A szavazatszámlálás ugyan még nem zárult le a tengerentúlon, de a lényegi kérdések már eldőltek: Donald Trump az előzetesen vártnál simább versenyben átlépte az elnökséghez szükséges 270 elektori szavazatszámot, emellett a republikánusok 4 év után visszaszerezték a szenátusi többséget is. Jelenleg még négy állam eredményére várunk, amelyek mindegyikében a leendő elnök vezet.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzőjének írása
Feszült várakozás előzte meg az amerikai elnökválasztást mind belföldön, mind világszerte. Az előzetes közvélemény-kutatások soha nem látott szoros versenyt prognosztizáltak Kamala Harris és Donald Trump között, de mint mostanra kiderült, ugyanabba a hibába estek, mint 2016-ban és 2020-ban: Donald Trumpot ismét alulmérték, ám ő a vártnál egyértelműbben győzte le demokrata ellenfelét.
Kevesen gondolták volna, hogy a 2016-os váraltan eredménynél nagyobb arányú győzelem születik a republikánus elnökjelölt javára, ráadásul úgy, hogy mind a hét csatatérállamot, így Pennsylvaniát (ahonnan a jelenlegi elnök Joe Biden is származik), Georgiát, Észak-Karolinát, Wisconsint, Michigant, Nevadát és Arizonát is magabiztosan hozza.
A helyzet márpedig az, hogy Trump az összes ilyet megnyerte, jóval megjavítva a 2016-os és a 2020-as számait. Emlékezzünk csak vissza, hogy az előbb említett hét államból 2020-ban csupán egyet (Észak-Karolinát) nyert meg, míg 2016-ban hatot (Nevada volt a kivétel), arról nem is beszélve, hogy a hagyományosan demokrata államokban sokáig vezetett, és a két jelölt közötti végső különbség is a vártnál kisebb lett. Erre kiváló példa Virginia, ahol a differencia valamivel több mint 5 százalékpont lett Harris javára.
A földcsuszamlásszerű győzelemnek köszönhetően Donald Trump a vártnál egyértelműbben begyűjtötte a szükséges elektori szavazatokat, így lényegében eldőlt a következő elnök személye.
Kamala Harris tehát nem tudta megtartani azokat a kék falként emlegetett csatatérállamokat (Wisconsin, Michigan, Pennsylvania), amelyek 1992 óta 2016 kivételével demokrata elnökjelöltre szavaztak, és amelyek 2020-ban biztosították Joe Biden győzelmét is. Trump tehát 2016-hoz hasonlóan ismételten áttörte ezt a falat.
Ami a választás éjszakáján viszonylag korán eldőlt, és már a közvélemény-kutatások is biztosra vették: a szenátusi többség visszaszerzése 4 év után. A 2016-os elnökválasztás óta a republikánusok 2020-ban elveszítették a felsőház feletti ellenőrzést, majd 2022-ben sem tudták visszaszerezni. A képviselőházi többség azért még hozhat érdekes eredményt: a 435 fős testületben a többség eléréséhez 218 képviselőre van szükség, amihez a republikánusok állnak közelebb. Ha ez így halad tovább, akkor
2016 óta először lehet példa arra, hogy a Kongresszus mindkét házát a republikánusok irányítsák.
Alapvetően két dolog állhat amögött, hogy a közvélemény-kutatók ismét alulmérték a republikánusokat. Egyrészt az, hogy a Trump által 2016-ban behozott anti-establishment retorika az amerikai politikai kultúrában még mindig nem megszokott, és amikor készülnek a felmérések, a megkérdezettek jelentős része nyilvánosan nem szívesen foglal állást. Másrészt a Trump-támogatók döntő többsége a központoktól távol eső kisebb falvakban élő, alacsony iskolai végzettségű amerikai, akiket a közvélemény-kutatók nehezen érnek el.
Emellett a földrengésszerű republikánus győzelemhez hozzájárult az is, hogy 2020-hoz képest Trump az afroamerikaiak és a spanyol ajkúak körében sokkal jobb eredményeket ért el, pedig ők korábban hagyományosan inkább a demokraták felé húztak, nem beszélve az egyes csatatérállamokban élő jelentős, arab felmenőkkel rendelkező lakosságról, akik a Biden-adminisztráció Közel-Kelet-politikája miatt tömegével szavaztak át a republikánusokra. Ez így együttesen alapozott meg egy több mint stabil, a meglepetésként ható 2016-os győzelemnél magabiztosabb sikert.
A választási eredmények részletes elemzésével később jelentkezünk!
Kapcsolódó:
Borítókép: Wikimedia Commons
