A híres orosz gondolkodó szerint Donald Trump győzelme az amerikai elnökválasztáson történelmi jelentőségű, ami csak az 1917-es vagy 1945-ös eseményekhez hasonlítható. Dugin, bár elég radikális, írásában is több sarkosan megfogalmazott, kifogásolható gondolatot jelentetett meg, de a véleménye fontos, mert a közhiedelemmel ellentétben rámutat, hogy a béke megteremtésekor érdemes figyelni az oroszokra is.  

Alekszandr Geljevics Dugin orosz filozófus a tradicionalizmusban gyökerező eurázsianizmus továbbfejlesztője. Sokat foglalkozott egy olyan eurázsiai birodalom gondolatával, amely képes lenne szembeszállni az Egyesült Államok vezette nyugati világgal. Egyesek szerint jelentős a befolyása Vlagyimir Putyin orosz elnökre és politikájára – mások ezt tagadják… 

Dugin az egész világrend alapvető változásának nevezte a választásokat, annak ellenére, hogy Oroszországban sokan tudatosan próbálták lekicsinyelni ennek a jelentőségét. Így tett Putyin is, és bár várták és számoltak Trump győzelmével, ezt különösebben nem hangoztatták. Épp ellenkezőleg, gyakran különféle módokon leplezték az elvárásaikat, nehogy ezzel ártsanak az új elnök esélyeinek. Példaként felhozható Putyin kijelentése, aki Kamala Harris mellett tette le a voksát, mondván „fertőző a mosolya”. Ezt egyértelműen azért tette, hogy ne ássa alá azt a jelöltet, aki a számukra egy teljesen új perspektívát jelenthet a Nyugattal, az Egyesült Államokkal való kapcsolatok fejlesztésére, és általában a világ új erőviszonyainak kialakítására. 

Dugin szerint tehát Trump nem csupán az amerikai republikánusok egyik jelöltje, a megválasztása egy világforradalom, egy konzervatív forradalom. Az, hogy egyszer már sikerült elnyernie az elnöki posztot, majd Biden elnöksége alatt minden csapást kibírt, hogy az elmúlt években nem zárták be, nem ölték vagy semmisítették meg, és most újra megnyeri az elnökválasztást, az nem lehet véletlen.  

Ezt már nem lehet rendszerhibának, balesetnek nevezni, ez már egy trend, egy alapvető irányvonal.  

Trump mindezt megfejelte azzal, hogy J. D. Vance-t választotta alelnökjelöltjének, aki az amerikai politikában ezen a szinten először nyilatkozta azt, hogy a „posztliberális jobboldal” ideológiáját képviseli. E kijelentésénél semmi sem lehet jelentősebb. Ez ugyanis az igazi jobboldal, ide azok tartoznak, akik a hagyományos értékek, és nem a nagyvállalkozások mellett állnak ki. A jobboldal alapvetően jobboldali konzervatív, nevezzék azt illiberálisnak, vagy ahogy ő maga mondja, posztliberálisnak.

Az, hogy Trump győzött Vance-szel, aki fiatal és ideológiailag a konzervatív forradalom felé orientált, azt jelenti, hogy ez a politikai irányvonal hosszabb ideig velünk marad. 

Jól mutatja Dugin hajlamát a nagyotmondásra az a gondolatmenete, amelyben kifejti, hogy mivel Trumpot immár nyolc éve minden demokratamániás folyamatosan putyinistának nevez, ezért szerinte bátran kijelenthetjük, hogy a putyinizmus győzött az Egyesült Államokban: Amerika – írja sarkítva Dugin – arra szavazott, hogy „olyan embert akarnak, mint Putyin”. 

„Karthágónak vesznie kell” 

Dugin Ukrajnával kapcsolatban is kimutatja a radikalizmusát. Az ókori római konzul, az idősebb Cato a „Karthágónak vesznie kell” szónoki fordulatára megalkotja annak oroszokra vonatkozó, „Kijevet el kell foglalni” változatát. Odáig megy, hogy szerinte a „csapataiknak el kell érniük Lvovot, felszabadítva az egykori Ukrajna egész területét”. 

Emberileg érthető Dugin dühös megnyilvánulása, hiszen nem olyan rég egy ellene tervezett merénylet során vesztette el a lányát.  

Az orosz filozófus tehát azt tanácsolja az oroszoknak, hogy ne várjanak csodákat Trumptól és új kormányától, hanem nyerjék meg az ukrajnai háborút és szabadítsák fel az egykori ország teljes területét Természetesen szerinte fontos, hogy az új elnök milyen feltételeket kínál majd az oroszoknak, de ezt másodlagosnak tartja, fontosabbak számára a győzelem felé tett további lépések.  

Dugin szerint Trump tanácsadói köre nyíltan megveti az ukrán állam vezetését, mivel szerintük Zelenszkijt és a kormányát teljesen az amerikai demokraták hozták létre, akik mögött azok a globalisták állnak, akik a Nyugatot és az Egyesült Államokat belehajszolták a kudarcba fulladt ukrajnai kalandba. Trump emberei közül többen szerepelnek a Mirotvorec adatbázisában, ahol az ukránok örömmel tesznek közzé információkat az ellenségeikről. Donald Trump Jr. és Tucker Carlson ott van ezen a listán.  

Úgy gondolja, hogy e konfliktusnak hamarosan vége szakad, és nem azért, mert Kijevtől közvetlenül megtagadnák a támogatást. Nem valószínű, hogy Trump azonnal leállítana mindent, és azt mondaná az oroszoknak: „azt csinálhatsz velük, amit csak akarsz”. De a hatalomra került republikánusok jó eséllyel egy időre elfelejtik az ukrán háborút. Vagy talán örökre. Azt mondják, hogy vannak sokkal fontosabb saját problémák: az amerikai társadalom, az uralkodó osztály hanyatlása, a vad korrupció, a hagyományos amerikai értékek elleni támadás. 

Ugyanakkor Trump nagy valószínűséggel támogatni fogja Netanjahut, ami rossz hír a Közel-Kelet arab lakosságának. Emellett az USA fokozza a Kínával folytatott kereskedelmi háborúját is. Talán aktívabban támogatják Dél-Koreát az Észak-Koreával való konfrontációban. Vagyis a  

győzelme nem jelenti minden probléma megoldását, de nyilvánvaló, hogy eltereli a figyelmet az ukrán konfliktusról, méghozzá azért, mert ez sem Amerikának, sem Trumpnak nem hoz hasznot. 

Az orosz filozófus számára nyilvánvaló, hogy az új elnök Bident fogja hibáztatni mindazért, ami történt. Még az is elképzelhető, hogy bíróság elé állítják Bident, Kamala Harrist és az ukrajnai vérfürdőt kirobbantó klikkjüket. Ám az oroszok számára mindebben az a legfontosabb, hogy Ukrajna nagyjából a 15. helyre kerül a Trump és Vance vezette Fehér Ház politikai prioritásai közül.  

Többen arra számítanak, hogy az új elnök meglehetősen kemény ultimátumot adhat Moszkvának, miszerint azonnal állítsák le a hadműveleteket. Dugin szerint ez nem valószínű, mert realista és pragmatikus lévén tökéletesen megérti, hogy Putyin ebbe nem fog beleegyezni. És akkor mi lesz? Megígérte, hogy leállítja a háborút, de nem tudta megtenni.  

Ami a világ egészét illeti, Trump visszatérése az egyetlen módja annak, hogy elkerüljük a világháborút, a nukleáris apokalipszist,  

és továbblépjünk egy többpólusú világ felé anélkül, hogy közvetlen konfliktusba kerülne a nyugati hegemóniával. Trumpnak megvan az elképzelése arról, hogyan kell Amerikát újra naggyá tenni. Nem a globalizmuson, a demokratikus imperializmuson keresztül vagy egy egységes modell minden nemzetre való rákényszerítésével, amelyet a liberálisok és a demokraták elsősorban az amerikai társadalomra próbáltak ráhúzni. 

A „mélyállam” kettészakadása 

Dugin szerint Trump nem tudott volna nyerni, vagy inkább senki sem ismerte volna el őt győztesnek, ha az Egyesült Államok „mélyállamában” nem oszlanának meg az álláspontok. Hogy a háttérhatalom sem egységes, annak oka egyszerű, a globalista A terv, amelyet minden korábbi demokrata és republikánus jelölt követett, zsákutcába jutott. 

Most Trumpnak egyedülálló lehetősége van egy tisztességes, többpólusú világrendhez kapcsolódó B terv megvalósítására. Ezért a legutóbbi kazanyi BRICS-csúcs nemcsak egy nagyszerű gesztus volt, hanem hatékony beavatkozás is az amerikai választásokba. Az új elnök pedig lehetőséget kapott arra, hogy más stratégiát próbáljon ki Amerika vezető szerepének megőrzésére, amihez nem kapcsolódik a többpólusú világgal való közvetlen konfrontáció. 

Írása végén összefoglalja Trump ideológiáját, amely nem liberális, nem globalista, és szembemegy azokkal a trendekkel, amit ma a globális Nyugat követ: az LMBT-vel és a poszthumanizmussal. Ez a jelenlegi poszthumanista, posztgender valóság irányába mutató tendencia a legerősebb ideológiai, gazdasági, pénzügyi és kulturális központokat érinti, és ez nemcsak Bernard-Henri Lévy, Yuval Noah Harari, Klaus Schwab, az amerikai demokraták, hanem minden ország globalista liberális elitje. Nem véletlen, hogy Harari azt mondta: Trump győzelme mindennek a végét jelenti. A liberálisok szerint a megválasztása az egész világon katasztrofális lesz a fejlődés – általuk vélt – „egyetlen” útja számára.

És ez a „katasztrófa” már megérkezett.  

Dugin az oroszoknak pedig azt tanácsolja, hogy ilyen körülmények között fontos, hogy ne feledkezzenek meg önmagukról, erősítsék a szuverenitásukat. Kezdjék el még nagyobb erőfeszítésekkel megvédeni az értékeiket, mert egy többpólusú világot építenek, amely az állami civilizációk szuverenitásán alapul. 

A fenti cikk egyáltalán nem tükrözi a Makronóm véleményét, csupán a tájékoztatást szolgálja.