A gyémántpor légkörbe juttatásával hűsíthetjük a bolygót, ám ez a módszer jelentős anyagi és technikai kihívásokkal jár. Léteznek azonban más alternatív megoldások is. 

A globális hőmérséklet rohamosan emelkedik, így egyre sürgősebb intézkedésekre van szükség a bolygó lehűtése és a globális időjárási minták további katasztrofális változásainak megelőzése érdekében.  

Az egyik lehetséges megoldás egy olyan módszer, amelynek során fényvisszaverő részecskéket, azaz aeroszolokat juttatnak a légkörbe, hogy a napfényt visszaverjék az űrbe. Eddig a kén-dioxid tűnik a legideálisabbnak erre a feladatra. A vulkánkitörések során természetes úton felszabaduló kén-dioxidról ismert, hogy a napfény visszaverésével hűsítő hatást gyakorol a Földre. A mesterséges befecskendezésének azonban jelentős hátrányai vannak: savas esőkhöz vezethet, károsíthatja az ózonréteget és megzavarhatja az időjárási mintákat. 

Az új tanulmány célja egy jobb alternatíva megtalálása volt hét különböző anyag – kalcit, gyémánt, alumínium, szilícium-karbid, anatáz, rutil és kén-dioxid – hatásának feltérképezésével. A 3D-s klímamodellek figyelembe vették a fényvisszaverődést, azt, hogy a részecskék mennyi ideig maradnak a légkörben, és hogy összecsomósodnak-e – az ugyanis csökkentheti a hatékonyságukat.  

Hűtsük gyémánttal a Földet 

A kutatás szerint a gyémántpor bizonyult a legígéretesebb jelöltnek. Az apró gyémántrészecskék rendkívül hatásosnak bizonyultak mind a napfény, mind a hő visszaverésében, miközben kellő ideig a légkörben maradnak. A kén-dioxiddal ellentétben a gyémánt kémiailag inaktív, ami azt jelenti, hogy nem lépne reakcióba más légköri elemekkel, és nem okozna a savas esőhöz hasonló káros mellékhatásokat.  

A modellek szerint évi 5 millió tonna szintetikus gyémántpor légkörbe juttatása 45 év alatt 1,6 °C-kal csökkenthetné a globális hőmérsékletet.  

Ez a fajta hűtés elegendő lenne ahhoz, hogy lassítsa az éghajlatváltozást addig, amíg más hosszú távú megoldást nem találnak. 

Azonban akad még egy kis probléma: a szükséges mennyiségű szintetikus gyémánt előállítása és elosztása hihetetlenül drága lenne – becslések szerint 200 ezermilliárd dollár. Hogy ezt perspektívába helyezzük, ez az összeg nagyjából kétszerese a 2023-as világgazdaság méretének. Bár a bolygó hűtésének az előnyei egyértelműek, a Business Insider szerint e magas költségek miatt ez a megoldás a közeljövőben távolról sem megvalósítható. 

Szerencsére nem ez az egyetlen ötlet létezik a probléma ideiglenes vagy maradandó megoldására.  

Szén-dioxid-leválasztás és -eltávolítás 

A nagy szennyezők, a technológiai startupok és a kormányok egyaránt azon dolgoznak, hogyan lehetne a legkönnyebben eltávolítani a szén-dioxidot a levegőből, és megakadályozni, hogy egyáltalán a levegőbe kerüljön. Erre szükség is van az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület szerint, ha 2015-ös párizsi megállapodásban kitűzött célt, vagyis a felmelegedést az iparosodás előtti szinthez képest maximum 1,5 Celsius-fokon szeretnénk tartani.  

A szén-dioxid-leválasztás kifejezést általában az olyan technológiákra használják, amelyek a CO₂-kibocsátást helyben fogják fel. Ezzel az eljárással a nagy szennyezők – például az acél- és cementgyárak, az olajfinomítók és az erőművek – az általuk termelt szén-dioxid egy részét felfogják, mielőtt az a légkörbe kerülne. 

Ezeket az üzemeket jellemzően olyan berendezésekkel szerelik fel, amelyek a CO₂-t az égetés előtt vagy után kémiai oldószerek és más eljárások segítségével elválasztják más gázoktól. A szén-dioxidot folyadékká sűrítik, és a föld alá szivattyúzzák, néha kiürült olaj- és gáztározókba. Egy részét azonban hasznosítani is lehet – többek között műanyagot, betont vagy üzemanyagot állítanak elő belőle. 

Szén-dioxid megkötése 

A szénmegkötés a légkörben lévő szén-dioxid levegőből való kivonását és más módon történő tárolását jelenti. A szenet különféle szénelnyelőkben (pl. óceánokban, erdőkben, talajokban) biológiai folyamatokkal, például fotoszintézissel tárolják. Ezenkívül létezik a geológiai, illetve a technológiai szénmegkötés. 

Biológiai szénmegkötéskor a fák, a füvek és más növények a fotoszintézis során felveszik a légköri szén-dioxidot, és a biomasszába beépítve szénvegyületként tárolják azt. A növény elhalása után a szén egy része felszabadul, másik része pedig megkötődik a talajban. 

A szárazföld mellett az óceánok is nagy segítségünkre lehetnek a klímaváltozás lassításában. A bolygónk felszínének 71 százalékát kitevő óceán befolyásolja az időjárást és az éghajlatot azáltal, hogy elnyeli a napsugárzást, eloszlatja a hőt és a kapcsolódó nedvességet az óceánban, a légkörben és az egész világon. 

Többféleképpen is szerepet játszhatnak a globális felmelegedés visszaszorításában. A fitoplanktonok, ezek az apró, fotoszintetizáló organizmusok, amelyek az óceánok felszíni rétegeiben élnek, jelentős szerepet játszanak a globális szén-dioxid-ciklusban, mivel a fotoszintézisük során nagy mennyiségű CO₂-t vonnak ki a légkörből, és oxigént termelnek. 

Az óceáni trágyázással serkenthető is ezek szaporodása, ezáltal fokozva a szén-dioxid megkötését. A megnövekedett fitoplankton-biomassza több ilyen vegyületet von ki a légkörből, és elpusztulásuk után a szén egy része az óceán mélyére süllyed, hosszú távú tárolást biztosítva. 

Az épületek megreformálása is segíthet 

A globális energiafogyasztás és szén-dioxid-kibocsátás jelentős része az épületekhez kötődik. A World Green Building Council adatai szerint az épületek a globális energiával kapcsolatos szén-dioxid-emisszió 39 százalékáért felelősek, ebből 28 százalék az üzemeltetésükhöz, míg 11 az építésükhöz és az ahhoz felhasznált anyagokhoz kapcsolódik. A Világgazdasági Fórum (WEF) becslései szerint az energiafogyasztásukat akár 38 százalékkal is lehetne csökkenteni, és ez 12 százalékkal mérsékelhetné a globális energiaigényt.  

Az innovatív építészeti megoldások és építőanyagok kulcsfontosságúak lehetnek a fenntartható fejlődési célok megvalósításában. A WEF három különböző kezdeményezést mutatott be, amely a zöldépítészet új korszakát jelentheti.  

Számos modern irodaház több mint felét üveg borítja, amely köztudottan rossz szigetelőanyag, és jelentősen hozzájárul az energiaveszteséghez. Erre azonban ma már léteznek hatékony ötletek, megoldások. Az olyan innovatív anyagok, mint az alacsony emissziós képességű üvegek, jelentősen csökkentik az energiaveszteséget, különösen azoknál az épületeknél, ahol az üvegfelületek dominálnak. Egy török projektben például az új, háromrétegű üveg 81 százalékkal növelte a hőszigetelést és 57 százalékkal hatékonyabban gátolta a napfény beáramlását.  

Emellett a New York-i Columbia Egyetem kutatói olyan innovatív falszerkezetet fejlesztettek ki, amely a cikcakkos mintájának köszönhetően az infravörös sugárzást visszaveri, ahelyett, hogy az épület elnyelné a hőt. E mintázat a falak felületének növelésével segít szabályozni a hővisszaverődést, valamint javítja az árnyékolást, így az épületet kevesebb közvetlen napsugárzás éri. 

Kapcsolódó: