A november 5-én esedékes amerikai elnökválasztások esetében nemcsak a várható elnök személye a kérdéses az sem bizonyos, hogy milyen támogatásban részesül majd a leendő elnök a programja végrehajtásához, aminek számottevő reálgazdasági (legfőképp fiskális és külkereskedelmi politika), valamint pénzpiaci hatása is lehet az előttünk álló hónapokban.  

Hogy áll a gazdaság a választás előtt? 

Szerző: Balog-Béki Márta, az MBH Elemzési Centrum szenior tőkepiaci elemzője 

Az amerikai 10 éves kötvényhozamok 4,25 százalék felett is jártak október 23-án, ami közel három hónapja nem látott magas szintet jelent. A hosszú hozamok emelkedése október elején indult, a várakozásokat felülmúló munkaerőpiaci jelentést követően, ami a piaci kamatcsökkentési árazásokat is átírta, amikor is mintegy 50 bázispontnyi csökkentést áraztak ki a piaci szereplők. Az azóta megjelent makroadatok összességében ugyancsak jó képet festettek az amerikai gazdaságról, az áremelkedés üteme is lassult az előző havi adatokhoz képest, mindamellett egyéves időtávon továbbra is kamatcsökkentéseket jelez a Fed, és a piac is alacsonyabb kamatokkal számol, ami mellett alapvetően a hosszú hozamoknak is lejjebb kellene jönnie. 

Az elmúlt napokban már kevésbé a makroadatok, annál inkább a választás kimenetelével kapcsolatos várakozások kerültek fókuszba, miután fordult a kocka az előrejelzésekben: a fogadási irodák már Trump győzelmét jelzik (60 százalékos eséllyel) Harrisszel szemben. A piacok jelenleg tehát egy magasabb inflációval és adósságszinttel járó kimenetelt várnak. 

A költségvetés kihívásai és a hosszabb távú adóssághelyzet alakulása valamelyest háttérbe szorult a választási kampányidőszak során, azonban a republikánus győzelmi esélyek erősödésével a futamidő-prémium egy éve nem látott magas szintre szökött, és ez részben magyarázza a hosszú hozamok magas szintjét is. A New York-i Fed ACM-modelladatai szerint a futamidő-prémium október 7-én fordult pozitívra – ami azt jelzi, hogy a befektetők kompenzációt várnak el az államadósság hosszabb tartásáért –, majd október 21-ig 0,21 százalékra emelkedett. 

Merre tovább? 

Bármelyik elnökjelölt nyeri meg a választásokat, a felvázolt programjaik magasabb deficit- és adósságszintet hozhatnak. A CRFB think tank október 7-i becslése az elnökjelöltek programjainak hatását vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy Trump győzelme esetén az amerikai adósságszint több mint kétszer akkora mértékben (7500 milliárd dollár) emelkedne 2035-ig, mint amire Harris sikerekor számítani lehetne (3500 milliárd). A think tank szerint  

az államadósság Trump programja esetében 17 százalékponttal akár a GDP 147 százalékára, míg Harris esetében 8 százalékponttal a GDP 133 százalékára emelkedhet. 

Hogyan befolyásolhatja a befektetéseket a demokraták győzelme? 

Szerző: Dina Dániel, az MBH Befektetési Bank Elemzési Központ részvényelemzője 

A tőkepiaci szereplők nagyon aktívan követik az eseményeket, azonban fontos tisztázni, hogy egy elnökválasztás eredménye nem feltétlenül jár komolyabb tőke- és pénzpiaci mozgásokkal, ha mégis, akkor ennek az eredménye inkább rövid távon figyelhető meg, míg a tartós hatásai elenyészők.  

A következő ciklus politikai eredményeire viszont legalább akkora hatása van a szenátus összetételének, mint a kormány pártállásának, így önmagában az új elnök megválasztása nem garancia arra, hogy az általa képviselt politikai irányzat valóban érvényesíteni tudja-e a szándékait az aktuális ciklusban. 

Az ebből adódó nehézségék ellenére megnéztük, hogy mely gazdasági szereplők járhatnak jól, amennyiben a demokratákat képviselő Kamala Harris lesz a következő elnök. Harris politikája egyértelműen közelebb áll a jelenlegi kormányhoz, mint a republikánus kihívójáé, vagyis egy demokrata győzelem esetén jelentősen kisebb mértékű erőviszony-átrendeződés várható a tőkepiacokon. Ennek értelmében az eddig jelentősen túlteljesítő technológiai szektor további térnyerése vetíthető előre. A jelenlegi alelnök korábban volt Kalifornia állam szenátora és legfőbb ügyésze is, így kiemelten jó kapcsolatai vannak a Szilícium-völgyben, és ez, ha elnökké választják, rendkívül fontos szerepet játszat a politikájában. Továbbá  

a technológiaalapú verseny Kínával szemben jelenleg kiemelten fontos az USA-nak, és ez szintén azt az álláspontot támasztja alá, hogy a következő években (akár republikánus kormány idején is) további jelentős szerepet kaphat az iparág az Egyesült Államok gazdaságában. 

A technológiai szektor további növekedésével viszont ezen vállalatok energiaigénye is jelentősen megnövekedhet. Az egyik lehetséges megoldása ennek a problémának a megújuló energia lehet, így a tisztaenergia-szektor szintén sokat nyerhet, ha a demokraták kerekednek felül.  

A demokrata párt hagyományosan kiemelt figyelmet fordít az egészségügy helyzetére, így ez a szektor mindig rejt magában némi potenciált, ugyanakkor egy Harris-győzelem esetén az ágazat egy eddig kevésbé eredményes területe lehet az igazán nagy nyertes. Az elnökjelölt ugyanis támogatja a kannabisz rekreációs célú használatát az egészségügyben, ezért elnökként képes lehet előmozdítani a központi legalizálás körüli lassan haladó bürokratikus folyamatokat – ez pedig új lendületet adhat az ehhez kapcsolatos tevékenységet folytató vállalatoknak. Ez a befektetési irány például az engedélyezési folyamatok buktatói miatt igen kockázatos, de nagy potenciálú lehetőséget is kínálhat. 

A tőkepiacok szempontjából a legjelentősebb eltérés a két elnökjelölt politikájában a társasági adó kérdésköre. Trump és a republikánusok e közteher csökkentését szorgalmazzák, míg Harris és a demokraták az adókulcs 7 százalékos emelését tartják a helyes útnak.  

Egy esetleges adókulcsemelés alapvetően kedvezőtlenül hatna a vállalati eredményekre, ugyanakkor iparáganként nem azonos mértékben. Az ingatlan- és közműszektor teljesítményét alapvetően alig befolyásolná,  

így egy portfólió részeként célszerű lehet ezen szegmensek tartása, ugyanakkor a ciklikus iparágak, például a kommunikáció és pénzügyi szektor nyereségességét jelentősen, akár 5-8 százalékkal is képes lehet visszavetni, így célszerű lehet ezen iparágak súlyának csökkentése vagy elkerülése. (További elemzés az MBH következő blogbejegyzésében is olvasható: „Make America Great Again”? – részvénypiaci helyzetkép) 

Előzetesen és a várható politikai döntéseket figyelembe véve, demokrata győzelem esetén a következő ciklus a technológiai, a tisztaenergia-, a blue-chip részvényeknek kedvezhet. Érdemes lehet a kommunikációs, a pénzügyi és más ciklikus iparágak súlyának csökkentése, míg az általában kevésbé izgalmasnak ítélt szektorok (közmű, ingatlan) mértékét célszerű lehet növelni a portfóliókban. 

Mely szektoroknak kedvezne a republikánusok győzelme? 

Szerző: Péter Milán, az MBH Befektetési Bank Elemzési Központ részvényelemzője 

Trump első elnöksége alatt a társaságiadó-kulcs 16 százalékponttal, 21 százalékra csökkent, míg ígéretei szerint egy következő ciklusban akár 15-re is mérsékelné ezt. A fentiek alapján valószínűsíthető, hogy megválasztása esetén tovább nőne a költségvetési hiány, hasonlóan ahhoz, amit korábban elsősorban a demokrata elnökök alatt tapasztaltunk. 

Vámpolitikai szigor 

Donald Trump a Bloombergnek adott interjújában bejelentette, hogy jelentősen növelni kívánja az importvámokat, ha megnyeri az elnökválasztást. Tervei szerint  

a külföldről származó autóimport esetén akár 100 százalékos vámot is bevezetne, minden egyéb árura 10 százalékot javasolt, míg a Kínából érkező behozatal esetében 60 százalékos illetékkel számol.  

Célja az amerikai termelés visszahozása az országba, valamint a tengerentúli gyártó cégek adókedvezményekkel való támogatása, és azok védelme magas vámokkal. Trump szerint az importvámok növelése arra ösztönözné a vállalatokat, hogy a termelésüket visszahelyezzék az Egyesült Államokba, amivel „cégek ezrei” térnének vissza az amerikai piacra. 

A magyar gazdaságot is érzékenyen érintheti egy ilyen amerikai védővámrendszer bevezetése, különösen az autó- és az akkumulátoripart, mivel ezek exportja nagyban függ a külső kereslettől. 

Olaj- és energiaszektor 

Trump nyári beszédében az amerikai olajkitermelés növelésének az ösztönzését szorgalmazta a belföldi kitermelés fokozásával az energiaköltségek csökkentése érdekében. Piaci elemzők szerint azonban az olajárra jelentősebb hatással vannak a piaci tényezők, mint a republikánus elnökjelölt esetleges adókedvezményei. Ezzel párhuzamosan a zöldenergia irányába történő elmozdulás üteme lassulhat, nagyobb teret biztosítva a hagyományos energiacégek számára. 

Infrastruktúra 

Az energiaszektor mellett Trump állítása szerint jelentős összegeket szánna az infrastruktúra fejlesztésére, különös tekintettel utak, hidak és repterek építésére. Ez a terv értéknövekedési lehetőséget jelenthet az építőipari és az infrastrukturális beruházásokhoz kapcsolódó vállalatok számára. 

Autóipar 

Donald Trump javaslata szerint az autóhitelek kamatai teljes mértékben levonhatók lennének az adóból, és ez szerinte ösztönözné a belföldi gépkocsigyártást, valamint jelentősen elérhetőbbé tenné az autótulajdonlást amerikai családok milliói számára. Emellett azt is szorgalmazza, hogy a kisvállalkozások könnyebben finanszírozhassák a járműbeszerzéseiket, ezért az adóból levonható eszközberuházások összegét 500 ezer dollárról 1 millióra emelné. Továbbá felvetette a három észak-amerikai ország közötti kereskedelmi megállapodás hatévenkénti újratárgyalásának szükségességét, ami lehetővé tenné vámok bevezetését annak érdekében, hogy Kína ne hozhasson az Egyesült Államokba Mexikóban gyártott autókat. Trump ígéretet tett arra is, hogy megakadályozza a kínai gyártású önvezető járművek közlekedését az amerikai utakon. 

Összegzés 

A Trump-politika olyan ágazatoknak kedvezne, mint az olaj- és gázipar, valamint a mesterséges intelligencia. Eközben a megújuló energiára összpontosító cégek szenvedhetnek, ha a korábbi elnök aláássa a Biden alatt bevezetett pénzügyi ösztönzőket. 

Trump politikai elképzelései bár fellendíthetik a tőzsdét, ugyanakkor veszélyeztethetik is a piaci teljesítményt. A javaslatainak egy része – magas vámok, belföldi gyártás, a bevándorláspolitika átszabása (ígérete szerint több millió, papírok nélküli bevándorló kitoloncolását tervezi, ami munkaerőhiányt okozhat) – erősen inflációs hatással járhat. 

Bizonytalanság az elnökválasztás árnyékában – Vámháború indulhat? 

Szerző: Weiszmann Péter, az MBH Befektetési Bank Elemzési Központ részvényelemzője 

Donald Trump kampányának egyik fontos mondása, hogy vissza kell szerezni a feldolgozóipar egy részét, és ezzel új munkahelyeket teremteni az amerikai gazdaság számára. Ennek elérése érdekében az importvámok emeléséhez, illetve bevezetéséhez folyamodna. A volt elnök több kampányesemény és interjú során kifejtette, hogy a kínai termékekre 60–100 százalékos vámtételeket vezetne be. Nem kímélné azonban az USA partnereit sem, az Európai Unióból származó árucikkeket is 10–20 százalékos illetékkel terhelné. Erről korábban mi is írtunk. 

 

Mit okozhat a vámpolitikai reform? 

A válaszadáshoz nem is kell sokat visszamennünk az időben ahhoz, hogy találjunk egy megfelelő esettanulmányt. Még Donald Trump elnöksége alatt történt – pontosabban 2018-ban –, hogy az Egyesült Államok 50 százalékos vámtarifát vezetett be az importált mosógépekre. Az eredmény a közgazdaságtanban kicsit is járatos olvasó számára nem okozhat nagy meglepetést: bár a lépéssel valóban keletkeztek új munkahelyek, az importvámok árfelhajtó hatásúak voltak. A kutatók azt látták, hogy az intézkedés bevezetését követően átlagosan mintegy 12 százalékkal drágultak a készülékek. Az áremelkedést azonban nemcsak az importált gépek esetében lehetett észrevenni, hanem a hazai gyártmányúaknál is. 

A számítások szerint a lépés közelítőleg 1,5 milliárd dolláros költséggel járt az amerikai fogyasztóknak éves szinten, miközben a vámbevételre relatív kis hatással volt (82 millió dolláros emelkedés).  

Az Egyesült Államok továbbra is az EU legfontosabb exportpartnere, az Eurostat adatai alapján az USA-ba való kivitel az unió exporttevékenységének 19,7 százalékát jelentette 2023-ban. Tegyük fel, hogy Trump megválasztása esetén azonnal bevezetné a védővámokat. A lépés alapvetően nem érintené az európai árszínvonalat, azonban kedvezőtlen munkaerőpiaci és termelési következményekkel járna. A gyártók ugyanis a termelés egy részét áthelyezhetnék az Egyesült Államokba, ami munkahelyek megszűnését és a kibocsátás csökkenését eredményezhetné. 

A Goldman Sachs számításai megerősíteni látszanak ezt a felvetést.  

Kalkulációik alapján az európai exportot sújtó 10 százalékos amerikai vámtarifa 1 százalékkal csökkenthetné az EU GDP-jét, miközben az árszínvonal relatív stabil maradhatna az „öreg kontinensen”.  

De menjünk eggyel tovább. Az európai exportot érintő vámok nem maradhatnának kontinensünk válasza nélkül. Ez annál is inkább így van, mert Kína az amerikai piacról kiszorult termékeinek egy részét minden bizonnyal az európai piacokon próbálná értékesíteni, ami ellen az EU-nak védekeznie kellene, így akaratlanul belecsúszna egy kereskedelmi háborúba, vagyis emelnie kellene a vámtarifákat. Ez viszont a korábban ismertetett tanulmány alapján az infláció emelkedéséhez vezetne. 

Összességében elmondhatjuk, hogy jelenleg a legnagyobb kockázatot a bizonytalanság jelenti. A november 5-i választások után kissé fellélegezhet majd a piac, hiszen akárki kerül ki győztesként, a kérdőjelek egy része megszűnik. A fent felvázolt kedvezőtlen szcenáriók ellenére a helyzet közel sem ennyire borús. Az Európai Uniónak megvan a mozgástere, hogy tárgyalásokba bocsátkozzon a következő amerikai vezetéssel, hiszen akár demokrata, akár republikánus irányítású lesz a világ legnagyobb gazdasága, szüksége lesz a szövetségesei támogatására. A Kína elleni fellépés mindkét politikai oldalon teljes körű támogatásnak örvend, a szankciók azonban csak úgy lehetnek hatásosak, ha Amerika partnerei is az USA mellé állnak. Ez pedig erősíti az EU alkupozícióját.  

Az eredeti, teljes elemzéssorozat az MBH Bank oldalán olvasható. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime