Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzőjének írása

Donald Trump a november 5-én záruló elnökválasztási versenyben „landslide”, azaz földcsuszamlásszerű győzelmet aratott Kamala Harris ellen: mind a 7 csatatérállamot megnyerte, ezzel a megszerezhető 538-ból 312 elektori szavazatot gyűjtött be, így egy meglehetősen erős társadalmi felhatalmazással a háta mögött kezdhet neki fő kampányígéretének megvalósításához, nevezetesen az ukrajnai béketeremtés kereteinek kidolgozásához. 

Számos, a választás óta napvilágot látott információ szerint még a beiktatás előtt megkezdődött a különböző koncepciók felvázolása, amelyek mind egy irányba mutatnak: Ukrajna területveszteség nélkül aligha fog kijönni ebből a háborúból, hasonlóan a NATO-tagság ígéretéhez.

Az pedig, amit az ukrán elnök különböző nemzetközi fórumokon még az elnökválasztás előtt előszeretettel hangoztatott, hogy a Krím félsziget Ukrajnához való visszacsatolása nélkül nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni, az sem az európai országok vezetői, sem a Biden-kormány számára nem volt realitás, és ez a január 20-án hivatalba lépő Trump-kormányzat esetében vélhetően még hangsúlyosabban igaz lesz.  

Trumpot szorítja az idő 

A realitásokat figyelembe véve ha egy nap alatt nem is, a választási győzelemtől számított 90-100 napon belül adott esetben valós esélye lehet Trumpnak legalább egy fegyverszünet elérésére a frontvonalak akkori állapotának befagyasztásával. Ehhez – amint azt említettük – elég erős társadalmi felhatalmazást kapott a választóktól, amit jól mutat, hogy 1988 óta ő a legtöbb elektort szerző republikánus elnökjelölt (akkor George H. W. Bush 482 szavazatot szerzett), éppen ezért szinte biztos, hogy elő fog állni valamiféle megoldási javaslattal. 

Márpedig az elmúlt napok hírei éppen ezt erősítik meg: a megválasztott elnökhöz közel álló külpolitikai tanácsadók különböző megoldási javaslatokat terjesztettek elő az ukrán frontvonal befagyasztását illetően. 

Donald Trump ígérete, miszerint a beiktatása napjáig véget vet az ukrajnai háborúnak, olyan helyzetbe hozta őt, hogy választania kell a tanácsadók versengő javaslatai között. Ezeknek, legalábbis amennyi tudható belőlük, egy közös pontjuk van, mégpedig az, hogy szakítanak a Joe Biden-féle megközelítéssel, miszerint Washington addig fegyverzi fel Kijevet, ameddig szükséges. Ezt jelzi, hogy az amerikai képviselőház az év elején 61 milliárd dolláros segélycsomagot hagyott jóvá Ukrajna számára a háborús védekezéshez.

 

Biden fogadta Trumpot a Fehér Házban (Forrás: Wikimedia Commons)

Trump az elnökválasztási kampányban végig támadta Biden Ukrajna-politikáját, ami azért egy kampányidőszakban nem meglepő. A leendő elnök arra figyelmeztetett, hogy e politika folytatása soha nem látott közelségbe hozza a harmadik világháborút, és hogy Kijev átverte az Egyesült Államokat azzal, hogy több milliárd dollár értékű fegyverhez jutott ingyen.

Persze mint minden kampányígéret esetében, ezúttal is költői túlzások hangzottak el, mivel Trump azt mondta, hogy gyorsan megoldaná a konfliktust, tárgyalóasztalhoz ültetve mindkét felet, de nem árulta el, hogyan tenné ezt – most pedig sürgeti az idő.

Ha még a győzelem előtt jóváhagyott volna valamiféle béketervet, arról valószínűleg (ismerve a stílusát) biztosan tudnánk legalább részleteket. Így ez arra enged következtetni, hogy egyelőre nincs jóváhagyott béketerv, ami tartalmazná azt, hogy miként venné rá Vlagyimir Putyin orosz és Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy egy asztalhoz üljenek és tárgyaljanak. 

Körvonalazódó rendezési koncepciók 

Ahogy Trump első kormánya idején, úgy most is különböző frakciók fognak versengeni a külpolitika befolyásolásáért, éppen ezért nagyon nem mindegy, hogy kit nevez ki külügyminiszternek – több forrás Marco Rubio floridai szenátort nevezte meg esélyesként, aki azon túl, hogy az első latin-amerikai származású külügyminiszter lenne az USA-ban, visszahozná a reagani erőpolitikát. A hagyományosabban gondolkodó szövetségesek, mint például Mike Pompeo, aki korábban külügyminiszter volt Trump alatt, a Pentagon vezetésére pályázott mindaddig, amíg Trump ki nem jelentette, hogy őt (és Nikki Haley volt dél-karolinai kormányzót, ENSZ-nagykövetet, Trump előválasztási ellenfelét) sem veszi be a kormányába.  

Forrás: Institute for the Study of War

Azonban a Pompeo-féle vonal vélhetően ennek ellenére megpróbál lavírozni a republikánus párton belüli frakciók között, és valószínűleg olyan rendezést fog szorgalmazni, amelyet látszólag Moszkva nem tud győzelemként kommunikálni – igaz, ez azért rendkívül nehéz, mert Ukrajna vélhetően nem fogja területveszteség nélkül zárni a konfliktust. Más tanácsadók, különösen Richard Grenell, aki a külügyminisztérium vezetésére vagy a nemzetbiztonsági tanácsadói posztra pályázott, elsőbbséget adhatnak Trump azon törekvésének, hogy minél hamarabb véget vessen a háborúnak, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy Kijevet jelentős engedményekre kényszerítik. 

Mintegy 1300 kilométeres demilitarizált övezet Ukrajnában, 20 évig befagyasztott NATO-csatlakozással 

Az egyik javasolt ötlet, amelyet három, a megválasztott elnökhöz közel álló személy részletezett, és amelyről korábban nem számoltak be, azt tartalmazná, hogy Kijev ígérje meg, hogy legalább 20 évig nem csatlakozik a NATO-hoz. Cserébe az Egyesült Államok továbbra is fegyverekkel látná el Ukrajnát, hogy elrettentsen egy jövőbeli orosz támadást.  

A 20 éves kikötésből következik, hogy Washington minden felelősséget levenne a saját és Brüsszel válláról ebben a tekintetben, és azt egyöntetűen Kijevre helyezné. 

Ez azt is jelenti, hogy a frontvonal lényegében a helyén maradna, és mindkét fél beleegyezne egy mintegy 1300 kilométeres demilitarizált övezet kialakításába. Hogy ki felügyelné ezt a területet, még nem világos, de az egyik tanácsadó szerint a békefenntartó erő nem vonna be amerikai csapatokat, és nem is egy tengerentúli finanszírozású nemzetközi szervezettől, például az ENSZ-től érkezne. A Trump-kormányzat célja az amerikai katonák küldése helyett vélhetően inkább az, hogy kiképzést és egyéb, főként fegyveres támogatást nyújtson ennek a kontingensnek, amely ez alapján elképzelhető, hogy többnyire lengyelekből, németekből, britekből és franciákból állna.

Azonban nagyon sok az ezzel az övezettel kapcsolatos bizonytalanság: ha amerikai erők helyett nyugat-európai országok bevonására kerülne sor mint békefenntartó kontingens, tisztázni kell, hogy az milyen méretű és összetételű lenne, ki töltené be a parancsnoki szerepet, nem beszélve ennek az egységnek a jogállásáról azon a célon túl, hogy a harcoló feleket szétválassza. A gyakorlati megvalósítás mikéntje így egyelőre meglehetősen homályos. 

Mike Pompeo nem kap szerepet az új Trump-adminisztrációban (Forrás: Wikimedia Commons)

Ez a javaslat bizonyos tekintetben visszhangozza J. D. Vance egyik szeptemberi interjújában tett megjegyzéseit, amikor azt javasolta, hogy az Ukrajna és Oroszország közötti végső megállapodás magában foglalhatna egy demilitarizált övezetet, amelyet jelentősen megerősítenének, hogy az oroszok ne támadjanak újra.

Oroszország megtarthatná az általa elfoglalt területeket, emellett biztosítva lenne Ukrajna semlegessége azzal, hogy nem csatlakozik a NATO-hoz és más szövetséges intézményhez. 

Az év elején Keith Kellogg és Fred Fleitz, akik Trump első kormányában dolgoztak, egy olyan tervezetet mutattak be, amely magában foglalja a fegyverek visszatartását Ukrajnától, amíg Kijev bele nem egyezik a béketárgyalásokba Oroszországgal. Ukrajna továbbra is megpróbálhatná visszaszerezni az elvesztett területeit, de ezt diplomáciai tárgyalások útján kellene megtennie. Elég nehéz elképzelni, hogy amikor Ukrajnát az amerikai fegyverszállítmányok tartják lélegeztetőgépen, ezek megcsappanása után képesek lennének eredményt elérni a jóval csekélyebb európai támogatásokkal együtt is. 

A leendő alelnök már korábban is reálisnak tartott egy demilitarizált övezetet (Forrás: Wikimedia Commons)

A frontvonal befagyasztása jelen állás szerint nem jönne jól Moszkvának, mivel Kurszknál az ukránok még mintegy 700 négyzetkilométernyi területet tartanak kontroll alatt. Igaz, fokozatosan szorulnak vissza, de a frontvonal rögzítése Moszkvának is „területveszteséget” jelent. Így vélhetően amíg ez a helyzet fennáll, Putyin nem lesz hajlandó tárgyalni. Az orosz elnök várhatóan január 20-ig dűlőre akarja vinni a dolgot Kurszknál, ezért sorakozhatott fel a 810. tengerészgyalogos dandárt a fronton. A kurszki sánc felszámolása azonban jelentős orosz veszteségeket hozhat. Mindez persze akkor éri meg a Kremlnek, ha a Trump-féle béketerv a gyakorlatban is működőképes lesz. 

Mi az a demilitarizált övezet? 

Ahhoz azonban, hogy egy ilyen övezet létrehozásáról beszélhessünk, előzetesen meg kell határozni annak paramétereit: elsősorban a földrajzi kiterjedését, ezt követően pedig azt, hogy benne vannak-e azok a területek, ahol jelenleg az orosz csapatok állomásoznak (például a Krím). Tradicionálisan a demilitarizált övezet egy olyan térséget jelent, ahol nem folytatható semmiféle katonai tevékenység, fegyveres csapatok telepítése és kiképzése sem, amivel együtt jár, hogy a katonai létesítményeket is el kell bontani mind orosz, mind ukrán oldalról. A probléma az, hogy jelenleg elég nehéz elképzelni, hogy a két fél kölcsönösen felszámolja az ottani katonai infrastruktúráját. 

A Koreai-félszigeten is létezik egy demilitarizált övezet (Forrás: Wikimedia Commons)

Néhány bökkenő 

Hogy Trump e stratégiák közül melyiket fogja követni – részben, egészben vagy egyáltalán –, az egyelőre nem világos. Azonban az ukrán–orosz béketárgyalások megkezdésére – nem is beszélve a megállapodás megkötéséről – irányuló bármilyen kísérletnek számos buktatója van. 

Egyrészt Ukrajna és Oroszország céljai még mindig jelentősen eltérnek egymástól. Az orosz csapatok lassan, de folyamatosan nyomulnak előre Ukrajnában, a Kreml pedig kevés hajlandóságot mutat a tárgyalásokra, és késznek mutatkozik arra, hogy a konfliktust a határain kívüli hibrid támadásokkal, például európai szabotázsakciókkal fokozza.

Putyin vélhetően tudatában van annak, hogy Trump győzelmével merőben változik a politikai irányvonal Washingtonban, ezért az elkövetkező időszakban érdemes lesz figyelni, hogy az orosz csapatok a korábbi időszakhoz képest a jelenlegi gyors ütemű előrehaladást a csapadékos időszak és a tél közeledtével legalább szinten tudják-e tartani. Putyinnak ugyanis megfordulhat a fejében, hogy Trump győzelme után most kell minél gyorsabb előrehaladást elérnie, ha a leendő elnök valóban be akarja fagyasztani a konfliktust a frontvonalak mentén.  

Zelenszkij azonban továbbra sem akar hallani területveszteségről, igaz, a Budapesten tartott Európai Politikai Közösség találkozóján a szokásosnál konszolidáltabban fogalmazott. 

A NATO egyes szövetségesei részéről is kemény ellenállás várható, főleg azoktól, amelyek az orosz lépéseket a saját országukra nézve közvetlen fenyegetésnek tekintik. Elina Valtonen finn külügyminiszter azt mondta, hogy nem tud Trump csapatának konkrét javaslatairól, de kijelentette, hogy nem lehet semmilyen tárgyalás anélkül, hogy Ukrajna beleegyezne abba, hogy asztalhoz ül, mégpedig a saját feltételei szerint. Zelenszkijt, akinek az országa katonai és pénzügyi támogatás tekintetében nagymértékben függ az Egyesült Államoktól, Trump – Putyinnál könnyebben – tárgyalásokra kényszeríthetné, csakhogy az ukránok a területátadást Moszkva előtti kapitulációnak tekintik, és egy esetleges békemegbeszélés során Zelenszkijnek ezt is figyelembe kell vennie. 

Marco Rubió leendő külügyminiszter nem szavazta meg a legutóbbi Ukrajnának szánt segélycsomagot (Forrás: Wikimedia Commons)

Trump azt mondta, hogy Ukrajna túlélése fontos az Egyesült Államok számára, csakhogy többször bírálta Zelenszkijt, és ez az álláspontja aggaszt néhány kijevi és európai tisztviselőt, akik attól tartanak, hogy az új amerikai vezetés egy olyan rendezést szorgalmazhat, amely Oroszországnak kedvez. Ehhez képest Zelenszkij is érzékelte a washingtoni változásokat, és gratulált a megválasztott elnöknek a győzelméhez. Donald Trump már a kampányában is számtalanszor kijelentette, hogy célja az amerikai erőforrások kimerülésének megfékezése és prioritásként kezeli a háború befejezését. 

A kiegyezés valószínűsége 

Jelenleg a legreálisabb forgatókönyv az, hogy a megszállt orosz területek egy részéről Kijevnek le kell mondania. Bármelyik rendezési koncepció részben vagy egészben való megvalósítását azonban nehezíti, hogy előzetesen nem egyeztettek egyik háborúban álló féllel sem – igaz, ezt még megtehetik. 

Trump tanácsadója szerint a béke a prioritás, nem az ukrán területek visszaszerzése 

Ez utóbbi irányba mutat Bryan Lanzának a Republikánus Párt stratégáját tükröző kijelentése is, amely szerint az új vezetés azzal a kéréssel fog Zelenszkijhez fordulni, hogy vázolja fel a szerinte reális békevíziót.

A BBC-nek adott interjújában hozzátette, hogy ha az ukrán elnök úgy véli, hogy csak a 2014-ben annektált Krím félsziget visszacsatolásával érhető el a béke, akkor azzal azt fogja mutatni, hogy nem gondolkodik komolyan a harcok beszüntetéséről.

Lanza azt is kifejtette, hogy a Krím visszacsatolása jelenleg nem realitás, és nem is szerepel Washington céljai között – ellentétben a mielőbbi béketeremtéssel. Szerint ugyanis ha Kijev azt várja, hogy amerikai katonák harcoljanak azért, hogy visszakapják a Krímet, akkor magukra maradtak, ugyanis Trumpnak sokkal fontosabb a háború befejezése és az emberi veszteségek megállítása. 

Bryan Lanza (jobbra) szerint a béke a prioritás (Forrás: Flickr)

Zelenszkij követelései nagyon is hasonlítottak elődje, Petro Porosenko elképzeléseire. Ő sem ismert kompromisszumot Ukrajna függetlenségét illetően, így az orosz befolyási övezetbe való visszatérés elutasítása akkor sem jelentette vita tárgyát.

Ezzel jelenleg sincs probléma, azonban Porosenko egyik kikötése akkor valahogy úgy hangzott, hogy nem fog beleegyezni a fegyveres erők kapacitásának korlátozásába arra hivatkozva, hogy az az ukrán államiság garanciája, a másik pedig, hogy amíg nem szabadítják fel az ország területét, addig nem lehet kompromisszumot kötni és jóváhagyni a szankciók feloldását. Ez utóbbi kettő Zelenszkijnél is hangsúlyos, azzal a különbséggel, hogy a felszabadítás merőben más területeket érint és jelent, mint Porosenko idején.

Kettejük feltételei egybecsengenek: érthető, hogy a követeléseiknek tükröznie kell az ukrán politikai osztály hangulatát, de a realitásokat, az ukrán állam képességeit és eszközeit sem akkor, sem most nem mérték fel rendesen, és így közelítettek, illetve közelítenek a kompromisszum felé. 

Vagyis a Trump-kormányzatnak nehéz dolga lesz, ha a háta mögött álló társadalmi felhatalmazásnak eleget akar tenni, az orosz és az ukrán álláspontban ugyanis még minimálisan sem közelednek. Így Trumpnak elsősorban ezen a területen kellene előrelépést elérnie az elkövetkező időszakban, és miután mindkét fél hajlandóságot mutat a kompromisszumra, utána lehet meghatározni a háború utáni rendezés tartalmi elemeit.

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons