Európa legnagyobb lítiumlelőhelye forog kockán a szerbiai a Jadar-völgyben, ahol a Rio Tinto bányavállalat évente 58 ezer tonna nyersanyagot akar kitermelni.

Ez 1,1 millió elektromos autó gyártásához elegendő, és az Európai Unió lítiumigényének mintegy 17 százalékát fedezné. 

A projekt ellen azonban több tízezer szerb tiltakozik, akik környezeti károktól tartanak. A Handelsblattban megjelent interjúban a Rio Tinto vezérigazgatója, Jakob Stausholm azt nyilatkozta, hogy  elképzelhető, hogy a projekt csúszni fog. Stausholm kifejtette, hogy az engedélyezéstől az első termelésig egyébként is körülbelül négy év telik el, és minden alkalommal, amikor a projekt csúszik, ez az időintervallum még inkább kitolódik, így pedig a bevételtermelés is. 

A német autóipar nagy reményeket fűz a projekthez. A Jadar-völgyben lévő kőzet 1,8 százalékos lítiumkoncentrációjával ez egyike azon keveseknek Európában, amelyek versenyképesek az ausztráliai vagy kanadai bányaprojektekkel. Még Olaf Scholz német kancellár is Szerbiába utazott a nyáron, és mint kiderült, az EU és Szerbia között nyersanyagipari partnerséget kívánnak létrehozni. 

Forrás: Handelsblatt

A vezérigazgató azt is kifejti, hogy miért nem ijed meg Kínától, mit gondol a bürokratikus akadályokról, és elmagyarázza a 2030-ra kitűzött célt, hogy addigra 50 százalékkal csökkentse a konszern a káros anyagok kibocsátását. 

Stausholm szerint az igaz, hogy Németország függ a kritikus nyersanyagoktól, különösen Kínától, de nem tart attól, hogy emiatt meghiúsul Európa energia- és mobilitási átállása.

Szerinte ez nem fenyegetés, de amit Kína jelenleg tesz, az lenyűgöző: senki sem küzd elszántabban az éghajlatváltozás problémájával. Az ország olyan ütemben bővíti a megújuló energiákat, ahogyan senki más. Másrészt egyetlen más gazdaság sem fogyaszt több energiát, mint Kína, természetesen azért, mert az ázsiai ország a világ termelési központja.

Az árutermelés pedig természetesen szén-dioxid-intenzív. Tehát szerinte a világnak örülnie kellene Kína zöldberuházásainak. A vezérigazgató szerint igaz, hogy Kína exportkorlátozásokat vezetett be a kritikus nyersanyagokra, például a ritkaföldfémekre, de nem feltétlenül következik ebből az, hogy további tömeges korlátozások jönnének. 

Bár Kína valóban meghatározó szerepet tölt be az ellátási láncban, különösen a nyersanyagok feldolgozásában, de maga is függ a nagy mennyiségű érc importjától – Afrikából, Latin-Amerikából, és a világ minden tájáról. Tehát Kínának is komoly kockázata van az ellátási láncban. Kína társadalma az árutermelésre épül, ugyanakkor az ipar szén-dioxid-mentesítésére törekszik. Mindkettőhöz stabil ellátási láncra van szüksége. 

Tiltakozás a projekt ellen (Forrás: Flickr)

Sok szakértő szerint Kína monopolhelyzete aggodalomra ad okot. Stausholm úgy véli, hogy nekünk Nyugaton többet kell befektetnünk a nyersanyagok feldolgozásába, mivel az azok iránti kereslet az energetikai átállás miatt növekedni fog, így a beruházásnak mindenképpen van értelme. Nyugaton az elmúlt 25 évben az ipar leépülését tapasztaltuk, szerinte ugyanakkor Kína termelése hihetetlenül hatékonnyá vált, ahogy Ázsia általában véve is. Ez az egyetlen régió, amely jelenleg képes nagy mennyiségben akkumulátorokat gyártani. 

A vezérigazgató szerint a nyugatnak nehéz dolga van a felzárkózási versenyben. Amikor azonban a nyersanyagok bányászatáról és feldolgozásáról van szó, nyugati vállalatként abszolút versenyképes a Rio Tinto. Szerbiában nemcsak lítiumbányát, hanem feldolgozóüzemet is építenek. A stratégiájuk pedig nagymértékben az akkumulátor minőségű lítium értékesítésére összpontosít. 

Az EU nagy reményeket fűz a lítiumbányászathoz a szerbiai Jadar-völgyben. A környezetvédők azonban attól tartanak, hogy a kitermalés nehézfémekkel szennyezi majd a talajvizet, ezért szerbek tízezrei tüntetnek a beruházás ellen A Rio Tinto vezérigazgatója szerint egy olyan projektet, amely a természetre nézve szennyeő, soha nem engedélyeznének, és azt nem akarná a szerb kormány sem. Szerinte ugyanez vonatkozik arra a híresztelésre is, hogy a bányászat miatt a környéken nem lehetne többé mezőgazdaságot folytatni. Stausholm szerint ez a dezinformáció a közösségi médián keresztül terjedt el, és ők mint vállalat, nincsenek jól felkészülve ennek a kezelésére. 

Forrás: Handelsblatt

A vezérigazgató bár nem mondta, hogy a szerbiai projektjük veszélyben van, de szerinte nagyon fontos, hogy a bányavállalatok megértsék, hogy a helyi közösség mindig elsőbbséget élvez. El kell oszlatni a félelmeiket, és olyan feltételeket kell teremteni, hogy a lakosság profitáljon a nyersanyagok kitermeléséből. Ezt húzza alá, hogy korán párbeszédet kezdtek az ott élőkkel, és kezdetben nem tapasztaltak nagy ellenállást. Ez csak a közösségi médiában megjelenő dezinformációk miatt alakult ki, és ez nagy probléma. Stausholm hisz ebben a projektben, és szeretné, ha megvalósulna. De végül is Szerbiának kell meghoznia ezt a döntést. 

Elmondta, hogy az engedélyezéstől az első termelésig körülbelül négy év telik el. Minden alkalommal, amikor az odáig vezető úton valamiért vissza kell lépni, az időpont egyre távolabb kerül, ahogy az is, hogy mikor elkezdenek el bevételt termelni. Ez nagyon fájdalmas, de nem sokat tehetnek ellene. Arizonában van egy rézprojektjük is, amely már majdnem 12 éve az engedélyezési szakaszban toporog. 

Az EU kritikus fontosságú ásványkincsekről szóló törvénye kimondja, hogy 2030-tól egy stratégiai nyersanyag legfeljebb 70 százaléka származhat egyetlen harmadik országból. E törvény egyedülálló változást jelent Európa nyersanyagtermeléssel kapcsolatos hozzáállásában. Stausholm számára ez egy nagyon fontos lépés, amely valóban fordulatot hozhat. 

Hangsúlyozta azt is, hogy ez egy magánvállalkozás, és normális üzletet szeretnének működtetni. A kormányoknak azonban fontos szerepük vanb, például a megfelelő infrastruktúra és az engedélyek biztosításában. Ez nem azt jelenti, hogy rövidíteni akarnak az engedélyezési folyamatokon, de néha vannak bürokratikus akadályok, amelyek boizony évekbe kerülnek. 

A nyersanyagok iránti kereslet nagy, így Például a lítium iránti az előrejelzések szerint 2040-re a kilencszeresére nőhet. A bejelentett lítiumprojektek ennek a keresletnek csak az 50 százalékát fedezik. Stausholm szerint ebből nem következik az, hogy meg is bukik az energetikai átállás. 

Forrás: Flickr

Szerinte van elég lítium a világon, a trükk csupán az, hogy azt ott kell kitermelni, ahol a legmagasabb a koncentráció. Ott a legkisebb a természetkárosítás, ahogy a költségek is. Hozzátette, hogy egyébként a szerbiai Jadar-völgyben bányászott lítium lenne a legjobb minőségű Európában. 

A csökkenő érctartalom a réz esetében jelent különösen problémát. A bejelentett bányaprojektek – szintén az alacsony ár miatt – csak a várható kereslet 50 százalékát fedezik. A réz jelenleg kevesebb mint 10 ezer dollárba kerül tonnánként. Stausholm szerint arról, hogy mikor éri meg a Rio Tinto számára a bányászat és a konkrét árakról nem nyilatkozhatnak, különösen azért nem, mert az egyes projektek költségei nagyon-nagyon eltérőek.

Ha az ár túl alacsony ahhoz, hogy új befektetéseket vonzzon, akkor a jövőben rézhiány lesz. Ebben az esetben az ár ismét emelkedni fog, és több rezet fognak kitermelni, de a kereslet kielégítése továbbra is kihívás marad. A nagy bányák némelyike a termelés hanyatló fázisában van, de úgy gondolják, hogy jó helyzetben vannak a rézágazatban is. 

Az energetikai átmenethez nyersanyagokra van szükség, de ezek kitermelése és előállítása nagyon szén-dioxid-igényes. Stausholm a Rio Tinto kitermelése és feldolgozása közbeni kibocsátásokkal kapcsolatban azt a célt tűzte ki, hogy 2030-ig 50 százalékkal csökkenti az emissziót. A gyártási folyamatokról zárásként annyit mondott, hogy számosat újragondolnak, például hogy szén-dioxid-mentes alumíniumot állítsanak elő. A valóság azonban az, hogy tudják, hogyan lehet 2030-ig 50 százalékkal csökkenteni a kibocsátást, de azt még nem, hogy hogyan érhetik el a nettó nullát 2050-re. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Flickr