Ismét megjelentek a vészmadarak, amelyek a magyar gazdaság kilátástalanságáról vijjognak. Ugyanakkor ezen elemzések rendszerint nem nézik a teljes képet, és csak a saját, számukra tetszetős szegmensükből indulnak ki, abból vonnak le messzemenő, gyakran alá sem támasztott következtetéseket, így ezek az esetek többségében inkább véleménycikkek, mintsem tényleges elemzések – indítja a vg.hu portálon november 8-án megjelent írását Molnár Dániel, a Makronóm Intézet senior makrogazdasági elemzője. (Bod Péter Ákos: A sztrádának vége, kátyús utakon a magyar gazdaság címmel megjelent írására reflektál a cím: A sztráda nem ért véget, csak útfelújítás zajlik címmel jelent meg a vg.hu-n Molnár Dániel írása – a szerk.)

A Makronóm Intézet elemzője szerint most inkább átmeneti állapotba kerültünk, ugyanis minden tekintélyes előre jelző intézet fordulattal számol a jövő évtől kezdődően, gyorsabban bővülő külső kereslettel, amelyből, ahogy a múltban, úgy a jövőben is profitálhat a magyar gazdaság – írja a cikk bevezetőjében Molnár Dániel. 

A 2020-as év tényleg fordulatot hozott nemcsak a mindennapi életünkben, hanem a gazdaságpolitikában is, az elmúlt évek krízisei alapvetően szabdalták szét az európai gazdaság szálait – ismeri el a Makronóm Intézet elemzője, ám hozzáteszi: a magyar gazdaság ebben a környezetben egyáltalán nem teljesített rosszul.  

A koronavírus-járvány utáni hazai kilábalás nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően sikeresnek tekinthető, a gazdaság rendkívül gyorsan, már hat negyedév alatt elérte a 2019 végi szintjét, miközben a 2008-as pénzügyi válság során ehhez hat évre volt szükség, leginkább az elhibázott gazdaságpolitikai reakciók, illetve a gazdaság azon állapota miatt, amelyben a krízis akkor hazánkat érte.  

Egy percig sem volt evidens, hogy a pandémia hatásait gyorsan le tudjuk majd küzdeni, annak sikerességéhez nemcsak a 2020–21-es beavatkozások ágyaztak meg, hanem már a megelőző években kialakított stabilabb gazdasági fundamentumok is. De nem csupán önmagunkhoz képest teljesítettünk jól: 2019 és 2021 között az uniós átlaghoz is feljebb zárkóztunk az egy főre jutó GDP-t tekintve. 

A válságok sorának második állomása az ellátási nehézségek, az orosz–ukrán háború kitörése, az annak folyományaként bekövetkező energiaválság és az infláció elszabadulása Európa-szerte ismét visszaesést okozott. A gazdaságok tehát – már amelyik – éppen csak kilábaltak a koronavírus-járvány okozta gazdasági helyzetből, máris érkezett az újabb sokkhatás. Magyarország ebben a tekintetben sem lóg ki a régiós sorból.

A GDP-t tekintve, 2019-cel összehasonlítva nagyságrendileg ott tartunk, ahol Szlovákia. Lengyelország az, amelyik kiemelkedik, bár ők mindig is más ligában játszottak, a nagy belső piacnak köszönhetően a pénzügyi válságot is átvészelték visszaesés nélkül – egyedüliként az EU-ban. Csehország viszont még mindig a 2019 végi gazdasági teljesítménye környékén stagnál, miközben mi azt már 5 százalékkal meghaladtuk. És akkor még nem beszéltünk Németországról, a régió szempontjából kiemelten fontos gazdaságról, amely szintén hosszú ideje nem tud kitörni és növekedni.  

Tágabb, akár régiós, akár uniós kontextusban nézve nincs tehát nyoma a károgók által hangoztatott gazdasági zsákutcának. A gazdaságpolitika az elmúlt válságokat sokkal hatékonyabban kezelte, mint a korábbiakat, így a gazdasági felzárkózás sem tört meg. 

Azzal együtt sem, hogy e krízisek több esetben is közvetlenül a magyar gazdaság gyenge pontjait érték, például az energiaárak megdrágítása révén, miközben az ország jelentős energiaimportra szorul, és tengerpart híján a behozatali forrásai is korlátozottak, vagy azért, mert politikai okból visszatartják a hazánknak járó uniós források jelentős részét. Valahogy ezek a szempontok mindig kimaradnak az „elemzésekből” – talán mert nem a narratívát támasztják alá? 

Elenyésző mértékű a csökkenés 

Nézzük akkor, mit is mutatnak pontosan a harmadik negyedéves adatok, amelyek ismételten olyan sugalmazó cikkek sorát szülték, amelyek középpontjába gyakran az került, hogy a gazdaság ezzel újfent az úgynevezett technikai recesszióba került. Ezt a sajtóban elterjedt kifejezést akkor használják, ha a gazdaság két egymást követő negyedévben zsugorodott a megelőző három hónaphoz képest.  

A technikai jelző mindenképpen szükséges kitétel, a recesszió definíciója ugyanis ennél sokkal komplexebb: a National Bureau of Economic Research, amely az USA gazdaságának ciklikus pozícióját vizsgálja, sokkal szigorúbb kritériumrendszert alkalmaz, több változót vizsgál, amikor megállapítja, hogy recesszióban van-e az amerikai gazdaság. Ennek feltétele, hogy a visszaesés jelentős legyen, a gazdaság széles rétegét érintse és tartósan fennálljon. 

A kritériumrendszer két pontjával is lehet vitatkozni. Egyrészt a GDP tavaly 0,9 százalékkal csökkent, amit az idén a korábbi várakozásoknál szerényebb, de hasonló ütemű bővülés követhet. Ez egyébként ismét felzárkózást jelentene az EU átlagához. Összehasonlítva a pénzügyi válság hatásaival vagy a koronavírus-járvánnyal, a csökkenés mértéke elenyésző. A gazdaság széles rétegének az érintettsége sem állja meg a helyét. 

A harmadik negyedéves GDP-visszaesés az iparhoz, az építőiparhoz, illetve a mezőgazdasághoz kötődik, a szolgáltatások ezzel szemben bővülni tudnak, még úgy is, hogy jelentős részük tevékenysége a megelőző három szegmenshez kapcsolódik.  

Az ágazati adatok is erre utalnak, a kiskereskedelem éves alapon bővül, a turizmus is növekszik a magyarok külföldre utazása és a külföldi vendégek révén. 

Mi vezetett a zsugorodáshoz? 

Érdemes részletesen megvizsgálni azt is, hogy mi vezetett az egyes ágakban a zsugorodáshoz. A mezőgazdaság esetében 2022 után ismét aszályos évnek nézhettünk elébe. Az ipar vonatkozásában a külső kereslet szerepe a döntő: a német gazdaság versenyképességi és strukturális problémái, az autóipar válsága, az elektromosautó-piac megtorpanása, valamint a változatlanul gyenge európai kereslet negatívan hatott az exportorientált szektorra. Az építőipar esetében pedig a bizonytalanság miatti alacsonyabb beruházási kedv hatását kell megemlíteni. Csak a híreket, a geopolitikai konfliktusok alakulását nézve vállalatvezetőként nehéz optimistán tekinteni a világra, a kilátásokra, és belevágni a költséges fejlesztésekbe. Döntően olyan tényezőkről van szó, amelyek a gazdaságon kívülről érkeznek, vagyis a gazdaságpolitika hatása ezen területekre rövid távon minimális, ha nem is kereken nulla.  

Lehet ugyanakkor arra számítani, hogy most csak átmeneti állapotba kerültünk.  

Minden tekintélyes előre jelző intézet 2025-től kezdődően fordulattal, gyorsabban bővülő külső kereslettel számol, amelyből, ahogy korábban, úgy a jövőben is profitálhat a magyar gazdaság. 

De az elektromobilitás esetében sem beszélhetünk zsákutcáról, csak átmeneti megtorpanásról: a jövő mindenképpen ez, ha az országok teljesíteni kívánják a zöldcéljaikat. Továbbá az amerikai elnökválasztás eredménye is új lehetőségeket nyithat meg, ahogy 

abban is bízhatunk, hogy a német gazdaság végre magára talál, ezáltal pedig nagyobb ütemben folytatódhat hazánk felzárkózása.  

A magyar gazdaság feladata, hogy átvészelje a jelenlegi viharos vagy kátyús időszakot, és a belső erőforrásai rendelkezésre álljanak, hogy kiaknázzák a fordulatban rejlő lehetőségeket. 

Fotó: Pixabay