Mióta Oroszország ukrajnai inváziója európai energiaválságot idézett elő, a blokk nem volt teljesen őszinte a szörnyű helyzetével kapcsolatban. Például ami az időjárással kapcsolatosan a puszta szerencse, azt stratégiai sikerként értelmezték – félre. Most még rosszabb a helyzet: az európai döntéshozók saját magukat próbálják „gázégővel felmelegíteni” az energiakilátások kapcsán – vélekedik a helyzetről Javier Blas, a Bloomberg véleményrovatának energia- és árupiaci rovatvezetője. 

Az eredmény egy újabb magas energiaárakkal tűzdelt tél lehet, nemcsak a gáz, hanem a villamos energia esetében is, ami tovább sötétítené be a régió energiaigényes vállalatainak jövőjét. Ritkán telik el úgy hét, hogy valamelyik nagy feldolgozóipari ágazat ne jelentene be gyárbezárásokat, munkahelyek megszűnését és több milliárd eurós leírásokat. A háztartások is megéreznék a csapást: a lakossági gáz- és villamosenergia-árak emelkednének, ami felpörgetné az inflációt, és újabb fejfájást okozna az Európai Központi Banknak és a többi európai nemzeti pénzintézetnek. 

Az európai nagykereskedelmi gázárak a héten 47 euróra emelkedtek megawattóránként, ami a februári mélypont duplája.  

Bár a jelenlegi árak töredékei az energiaválság legsúlyosabb időszakában, azaz 2022 közepén elért több mint 300 eurós MWh-kénti csúcsnak, a 2010-2020-as átlagnál továbbra is mintegy 130 százalékkal magasabbak. 

A kihívás két árban foglalható össze. Az első a földgáz európai ára, amelyet az úgynevezett Title Transfer Facility (TTF) benchmark alapján mérnek. November 20-án ez az ár egymillió brit hőegységenként (mBtu) 14 dollár körül volt. A második ugyanennek a gáznak az ára, de az Egyesült Államokban, a Henry Hub benchmark alapján mérve. Ugyanebben az időpontban ez 3 dollár volt mBtu-ként.  

Most képzeljük magunkat egy globális, energiaigényes gyártóvállalat igazgatótanácsának a helyébe. Mennyi időbe telne, amíg úgy döntenének, hogy Európa nem jó helyszín a jövőbeli befektetésekhez?  

– tette fel a kérdést Javier Blas. 

Szerencsénk volt 

Miután Oroszország 2021-ben csökkentette az Európába irányuló gázszállításait, a régió energiatakarékossági intézkedésekkel, a nyári gázkészletek felhalmozásával, a megújuló energiaforrások nagyobb mértékű bevezetésével és rengeteg cseppfolyósított földgáz tengerentúli beszerzésével reagált. Az intézkedések célja az volt, hogy csökkentsék a régió Kremltől való függőségét, és ellensúlyozzák a hazai gáztermelés csökkenését, különösen Hollandiában, ahol politikai okokból bezártak egy jelentős gázmezőt, és az Egyesült Királyságban, ahol a kormány megemelte az északi-tengeri kitermelésre kivetett adókat. 

Az európai döntéshozók a politikák kombinációját a stratégiai tervezés mesteri húzásaként mutatták be. Azt mondták maguknak, hogy sikerrel jártak.  

Természetesen sok jó politika is volt, de ugyanilyen sok szerencse is közrejátszott. Például, hogy orosz gáz továbbra is áramlott Európába, csak más módon. 

Miért szerencse? Először is, két egymást követő télen Európa meleg, csapadékos és szeles évszakot élvezett – ami tökéletes volt mind a fűtési igény csökkentésére, mind a sok szél-, nap- és vízenergia előállítására. Másodszor, a régiónak csak korlátozott mértékben kellett versenyeznie az Ázsiából érkező LNG-szállítmányokért, mivel Kína és más országok a Covid-19 világjárvány hatásaitól való felépüléssel küszködtek. Mindkettőnek köszönhetően Európa hatalmas készleteket tudott felhalmozni a tél előtt. És mivel a hideg évszak nem volt olyan hűvös, mint általában, a tavasz beköszöntével jelentős tartalékok maradtak. 

A szerencse azonban elpártolt. Az időjárás hidegre, szélcsendesre és szárazra fordult. A németeknek van erre egy szavuk: dunkelflaute – a szélcsendes és felhős időjárás, amely kevés megújuló termelést eredményez. Európa november elején hosszú dunkelflautét szenvedett el, és a jövő héten valószínűleg újabb következik. Ázsia pedig egyre több LNG-t importál, ami felhajtja az árakat. Európa viszont mintegy ötödével kevesebb LNG-t vásárolt, mint az elmúlt két évben. Az eredmény? Európa nagymértékben igénybe veszi a gáztárolóit. November első két hetében a készletekből való gázkivétel a második legnagyobb volt 2010 óta ebben az időszakban.  

A jelenlegi tendenciák alapján a tárolási szintek novemberben 2016 óta a legnagyobb mértékben fognak csökkenni, kétszer annyira gyorsan, mint 2022-ben és 2023-ban. 

Nem fagyunk meg, de lesz mit pótolni 

Még ha az időjárás hideg is marad, Európában nem lesz fizikai gázhiány. A földrész a 2023–2024-es évekből fennmaradt jelentős tartalékának köszönhetően a jelenlegi fűtési szezont bőséges, a teljes kapacitás mintegy 95 százalékát kitevő készletekkel kezdte meg. Nem valószínű azonban, hogy a 2024–2025-ös tél olyan magas tárolási szintekkel zárul majd, mint az előző kettő. 

Idén tavasszal a téli szezon 60 százalékos töltöttségű tárolókkal ért véget; az előző évben ez az érték 55 százalék volt. Még nagyon korán van, de a jelenlegi tendenciák alapján egy átlagos tél 2025 tavaszán alig 50 százalék alatt hagyná, egy hideg évszak pedig akár 35-45 százalékra is csökkenthetné a készleteket.  

Bármi is lesz a végeredmény, egy dolog egyértelmű: Európának jövő tavasszal és nyáron sok gázt kell vásárolnia, hogy a 2025–2026-os tél előtt újratermelje pufferét. 

Ez az oka annak, hogy az európai határidős gázárak 2025 áprilisától 2025 októberéig – jellemzően a tavasztól őszig tartó időszakban alacsonyabbak szoktak lenni, mivel ilyenkor a kereslet csökken – szokatlanul magas szinten mozognak a 2025 novemberétől 2026 márciusáig tartó időszakhoz képest. A fogyasztók számára a nagykereskedelmi piacon tapasztalható tendencia hosszabb-rövidebb ideig magasabb kiskereskedelmi árakat jelent. 

A szakértő szerint Európa mindeközben azzal áltatta magát, hogy nagyrészt megoldotta az orosz gázfüggőség problémáját. Ám ez nem így történt: igaz, hogy csökkentette függőségét az orosz vezetékes gáztól – bár nem teljesen –, de növelte az orosz cseppfolyósított földgáz vásárlását is. A hivatalos adatok szerint Norvégia és az USA után Oroszország továbbra is a harmadik legnagyobb európai gázimportforrás. 

Az EU különböző gázszállítóinak piaci részesedése (százalékban) és értéke (milliárd köbméterben) 2023-ban: 

1. Norvégia: 30,3%, 87,8 milliárd köbméter 

2. Egyesült Államok: 19,4%, 56,2 milliárd köbméter 

3. Észak-Afrika: 14,1%, 41 milliárd köbméter

4. Oroszország (csővezeték): 8,7%, 25,1 milliárd köbméter  

5. Oroszország (LNG): 6,1%, 17,8 milliárd köbméter 

6. Egyesült Királyság: 5,7%, 16,6 milliárd köbméter 

7. Katar: 5,3%, 15,5 milliárd köbméter 

8. egyéb: 10,3%, 29,9 milliárd köbméter

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke felvetette, hogy az orosz cseppfolyósított földgázt amerikaival kellene helyettesíteni, hogy ezzel kedveskedjen Donald Trump leendő elnöknek. Ez azonban Javier Blas szerint még nagyobb téveszme. Az ötletnek semmi értelme. Először is, az amerikai termelés már nagyrészt lekötött.  

Ha Európa több amerikai LNG-t akar, akkor magasabb árat kell fizetnie, mint Ázsiának a szállítmányok átirányításáért. Nagyon valószínűtlen, hogy Brüsszel és a nemzeti kormányok által előírt zöldcélkitűzések teljesítése érdekében nyomás alatt álló európai közműszolgáltatók olyan 15-20 évre szóló szerződéseket kössenek, mint amilyeneket az amerikai LNG-termelők követelnek.  

A szakértő szerint VDL megjegyzései úgy hangzottak, mint egy kétségbeesett kísérlet arra, hogy úgy tegyenek, mintha létezne gázpolitika. Felmerül a kérdés: ha az Európai Bizottság úgy gondolja, hogy több amerikai gázra lenne szüksége, miért nem használta diplomáciai erejét arra, hogy panaszt tegyen a Fehér Házban az új LNG-terminálok jóváhagyásának szüneteltetése miatt? 

És ha Európa továbbra is annyira szűkében van a gáznak, hogy szüksége lenne egy Trumppal kötött megállapodásra, hogy több amerikai cseppfolyósított földgázhoz jusson, akkor Brüsszel miért nem ösztönzi a hazai gáztermelés fellendítését, beleértve az alacsonyabb adókat is? Európának hamarosan választ kell adnia ezekre a kérdésekre. 

(Források: Bloomberg; Bruegel; Council of the European Union)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime