott termelés 44, a gázvezetékek 53 és a cseppfolyósított földgáz (LNG) exportjának az 57 százalékát ellenőrzi.
1. ábra: Legnagyobb bizonyított földgáztartalékokkal rendelkező országok 1960-ban és 2023-ban
2. ábra: A legnagyobb földgázexportőrök 2023-ban
Az Oroszország és Irán közötti megerősített együttműködés célja ezen a területen a Gazprom és a NIGC között aláírt, 40 milliárd dollár értékű gázfeltárási, -fejlesztési, -termelési és -értékesítési megállapodások felgyorsítása. Ezek az ügyletek a két ország között 2022-ben megkötött kontraktusra épültek, amelynek célja a globális ellátási mátrix két kulcsfontosságú elemének – a szárazföldi csővezetéken keresztül és a hajókkal cseppfolyósított földgáz formájában szállított gáz (LNG) – minél nagyobb részének ellenőrzése. Hamid Hoszeini, az iráni olaj-, gáz- és petrolkémiai termékek exportőreinek szövetségének elnöke a Gazprommal kötött megállapodás aláírása után elmondta:
Az oroszok arra a következtetésre jutottak, hogy a világ gázigénye növekedni fog, különösen az LNG-fogyasztásé. Mivel pedig egyedül nem képesek kielégíteni ezt az óriási keresletet, nincs értelme az Oroszország és Irán közötti gázversenynek.
Tartsd meg a dollárod
Az Oroszország és Irán közötti megerősített megállapodás másik fontos eleme, hogy az egymás közötti és a világ különböző pontjain lévő együttműködő partnerekkel, valamint a legnagyobb közös energiafogyasztójukkal és szuperhatalmi támogatójukkal, Kínával folytatott ügyleteik során amennyire csak lehet, a helyi valuták használata felé mozdulnak el.
Misusztyin orosz miniszterelnök a Mohammad Reza Aref iráni első alelnökkel folytatott találkozója során kiemelte, hogy mindkét fél 13, a pénzügyi és banki együttműködés megerősítésére és fejlesztésére vonatkozó együttműködési dokumentumot ratifikált – beleértve a helyi valuták kiterjesztett használatát.
Oroszország és Irán nagyon is tisztában van azzal, hogy az USA globális hatalmának az egyik fő mozgatórugója a dollár elsődleges használatából ered a nemzetközi kereskedelemben, beleértve az energiapiacokat.
A dollár fegyverként való felhasználását a Bank of China korábbi ügyvezető alelnöke, Csang Jen-ling 2022 áprilisában egy beszédében kihangsúlyozta, mondván az Oroszország elleni szankciók „az USA hitelességének elvesztéséhez vezetnek, és hosszú távon aláássák a [dollár] hegemóniáját”. Továbbá azt javasolta, hogy Kína segítsen a világnak „megszabadulni a dollár vezető szerepétől”.
Ugyanezen okokból kifolyólag a dollár mint preferált fizetőeszköz leváltása már régóta a Kína és Oroszország által uralt Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) egyik fő célja, és a tagjai között számos olyan ország van, amelynek a zöldhasúról alkotott véleménye megegyezik ezzel. Az amerikai valutától való eltávolodás az SCO-ban is teret nyerhet, ha kellően erőltetik, mivel ez a világ legnagyobb regionális politikai, gazdasági és védelmi szervezete mind földrajzi kiterjedését, mind népességét tekintve. Mindezek mellett
a szervezet hisz a „többpólusú világ” eszméjében és gyakorlatában, amelyet Kína előrejelzése szerint 2030-ra az SCO fog uralni.
A veterán orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov azóta kijelentette: „A Sanghaji Együttműködési Szervezet egy racionális és igazságos világrend létrehozásán dolgozik, és […] egyedülálló lehetőséget biztosít számunkra, hogy részt vegyünk a geopolitikai integráció alapvetően új modelljének kialakításában”.
Nem is olyan úttalan utakon
Az Oroszország és Irán közötti megerősített együttműködés az egyik utolsó puzzle-darabka abban a játszmában, amelynek célja a hatalmas geostratégiai előny megszerzése, amely a gáz (és az olaj) szállítására szolgáló, a Közel-Keleten és azon túlnyúló hatalmas földterületeken átívelő útvonalak kiépítéséből adódik. A legutóbbi találkozókon az összes magas rangú orosz politikus biztosítékot akart kapni arról, hogy az új iráni elnök, Peszeskian alatt ezen kulcsfontosságú útvonalak kiépítése, amelyekről a januári „20 éves megállapodásban” egyezségre jutottak, továbbra is folytatódik.
Az Oilprice iráni forrása szerint az elnök biztosította őket arról, hogy minden a korábbi egyezség szerint halad majd. Az Oroszország–Irán nemzetközi észak–déli közlekedési korridorhoz való szélesebb körű kapcsolódással az orosz–iráni energiafolyosó közvetlen gázkapcsolatot biztosít a két ország között. Ez annak a „szárazföldi hídnak” is az első része, amelyet Irán azóta próbál létrehozni, amióta az 1979-es forradalom globális iszlám hatalomként világméretűvé tette. A szárazföldi híd Irántól Irakon át az orosz ellenőrzés alatt álló Szíria földközi-tengeri partvidékéig vezetne. Ez lehetővé tenné Irán és Oroszország számára, hogy exponenciálisan növelje a fegyverek szállítását Dél-Libanonba és a szíriai Golán-fennsík területére, hogy azokat Izrael elleni támadásokhoz használják fel a Közel-Kelet további destabilizálására irányuló szélesebb körű terv részeként. Mivel Oroszországnak kiterjedt katonai jelenléte van a partok mentén a Tartúszban található haditengerészeti, a Hmeimim légibázissal és a közeli latakiai lehallgatóállomással, így az Irakban működő orosz, kínai és iráni vállalatok által megosztott különböző olaj- és gázfeltárási és -fejlesztési szerződések biztosítják az Irán és Szíria közötti kapcsolatot.
A nemzetközi jog szerint az olaj- és gázipari cégek jogosultak annyi „biztonsági személyzetet” állomásoztatni ezeken a nagy értékű helyszíneken és azok környékén, ahányat csak akarnak, beleértve az ezeket összekötő közlekedési rendszert is.
E csomópontok további támogatása a szárazföldi híd útvonalának nagy részén valószínűleg az Irak és Kína között elfogadott tervekből származik, amelyek a 17 milliárd dolláros stratégiai jelentőségű út megépítésére irányulnak. Ez egy saját közlekedési folyosót is létrehozna Bászrától Dél-Törökországig (a szíriai határ közelében), és kapcsolódna Kína Egy övezet, egy út kezdeményezéséhez.
Kapcsolódó:
Borítókép: X
