A COP29 deklarált, igen hangzatos célja, hogy a résztvevők egyértelmű, mérhető és ambiciózus kötelezettségvállalásokat fogadjanak el a klímaváltozás elleni intézkedések terén, vagy legalább mozduljanak el azok szélesebb körű betartatása irányába. E feladat része a klímavédelmi finanszírozás emlegetett növelése, így 2025-re a jelenlegi források tízszeresére kívánják emelni a költségkeretet.
Az éghajlatváltozás elleni harc finanszírozásában ugyan lényeges mérföldkőnek számít a 2022-ben elért 100 milliárd dolláros összeg, amelyet a fejlett országok vállaltak a globális dél államainak támogatására. Dicséretes az is, hogy a multilaterális fejlesztési bankokon (MDB) keresztüli teljes klímafinanszírozás tavaly már meghaladta a 125 milliárd dollárt. (Igaz, azzal a szépséghibával, hogy ebből az összegből több mint 50 milliárdot a fejlett országok használtak fel.) Sokkal nagyobb gond viszont, hogy az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) és az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye UNFCCC szerint ez a jelenlegi összeg messze elmarad az igényektől: egyes becslések szerint 2030-ig évente akár 2300–2700 milliárd dollár is szükséges lehet a klíma- és természetvédelmi célokra, különösen a párizsi megállapodásban rögzített irányok betartására. A konzervatívabb ENSZ-becslések a fent említett 1100 milliárd dolláros szint körül szóródnak, ami 2030-ig fokozatosan emelkedne évi 1800 milliárdig, ám még a 2025-ben szükséges 1100 milliárd dollár is több mint tizenkétszerese a tavalyi magyar költségvetési bevételeknek.