Tizenhatodik alkalommal gyűltek össze a BRICS-tagok, de az októberi oroszországi csúcstalálkozónak kiemelt jelentősége volt a globális dél gazdasági erőgépének történetében. A csoport brutális bővítést jelentett be, miközben immár teljesen nyíltan dolgozik a dollár mint globális vezető valuta szerepének megdöntésén.
Idén először gyűlt össze csúcstalálkozóra a kibővített BRICS. Az eredeti öt taghoz (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika az év elején csatlakozott Irán, Egyiptom, Etiópia és az Egyesült Arab Emírségek. A bővítés jelentős változást hozhat a világ legizmosabban fejlődő gazdasági alapon álló szövetségén belül – különös tekintettel az immár szünet nélkül tomboló geopolitikai viharokra és a még regnáló, Washington-központú világrend átalakulására.
A házigazda Putyin számára az idei csúcstalálkozó kiemelt jelentőséggel bírt: a meghívást elfogadó több mint harminc vezető a jelenlétével igazolta, hogy nemzetközi elszigetelését a Nyugat a mai napig nem tudta megoldani, sőt: a BRICS-hez csatlakozni kívánó több tucat ország érdeklődése éppen arra utal, hogy az Oroszországgal szemben alkalmazott izompolitika intő, alternatív megoldások keresését ösztönző jellé vált a globális dél államai számára. A tagság különösen csábító azoknak a nemzeteknek, amelyek saját utakat keresnek a Washington által dominált gazdasági és pénzügyi struktúrákkal szemben. Az öttagú BRICS önmagában is hatalmas erőt képviselt, a BRICS+ azonban már valóban a globális befolyás csúcskategóriás ragadozója lett. A csoport már most magasan „ellenfele” fölé tornyosul: a világ népességének közel 46 százalékát tömöríti, szemben a G7 8,8 százalékával. Ami pedig a gazdasági súlyát illeti: a BRICS+ a globális GDP (vásárlóerő-paritáson igazított) 35 százalékáért felel, így ebben is maga mögé utasította a nyugati tömböt, annak 30 százalékával együtt.
A bővítés paradoxonja
A BRICS erősödését a nyugati mainstream sajtó általában vagy agyonhallgatja, vagy degradáló jelzőkkel illeti, kicsinyítve a csoport egyre növekvő geopolitikai befolyását. A szokásos kritikák egyik visszatérő eleme, hogy az a tagállamok heterogén, politikailag, gazdaságilag és társadalmilag teljesen különböző mivolta miatt soha nem lesz képes egységesen működni és geopolitikai csúcsszervezetté válni. Ezek a vélemények azonban nem látják a lényeget. A BRICS egy nagyon is bevált modellt követ a működésében: a V4-hez hasonlóan magas szinten gyakorolja az „egyet nem értés művészetét”, vagyis kizárólag azokkal a célkitűzésekkel és problémákkal foglalkozik, amelyekben konstruktív együttműködés várható a tagok részéről. A bővítés természetesen veszélyessé és rombolóvá is válhat, amennyiben a gazdasági alapokról a hangsúly a politikaira tevődik át. Irán csatlakozása a jelenlegi közel-keleti viharban politikailag meglehetősen kétélű fegyver, ha azonban a szervezet kereskedelmi és dedollarizációs törekvéseinek tükrén keresztül nézzük, akkor valóságos főnyeremény a csoportnak. Problémák akkor kezdődnek, ha a további országok csatlakozása már egy Washington elleni direkt stratégia részét képeznék – ebben az esetben ugyanis a tagok akarata nem fog megegyezni, az alternatív megoldások és a multipoláris világrendbe való átmenet zökkenőmentes folyamatának szándéka helyére egy széthúzó, éppen a legendás pragmatizmust figyelmen kívül hagyó offenzív szándék tolakszik be.
A csúcs nem az utóbbi félelmet igazolta. A BRICS brutális bővítést jelentett be, igaz, nem azonnal. Putyint bármennyire sürgeti az idő, azzal tisztában van, hogy a csoport struktúrája nem viselné el a hirtelen és nagyarányú bővítést. Ezért létrehoztak egy partnerországi rendszert, egy olyan együttműködési formát, amely mintegy előszobája a csatlakozásnak – a felvételét kérő, és azt a későbbiekben el is nyerő ország itt ismerkedhet meg a szervezet részletes együttműködési modelljével. A mostani csúcson tizenhárom államot engedtek be ebbe az előszobába, csupa olyat, amelynek a geopolitikai szerepe folyamatosan növekszik, így a globális dél államainak érdekalapú szövetségének erős pillérei lehetnek: Törökország, Indonézia, Algéria, Fehéroroszország, Kuba, Bolívia, Malajzia, Üzbegisztán, Kazahsztán, Thaiföld, Vietnám, Nigéria és Uganda. Velük most egy legalább egyéves tárgyalási sorozat kezdődik, és ha minden elképzelésük illeszkedik a BRICS-vonalba, akkor a jövő évi brazil csúcson csatlakozhatnak is a szövetséghez. Különösen fontos lesz Törökország szerepe a csoportban: a NATO-tag állam egyben az Európa és Ázsia közötti átjáró is – minden értelemben. Csatlakozása egyfelől erős jelzés az Európai Uniónak, miután Ankara ezzel gyakorlatilag feladta az e tömbhöz való belépési törekvéseit, másfelől felbecsülhetetlen lehetőség a BRICS kereskedelmi startégiájának megvalósítása szempontjából.
Megölni a zöldhasút
Az amerikai hegemónia a globális pénzügyi rendszerben betöltött szerepén alapul. A dollár globális uralma képezi az alapját a gazdasági és katonai dominanciának, és e rendszer segítségével képes Washington szankciókra épülő nyomásgyakorlásra a világ bármely pontján. Az ukrajnai háború kirobbanását követően Oroszország napokon belül megtapasztalta a pénzügyi izompolitika pusztító hatását. A Nyugat 282 milliárd dollárnyi külföldön tartott orosz vagyont fagyasztott be, leválasztotta az orosz bankokat a nemzetközi SWIFT-rendszerről, a Visa és a Mastercard pedig pillanatok alatt szüntette be működését Oroszországban. Ironikus módon a BRICS egészen eddig a pontig nem erőltette különösebben a dedollarizációs eszközök kidolgozását, az orosz példa azonban intő jel lett az egész globális dél felé: az Egyesült Államok könyörtelenül kihasználja az amerikai pénzrendszertől való függést, ha az érdekei úgy kívánják. A szándékok így az egész csoporton belül erősödni kezdtek. Bár a Kreml hivatalosan cáfolta, hogy a mostani csúcson Moszkva a BRICS-et akarná felhasználni a dollár világpiaci dominanciája elleni küzdelemben, nagyon nem kellett sem a tagokat, sem a csatlakozni vágyó országokat győzködnie arról, hogy gyorsítsanak a dedollarizációs tempón. A folyamat javában tart: Peking – okulva az orosz jegybanki vagyon zárolt összegének nyugati felhasználásából – máris elkezdte kimenekíteni a pénzét a nyugati országokból: csak az első negyedévben 53,3 milliárd dollárt hívott vissza az Egyesült Államokban befektetett kötvényeiből, míg az orosz szankcionált és eddig példa nélküli módon megbolygatott vagyon legfőbb „őrzőjében”, Belgiumban 22 milliárd dollárnyi kötvényt értékesített. Ezzel párhuzamosan csúcsra pörgette az aranyfelhalmozást: tartalékai 2265 tonnára nőttek. Az orosz–kínai kereskedelmi kapcsolatok tavaly meghaladták a 227 milliárd dollárt, de dollár helyett 90 százalékban már jüanban és rubelben folyt az elszámolás is.
Az, hogy a tagok a nemzetközi kereskedelmüket egyre inkább nemzeti valutában rendezik, már szinte megszokott. Ugyanakkor az elméletileg az IMF-et és a Világbankot helyettesítő közös BRICS–bank, az Új Fejlesztési Bank létrehozásán túl eddig nem dolgozták ki azokat a mechanizmusokat, amelyek egy új globális monetáris megközelítést eredményeznének.
Konkrét kezdeményezések és határozott irányok
A csúcson immár konkrét javaslatok hangzottak el a dedollarizációs folyamat felgyorsítása érdekében. A Putyin által javasolt közös BRICS-gabonatőzsde tulajdonképpen főpróbája lesz egy később kialakítható közös árutőzsdének – ha megvalósul, az bizonyos szegmensekben olyan függetlenedést jelenthet a nyugati pénzügyi mechanizmusoktól, amely addig lehetetlennek tartott lehetőségek kapuit nyitja meg. Szó van egy biztosítási platform kialakításáról is. Ez ismét Putyin malmára hajtaná a vizet, hiszen az ötlet elsősorban a nyugati biztosítók által kiebrudalt orosz olajszállító hajók, a „szellemflotta” miatt született meg.
Ami egy közös BRICS-valuta létrehozását illeti, már jobban megoszlik a tagállamok véleménye. Abban egyetértenek, hogy a nemzetek közötti kereskedelem nem igényel feltétlenül egy a szó klasszikus értelmében vett közös valutát. Inkább egy blokkláncalapú fizetési rendszer valósulna meg, amely biztonságos, és a dollártól független tranzakciókat tenne lehetővé a tagországok között, akár nemzeti valutákban (elsősorban jüanban), akár egy közösen kidolgozott kriptovalutában. Egy ilyen zárt lánc a globális dél államai között kiküszöbölné a külső beavatkozás veszélyét, és olyan pénzügyi biztonsági hálót alakítana ki, amely egy új pénzügyi rend alapjait fektetné le a dollárral szemben.
A csúcs egyik legmerészebb ötlete azonban mégsem ez volt, hanem egy közös értékkezelő alap létrehozása. A befagyasztott orosz állami vagyonnal való nyugati babrálás az IMF és az EKB figyelmeztetésének megfelelően alapjaiban rengette meg a globális pénzpiacba vetett bizalmat. Egy közös érdekeken és bizalmon alapuló belső értéktár gondolata tehát nem ördögtől való: a belga Euroclear vagyonkezelő helyett egy BRICS Clear létrehozása megnyugtató lehet a washingtoni szankciós politika alapját képező vagyonbefagyasztások gondolatától ideges országok számára. Ennek kivitelezése azonban ritka konszenzust igényel. A pénzügyi függetlenedés kiemelten fontos Oroszországnak, Iránnak és Kínának, ám az olyan országok, mint Szaúd-Arábia vagy éppen Törökország, nem feltétlenül akarnak asztalt borítani – inkább csak átrendeznék az ülésrendet.
A kazanyi BRICS-csúcs az előzetes feltételezésekkel ellentétben nem eredményezett konkrét és gyors lépéseket. A csoport (Oroszország szándékai ellenére) még mindig az óvatos nyelvezetet használja, és egyelőre nem valami ellenében, inkább a megfontolt építkezés mellett értelmezi a saját szerepét. A mesterséges önhizlalás helyett egyelőre a meglévő alapok mélyítésére helyezte a hangsúlyt, továbbra is hangoztatva: a multipoláris világrend kialakulása elkerülhetetlen, de agresszív lépésekkel nem fogja siettetni az eljövetelét. Valójában a folyamat fájdalommentessége a Washington vezette Nyugaton múlik. Amennyiben továbbra is az „aki nincs velünk, az ellenünk” elvet alkalmazza, a globális dél országait szó szerint belekergeti a BRICS egyébként is tárt karjaiba. Egy zéró összegű játszmában a Nyugat törvényszerű bukásra van ítélve. Nem tudja már megállítani a világrend változását: a BRICS ereje nemcsak robbanásszerűen növekvő gazdasági erejében rejlik (az IMF előrejelzése szerint egyedül Kína részesedése a globális növekedésből 22 százalékos lesz az elkövetkezendő öt évben, ez pedig több, mint az összes G7-országé együttvéve), hanem abban az egyszerű tényben, hogy a működését – ellentétben a Nyugattal – ideológiától és aktuálpolitikától függetlenül szigorú és pragmatikus gazdasági alapokra helyezi. Ezzel olyan katalizátorrá vált, amely képes lehet leváltani a jelenlegi, lassan haldokló világrendet, és megújítani az abba belekövesedett és mára zömében funkcióját vesztett globális intézményrendszert.
***
Az írás a Mandiner hetilap VI/45. számában jelent meg először.
Fotó: azeri elnöki hivatal
