Kompromisszumos megoldás született: a trónvárományos CDU januárban akarta a választásokat, Scholz kancellár márciusban. Végül kiegyeztek féltávban.
A német kormány bukása után Scholz kancellár márciusra akarta időzíteni az előre hozott választásokat, arra való hivatkozással, hogy a törvényhozás gépezete nem állhat le, hogy (kis szerencsével és az ellenzék jóindulatával) kisebbségi kormányzással is el tudja fogadtatni a folyamatban lévő ügyeket, elsősorban a költségvetést a Bundestagban.
Az ötletére néhány napja Friedrich Merz, a győzelemre a leginkább esélyes Kereszténydemokrata Unió (CDU) vezetője hevesen reagált, bírálva Scholz politikai manővereit. Merz követelte, hogy a választást már januárban megtartsák, mint mondta: „A német választóknak joguk van egy stabil parlamenthez és mindenekelőtt egy stabil kormányhoz. Számos nemzetközi kötelezettségvállalás és döntés áll előttünk az Európai Unióban, amelyhez nélkülözhetetlen a cselekvőképesség. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy több hónapig kisebbségi kormány legyen Németországban”.
Többnapos vita után azonban megállapodás született. A kancellárnak először bizalmatlansági szavazást kell kérnie a Bundestagban saját kormánya ellen, és onnantól számított 60 napon belül kell kiírni az új választásokat: Előbbi a hírek szerint december 16-án fog megtörténni, míg a választás napja február 23-a, vasárnap lesz.
Most már mindenki elégedett
A választás pontos időpontját az államfő, Frank-Walter Steinmeier véglegesíti, de miután Merz már egyeztetett vele, nem valószínű, hogy eltér a CDU és az SPD által meghatározott naptól, különösen úgy, hogy a béna kacsa kormány másik tagja, a Zöldek, valamint a koalícióból kilépett/kirúgott szabaddemokraták is támogatják.
Bár a CDU és bajor testvérpártja, a CSU januárra várta a választást, Scholz kancellár mellé váratlanul belépett Ruth Brand, a Szövetségi Választási Bizottság elnöke, aki szürreális módon többek között azért ellenezte a januári időpontot, mert szerinte nem állna rendelkezésre elegendő papír a szavazás zökkenőmentes lebonyolításához. A hihetetlen magyarázat természetesen kiverte a biztosítékot, a CDU frakciója egyenesen röhejesnek titulálta a kifogást, rámutatva, hogy a franciák a nyáron három hét alatt zavarták le az előre hozott választást. Brand még megpróbálkozott magyarázkodni, különböző logisztikai nehézségeket emlegetve, de a februári időpontot már ő is elfogadta (továbbra is teljes bizonytalanságban hagyva a közvéleményt a felől, hogy valójában mi volt a problémája a januárival).
Szavazás tehát februárban, addig pedig valahogy el kell fogadtatni egy költségvetési törvényt. Scholz sokat fog még idegeskedni hivatali idejének hátralévő napjaiban.
***
