Szerzők: Halaska Gábor és Santo Martin, a Makronóm Intézet elemzői

A nagy amerikai techvállalatok, mint például az Apple, a Microsoft, az Alphabet (Google), az Amazon és a Meta, gyakorlatilag gyarmatosították a világot. A föld szinte minden országában az a digitális infrastruktúra, amelyre a modern gazdaság épül, ezen maroknyi, a Szilícium-völgyből irányított cég tulajdonában és irányítása alatt áll. Jánisz Varufákisz közgazdász, korábbi görög pénzügyminiszter ezt az új rendszert technofeudalizmusnak nevezte el. Ezek a vállalatok ugyanis olyan pozíciót építettek ki maguknak, mint amilyet a középkori Európa feudális földesurai, akik az összes földet birtokolták. A techóriások ma a digitális földet ellenőrzik, amelyre a digitális gazdaság épül, és egyre magasabb bérleti díjakat számítanak fel az általuk irányított infrastruktúra használatáért. 

A 21. századi techmonopóliumok magát a piacteret irányítják 

Mindezt az tette lehetővé, hogy míg a 20. századi monopóliumok egy-egy ország termékellátását irányíthatták, a mai techóriások már magát a piacteret ellenőrzik, és létrehozhatnak vagy megsemmisíthetnek egész piacokat a világon szinte bárhol. A technológiai cégek algoritmusai hatalmas mértékben befolyásolják a felhasználói viselkedést és a fogyasztói szokásokat, mivel közvetítőként lépnek fel az eladók és a vevők között. A techóriások a „győztes mindent visz” elve alapján működnek, ugyanis az a cég, amely egy adott szolgáltatás piacán egyeduralkodóvá válik, gyakorlatilag privatizált közműszolgáltatást tud biztosítani a saját feltételei mellett. Ráadásul a befolyásukat nem korlátozzák le egyetlen piacra. A Google az internetes keresés mellett jelen van a felhőalapú számítástechnikában és a mesterséges intelligenciában. Az Amazon nemcsak az e-kereskedelemben vezet, hanem a felhőalapú szolgáltatások terén is az Amazon Web Services (AWS) révén. A Facebook négy népszerű kommunikációs platformot birtokol (Facebook, WhatsApp, Instagram, Messenger), amelyek összesen több mint egymilliárd felhasználót érnek el. Az Apple pedig a hardverek, szoftverek és szolgáltatások szoros integrációjával teremti meg a felhasználói hűséget. 

A kisebb vállalatok nehezen tudnak betörni a piacra 

A techóriások rendszeresen felvásárolják úgy a legyőzött versenytársaikat, mint a feltörekvő kihívókat, hogy azokat beillesszék a saját ökoszisztémájukba. Bár ez gyakran jelentős pénzügyi hasznot hozhat a startupok számára, sok esetben elfojtja az innovációt. A nagyvállalatok ugyanis nemcsak azért vásárolják fel a kisebb riválisokat, hogy megszerezzék a fejlesztéseiket, hanem azért is, hogy megakadályozzák az üzleti modelljüket érintő potenciális piaci zavarokat. A techóriások felvásárlási hajlandósága azt eredményezi, hogy

sok korszakalkotó ötlet még azelőtt eltűnik, vagy beleolvad a nagyvállalati irányításba, mielőtt teljes mértékben kibontakozhatna.

A kisebb technológiai cégek és startupok nehéz helyzetben vannak, amikor megpróbálnak betörni olyan piacokra, ahol már a nagyvállalatok dominálnak, utóbbiak ugyanis hatalmas pénzügyi forrásokkal, széles körű ügyféladatokkal és kiépített márkahűséggel rendelkeznek, ami jelentős versenyelőnyt biztosít a számukra. Az olyan infrastruktúrák kiépítése, mint a szerverek, platformok és szoftverek, jelentős beruházásokat igényelnek, ami sok kisebb cég számára megfizethetetlen. Bár a techvállalatok jelentős beruházásokat eszközölnek a kutatás-fejlesztésbe, dominanciájuk korlátozhatja az általános innovációt és szűkítheti a fogyasztói választékot. A techmonopóliumok másik nagy előnye az adatokban rejlik, amelyek a digitális gazdaság legértékesebb eszközei: szinte megszámlálhatatlan adatot gyűjtenek a felhasználói viselkedésről, preferenciákról és interakciókról, amelyek a valódi ellenszolgáltatásai a gyakran ingyenes szolgáltatásoknak. Ezáltal pedig olyan mély betekintést nyernek a piac működésébe, ami a kisebb cégek számára elérhetetlen. 

A techcégek a platformjaik használatáért jelentős díjakat szednek be 

A techóriásokat gyakran vádolják versenyellenes gyakorlatokkal, amelyek még tovább korlátozzák a kisebb cégek lehetőségeit. Az Amazon például a platformján értékesítő eladók bevételének több mint 50 százalékát veszi el az e-kereskedelemmel foglalkozó Marketplace Pulse kutatása szerint. Emellett a vállalat lényegében maga alakítja a piacot is, mivel korlátozza az értékesítők elérését, ha egy terméket magasabb áron kínálnak a platformján, mint versenytárs weboldalakon. De más techóriások is hasonló gyakorlatokat folytatnak: az Apple, a világ legnagyobb vállalata a tőzsdei kapitalizáció alapján, minden iOS-es alkalmazáson keresztül végrehajtott vásárlás után 30 százalékos díjat számít fel, még akkor is, ha semmilyen módon nem járul hozzá az adott üzlet működéséhez. Ezzel a digitális földesúri rendszer részeként lényegében bérleti díjat követel az alkalmazásoktól, amelyeket más cégek fejlesztenek és tartanak fenn. A Google a keresőmotorját a saját szolgáltatásainak reklámozására használja azáltal, hogy fizetett hirdetéseket vásárol a saját felületén, és hasonlóan jár el az Amazon is. 

Már napirenden vannak a megoldási javaslatok 

A helyzet kezelésére számos megoldási javaslat született. Az egyik radikálisabb felvetés az, hogy a digitális infrastruktúrát államosítsák és közművekké alakítsák, hasonlóan a víz- vagy az elektromos hálózathoz. Azonban az amerikai nagy techvállalatok államosítása nem oldaná meg a többi ország digitális szuverenitásának hiányát, ráadásul néhánynak már megvannak a saját alternatívái az amerikai techmonopóliumokra, mint például a WeChat és a Baidu Kínában vagy a Kakao Dél-Koreában. Kevésbé drasztikus megoldásként egyesek az ingyenes szolgáltatások megszüntetetését javasolják, hogy a felhasználók közvetlenül fizessenek a tartalmakért, és ne az adatgyűjtés, illetve a reklámok révén működjenek a platformok.  

A nyugati világ egyre inkább felveszi a küzdelmet. Az utóbbi években már jelentős bírságokat szabtak ki a Google-ra és a Facebookra versenyellenes magatartás miatt. A jövőbeli szabályozások valószínűleg szigorúbb adatvédelmi törvényeket, trösztellenes és a techóriások hatalmát korlátozó intézkedéseket tartalmaznak majd. Az új szabályozások változtatásokat kényszeríthetnek ki az üzleti modellekben, például előírhatják a vállalatok feldarabolását vagy az adatmegosztási gyakorlatok szigorítását.  

Az óriásvállalatokkal szembeni érdekérvényesítés azonban rendkívül nehéz, mivel azok a bírósági eljárások során a legkiválóbb jogi szakértőket vonják be. Az esetleges bírságok pedig szinte elhanyagolhatók számukra: ahogyan az alábbi táblázat is mutatja, egy ilyen cég a több százmillió dolláros bírságot pár óra alatt képes kitermelni, így a szabályszegésből származó haszon a legtöbb esetben messze meghaladja a kiszabott büntetések mértékét. 

Európában úgy az EU, mint a nemzeti szabályozók is fellépnek a techmonopóliumokkal szemben. Az Európai Unió új szabályozási kerete, a Digital Markets Act (DMA) célja, hogy megnyissa a technológiai ökoszisztémákat, több választási lehetőséget biztosítva a felhasználóknak.

Az Apple például most először lesz köteles engedélyezni alternatív alkalmazás-áruházak működését az iPhone-okon, a Facebooknak pedig lehetővé kell tennie a felhasználók számára, hogy elkülönítsék fiókjaikat az Instagram-profiljaiktól. A vállalatokat akár a globális bevételük 10 százalékára rúgó bírsággal is sújthatják, vagy akár a szolgáltatásaik egy részének értékesítésére is kötelezhetik őket, ha megszegik a DMA szabályait. Kérdés továbbá az is, hogy a cégek válaszlépései valódi megoldást jelentenek-e, vagy megmaradnak a látszatintézkedések szintjén. A DMA végrehajtása az EU hitelességének tesztje is, mivel megmutatja, hogy a blokk képes-e ténylegesen hatást gyakorolni a piacra és a technológiai óriásokra úgy, hogy annak eredménye akár globális hatásokat is beindíthat. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime