Amikor tavaly június 6-án az ukrajnai Dnyeper folyón található Nova Kahovka-i gátat felrobbantották, gyorsan kiürült Európa legnagyobb víztározója. Több millió köbméter víz zúdult lefelé több mint 200 kilométeren keresztül a tengerig. Nyolcvan falut elöntött a víz, több mint 100 ember halt meg, és elárasztott mintegy 40 természetvédelmi területet. A Fekete-tengerbe az árvíz ipari méreganyagokat, taposóaknákat, mezőgazdasági vegyszereket, üledéket sodort. Sőt, nagy mennyiségű édesvizet is, ami kombinálva a mérgekkel, halpusztulást okozott a tengerben.  

Az ökológusok a robbantás után arra figyelmeztettek, hogy a tározó medrében lévő üledékek sivataggá változtathatják a vízgyűjtő alját, és e mérgező üledékből könnyen porviharok kerekedhetnek, nem beszélve arról, hogy a területen invazív, idegen fajok terjedhetnek el.  

De egyik sem történt meg. A folyó újra a régi medrében folyik, az egykori tározó gyorsan újjáéled, a gazdag üledékeken őshonos fűzfák kiterjedt bozótosai nőnek a vízfolyásokat szegélyező nádasokkal. Az új füzes átlagosan három méter magas, és naponta egy centit nő.  Emellett a tőkehalak is eljutnak a régi ívóhelyeikre. Az egykori víztározó alján lévő fiatal erdő ma Európa legnagyobb ártéri erdeje. 

Az ország tudósai a lerombolt gát teljes elbontását szorgalmazzák, hogy a terület ökológiai szempontból teljesen megújulhasson. Szerintük a kiterjedt víztározó medrének újjáéledése egy egyedülálló lehetőség arra, hogy megismerjük egy nagy európai folyó önhelyreállító képességeit.  

A háború után Ukrajna megőrizhetné ezt az ölébe hullott természeti nyereséget, és biztosíthatná, hogy az újjáépítés középpontjában a környezetvédelem álljon. 

Az ökológusok szerint ha ide nem építenek új gátat, az nemcsak környezeti, hanem gazdasági és politikai előnyökkel is járna. A szovjet időszakban a vízügyi mérnökök hat erőműből álló vízlépcsőt telepítettek a Dnyeperre, Európa negyedik leghosszabb folyójára. Közülük az utolsó és a legnagyobb, a Nova Kahovka-i egy ártéren épült, a tározójának nagy része gyakran csak néhány méter mély. Mivel itt a vízszintkülönbség nem túl nagy, így kérdéses az erőmű áramtermelésének hatékonysága. Példaként az amerikai Hoover-gátat hozzák fel, amelynél a Nova Kakhovka-i háromszor akkora területet önt el, az áramtermelése azonban csak az ötöde. Ugyanennyi áramot lehetne termelni napenergiával az elöntött terület 1 százalékán.  

A Nova Kahovka-i mellett a kozarovicsi gát és az újjászületett Irpin-ártér sorsáról is érdemes volna gondolkodni.  

Persze az ukrán tudósokat valószínűleg kevésbé érdekli a jelenleg orosz fennhatóság alatt álló Krím, illetve a Nova Kahovka-i gát alatti terület sorsa. Az utóbbinál felduzzasztott vízzel lehetett feltölteni azt a csatornát, amely lehetővé tette az alatta lévő mezőgazdasági területek öntözését, illetve biztosította a Krím vízellátását.  

A gát mellett a másik érdekesség, hogy bizonyos tekintetben az erdőkre is jó hatással voltak a harcok. Mivel a fák fedezetet nyújtanak a drónos megfigyelés elől, ezért a katonák igyekeznek ezek között tartózkodni, nem véletlen, hogy a harcok nagy része az erdőkben, illetve közvetlen környezetükben zajlik, így ezek is ki vannak téve a hadi cselekmények által gyújtott tüzeknek. Eddig negyedmillió hektár erdő égett le a konfliktus során. Ez elsőre rosszul hangzik, de a veszteségek jelentősen kisebbek, mint a fakitermelésből és a békeidőben keletkezett különféle tüzekből eredők.  

A fakitermelés elmaradása azt jelentette, hogy egyes frontvidéki erdők egyre inkább emlékeztetnekvédett területekre.” 

A fakitermelés várhatóan a háború után is tiltott lesz, mivel nagy kiterjedésű területet tarkítanak aknamezők. Bár az aknák a nagy testű állatokat, például a szarvasokat is elpusztítják, de távol tartják az embert, megőrizve az élőhelyét sok kisebb emlősnek, gerinctelennek, madárnak és növénynek. 

A csernobili atomkatasztrófa helyszínén az emberi tevékenység hiányában a természetes megújulás csaknem 50 százalékkal növelte az erdősültséget. Mivel a tilalmi övezet több mint kétharmadát ma már fák borítják, természetvédelmi területté nyilvánították, amely ma már Európa harmadik legnagyobbika. 

Ahogy említettük sok terület valószínűleg évtizedekig tiltott marad a háború után az aknák és a hadianyag-szennyeződések miatt, így 

Ukrajnában a természet olyan mértékű növekedésnek indulhat, amely „eddig elég távolinak és irreálisnak tűnt”. 

Míg az ország számos erdeje újjáéledhet a háború után, egyre nagyobb aggodalomra ad okot, hogy ökológiailag az igazán vesztesek az értékes, bekerítetlen sztyeppi gyepterületek lehetnek. Ukrajnában több ilyen is fennmaradt, ami ritkaság Európában. Ezek adnak otthont az ország veszélyeztetett fajai egyharmadának. Ukrajna több sztyeppi gyepét, köztük a legrégebbi védett területét, a Dnyeper folyó keleti partján lévő Askania-Nova bioszféra-rezervátumot jelenleg az orosz hadsereg foglalja el, a területen pedig kiterjedt erődítményeket ástak és komoly tüzeket gyújtottak. Mivel a tűzvészek természetes jelenségnek számítanak a sztyeppvidékeken, így remélhetőleg a térség felépülése gyors lesz. 

Nagyobb aggodalomra ad okot, ha az erdészek fákat ültetnek erre a sztyeppi gyekre, hogy pótolják a háborús övezetben elveszett gazdasági erdőket. Az egyik ökológus szerint a 2023 végét megelőző 22 hónapban csaknem 27 ezer hektárt telepítettek be.  

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Wikimedia Commons/СергійС