Az ellenzék mellett már a helyettese szerint is túl késő a Scholz által megálmodott márciusi előre hozott választás a kormánykoalíció múlt heti bukása után. Az idő sürget, a kancellár nem rohan sehová, de hajlik a szóra.
A már megalakulása pillanatában halálra ítélt német jelzőlámpa-koalíció november 6-án aludt ki, amikor Olaf Scholz kancellár kirúgta a kabinetből Christian Lindner pénzügyminisztert (vele együtt a szabaddemokratákat a koalícióból), felvállalva ezzel a kisebbségi kormányzás rövid eredménytelenségét, valamint az előre hozott választások elkerülhetetlen kiírását. A német politikának éppen az utóbbival gyűlt meg a baja alig pár nap alatt: a kancellár nem oszlathatja fel a parlamentet, ezért először bizalmatlansági indítványt kell kérnie maga ellen, majd azt elbukva kérheti a köztársasági elnököt, hogy 60 napon belül írja ki a választásokat.
A dolog pikantériája, hogy Scholz éppen a költségvetési törvény megszavazása előtt tette lapátra Lindnert, méghozzá azért, mert nem volt hajlandó elfogadni koalíciós partnerei hitelfelvételre és az alkotmányos adósságfék módosítására tett javaslatait. Ettől függetlenül Scholz arra hivatkozott, amikor január közepét jelölte meg a bizalmatlansági szavazásra, hogy el kell fogadtatni a költségvetést a Bundestagban. Kisebbségi kormányzás esetén ez nem egyszerű feladat, pláne úgy, hogy ilyen előzmények után a szabaddemokraták egyetlen tagja sem lenne hajlandó megnyomni az igen gombot. A kancellár tehát a legnagyobb ellenzéki erőtől, a kereszténydemokratáktól (CDU), illetve annak vezetőjétől, saját valószínűsíthető utódjától várna segítséget, ám Friedrich Merz nyíltan közölte: nem fog a kisebbségi kormányzás bohóckodásához asszisztálni, a kancellár pedig ne is várja, hogy bármiben segítik majd a szociáldemokraták és a Zöldek megcsonkolt kormányát a vegetálás időszakában.
Merz szerint a kancellár a lehető legfelelőtlenebb módon járt el, amikor úgy taktikázott, hogy márciusra tolja az előre hozott választásokat. „A német választóknak joguk van egy stabil parlamenthez és mindenekelőtt egy stabil kormányhoz. Számos nemzetközi kötelezettségvállalás és döntés áll előttünk az Európai Unióban, amelyhez nélkülözhetetlen a cselekvőképesség. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy több hónapig kisebbségi kormány legyen Németországban” – mondta, határozottan felszólítva Scholzot, hogy néhány napon belül essen túl a formalitásnak számító, de kötelező bizalmatlansági szavazáson, hogy aztán már januárra ki lehessen írni a választásokat.
Auch du, Brutus?
Az szinte természetes, hogy a kirúgott pénzügyminiszter is az előre hozott választások szinte azonnali kiírására szólított fel. (Természetes, de az SDP szavazóbázisának törpére zsugorodását látva bátor is. A szabaddemokraták 4 százalék alatt állnak, ami azt jelenti, hogy ha nem történik csoda a választásokig, a párt be sem jut a következő parlamentbe.) Lindner mellett azonban felbukkant a volt koalíció másik oszlopos tagja, Robert Habeck gazdasági miniszter (és alkancellár), aki szintén azt tanácsolja Scholznak, hogy a lehető legkorábbi időpontra igyekezzen időzíteni a választásokat. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a pártok nem veszélyeztethetik sem a folyamatban lévő kormányzati ügyeket, sem az alkotmányt.
Bár Scholz pártja, az SPD megpróbálta finoman zsarolni a CDU-t és bajor testvérpártját, a Keresztényszociális Uniót (CSU) azzal, hogy nyitott a januári időpont módosítására, azzal a feltétellel, ha az ellenzékiek megszavazzák a még függőben lévő törvényjavaslatokat, a válasz elég egyértelmű volt: a konzervatívok hallani sem akarnak semmilyen tárgyalásról, amíg ki nem tűzik a lehető legkorábbi időpontot a bizalmatlansági szavazásra. Megtehetik: a két párt alkotta szövetség 32 százalékkal vezet a közvélemény-kutatásokban, szemben az SDP 15, a Zöldek 10, valamint a szabaddemokraták szinte mérhetetlen, és a parlamenti küszöb szempontjából immár irreleváns 3-4 százalékával.
Úgy tűnik, Scholz végül maga is elfogadta kormánya béna kacsa helyzetét: a hírek szerint hajlandó lesz a bizalmatlansági szavazás időpontját előrébb hozni, engedve a mindenfelől érkező nyomásnak. Igaz, páratlan önbizalommal azt is közölte, hogy szerinte pártja jó eséllyel indul újra a választási győzelemért – ez annak tükrében, hogy a legújabb közvélemény-kutatások szerint a németek 72 százaléka mélységesen elégedetlen a kancellár munkájával (a szintén a kancellári posztért küzdő Habeck miniszter 55, a kirúgott Lindner pedig 45 százalékon áll a népszerűtlenségi versenyben), míg ellenfele, Merz 68 százalékos bizalmi indexet tud felmutatni.
Amennyiben a kancellár valóban hajlik a jó szóra, a bizalmatlansági szavazást már novemberben, az előre hozott választásokat pedig január közepén megtathatják.
***
Kapcsolódó:
Fotó: CCNull
