Az Eurázsia Fórum első napján a délutáni program egyik fókusza a geopolitikára irányult. A világ radikális gazdasági és politikai-hatalmi változásokon megy keresztül. Az újonnan kialakuló erőközpontok átformálják a globális rendet, és ezzel párhuzamosan az ipari forradalom 5.0-ás technikai vívmányaival a konfliktusok jellege a befolyási, erőforrás- és ellátási szférák irányába tolódik el. A kommunikáció kulcsfontosságú a termelékenység és a problémamegoldás fokozásában, miközben a logikus döntéshozatal révén hozzájárul a jövőnkhöz.  

Hogyan lehetne párbeszéddel ezeket a konfliktusokat deeszkalálni vagy akár megelőzni, miközben támogatni lehetne a fenntarthatóságra való átállást? Vannak-e más békeközvetítési lehetőségek?  

Az első beszélgetést Csizmadia Norbert, a PADME Alapítvány kuratóriumi elnöke moderálta. A beszélgetésen részt vett még C. Gülşen Karanis Eksioglu, a Török Köztársaság nagykövete, az Antalya Diplomáciai Fórum társkoordinátora, valamint Vang Huijao, a Kína és Globalizáció Központ (CCG) alapítója és egyben elnöke. 

Forrás: X

Eksioglu szerint nagyon sokat beszélünk a geopolitikáról, ami nagykövetként szerves része a napirendjüknek. Elmondta, hogy a geopolitikát gyakran használják a nemzetközi politika változása miatt.

Azt látják a régi paramétereken (tehát a korábban általink ismert unipoláris világrend alapszabályain), hogy azok a nemzetközi kapcsolatokban már nincsenek meg egykori formájukban: a multilaterális megállapodások, intézmények nem tudnak kellő választ adni a jelenkor kihívásaira.

Fontos felhívni a figyelmet az egyre gyakoribb geopolitikai rivalizálás jelenségére. Ennek egyik megnyilvánulásai a kibertámadások is. A geopolitika szerinte azért is jut egyre fontosabb szerephez, mert a jelenlegi mechanizmusok nem képesek megválaszolni a kihívásokat, ezért érdemes a jövőbe tekinteni: új szereplők vannak a nemzetközi kapcsolatokban, így például az NGO-k. Elmondta, hogy amikor kiberfenyegetésről beszélünk, akkor új csataterekre gondolunk, amelyeknek a korábbi időszakokkal ellentétben már nincsenek földrajzi határai. 

A török pozíciókról elmondta, hogy országának egyedi szerepe van az eurázsiai stabilitás kialakításában. Szerinte ha figyelembe vesszük a török külpolitikát, akkor 261 missziójukkal ők voltak a 3. legjelentősebb diplomáciai fórum. Fontos szerepet töltenek be a regionális stabilitásban is. A multilaterális platformoknak a modernkori kihívásokra való gyenge reakcióképessége felértékeli a törökök szerepét, ahogy a Türk Tanácsot is. A regionális szervezetek ugyan képesek regionális megoldást felmutatni, de a török külpolitika másik brandje a békeközvetítés, aminek kapcsán hangsúlyozta,  

fontos, hogy a békét az összes nemzetközi szervezettel összefogva támogassák, mert csakis így található megoldás a jelenkori problémákra. 

Eksioglu megjegyzete azt is, hogy a tehetség, a készségek, a tudásalapú iparágak és az összekapcsolt gazdaságok rendkívül fontosak, ezek a jövő kulcselemei. A diplomácia minden típusa ki van téve a jelenlegi politikai változásoknak, és ezek már nem zárt ajtók mögött zajlanak, mint egykor, hiszen mindenkinek része van benne. Szerinte az 1990-es évek a legjobb példa arra, hogy ez miként változhat. A startupokkal, a kutatási intézményekkel és az egyetemekkel karöltve kell a jövőre koncentrálni, hogy a tehetségeket képezhessenek.  

Vang szerint a geopolitika a mai világ minden szegmensében megjelenik, vagyis idetartozik a gazdaság, a biztonság, a fejlődés, de a béke és a prosperitás is, amit hosszú éveken keresztül élvezhettünk. A globális rendszer – ahogy láthattuk, az elmúlt 70-80 évben nagyon gyorsan változik, és most kialakulóban van egy új rendszer, éppen folyamatban van az átalakulás. Éppen ezért nincs egyelőre megoldás arra, hogy stabilizáljuk a világot.

Olyan országok, mint Magyarország, Törökország és Kína egyre aktívabbak a nemzetközi politikai térben. Hozzátette, hogy a mostani konferencia is azt hangsúlyozza, hogy kialakítsanak egy középutas álláspontot a geopolitikai turbulenciák közepette. 

Azzal folytatta, hogy a középhatalmak nagyon fontos szerepeket töltenek be a változó világrendben. Egy olyan mozgalmas világban élünk, hogy egyelőre nem teljesen látható, kik az új szereplők. Ebben a bizonytalan környezetben a középhatalmak fontos szerepet tölthetnek be. Feltette a kérdést: mivel Orbán Viktor a leendő amerikai elnöknek, Donald Trumpnak a barátja, így miért ne játszhatna szerepet a béke közvetítésében? Azon a véleményen van, hogy amikor Trumpot beiktatják, sor fog kerülni bizonyos béketárgyalásokra Ukrajnában.

Trump egyelőre azt javasolja, hogy Kijev ne csatlakozzon a NATO-hoz, és alakítsanak ki egy pufferzónát. Kritikaként azonban megjegyzi, nem gondolja, hogy az oroszok megengednék, hogy ebben a zónában NATO-katonák legyenek a határokon. Hozzátette, hogy Kína is fontos szerepet játszhat a rendezésben, ugyanis Ukrajnának és Oroszországnak is fontos kereskedelmi partnere.

Leszögezte, hogy a régi rendszer nem működik olyan jól, az új viszont még nem jelent meg, így pedig van egy egészséges verseny. Kína nem véletlen hívta életre az Egy övezet, egy út kezdeményezést (BRI), mert senki nem gondolta, hogy a fejlődő országoknál az infrastruktúrában ilyen szintű problémák lehetnek. Ennek kezelését Peking javasolta először. Hozzátette, hogy Kína sok káros anyag kibocsátásáért volt felelős a múltban, de  gyorsan kezd zöldülni.

A következő egy 60 perces panelbeszélgetés volt, amelyet Baranyi Tamás, a Magyar Külügyi Intézet stratégiai igazgatója moderált. A beszélgetésen részt vett Ralf Emmers, Kelet-Ázsia nemzetközi politikájának professzora és a Londoni Egyetem Nemzetközi Tanulmányok és Diplomácia Központjának (CISD) társelnöke, Sukhee Han (Dél-Korea), a Nemzetbiztonsági Stratégiai Intézet (INSS) elnöke, valamint Qingguo Jia, a Pekingi Egyetem Globális Együttműködési és Megértési Intézet (iGCU) igazgatója és ugyanezen egyetem Nemzetközi Tanulmányok Iskolájának korábbi dékánja. 

Forrás: X

Emmers szerint a poszthidegháborús időszakbeli USA-dominanciának vége. Két valószínű forgatókönyvet lát a közeljövőre nézve: az egyik szerint egy bipoláris világrend alakul ki az USA és Kína körül. Úgy gondolja, hogy az USA hatalma jelentős marad, a gazdasága továbbra is figyelemreméltóan jól működik. E kétpólusú berendezkedés szerinte egyébként is stabilabbnak bizonyult, főleg, ha sikerült a két szuperhatalomnak megállapodnia egymással. A másik lehetséges elképzelés a multipoláris struktúra kialakulása. Ennek jele, hogy a nemzetközi intézmények hanyatlanak, de új szekunder hatalmak emelkednek fel, amelyek azt szeretnék, ha sokszínű lenne a külpolitika, nem akarnak valakihez tartozni. Korai eldönteni, hogy a kettő közül melyik lesz a győztes. 

Komoly lehetősége van annak, hogy a kis és közepes méretű államok jelentősége megnő, de a középhatalmak elősorban regionális befolyást tudnak elérni.  

Ez szerinte tisztán látszik Törökország esetében. Ahhoz hogy ezek globálisan is kifejthessék dominanciájukataz kell, hogy az USA-val és Kínával elkerüljék a konfliktusokat. Szerinte Trump nem lesz türelmes azokkal az országokkal, amelyek nem akarnak csatlakozni valamelyik táborhoz. Ha tovább erősödik az USA–Kína-verseny akkor könnyebbé válik a középhatalmak számára, hogy hallassák a hangjukat. 

Úgy gondolja ezen túl, téves az az elképzelés, hogy azt feltételezzük, az első Trump-adminisztrációhoz lesz hasonló a második. 2016-ban Trump meglepődött a győzelmén, ezt lehetett látni az akkori kormányzat összeállításában is. Most azonban más a helyzet, mert Trump jobban fel van készülve a kormányzásra, és sok jel utal arra, hogy egy transzformatív folyamat részesei vagyunk. Ez a nyugati szövetségesek számára különösen komplex helyzetet teremt, így olyan 4 év jön, amelyben különösen sok változás várható. 

Han szerint régi bölcsesség a tudományos világban, hogy a nagy hatalmak visszaesnek, a kisebbek pedig feltörnek. Ám nem mindegy, hogy mekkora a hanyatlás és a felemelkedés. Úgy gondolja, hogy kicsit korai beszélni a nemzetközi politikai struktúra átalakulásáról. Trump győzelmével talán túl sokat is foglalkoztunk, de az USA-nak továbbra is megvan a hatalma, tehát  oda kell figyelni rá. Az ENSZ reputációja lefokozódott, ám ez nem jelenti azt, hogy az új együttműködések és hatalmak magukhoz ragadták volna az irányítást. 

A hagyományos nagyhatalmak dominanciája Han szerint visszaszorulóban van, a kis és közepes államok jobban tömörülnek, például Délkelet-Ázsiában. Az utóbbi időszakban kibontakozott egy olyan lehetőség is, amely szerint az USA és Kína uralja a világot, ami egyben lehetőség a kis és közepes országok számára, hogy elmélyítsék egymás közt a kapcsolatokat. 

Úgy vélekedett, hogy Trump megválasztása sok aggályt és számos lehetőséget is felvet. A vele való kapcsolatok természetesen fontosak lesznek, és főleg magával az elnökkel kell nagyon jó kapcsolatban állni. Trump saját kapcsolatrendszerén keresztül próbálja kialakítani a nemzetközi hálózatát, és egy olyan vezetési stílust honosít meg, ami nem volt mindeddig szokványos az USA-ban. Valószínű, hogy az America First szellemében a dél-koreai kormányra nagy nyomást fog gyakorolni a valamit valamiért alapon – azaz üzleti tranzakciók nyelvén kell beszélni egymással az elkövetkező 4 évben. 

Jia szerint az új nemzetközi rendet a geopolitikai harc jellemzi, a konfrontáció Kína és az USA közt különösen nyilvánvaló. A másik, hogy szerinte változik a rend abban az értelemben, hogy kevesebb jelentőséget tulajdonítanak a nyugati tematizálásnak: az emberi jogoknak és a demokráciának, ezeknél sokkal fontosabb a territoriális integritás, szuverenitás és a fejlődés, és úgy gondolja, hogy az új nemzetközi világrenddel kapcsolatban az emberek kevésbé optimisták. Régebben euforikusan néztek a jövőbe, most nem: ez egy olyan jelenség, amely átmeneti időszakban szokott jelen lenni, így könnyen lehet, hogy ez is az. 

Ebben a struktúrában a középhatalmak mindig eljátszhatnak egy bizonyos szerepet, de ennek következményei vannak. Mindez attól függ, hogy ez a középhatalom elég bátor-e ahhoz, hogy a szerepjátszást felvállalja, ha az érdekei veszélybe kerülnek.

Az USA–Kína viszonyában egy középhatalom azt a szerepet játszhatja, hogy ragaszkodik saját semlegességéhez. A legtöbbjükről elmondható, hogy megvannak a saját érdekeik mindkét szuperhatalommal való kapcsolatukban. A másik út az, ha a középhatalom különböző kezdeményezéseket indít, amelyek ha jók, akkor bizonyos hatalmak mögé állnak, még akkor is, ha a szuperhatalmaknak ezek az ötletek nem feltétlenül tetszenek. Hozzátette, hogy a középhatalmak egymással is próbálhatnak együttműködni koalíciót kialakítva, ami szintén egy olyan szerep, amit felvállalhatnak, de ehhez jól kell tudni előre kalkulálni. 

Jia szerint Trump politikája olyan, amit többé-kevésbé már ismernek, tudják, mire mit fog lépni. Az első Trump-kormányzat és a mostani nagyon eltér egymástól. Az első időszakban azokat vette maga mellé, akik a Wall Streeten és a hadseregben dolgoztak. Most megpróbálja megmutatni a többieknek, hogy ő a legjobb. Katonákat szerinte azért vett fel, mert ők könnyebben elfogadják a parancsot. Nézeteltérések esetén fel kell készülni a szankcióra. Az új kormányzat külpolitikájához vagy alkalmazkodni kell, vagy azzal és az értelmetlen követelményekkel szembemenni. Úgy véli, hogy eljött az a pillanat, amikor az egyes országoknak el kell dönteniük, milyen irányba tartanak. 

Kapcsolódó:

Borítókép: X