A mandátumuk lejárta előtt egy évvel elég zavarodottan viselkednek a német koalíció képviselői. A kancellár, a gazdasági és a pénzügyminiszter viselkedése azt mutatja, mintha teljesen megszűnt volna közöttük a kommunikáció. Berlinben erősödnek a találgatások, hogy e szövetség hamarosan összeomolhat. Több német médium már március 9-ét tartja az előre hozott választások lehetséges időpontjának.  

Olaf Scholz kancellár „nagyipari csúcstalálkozót” tartott múlt héten, ahol üzleti vezetőkkel és szakszervezeti vezetőkkel ült le, hogy kitalálják, miként tudnák kirántani Németországot a jelenlegi állapotából. Kifejezetten lehagyta a vendéglistáról saját pénzügy- és gazdasági miniszterét. 

Christian Lindner pénzügyminiszter egyszerűen a saját, rivális üzleti csúcstalálkozóját tűzte ki ugyanarra a napra a kis- és középvállalatoknak. 

Robert Habeck gazdasági miniszter és alkancellár pedig válaszul egy több milliárd eurós, adósságból finanszírozott befektetési alap terveit ismertette – amit korábban nem ismertetett koalíciós partnereivel.   

Ez egy olyan bohózat, amelyet figyelmen kívül lehetne hagyni, ha a választókra gyakorolt következményei ne lennének ilyen súlyosak – írta a Spiegel. 

A német gazdaság bajban van, főleg azóta, hogy sikeresen „leszakadtak” az orosz energiahordozókról. A találkozók kézzelfogható eredmények nélkül végződtek – ehelyett feltárták a jelzőlámpa-koalíción belüli viszályokat. A két esemény – és az, ahogyan a meg nem hívott gazdasági miniszter, Robert Habeck (Zöldek) reagált rájuk – megmutatta, mennyire megromlott a kapcsolat a szövetség vezetői között.  

Emellett a gyanakvást szították a kkv-k és a nagyvállalatok között, azt a benyomást táplálva, hogy a szövetségi kormány nem igazán tudja, hogyan vezesse ki az országot a válságból. Mindenesetre Scholz annyira jónak találta a saját csúcstalálkozóját, hogy több ilyet szeretne, a következőt november közepén tartanák. 

Mindkét találkozóra a német gazdaságnak csak egy nem reprezentatív szegmensét hívták meg. Különösen a kancellár vendéglistája árulkodik arról, hogy rosszul mérte fel a gondokat. Ő ugyanis erősen az iparra összpontosít, ezáltal a német gazdaság háromnegyede kimaradt a Scholz-körből, beleértve az egyre fontosabb szolgáltató szektort. Az ország gyenge növekedését azonban a gazdaság egyetlen szegmense képtelen orvosolni. 

Lindner a saját csúcstalálkozóján szintén nem vette figyelembe a teljes gazdaságot, annak középpontjában ugyanis a középvállalkozások álltak, ami az FDP klasszikus „ügyfélköre”. Mindkét esemény tragédiája az volt, hogy olyan, kevésbé teljesíthető elvárásokat támasztottak, amelyek óhatatlanul csalódáshoz vezetnek. A két gazdasági csúcstalálkozó és a létrejövetelük körülményei nem mást mutatnak, mint a jelzőlámpa-koalíció politikai kiábrándultságát. 

A csúcspárbaj a szövetségben rejlő zűrzavart, a szerelem nélküli házasságot szimbolizálja, amely egyre inkább a szétválás felé bukdácsol.

Sokan úgy vélik, csekély az esélye annak, hogy Scholz szociáldemokratái (SPD), Habeck Zöldjei és Lindner liberális Szabaddemokratái (FDP) közös irányt találjanak a hatalmuk hátralévő évében. Bár széles a koalíció, a német politikában ritkán mutatkoztak meg ennyire az alapvető különbségek. Talán csak az 1980-as évek elején, amikor a kormányon belüli viták az SPD–FDP szövetség felbomlásához vezettek.  

A szakítás egyértelmű kiváltó oka a 2025-ös költségvetésről szóló megállapodás. A tárgyalások zűrzavarosak, a kormány kiadási tervében közel 10 milliárd eurós finanszírozási hiány szerepel, és a koalíciós partnerek reménytelenül megosztottak abban, miképp pótolják ezt a november 14-i határidő előtt. A kabinetnek nincs pénze arra, hogy teljesítse a gazdaság kívánságait, például az alacsonyabb adókat vagy a jobb infrastruktúra megteremtését. Azt a pénzügyi mozgásteret, amely rendelkezésére állt, olyan, kedvtelésből megvalósított projektekre használta fel, mint a polgári jövedelem, a részvénynyugdíj vagy a gyermekvédelmi alapellátás. 

A saját találkozója után Lindner visszautasította a közelgő véget sejtető sugallatokat. „Létezik olyan, hogy kormányzati kötelezettség, és Németország számára mindig jobb, ha egy kormány közös irányvonalban állapodik meg, azt leírja és végrehajtja” – mondta.  

De a Scholzhoz hűségesek szerint nincs más választásuk, mint hogy tovább próbálkozzanak. „A koalíció most olyan, mint egy házaspár, amelyik különvált, de még mindig ki kell találnia, hogyan neveljék együtt a gyerekeket. A nézeteltéréseinktől függetlenül ezt a költségvetést át kell vernünk és végig kell csinálnunk” – mondta egy vezető SPD-s képviselő. 

A Financial Times (FT) szerint a koalíciós vitákat áthúzhatja Donald Trump győzelme az amerikai választásokon. Berlinben sokan mondják azt, hogy a republikánus jelölt sikere olyan sokkot okozna a német politikai rendszernek – és a transzatlanti szövetségnek –, hogy Scholz koalícióját rábírja majd a sorok összezárására. Az FT idéz egy zöldképviselőt, aki szerint ebben az esetben Németországnak fel kellene lépnie, és vezető szerepet kellene vállalnia, ám ezt addig nem teheti meg, amíg otthon káosz van. 

Az is indok a koalíción belüli kiegyezésre, hogy Franciaország látványosan megmutatta az előre hozott választások lehetséges buktatóit, miután Emmanuel Macron elnök nyáron ehhez folyamodott, és ez egy hosszú politikai patthelyzethez vezetett.  

A jelenlegi koalíciós partnerek nem mindig álltak szemben egymással. Új életet akartak lehelni 2021-ben az Angela Merkel 16 éves kormányzása alatt letargiába ringatott politikai rendszerbe, és progresszív menetrendet fogadtak el a „nyikorgó” német állam modernizálására és a gazdaság zöldítésére. Idővel azonban az érdekeik szétváltak. A Zöldeknek az éghajlatváltozás mérséklése, az SPD számára a jóléti állam megőrzése, az FDP-nek pedig a szigorú deficit- és adósságszabályok betartása volt a prioritás. Ezek a törekvések egyre inkább összeütköztek, és szinte állandó viszályokat okoztak.  

A kapcsolatokon nem segítettek a partnerek csökkenő népszerűségi mutatói, valamint a kemény bal- és szélsőjobboldali populista pártok támogatottságának a növekedése. És a választások közeledtével egyre előtérbe kerül a kampány.